PÜ BH 2017/22
PÜ BH 2017/22
2017.01.01.
I. Az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelésre vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének (semmisségének) megállapítása a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. tv.) 6. §-a szerinti per befejeződése, vagy perindítás hiányában a DH1. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti törvényi vélelem megdönthetetlenné válása után nem kérhető, az ilyen tartalmú kereseti kérelmet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.
II. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az Európai Unió Bírósága már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban észszerű kétség nem merül fel [1952. évi III. tv. (Pp.) 130. § (1) bek., 155/A. §, 2014. évi XXXVIII. tv. 4. § (1) bek., 6. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 2008. szeptember 29-én CHF alapú kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés 3.6., 3.7. és 3.8. pontjaiban az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek kerültek rögzítésre, amelyek egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítottak az alperes számára a kölcsönszerződésben meghatározott mértékű ügyleti kamat, kezelési költség és egyéb, a hitel igénybevételével kapcsolatos díjak, jutalék és költségek módosítása tekintetében.
A kereseti kérelem
[2] A felperes a 2015. július 13-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és az alperes között 2008. szeptember 29-én létrejött kölcsönszerződés alperes számára egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító 3.6., 3.7. és 3.8. pontjai tisztességtelenek és ezáltal semmisek.
Az első- és a másodfokú végzés
[3] Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (DH2. tv.) 37. § (1) és (2) bekezdése, valamint az 1952. évi III. törvény (Pp.) 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján. A végzése indokolásában kifejtette, hogy a felperes a hiánypótlásra szóló felhívás ellenére nem terjesztett elő a DH2. tv. 37. § (1) bekezdése szerinti kereseti kérelmet, nem jelölte meg, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása esetére az érvénytelenség mely jogkövetkezményének alkalmazását kéri, és keresete nem tartalmazott a felek közötti elszámolásra kiterjedő, összegszerűen megjelölt határozott kérelmet sem.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság határozatát – eltérő indokolás mellett – helybenhagyta. A jogerős végzés indokolása szerint jelen ügyben a DH2. tv. 37. § (1) bekezdése nem alkalmazandó. Ezért keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására e törvénnyel összefüggő hiánypótlás teljesítésének elmulasztása miatt a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján nem kerülhetett sor, ugyanakkor az elsőfokú döntés érdemben mégis helyes, mert a kereset elbírálása a Pp. 130. § (1) bekezdés d) vagy f) pontja szerint minősülő perakadályba ütközött, ezért a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
[5] A másodfokú bíróság végzésében rámutatott arra, hogy az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelésre vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelensége már nem vizsgálható. Ha ugyanis a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. tv.) 6. §-a szerinti per befejeződött, az abban hozott döntés – az Alkotmánybíróság határozatai szerint – speciális közérdekű perben hozott határozatnak minősül, így személyi hatálya erga omnes jellegű, kihat a perbeli jogviszonyra is. Amennyiben pedig ilyen perre nem került sor, a DH1. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti törvényi vélelem megdönthetetlenné vált.
[6] A másodfokú bíróság végzésében a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (helyesen: az Európai Unió működéséről szóló szerződés; a továbbiakban: EUMSz.) 267. cikkére, az EBH 2005.1320. számú határozatra utalással azért utasította el, mert álláspontja szerint a felperes valójában nem az uniós jog értelmezését kérte, illetve jelen ügyben az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdés nem merült fel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben következetesen a jogerős „ítélet” hatályon kívül helyezését, és helyette jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a kereseti kérelmének történő helyt adást, és annak megállapítását kérte, hogy az eljárt bíróságok a keresetlevelét ténylegesen a Pp. 130. § (1) bekezdés b) és f) pontjai alapján utasították el. Állította, hogy a felülvizsgálni kért „ítélet” a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) rendelkezéseivel, különösen a 6. és 7. cikkeiben írtakkal ellentétes, továbbá sérti a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. §-ának rendelkezéseit is. Álláspontja értelmében kereseti kérelme érdemi elbírálása körében a bíróságoknak a vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket és joggyakorlatot is figyelembe kellett volna venniük. Szerinte az Európa-jog fogyasztóvédelmi szabályait úgy kell értelmezni, hogy – bár keresete nem vitásan kizárólag a kölcsönszerződés 3.6., 3.7., 3.8. rendelkezései tisztességtelenségének megállapítására irányult – a bíróságnak hivatalból, érdemben kellett volna vizsgálnia a kölcsönszerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelenségét is. Saját álláspontjaként kérte figyelembe venni a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. számú határozatában e körben kifejtett indokokat, melyeket a felülvizsgálati kérelem 2-5. oldalain szó szerint idézett. A felülvizsgálati kérelme 7-9. oldalain a Fővárosi Ítélőtábla E.B. ügyben 2004. szeptember 29-i végzésében előterjesztett „alkotmányossági vizsgálat” iránti kérelemben foglaltakat idézte, hangsúlyozva, hogy az ott írt indokokkal egyetért.
[8] Szerinte alaptörvény-ellenes a DH1. tv. és a DH2. tv. számos rendelkezése. Jogszabálysértésként hivatkozott az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205/A. §-a, 205/B. §-a, 209. §-a, 209/A. §-a, a 18/1999. Korm. rendelet megsértésére azzal, hogy kérte a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény, valamint a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény rendelkezéseinek figyelembevételét is.
[9] Kifejtette, hogy a devizahitel tárgyában hozott törvények nem alkalmazandóak, mert az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, és a jogerős „ítélet” amiatt is jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja az uniós jog alkalmazásának kötelezettségét. E körben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is kérte, melyben az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok, különösen a 47. cikk és uniós jogelvek megsértésére hivatkozással indítványozta kérdések feltételét az Európai Unió Bíróságához.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvekre tekintettel a Kúria először azt vizsgálta, hogy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére sor kerülhet-e, és az EUMSz. 267. cikk (3) bekezdése alapján előterjesztési kötelezettsége fennáll-e. A felperes által e körben idézett Kecskeméti Törvényszék által hozott határozat indokolása nem jogi álláspon-tot tükröz, hanem felismerhető módon az EUMSz. 267. cikkét idézi, amely szerint az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a Szerződések értelmezése és az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése tekintetében. Ha egy tagállam bírósága előtt merül fel ilyen kérdés, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést [EUMSz. 267. cikk (1) és (2) bekezdés].
[12] Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az Európai Unió Bírósága már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban észszerű kétség nem merül fel (283/81. sz. CILFIT-ügy, 21. pont). A Kúria e feltételek figyelembevételével úgy ítélte, hogy a felperes által felvetett jogkérdések tekintetében – az adott kereseti kérelem mellett, az eljárás jelen szakaszában ismertté vált tények alapján – az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn. A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét ezért a Pp. 155/A. § (2) bekezdése szerint elutasította.
[13] A felülvizsgálati kérelem következetes, de téves hivatkozásával szemben jogerős végzést, nem pedig jogerős ítéletet kellett felülvizsgálni. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a – Pp. 275. § (2) bekezdésének keretei között vizsgált – jogerős végzés nem jogszabálysértő.
[14] A felperes elsődlegesen a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Ezen kérelemnek megfelelő döntés meghozatala azonban kizárt az adott helyzetben, mivel az alperessel szemben a perindítás hatálya sem állt be, a bíróság a keresetet nem érdemben vizsgálta, hanem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására került sor. A Kúria ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakat abból a szempontból vizsgálta, hogy indokolt-e a jogerős végzés hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására való utasítása a felhozott indokok alapján.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a perben eljárt bíróságok tévesen a DH2. tv. 37. § (1) bekezdése alapján hozták meg döntésüket, és annak megállapítását kérte, hogy e döntések ténylegesen a Pp. 130. § (1) bekezdés b) és f) pontján alapulnak. A felperes előadásával szemben azonban a másodfokú bíróság nem a kifogásolt rendelkezésre, hanem részben a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára alapította döntését, azaz éppen a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogi alapon utasította el idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet, így ezen okból a jogerős végzés nem lehet jogszabálysértő.
[16] A felülvizsgálati kérelem azzal összefüggésben, hogy miért kell úgy tekinteni, hogy a döntés a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontján alapul, egyrészt indokolást nem tartalmazott, másrészt ez az elutasítási ok a jogvita szempontjából irreleváns is, mert nem merült fel annak lehetősége, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a Pp. 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható, ezért érdemben ezt a hivatkozást a Kúria nem vizsgálta [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a másodfokú bíróság végzése azért is jogszabálysértő, mert a bíróság nem vizsgálta, hogy a per tárgyává tett szerződéses rendelkezések a Hpt. 210. §-ába ütköznek-e. A felperes azonban a keresetében csupán a perbeli szerződés 3.6, 3.7., 3.8. pontja tisztességtelenségének megállapítását kérte, és nem hivatkozott a Hpt. 210. §-ának megsértésére, ezért ezen okból a jogszabálysértés nem állapítható meg.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azért tartotta jogszabálysértőnek a jogerős végzést, mert – álláspontja szerint – a DH1. tv. és DH2. tv. alkalmazása a fogyasztói irányelv több rendelkezésébe, elsődlegesen a 6. és 7. cikkébe ütközik.
[19] A Kúriának e hivatkozásra tekintettel arról kellett döntenie, hogy a perben eljárt bíróságoknak a fogyasztói irányelv rendelkezéseit értelmezve egyrészt a kereset tárgyává tett szerződési rendelkezés, másrészt hivatalból a szerződés más rendelkezései tisztességtelenségét kellett-e vizsgálnia.
[20] A DH1. törvény 4. § (2) bekezdése a Kúria 2/2014.PJE határozatán alapul, amelynek indokolása az Európai Bíróság C-26/13. sz. Kásler-ügyben hozott ítéletében kifejtett jogértelmezést vette át. A hivatkozott törvényi rendelkezés alapján az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelést lehetővé tevő rendelkezések tisztességtelenek, kivéve, ha a tisztességtelenség törvényi vélelmét a pénzügyi intézménynek egy sajátos – az Alkotmánybíróság több ítéletében speciális közérdekű pernek minősített – eljárás keretében sikerült megdöntenie. A törvény egyúttal kötelezte a pénzügyi intézményeket a tisztességtelenül felvett kamat, költség, díj visszafizetésére, vagyis az elszámolásra. Amennyiben a fogyasztó az elszámolás eredményét vitatta, lényegében három fórum – ezen belül két bírósági szint – állt a rendelkezésére jogai érvényesítésére.
[21] A Kúria hangsúlyozza: a kamat, költség, díj jogszabályba ütköző, illetve tisztességtelen módosításával kapcsolatos szerződéses rendelkezés soha nem az egész, hanem csak az adott feltétel érvénytelenségét eredményezi. A jelen per tárgyává tett szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, így érvénytelensége pedig már megállapítást nyert.
[22] A felperes sérelmezte, hogy a DH2. törvény 37. § (1) bekezdése nem teszi lehetővé kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset előterjesztését. A Kúria utal arra, hogy a felperes által a keresetlevelében megjelölt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége folytán az alperes a felperessel köteles volt elszámolni. Erre tekintettel a konkrét jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy egyébként a DH2. törvény 37. § (1) bekezdése megfelel-e a fogyasztói irányelv rendelkezéseinek.
[23] Az Európai Unió Bíróságának a fenti irányelvvel kapcsolatos – részben a felperes által is hivatkozott – joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak részleges érvénytelenség megállapítására irányuló perekben – erre irányuló kereseti kérelem hiányában – a fogyasztói szerződés egészét, minden egyes egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene vizsgálniuk.
[24] Az Európai Unió Bírósága csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C-488/11. sz., Asbeek Brusse-ügyben hozott ítélet, 39. pont; C-470/12. sz., Pohotovos-ügyben hozott ítélet, 40.pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra a felperes hivatkozott.
[25] A felülvizsgálati kérelemben részben idézett hatályon kívül helyező határozat más kereseti kérelem, eltérő tényállás és jogszabályi környezet mellett született, az abban kifejtett jogi álláspont ezért ezen okból sem lehet a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során irányadó.
[26] A felperes először felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a perbeli kölcsönszerződésnek – a keresetben megjelölt tisztességtelen rendelkezésén túlmenően – további szerződéses rendelkezései is tisztességtelenek. A felülvizsgálati eljárás azonban rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya – az egységes és kialakult joggyakorlat értelmében – nem lehet olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek nem hivatkoztak (BH 2002.447., BH 2002.283.).
[27] Az uniós jog elsőbbségének kérdése evidencia, azonban a jelen ügyben nem releváns e jogelv alkalmazása sem, mert a felperes az általa az érvényesített keresetben olyan jogkérdés rendezését kéri, melyet törvényi rendelkezések folytán beálló tisztességtelenségi vélelem folytán a jogalkotó már az uniós joggal összhangban rendezett, így tagállami és uniós szabályok ütközése a konkrét ügyben nem merül fel.
[28] Az előterjesztett kereseti kérelem keretei között az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségtelenségére tekintettel a jelen jogvitában irrelevánsak voltak a felperes által az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének alapjául megjelölt konkrét kérdések is, így jelen jogvitában nem volt vizsgálható, hogy a DH1. tv. 16. §-a összhangban van-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével, továbbá nem volt szükséges vizsgálni azt sem, hogy a forintosítás kapcsán megállapított árfolyam összhangban van-e a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésével.
[29] A felperes alkotmányossági hivatkozásával összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a határozataiban nem találta alaptörvény-ellenesnek a DH1. tv.-t és a DH2. tv.-t sem. A felperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy – a 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján egyedi ügyben bíró által kezdeményezett normakontroll-eljárásban előterjesztett, felperes által oldalakon át idézett indítványban foglaltak ellenére – ezen AB-határozatokban kifejtettekkel a felperes nem ért egyet.
[30] A jogszabálysértés alapjául megjelölt Ptk. 205/A. §-a, 205/B. §-a, 209 §-a, 209/A. §-a, a 18/1999. Korm. rendelet, a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény, valamint a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény rendelkezéseivel összefüggő indokok a felülvizsgálati kérelemben nem szerepelnek, ezért e körben a felülvizsgálati kérelem nem volt vizsgálható [Pp. 272. § (2) bekezdés, BH 2015.307., 1/2016. (II. 15.) PK vélemény].
[31] A Kúria a kifejtettek értelmében a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.477/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás