PÜ BH 2017/21
PÜ BH 2017/21
2017.01.01.
Az a jogi érdek, hogy a közjegyző által kiállított közjegyzői okirat alapján ne indulhasson a fél ellen közvetlen végrehajtási eljárás, nem a fél és a közjegyző közötti közjogi, hanem a fél és a másik szerződő fél közötti magánjogi jogviszonyban jelentkezhet és így nem adhat alapot a közjegyző elleni – a Pp. 123. §-án alapuló – megállapítási perre [1952. évi III. tv. (Pp.) 123. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A közjegyző alperes 2008. június 13-án 11079-0/2155/2008/3/O. szám alatt közjegyzői okiratba foglalta a felperesek tartozáselismerő nyilatkozatát.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek keresetükben a Pp. 123. §-a alapján kérték annak a megállapítását, hogy a közjegyzői okirat nem közokirat, az a közokirathoz jogszabályban fűzött joghatás kiváltására nem alkalmas.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a közokiratba foglalt szerződés tekintetében nem minősült szerződő félnek, ilyen módon a vele szemben indított megállapítás iránti per a felperesek semmilyen jogának a megóvását nem eredményezheti, a felpereseknek az alperessel szemben semmilyen joga nem állt veszélyben. Az elsőfokú bíróság a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményre hivatkozással kifejtette, hogy a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kereset előterjesztésére csak akkor van mód, ha fennállnak a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételek és a megállapítás iránti perben jog vagy jogviszony fennállásáról, vagy ennek hiányáról kell dönteni. A felperesek jogai megóvását azonban a perbeli esetben egy végrehajtás korlátozása vagy megszüntetés iránti per szolgálhatná, az általuk kért megállapítás abban a perben lenne kérhető. A 3/2004. PJE határozat értelmében az alperes valamennyi tevékenysége közhatalmi jellegű, ennek megfelelően a felperesek és az alperes között nem jött létre magánjogi, megbízási jellegű jogviszony sem, a közjegyző által a tevékenysége során esetlegesen okozott kár így a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 349. §-a szerint lenne követelhető. A megállapítási kereset feltételei tehát a perben nem álltak fenn, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[5] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, a keresetet pedig teljes terjedelmében elbírálta, mert a felperesek 2015. március 4-i beadványa keresetmódosítást nem tartalmazott. Utalt arra, hogy a Pp. 123. §-a szerint számadási kötelezettség megállapítására irányuló kereseti kérelmen túl egyéb, megállapításra irányuló keresetnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperesek jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, a végrehajtás elmaradásához fűződő érdek megóvása az alperessel szemben azonban szükségtelen. A nyilatkozat közokiratba foglalásával a peres felek között létrejött ugyan jogviszony, de ez nem azonos azzal a jogviszonnyal, amelyben a felperesek a tartozáselismerő nyilatkozatot tették. A felperesek által megjelölt érdek tehát a hitelezővel szemben állhat fenn, így az ügyben megállapítási kereset nem volt megalapozottan előterjeszthető.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Kúria azt az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a közjegyzővel szembeni perek esetén a 3/2004. PJE előfeltételként határozza meg a közjegyzői okirat közokirati jellegének hiányát. Amennyiben ugyanis a közjegyzői okiratból kiderül, hogy az nem minősül közokiratnak, akkor a közjegyző az ezzel összefüggésben okozott károkért felelősséggel tartozik. Jelen keresetben a felperesek ezért nem a Pp. 123. §-ában foglaltaknak megfelelően a megállapítást, hanem a közokiratot kiállító közjegyző felelősségének a megállapítását kérik. Hivatkoztak a Pp. 195. § (1) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy a közjegyző közfeladatot lát el, az általa kiállított okirat teszi lehetővé, hogy bírósági út igénybevétele nélkül is végrehajtás indulhasson az ügyben. Az azonban, ha a közjegyző figyelmen kívül hagyja a jogszabályi előírásokat, azt eredményezi, hogy az okirat ellenkező hatást vált ki és perre okot adó állapotot teremt. Hivatkoztak az 1958/2009. számú Polgári elvi határozatra és arra, hogy az ügyben ezért azt kellett vizsgálni, a perbeli szerződés esetében jogszabály mely adatok, tények közokiratba foglalását tette kötelezővé. Utaltak a BH 2005.71. számú eseti döntésre és ennek alapján arra, hogy az alperes által kiállított okirat alapján megindult végrehajtás olyan jelentős hátrányt okozhat, amelynek elkerülése érdekében indokolt a végrehajtást megelőző megállapítási per megindítása. Álláspontjuk szerint fennálltak tehát megállapítási kereset benyújtásának a Pp. 123-ában meghatározott feltételei, a jogerős ítélet pedig ezért megalapozatlan és jogszabálysértő.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperesek perköltségben történő marasztalására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vontak le, azokkal a Kúria is egyetértett, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[10] A felperesek a keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a közjegyzői okirat nem közokirat és az a közokirathoz jogszabályban fűzött joghatás kiváltására nem alkalmas. A keresetet az eljárás során ennek megfelelően tartották fenn, majd a felülvizsgálati kérelmükben – annak első és harmadik oldalán – is megerősítették, hogy ennek a megállapítását kérték a peres eljárás során. Az eljárt bíróságoknak és a Kúriának ennek megfelelően a Pp. 215. §-a alapján ezt a keresetet kellett elbírálnia, más tartalmú kereset elbírálása súlyos jogszabálysértést eredményezett volna. A felperesek mindezekkel ellentétesen adták elő felülvizsgálati kérelmükben – annak a második oldalán – az eljárás során először azt, hogy az ügyben kérték az alperes felelősségének a megállapítását is. Ilyen tartalmú kereset azonban nem került előterjesztésre, a közjegyző kártérítő felelősségének a megállapítása nem képezte a per tárgyát. Az eljárásban előadott kereseti kérelem alapján ezért ebben a perben csak a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási keresetet kellett és lehetett elbírálni. A felperesek a keresetükben maguk is erre a jogszabályi rendelkezésre hivatkoztak követelésük jogalapjaként, így a keresetüket ettől eltérő módon nem lehetett értékelni.
[11] A megállapítás iránti kereset megalapozottságához két konjunktív feltételnek kell bekövetkeznie, amelyek közül ha valamelyik nem áll fenn, akkor az ilyen jellegű kereset nem teljesíthető. Az egyik feltétel az, hogy a megállapítás a keresetet előterjesztő fél részére valamely jog védelme érdekében legyen szükséges, míg a másik feltétel, hogy a fél valamilyen okból teljesítést ne követelhessen. A jogerős ítéletben kifejtetteknek megfelelően a felpereseknek az alperessel szemben semmilyen jogát nem kellett megvédeni és az alperesnek sincs az okirat alapján semmilyen igénye a felperesekkel szemben. A közjegyző és a magánfél között, amikor a magánfél a közjegyzőhöz fordul egy közjegyzői okirat kiállítása érdekében, közjogi jellegű jogviszony jön létre, amely az okirat létrehozására irányul. Az okiratba foglalt követelés vagy nyilatkozat egy másik, a közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel szerződést kötő felek közötti magánjogi jogviszony, ami a perbeli esetben a felperesek és a hitelező között jött létre. A felpereseknek valós lehet az a jogi érdeke, hogy az alperes által kiállított közjegyzői okirat alapján ne indulhasson ellenük közvetlen végrehajtási eljárás, de ez a jogi érdek nem a felperesek és a közjegyző alperes közötti közjogi, hanem a felperesek és a másik szerződő fél közötti magánjogi jogviszonyban jelentkezhet, ennek megfelelően a másik szerződő féllel szemben érvényesíthető. (Ez állapítható meg egyébként a felperesek által hivatkozott eseti döntésekből is.) A felperesek tehát az általuk előadott igényekkel a másik szerződő fél ellen léphetnek fel külön perben vagy a végrehajtás megszüntetése iránti perben, de ilyen megóvandó jogi érdek hiányában a közjegyző alperessel szembeni perindítás nyilvánvalóan téves volt. Az alperessel szemben, ha esetlegesen kárt okozott, kárigényt lehet előterjeszteni, de ilyen kereset az eljárás során nem került előterjesztésre, a megállapítás iránti követelésnek pedig nem volt helye (3/2004. PJE, EBH 2009.1958.).
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet, utalva annak helyes indokolására is, hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.602/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás