BK ÍH 2017/2.
BK ÍH 2017/2.
2017.03.01.
A vádlott kapcsolattartásáról szóló bírói rendelkezés nem igényel alakszerű határozatot. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem jelent felülbírálati kötelezettséget, ilyen esetben a fellebbezést, mint a törvényben kizártat el kell utasítani [Bv.tv. 390. § (1) bekezdés a) pont; Be. 260. § (1) bekezdés, Be. 359. § (1) bekezdés, Be. 341. § (1) bekezdés].
A tizenkettedik életévét be nem töltött, hozzátartozója sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a törvényszék az előzetes letartóztatásban lévő vádlott által előterjesztett kapcsolattartás iránti kérelmét elutasította.
A törvényszék végzésének indokolása szerint a vádlott a bírósághoz írt beadványában kérelmezte „barátaival” levelezés, látogatás, távbeszélő, csomagküldés-fogadás útján a kapcsolattartást. Figyelemmel arra, hogy a bíróság az ügyben még nem tartott tárgyalást, és a kapcsolattartás iránti kérelemben megnevezett személyek az ügyben tanúként szerepelnek, a bíróság a Bv.tv. 390. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel a kérelmet a rendelkező rész szerint elutasította.
A végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül biztosította a fellebbezés lehetőségét.
A végzés ellen a vádlott jelentett be fellebbezést a kapcsolattartás engedélyezése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a bírói döntést megalapozottnak tartotta, álláspontja szerint azonban a kapcsolattartás kérdésében nem szükséges alakszerű végzés meghozatala, a bíróság e körben perviteli végzéssel rendelkezik. A pervezető végzés ellen téves volt fellebbezési jogot engedélyezni, ezért a jogorvoslat elutasítására tett indítványt.
Az ítélőtábla a vádlott által bejelentett fellebbezést elutasította azzal, hogy a végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.
Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indokait. Elsősorban rámutatott arra, hogy a törvényszék érdemi döntése helyes, mert a bizonyítási eljárás lefolytatása előtt valóban indokolt a vádlotti kapcsolattartás korlátozása a hozzátartozónak nem minősülő, az ügyben tanúként szereplő személyekkel.
A követett bírói gyakorlat szerint azonban a Bv.tv. 390. § (1) bekezdés a) pontjában írt, a vádlott kapcsolattartásáról szóló bírói rendelkezés nem igényel alakszerű határozatot. Ez ugyanis a Be. 260. § (1) bekezdésében foglalt, indokolást nem igénylő, részben a bizonyítási eljárás biztonságát szolgáló olyan perviteli intézkedés, mely ellen a (2) bekezdés értelmében jogorvoslatnak nincs helye. Pervezető végzés a büntetőper, azaz a bírósági eljárás vezetésére, előbbre vitelére, rendjének fenntartására, a bizonyítás menetének meghatározására, sikeres lefolytatásának biztosítására irányuló, nem ügydöntő végzések összefoglaló elnevezése. A kapcsolattartásról való döntés, a kapcsolattartás korlátozása e körbe tartozik, amint arra kifogástalanul hivatkozott a fellebbviteli főügyészség. Egyrészt azon okból, mert nem ügydöntő határozattal dönt a bíróság, másfelől azért, mert olyan kényszerintézkedési-végrehajtási kérdésekről szól, melyek egyértelműen az eljárás rendjét, a bizonyítás biztonságát érvényesítik: azaz perviteli aktusok.
A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem jelent felülbírálati kötelezettséget, ilyen esetben a fellebbezést, mint a törvényben kizártat el kell utasítani (BH 2011.276.).
Erre figyelemmel az ítélőtábla a terhelti fellebbezést a Be. 359. § (1) bekezdése alapján – utalva a Be. 341. § (1) bekezdésére – elutasította. A törvényben kizárt fellebbezés elutasításáról szóló végzés ellen a további jogorvoslatot az utóbb idézett törvényhely kizárja.
(Debreceni Ítélőtábla Beüf.II.140/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás