BÜ BH 2017/207
BÜ BH 2017/207
2017.07.01.
Csalás elkövetője által a csalással megszerzett vagyontárgy eladása a jóhiszemű vásárlóval szemben újabb csalást nem valósít meg.
A szándékos vagyon elleni bűncselekmény tettese a saját bűncselekményéből származó dolog értékesítésekor „orgazdaként” viselkedik, mert az orgazda sem tulajdonosa az általa eladott dolognak. Az alapcselekmény tettese vagy részese azonban orgazdaság elkövetője nem lehet, mert az alapcselekmény elkövetője az azzal megszerzett dolog vagyoni haszonszerzés végett történő elidegenítésében közreműködésével valójában csak folytatja az – általa megvalósított – alapcselekmény elkövetését.
A szándékos vagyon elleni bűncselekmény elkövetője a jogtalan hasznot az alapbűncselekményt képező vagyon elleni bűncselekménnyel szerzi meg, s amikor az így megszerzett dolgot pénzre cseréli, akkor további jogtalan haszonszerzési célzat már nem állapítható meg [Btk. 7. §; 373. § (1) bek. 379. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a terheltet csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], valamint lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért 90 napi elzárásra ítélte.
[2] Az ítélet – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett.
[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás szerint a terhelt 2013 decemberében egy weboldalon a saját tulajdonaként kínálta eladásra a valójában M. V. tulajdonát képező Iphone 4S típusú mobiltelefont. A hirdetésre jelentkezett Sz. E., akivel a terhelt még ugyanezen hónapban, az e.-i vasútállomás melletti presszóban találkozott. A terhelt átadta a sértettnek a mobiltelefont, valamint tulajdonjogának bizonyítása végett – azért, hogy a sértettet tévedésbe ejtse – bemutatott neki egy csereszerződést, mely szerint a terhelt a telefont csere útján szerezte meg M. V.-től. A csereszerződést M. V. saját kezűleg írta, valamint aláírta. Ezt követően Sz. E. sértett a helyszínen, készpénzben átadta a terheltnek a kialkudott 60 000 forint vételárat.
[4] A terhelt a telefont csalás útján szerezte meg M. V.-től, az nem képezte a tulajdonát, és cselekményével jogtalan haszonszerzés végett, a telefon tulajdonjoga kapcsán tévedésbe ejtette Sz. E. sértettet. A bűncselekménnyel 60 000 forint kárt okozott, ami nem térült meg.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okaként a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg; érdemben a terheltnek az ellene csalás vétsége miatt emelt vád alóli felmentését, egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[6] Indokai szerint a bűncselekmény útján megszerzett dolog sajátjaként történő – ezáltal megtévesztő – értékesítése büntetlen utócselekménynek tekintendő. Ilyen álláspontot fejt ki az 1/2005. BPJE határozat, és a BH 2007.329. számon közzétett jogeset is; ezek szerint a csalással megszerzett ingatlan elidegenítésekor a vagyon elleni bűncselekmény sértettje az eredeti tulajdonos. A továbbértékesítés során kárt szenvedő, jóhiszemű harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az előbbi bűncselekménnyel csupán látszólagos halmazatot alkot, feltéve, hogy az elkövető nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszonszerzésre. Annak – az ügyészi álláspont szerint – nincs jelentősége, hogy az említett iránymutatások alapjául szolgáló eseti döntések tárgya ingatlan.
[7] Ennélfogva az M. V. sérelmére elkövetett csalásból származó telefon továbbértékesítése újabb csalást nem valósított meg; az eredetileg a tulajdonos által 80 000 forint értékűnek megjelölt telefon 60 000 forint ellenében való továbbértékesítésével a terhelt további, az eredetin felüli haszonra nem törekedett. Ekként tehát a terhelt a csalást nem Sz. E., hanem M. V. sérelmére követte el (emiatt vele szemben az ügyészség vádat is emelt); bűnösségének megállapítására ezért – a jogerős ítéleti tényállás alapján – az Sz. E. sérelmére elkövetett cselekménye kapcsán a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[8] Ugyanakkor az ügyész a jogerős ítéletben kiszabott büntetést a részbeni felmentés ellenére, a terhelt terhén maradt cselekmény miatt is arányosnak tartotta.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal, annak helytálló indokaira hivatkozással fenntartotta, és a jogerős ítélet megváltoztatására, a csalás vétsége miatt a terhelt felmentésére, egyebekben pedig a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt.
[10] A Kúria a 2016. december 8-án meghozott végzésével a kiszabott 90 napi elzárás végrehajtását a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig félbeszakította.
[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség az írásbeli átiratukban foglaltakat változatlan tartalommal tartotta fenn, és annak alátámasztásául hivatkozott az EBH 1296.2005. számú elvi határozatra is, ami már ingó dolog tekintetében fejtette ki azt, hogy a vagyon elleni bűncselekmény elkövetője az alapbűncselekménnyel halmazatban nem valósít meg csalást is azáltal, hogy a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen tulajdonjogot nem szerezhetnek, jóhiszemű vevőnek eladják vagy elcserélik. A bűncselekmény jelen esetben is azzal valósult meg, hogy az elkövető a dolgot az eredeti tulajdonostól csalás útján megszerezte; az eladás már csak annak büntetlen utócselekménye.
[13] Az ügyész utalt rá, hogy bár a bűnösség köre így szűkül, de a kiszabott büntetés a fennmaradó cselekmény vonatkozásában sem eltúlzott, mert a terhelt a terhén maradt lopási cselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, és ezen túlmenően is büntetett előéletű. Ezért indítványozta a terhelt felmentését a csalás vétsége miatt emelt vád alól, valamint – az illetékfizetési kötelezettség arányos csökkentése mellett – az Sz. E. részére kártérítés címén megítélt összegre vonatkozó rendelkezés mellőzését.
[14] A védő a felmentés és az ahhoz kapcsolódó járulékos rendelkezések tekintetében csatlakozott az ügyészi indítványhoz, azonban – a jelentős időmúlásra is tekintettel – a kiszabott büntetés enyhítését is indokoltnak tartotta.
[15] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja valóban biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét – egyebek mellett – akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg.
[17] Jelen ügyben az az eldöntendő kérdés, hogy aki csalással (vagy más vagyon elleni bűncselekmény elkövetése útján) megszerez valamit, majd azt eladja oly módon, hogy mást a dolog tulajdoni állapota tekintetében tévedésbe ejt, akkor e cselekménye – ami formailag ugyan elidegenítés, de valójában csaló eladás – megvalósít-e további bűncselekményt (csalást) pusztán ezzel.
[18] Valójában ez ugyanaz a tevékenység, mint amit egyébként az orgazda végez, aki szintén nincs, nem lehet az általa eladott dolog tulajdonában. Az alapcselekmény tettese vagy részese azonban orgazdaság elkövetője nem lehet, mert az alapcselekmény elkövetője az azzal megszerzett dolog vagyoni haszonszerzés végett való elidegenítésében való közreműködésévével ténylegesen csak folytatja az – általa megvalósított – alapcselekmény elkövetését. Másképpen fogalmazva: a dolog eltulajdonításával elkövetett alapcselekménye (ami jelen esetben a csalás) minden további – általa a dologra kifejtett – behatást beolvaszt, elnyel. Ugyanúgy a lopás felbujtója, ha a lopott dolgot a tettestől megszerzi, nincs helye a lopással anyagi halmazatban orgazdaság megállapításának.
[19] Nyilván más a helyzet akkor, ha ugyanazt a dolgot többször adják el, de soha nem kerül átadásra. Ebben az esetben az adott dolog birtoka valójában soha nem változik. Ha viszont valaki egy lopott dolgot később elad, ez utóbbi nem lesz csalás, csak lopás marad, amint az sem lesz újabb csalás, ha a csalással megszerzett dolgot továbbadja, mint arra jelen esetben is sor került.
[20] Ezért tévedett az eljárt bíróság, amikor a terhelt által kicsalt telefon eladását csalás vétségének tekintette. Az 1878. évi IV. tc. (Csemegi-kódex) hatálybalépésétől kialakult bírói gyakorlat szerint a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az alapbűncselekménnyel halmazatban nem valósítják meg a csalás bűncselekményét is azzal, ha a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen a polgári jog szabályai szerint tulajdont nem szerezhettek, jóhiszemű vevőnek eladják, vagy ilyen megszerzővel elcserélik.
[21] Ilyen esetben ugyanis – amint arra az ingatlanokkal kapcsolatban elkövetett sikkasztások és csalások körét érintő 1/2005. BPJE határozat rendelkező részének 2. pontja, illetve az ehhez fűzött indokolás is rámutat – a továbbértékesítés, csere stb. során a jóhiszemű harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az alapbűncselekménnyel csupán látszólagos anyagi halmazatot alkot akkor, ha az elkövető az ügylet révén nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére. Az elkövető ugyanis a jogtalan hasznot az alapbűncselekményt képező vagyon elleni bűncselekménnyel szerzi meg, s amikor az így szerzett dolgot pénzre cseréli, további jogtalan haszonszerzési célzatról – ha többletelőny elérésére nem törekszik – már nincs szó. Ezért a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az alapbűncselekménnyel halmazatban általában nem valósítják meg a csalás bűncselekményét is azáltal, hogy a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen a polgári jog szabályai szerint tulajdont nem szerezhettek, jóhiszemű vevőnek eladják, vagy vele elcserélik (EBH 2005.1296.). Megjegyzi a Kúria, hogy a jóhiszemű vevő kára sem közvetlenül a bűncselekményből, hanem abból keletkezik, ha az alapbűncselekményt felfedik, és a hatóság az abból származó dolgot lefoglalja, majd az eredeti tulajdonosnak kiadja.
[22] Jelen esetben is erről van szó. A terhelt az M. V. tulajdonos által 80 000 forint értékűként megjelölt mobiltelefont 60 000 forintért értékesítette Sz. E.-nek, így további jogtalan haszonszerzési célzat a terhére nem állapítható meg; az Sz. E.-vel szemben kifejtett magatartása így bűncselekményt nem valósít meg. Ezért a Kúria a terheltet az ellene csalás vétsége [Btk. 373. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata alapján – mert e cselekménye nem bűncselekmény –, a Be. 331. § (1) bekezdése szerint felmentette.
[23] Mindez azonban értelemszerűen nem zárja ki a jóhiszemű szerző kötelmi jogi igényének érvényesítését. A Be. 54. § (1) és (2) bekezdése szerint ugyanakkor magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesíti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett. Mivel – a kifejtettek szerint – Sz. E. sérelmére a terhelt nem követett el bűncselekményt, így Sz. E. egyrészt nem sértett az ügyben, másrészt kára nem bűncselekményből, hanem a terhelt polgári jogilag felróható, károkozó magatartásából eredt. Ennek érvényesítésére ezért ún. adhéziós eljárásban (azaz a büntetőeljárás keretein belül) nem kerülhet sor, ezért a Kúria az általa előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését – a felmentő rendelkezéssel is összhangban – a Be. 335. § (1) bekezdés második mondat második fordulata alapján egyéb törvényes útra utasította.
[24] A mindkét terhére rótt bűncselekmény kapcsán felelősségét elismerő terhelttel szemben a bíróság jogerős ítéletében a fizetendő illeték összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontja, 58. § (1) bekezdés c) pontja és (6) bekezdése, valamint 59. § (1) bekezdése alapján állapította meg cselekményenként 1500-1500, azaz összesen 3000 forintban. Ezért az egyik cselekményt érintő felmentő rendelkezés, és az arra vonatkozó polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra való utasítása miatt a fizetendő illeték összegére vonatkozó rendelkezést is – ennek megfelelően – módosítani kellett.
[25] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a bűnösség körének szűkülése ellenére is törvényes, mert a terhelt a terhén maradt lopási cselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje és több más büntetőeljárás hatálya alatt követte el, de azon túlmenően is volt büntetve. Ezért a büntetés enyhítése így sem indokolt.
[26] Nem igényelt változtatást a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés sem, mert az ügyben felmerült valamennyi költség a terhelt terhén maradt lopási cselekményhez kapcsolódott; továbbá a bíróság jogerős ítéletében a büntetés halmazati jellegének [Btk. 81. § (1)–(3) bek.] feltüntetését elmulasztotta, így az éppen a Kúria döntése folytán vált törvényessé.
[27] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja szerint megváltoztatta, és – a kifejtettek szerint – a törvénynek megfelelő határozatot hozott.
[28] Egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta, valamint a Be. 429. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelkezett a felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.
(Kúria Bfv. III. 1.539/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás