KÜ BH 2017/202
KÜ BH 2017/202
2017.06.01.
A közbeszerzési eljárásban a kiegészítő tájékoztatás megadásának határidejét a törvény akként szabályozza, hogy azt a tájékoztatás iránti kérelem beérkezését követően a lehető leghamarabb kell az ajánlatkérőnek megválaszolnia, de legkésőbb az ajánlattételi határidő lejárta előtt hat nappal kell a tájékoztatást megadni. A Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a kiegészítő tájékoztatást az utolsó napon a hivatali idő lejárta előtt kell továbbítani vagy, hogy a kiegészítő tájékoztatás akkor minősül megadottnak, amikor azt az adott gazdasági szereplő (ajánlattevő) megismerte. A határidő utolsó napján – akár munkaidőn túl – megküldött e-mailben megadott válaszok határidőben teljesítettnek tekintendők [2011. évi CVIII. tv. (Kbt.) 45. §, 42. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. §, 221. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi beavatkozó ajánlatkérőként „Orvosi műszerek beszerzése TIOP-2.2.6-12/1B-2013/0056 pályázati forrásból” tárgyban a 2015. szeptember 11. napján feladott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2015. szeptember 16. napján 0215/S 179-324914. szám alatt közzétett ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított.
[2] Az ajánlatok bontására 2015. november 2. napján 11:00 órakor került sor. Az 1. részre a felperes nettó ajánlati ár 1 forint, míg a M. Zrt. nettó ajánlati ár 39 350 000 forint volt. Az ajánlattevők megadták az egyéb bírálati részszempontokra vonatkozó ajánlataikat is. Az ajánlatkérő 2015. november 13. napján a felperes ajánlatát a Kbt. 74. § (2) bekezdés a) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította és a felperest az eljárásból kizárta, mert az ajánlatkérő 2015. november 9. napján árindoklást kért a felperestől az 1-35. részek vonatkozásában, miután a felperes által megadott ajánlati ár jelentősen eltért az adott részekre vonatkozó becsült értéktől. A felperes a megadott határidőig az árindokolást nem nyújtotta be, így az ajánlati árak megalapozottságáról az ajánlattevőnek nem volt lehetősége meggyőződni. Ugyanakkor a felperes által megadott ajánlati árakat aránytalanul alacsonynak értékelte, ezért döntött az ajánlat érvénytelenné nyilvánításáról.
[3] A felperes 2015. november 10. napján jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelynek alapján az alperes – a hiánypótlási felhívás teljesítését követően – 2015. november 25. napján megindította a jogorvoslati eljárást. A felperes a jogorvoslati kérelmében kérte a Kbt. 152. § (2) bekezdés d) pontja alapján a jogsértés megállapítását és ennek nyomán a (3) bekezdés a) pontja szerint az ajánlatkérő felhívását a törvénynek megfelelő eljárásra. A jogorvoslati kérelmét a Kbt. 45. § (2) és (4) bekezdésének, valamint 42. § (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapította. Pontosított jogorvoslati kérelmében kizárólag az 1. rész tekintetében támadta az ajánlatkérő döntését.
[4] Az ajánlatkérő a 2015. december 3. napján benyújtott kérelmébe kérte, hogy az alperes a folyamatban lévő jogorvoslati eljárások ellenére a Kbt. 144. § (4) bekezdése alapján engedélyezze a közbeszerzési eljárást lezáró szerződéskötést. Az alperes az ajánlatkérő ezen kérelmét megalapozottnak találta és a 2015. december 11. napján kelt D819/11/2015. számú végzésében engedélyezte a Kbt. 144. § (4) bekezdés alapján a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötését. A végzés ellen jogorvoslatnak nem volt helye. Az ajánlatkérő 2015. december 18. napján megkötötte a szerződést a nyertes M. Zrt.-vel.
[5] Az alperes a felperes jogorvoslati kérelmét mindegyik elemében alaptalannak találta, ezért a 2016. január 4. napján kelt D.819/14/2015. számú határozatával a felperes közbeszerzési eljárás 1. része ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét elutasította.
A kereset és ellenkérelem
[6] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperesi határozat hiányos, kirívóan iratellenes és a jogszabály téves értelmezésén alapul.
[7] A felperes kifogásolta, hogy az alperes csak tartalmi szempontból vizsgálta azt a kérdést, hogy a hasznos hossz és a csatlakozó típusának megadása a dokumentáció módosításának minősül-e, azonban nem foglalt egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy a felperes előzetes vitarendezési kérelmére 2015. október 30. napján 18:11-kor megküldött válasz – ami a felperes 2015. október 19. napján kelt kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére vonatkozó válaszokat is magában foglalta – tartalmilag kiegészítő tájékoztatásnak minősül-e vagy sem és ezáltal az ajánlatkérő megsértette-e a Kbt. 45. § (2) bekezdése rendelkezéseit, azzal, hogy az alperes a jogorvoslati kérelem ezen érvelésére nem reagált, megsértette a Kbt. 137. § (1) bekezdését, 146. § (1) bekezdését, és 152. § (2) bekezdését. A határozat indokolása hiányos, így a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés ea) és ec) alpontját is sérti.
[8] A felperes általánosságban is hivatkozott a Kbt. 45. § (2) bekezdésének megsértésére, mert az ajánlatkérő a felperes által feltett kérdésekre az előírt határidőn belül nem adta meg a kiegészítő tájékoztatást és a késedelmes válaszadás érdemben is kihatással volt a felperesre, mert az lerövidítette az ajánlatadási és ajánlatkészítési időtartamot, ellehetetlenítve a felperesi ajánlattételt. A Kbt. 45. § (2) bekezdése szerinti 6 napos válaszadási határidő nyelvtani értelmezése szerint a „legkésőbb 6 nappal” megelőzően kitétel nem teljesült a 2015. október 27-i válaszadással sem. E körben is hiányolta az alperesi határozat megfelelő indokolását.
[9] Kérte a felperes a Kbt. 42. § (2) és (3) bekezdés megsértésének megállapítását, mert az ajánlatkérő a felperes 2015. október 19. napján kelt kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére 2015. október 30. napján megadott válaszával módosította a dokumentációt, de az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket – ajánlattételi határidő meghosszabbítása, értesítési kötelezettség, új hirdetmény feladása – nem alkalmazta. Az alperes ezzel ellentétes határozati megállapítása téves. Kirívóan iratellenesnek és a logika szabályainak ellentmondónak találta az alperesi határozat azon indokolását, hogy az ajánlatkérő a 2015. október 30. napján kiadott előzetes vitarendezési válaszában nem módosította az eredeti dokumentációban már közölt hasznos hossz minimális méretét, hanem segített azon egyértelmű meghatározást értelmezni, hogy mit jelent a hasznos hossz. Ugyanezen állásponton volt az alperesi határozat azon indokolását tekintve is, hogy a mosó- és átfúvópisztoly sűrített levegőhöz való csatlakozójához való megadása a kiegészítő tájékoztatásban az alperes szerint nem minősült a dokumentáció módosításának.
[10] Az alperes és az alperesi beavatkozó érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a felperesi jogorvoslati kérelmének tartalmi vizsgálata alapján megállapította, hogy a felperes egyrészt a Kbt. 45. § (2) bekezdésének, másrészt a 45. § (4) bekezdésének, harmadrészt a 45. § (2) bekezdésének, negyedrészt a 42. § (3) bekezdésének megsértésére alapította a jogorvoslati kérelmét annak ellenére, hogy a jogszabályi hivatkozásokat több helyen tévesen tüntette fel. A jogorvoslati kérelem tehát nem három, hanem négy kérelmi elemet tartalmazott. Rögzítette, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan kifejezett kérelmet, hogy az előzetes vitarendezési kérelmére adott 2015. október 30-i választ az alperes nyilvánítsa kiegészítő tájékoztatásnak. A felperes a Kbt. 45. § (2) és (4) bekezdésének megsértésére mind a 2015. október 27. napján 18:31-kor elektronikus úton megküldött kiegészítő tájékoztatás, mind a 2015. október 30. napján 18:11-kor elektronikus úton megküldött válasz tekintetében hivatkozott. Az alperesnek ezért tisztáznia kellett, hogy az ajánlatkérő e-mailen megküldött válaszai közül melyik minősült kiegészítő tájékoztatásnak és melyik előzetes vitarendezési kérelemre adott válasznak. Megállapította a bíróság, hogy az alperes határozatában a felperes által előadottaktól eltérően megállapította a tényállást, a felperes 2015. október 19. napján előterjesztett kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére az ajánlatkérő 2015. október 26. napján 18:20-kor és 2015. október 27. napján 18:31-kor e-mailben adta meg a kiegészítő tájékoztatást, míg az ajánlatkérő 2015. október 30. napján adott válaszát egyértelműen a felperes előzetes vitarendezési kérelmét elutasító döntésnek és nem kiegészítő tájékoztatásnak minősítette. Ehhez mérten vizsgálta, hogy a Kbt. 45. § (2) és (4) bekezdésnek megsértése az utolsó, 2015. október 27. napján adott kiegészítő tájékoztatás tekintetében megállapítható-e vagy sem, míg a 2015. október 30. napján megküldött előzetes vitarendezési kérelmet elutasító döntésre a Kbt. 45. § (2) és (4) bekezdése értelemszerűen nem volt alkalmazható. E körben a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a tényállást kellő részletességgel feltárta, azt rögzítette határozatának indokolásában és a megállapított tényálláshoz viszonyítottan állást foglalt a felperes által hivatkozott jogsértések tekintetében, így a Kbt. 137. § (1) bekezdésének, 146. § (1) bekezdésének, 152. § (2) bekezdésének, valamint a Ket. 72. § (1) bekezdés ea) és ec) alpontjának megsértése nem volt megállapítható.
[12] A közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötését engedélyező végzés tekintetében előterjesztett felperesi indítvány kapcsán a Kbt. 144. § (4) bekezdésére hivatkozással és az Abt. 25. § (1) bekezdése alapján a bíróság nem tartotta indokoltnak a felperes kérelmének teljesítését, ezért azt külön végzésével elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetét minden tekintetben fenntartotta, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozat iratellenesen értékelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat és tényeket, helytelenül állapította meg a tényállást, mivel figyelmen kívül hagyta a felperes jogorvoslati kérelmi beadványait és annak tartalmát, megsértve ezzel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdésének követelményét és a 213. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a határozat a kiegészítő tájékoztatás megküldése időpontját az arra való válaszadás elmaradása kifogásolása tárgyában küldött előzetes vitarendezési időpontjával összekeverte, amely időpontok téves figyelembevétele alapján jutott az ítélet helytelen következtetésre, ezáltal is sértve a Pp. 206. § (1) bekezdésének előírásait. A bíróság az ajánlatkérő tájékoztatás iránti kérelemre adott válaszait logikátlanul, a szavak és a szöveg jelentéstartalmától eltérően, azok valós jelentésétől eltérően kirívóan okszerűtlenül értékelte és vette figyelembe, így helytelen következtetésre jutott az ítélet. Mindezen túlmenően az ítélet indokolása e körben is hiányos, a sajátos bizonyítékértelmezés oka abból nem ismerhető meg. Kérte annak megállapítását, hogy a bíróság az eljárása során nem tett eleget a Pp. 177. § (1) bekezdéséből folyó kötelezettségének és a szakkérdés megítéléséhez szakértőt nem vett igénybe, ennek hiányában döntött szakkérdésben is, amely törvénysértő eljárásnak alapvető kihatása volt a bizonyítékok értékelésére. A Kbt. 45. § (2) bekezdése kapcsán is tévesnek és iratellenesnek ítélte a jogértelmezést, e körben is hiányosnak találta az ítélet indokolását.
[14] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A Kúria álláspontja szerint a bíróság kimerítő részletességgel feltárta és megfelelő alapossággal rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával minden tekintetben helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett.
[17] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[18] Elsődlegesen szükségesnek tartja megjegyezni a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem nem választja külön az alperesi határozat és a jogerős ítélet megállapításaival szemben felhozott kifogásokat, nem derül ki abból, hogy konkrétan a jogerős ítéletet milyen jogszabályi rendelkezések megsértése miatt támadja. Ugyanakkor szinte valamennyi jogorvoslati kérelembeli elem kapcsán a Pp. 206. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.
[19] A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria által kialakított következetes gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, illetve azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás – ha az nem iratellenes vagy logikátlan – felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
[20] A Kúria is ennek megfelelően végezte el a jogerős ítélet felülvizsgálatát és arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet indokolásában logikátlan, okszerűtlen, iratellenes érvelés és megállapítások nem találhatók, a bíróság körültekintően feltárta, értékelte és mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat, összevetette azokat a felperes által felhozott érvekkel, ütköztette azokat, az abból levont következtetése minden tekintetben helytállónak minősült.
[21] A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján, a felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
A felperes az alperes eljárása során, valamint a perben benyújtott irataiban 3 problémakört vet fel:
– kiegészítő tájékoztatás megadása kérdésének időpontját,
– a 6 nappal korábbani megadás kérdését; és azt
– tartalmazott-e kiegészítő tájékoztatást a 2015. október 30-i vitarendezési válasz.
[22] A jogerős ítéletből megállapíthatóan az alperes és a bíróság is a felperesi felvetéseket megvizsgálta és azokról tételesen rendelkezett. Az első és második problémakört tekintve a bíróság ítéletében még le is vezette a határidő-számítást, napokra bontva azt, és besorszámozva. Ezzel indokolva azt, hogy miért nem helytálló a felperesi érvelés. Pontosan kifejti azt is a bíróság ítéletében, hogy mikor tekintendő a kiegészítő tájékoztatás megadottnak. Pontos választ adott a bíróság arra is, hogy az alperes minősítése megfelelő volt a felperes előzetes vitarendezési kérésére adott válasz elutasítása tekintetében.
[23] A felperes álláspontja szerint a bíróság iratellenesen értékelte a bizonyítékokat, mivel összekeverte a kiegészítő tájékoztatás megküldésének időpontját az arra való válaszadás-elmaradás kifogásolása tárgyában küldött előzetes vitarendezés időpontjával. Ehhez képest az ítélet pontosan tartalmazza, hogy a felperes 2015. október 19. napján nyújtott be kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmet az ajánlatkérő részére. Erre az ajánlatkérő 2015. október 27-én, tehát határidőben válaszolt. Mivel az ajánlattételi határidő 2015. november 2. napja volt, az alperesi beavatkozó eleget tett a Kbt. azon előírásának, hogy válaszát 6 nappal az ajánlattételi határidő előtt adta meg. Azt is rögzítette a bíróság ítéletében, hogy az alperesi beavatkozó további kiegészítő tájékoztatást nem adott. 2015. október 27-én a felperes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperesi beavatkozó október 30-án megadott válaszában elutasított. A jogerős ítéletből kitűnően a bíróság pontosan, a tényállásnak és az adott jogintézménynek megfelelően különítette el egymástól a kiegészítő tájékoztatást és az előzetes vitarendezést. Leszögezhető, hogy a 2015. október 30-án adott válasz nem minősül kiegészítő tájékoztatásnak, hanem azzal a beavatkozó a vitarendezési kérelmet utasította el. Alaptalan tehát a felperes azon kifogása, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 2015. december 14-én benyújtott iratát, mert arra a bíróság pontos választ adott, sőt még azt is rögzítette, hogy az irat nem tartalmaz arra vonatkozó kérelmet, hogy az alperes nyilvánítsa kiegészítői tájékoztatásnak a beavatkozó október 30-én adott válaszát.
[24] Alaptalannak minősítette a Kúria a felperesnek a Pp. 177. § (1) bekezdés sérelmére vonatkozó kifogását is. Az eljárásban különleges szakértelemre nem volt szükség, nem volt tehát jogszabálysértőnek tekinthető az, hogy a bíróság a perben nem rendelt ki szakértőt. A bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az ajánlatkérő, amikor 2015. október 30-án elutasította a felperes vitarendezési kérelmét, módosította-e a műszaki elvárásokat, azaz az előírt és elvárt paraméterekben történt-e változás. Ennek megítéléséhez nem volt szükséges szakértő igénybevétele. A rendelkezésre állt iratokból megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő a műszaki előírásokon nem változtatott. Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a műszaki tartalom nem módosult. Az alperesi beavatkozó az eljárásban nem írta elő, hogy milyen csatlakozóval kell rendelkeznie az átfúvópisztolynak és ezen nem változtatott a vitarendezést elutasító válaszában, ahol csak annyit közölt, hogy jelenleg milyen csatlakozóval rendelkezik. A felperesnek azon állítása, hogy ez az információ jelentősen befolyásolja az ajánlattételt – téves. A beavatkozó nem ragaszkodott ahhoz, hogy a berendezés AGA csatlakozóval rendelkezzen. A beavatkozó a csatlakoztathatóságot kívánta meg, ez a követelmény az előzetes vitarendezésre adott válasszal sem módosult.
[25] A jogerős ítéletből kitűnően a bíróság megvizsgálta a felperesnek a Ket. 72. § (1) bekezdés ec) alpontjára való hivatkozását is. Kifejezetten leírta, hogy a felperes ilyen tárgyban határozott kérelmet nem terjesztett az alperes felé, hogy az alperes a munkaidőben küldött e-mail tekintetében állapítsa meg a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértését. Ebből kifolyólag azt az alperes nem is vizsgálhatta. Ugyanakkor a bíróság megtette ezt és megállapította, hogy az alperes nem sértette meg a Ket. 72. § (1) bekezdésében foglaltakat sem.
[26] Egyetértett a Kúria a bíróság azon okfejtésével is, miszerint a Kbt. nem tartalmaz arra vonatkozó szabályt, hogy csakis hivatali időben lenne megadható a választ, az e-mailek, telefonok, más mobileszközök könnyen olvashatók, így a felperes arra sem hivatkozhat, hogy nem volt objektív lehetősége az alperesi beavatkozó válaszának tartalmát megismerni.
[27] A Kbt. 42. § (2) és (3) bekezdésének sérelmére vonatkozó felperesi érvelés kapcsán hangsúlyozza a Kúria – osztva az alperes és a bíróság álláspontját –, hogy a flexibilis munkacsatornás rhinolaryngo-fiberoscop és a flexibilis laryngo-fiberoscop esetében az ajánlatkérő már az eredeti dokumentációban közölte, hogy „minimum 30 cm hasznos hosszt” vár el, mely feltételt utóbb nem módosította, csupán a hasznos hossz fogalmának megértéséhez adott támpontot, a felperes kérelmére. A mosó- és átfúvópisztoly sűrített levegőhöz való csatlakozójához való megadása a kiegészítő tájékoztatásban ugyancsak nem minősült a dokumentáció módosításának, mert az ajánlatkérő nem szabta az ajánlat érvényességének feltételéül, hogy a megajánlott terméknek ilyen típusú csatlakozóval kell rendelkeznie. Az ajánlatkérő a kiegészítő tájékoztatásban csupán annyit közölt, hogy ő jelenleg milyen csatlakozóval rendelkezik, de azt nem tette műszaki elvárásként a dokumentáció részévé.
[28] Kiemeli a Kúria, hogy egyetértett a bíróság azon jogi álláspontjával, amellyel a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért az alperesi határozat megváltoztatására és a felperes jogorvoslati kérelmében foglaltaknak megfelelő döntés meghozatalára, avagy a határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére nem látott lehetőséget. Az ajánlatkérő 2015. november 13. napján a felperes ajánlatát a Kbt. 74. § (2) bekezdés a) pontja alapján helytállóan nyilvánította érvénytelenné és a felperest az eljárásból jogszerűen zárta ki. Nem volt tehát akadálya annak, hogy az alperes a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötését engedélyezze.
[29] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.37.851/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás