KÜ BH 2017/205
KÜ BH 2017/205
2017.06.01.
A Harmtv. 18. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazása során arra kell figyelemmel lenni, hogy a külföldi állampolgárnak a saját ügyében olyan körültekintéssel kell eljárnia, amely kizárja a hamis adatközlés lehetőségét [2007. évi II. tv. (Harmtv.) 18. §; 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. §, 1. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 339/B. §, 164. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. május 13. napján keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. A kérelméhez csatolt munkaszerződés szerint rendszeres havi jövedelme 148 000 forint.
[2] Az elsőfokú hatóság a kérelmet elutasította. Határozata indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a magyarországi tartózkodása teljes időtartama alatt nem rendelkezett szálláshellyel, valamint megélhetését és kiutazását biztosító anyagi fedezettel. Emellett megélhetésével összefüggésben az eljárás során az eljáró hatósággal hamis adatot valótlan tényt közölt.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2014. július 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, a felperes nem rendelkezik a magyarországi megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel, valamint az eljáró hatósággal a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében hamis adatot valótlan tényt közölt. A másodfokú eljárásban a felperes hiánypótlási felhívás eredményeként benyújtotta a 2014. április-szeptember hónapokra vonatkozó magánszemélykénti összesítőjét, amiből azt lehetett megállapítani, hogy a megjelölt hónapokban havi jövedelme 59 000 forint volt. Az alperes megkeresését követően a NAV illetékes igazgatósága arról adott tájékoztatást, hogy a felperest egyetlen alkalommal sem jelentették be 148 000 forint összegű bruttó munkabérrel, az önrevízió pedig 2014. januártól 2014 augusztusáig ellátatlan volt.
A kereseti kérelem
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással.
Az elsőfokú ítélet
[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 18. § (1) bekezdése b) pontjára, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében, illetve a Kúria 2/2015. KJE határozatában foglaltakra hivatkozott. Rámutatott, a tartózkodási engedély iránti kérelemhez csatolt munkaszerződésben feltüntetett jövedelem összegére, illetve a NAV-hoz bejelentett munkabér közötti jelentős eltérésre tekintettel nyilvánvaló volt, hogy a felperes a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal valótlan tényt közölt. Abban az esetben, ha a felperes megélhetését keresőtevékenység folytatásából kívánja biztosítani, úgy az arra vonatkozó jogviszonynak és az abból származó jövedelemnek a tartózkodás teljes tartama alatt jogszerűnek kell lennie, azaz a felperes munkavégzésének, munkakörének, munkaidejének, nettó és bruttó bérének meg kell felelnie a hatóság rendelkezésére bocsátott munkaszerződésben foglaltaknak. A rendelkezésre álló adatokból ezzel szemben azt következik, hogy a munkaszerződés a munkavállalási engedély, keresetigazolás, munkáltatói bejelentés tartalma nem valódi, így a tartózkodási jogosultság érdekében a valótlan tényközlés megvalósul, azaz a felperes hamis adatot szolgáltatott a hatóságnak a tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Állította, az ítélet sérti a Pp. 339. § (1) bekezdését, a Ket. 1. § (1) bekezdését, 50. § (1) bekezdését, valamint a Harmtv. 18. § (1) bekezdés b) pontját.
[7] Hivatkozott a Kúria 2/2015. KJE határozatának III. pont 2. alpontjában foglaltakra. Eszerint nincs elzárva az ügyfél annak bizonyításától, hogy a hatóság által hamisak minősített adat valós, vagy a hamisnak bizonyult adatot nem a tartózkodási engedély megszerzése érdekében szolgáltatta, illetőleg a hamis okirat kapcsán bizonyítható, hogy valós adatot tartalmaz, míg a hamis adatról megállapítható, hogy nyilvánvaló tévedés vagy elírás eredménye. Hangsúlyozta, az alperesnek az eljárás során hiánypótlásra kellett volna felhívnia a felperest a jövedelme valós összegének tisztázása érdekében. Az volt az álláspontja, hogy a keresetet elutasító jogerős ítélet jogszabályba ütköző módon értelmezte, mind a Kúria jogegységi határozatában foglaltakat, mind pedig a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[10] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[11] A Kúriának az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen és a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. Megfelelően vizsgálta a közigazgatási eljárás során keletkezett iratokat, kellő súllyal vette figyelembe a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait. A bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és helyesen állapította meg a felperes keresetének megalapozatlanságát. Így a rögzített tényállás iratellenessége, illetve a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése miatt jogsértést nem követett el.
[12] A Harmtv. 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását – ha e törvény másként nem rendelkezik – meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette.
[13] A felperes által rendelkezésre bocsátott munkaszerződésben, illetve az adóbevallásban szereplő jövedelmek összegének eltérősége okán mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság jogszerű következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy a felperes a tartózkodási engedély megadása iránti eljárásban a hatósággal hamis adatot, tényt közölt. A Kúria korábbi döntéseiben foglaltakkal megegyezően hangsúlyozza, a felperes a rendelkezésre bocsátott, jövedelmi viszonyait igazoló iratokat a tartózkodási engedély megszerzése érdekében nyújtotta be. Ennélfogva a kérelmének elbírálása során a hatóságok csak az általa szolgáltatott iratok adattartalmából vonhattak le következtetést.
[14] A Kúria a 2/2015 KJE határozatában foglaltak kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi állampolgárnak saját ügyében olyan körültekintéssel kell eljárnia, amely kizárja a hamis adatközlés tényét.
[15] Végezetül kiemeli a Kúria, hogy a hatóság által hamisnak minősített adat valóságának bizonyítására a hamis adatszolgáltatás tükrében illetőleg a felperes adóbevallásában foglaltakra tekintettel már nem volt lehetőség, emellett egyértelmű volt az, hogy a felperes a hamisnak bizonyuló adatot a tartózkodási engedély megszerzése érdekében szolgáltatta.
[16] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályhelyeket, így a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva azt hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.VI.37.437/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás