BÜ BH 2017/220
BÜ BH 2017/220
2017.07.01.
I. Felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. § (1) bekezdés e) és g) pontja szerinti okot kivéve – minden jogosult csak egy ízben nyújthat be, és minden kifogást csak egy ízben lehet érvényesíteni, ismétlésnek helye főszabályként nincs. Nem jelent azonban ismétlést, ha a terhelt a korábbi indítványának elutasítását követően újabb indítványt nyújt be, amelynek tartalma alapján elutasításnak nem lenne helye és egy más jogosult – így a védője – azt saját indítványaként tartja fenn. Tartalmi – ekként más jogosultra is kizáró hatású – ismételtséget ugyanis csak olyan kifogás alapozhat meg, amit felülvizsgálati eljárásban érdemben érvényesítettek [Be. 418. § (3) bek., 421. § (3) bek.].
II. A felbujtói (bűnrészesi) magatartás jogi természetéből következően, a kizárólag felbujtói magatartás felülvizsgálatának – értelemszerűen – nem lehet tárgya, nem szempontja az adott bűncselekmény törvényi tényállásán belüli (tettesi) magatartás megvalósításának, megvalósulásának felülbírálata; annak elkövetője ugyanis nem alanya a felülvizsgálatnak. A felülvizsgálati jogosultság konkrét terheltre vonatkozik és ehhez kötött a felülbírálat és a döntési jogkör [Be. 423. § (4) bek.].
III. A rablás törvényi tényállása szerinti öntudatlan állapotba helyezés egyoldalú magatartás, s mint ilyen, az erőszakkal, fenyegetéssel egyenértékű hatalmaskodás, eleve a sértetti ellenállás leküzdését jelenti [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek.; Btk. 365. § (1) bek. b) pont].
Ezzel szemben a kifosztás szerinti lerészegítés (vagy 2013 óta a bódult állapot előidézése) valójában a sértett általi ital-, bódítószer-fogyasztás ösztönzését, s ezáltal a sértetti könnyelműség kihasználását jelenti [1978. évi IV. tv. 322. § (1) bek. a) pont; Btk. 366. § (1) bek. a) pont].
[1] A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága a 2007. február 21. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet felbujtóként, csoportosan elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] miatt, mint többszörös visszaesőt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2007. október 4. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az I. r. terhelt alapügyben korábban benyújtott felülvizsgálati indítványát a Legfelsőbb Bíróság a 2009. december 1. napján meghozott végzésével a Be. 421. § (2) bekezdése alapján elutasította. A végzés tartalmazta a fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó törvényi figyelmeztetéseket.
[4] Az irányadó tényállás szerint az I. és a II. r. terhelt felhívására egyezett bele a III. és a IV. r. terhelt a bűncselekmény elkövetésébe. A IV. r. terhelt ennek megfelelően beszélt meg találkozót a sértettel.
[5] Az I. r. terhelt személygépkocsijával a sértett házához mentek, ahol az I. vagy a II. r. terhelt legalább nyolc szem ismeretlen elnevezésű gyógyszert összetört, és átadta a III. és IV. r. terheltnek azzal, hogy a sértett italába keverjék bele, majd miután a sértett elaludt, a lakásából az értékesíthető tárgyakat hozzák el. A gyógyszert a III. r. terhelt vette magához azzal, hogy a sértett italába belekeveri.
[6] A III. és a IV. r. terheltnek a sértett lakásában tartózkodása során a III. r. terhelt a gyógyszert egy szeszes italt és gyümölcslevet tartalmazó koktélba keverte. A sértett, miután a koktélt megitta, annak hatására rövid időn belül elaludt. Ezt követően a III. és a IV. r. terhelt, kihasználva a sértett öntudatlan, védekezésre képtelen állapotát, a lakásból különféle tárgyakat vitt ki a személygépkocsiban várakozó I. és II. r. terheltnek, majd valamennyien eltávoztak.
[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
[8] A beadványában foglaltak szerint az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették a terhére rótt bűncselekményt rablás bűntettének, mivel erőszakos magatartást nem tartalmaz a megállapított tényállás. Ezért kérte, hogy a Kúria állapítsa meg a bűncselekmény törvénysértő minősítését és a rablás bűntettének vádja alól mentse fel.
[9] Mindemellett kifejtette, hogy a terhére rótt bűncselekmény nem rablás bűntettének, hanem kifosztás bűntettének minősül.
[10] Hivatkozott az 1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdésére és az 1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés a) pontjára.
[11] Álláspontja szerint a bíróság ítéletének indokolásában együttesen használta a bűncselekmény kapcsán a „helyezés” és az „előidéző” szavakat, azonban ez helytelen, mivel véleménye szerint a „helyezéshez” erőszakos magatartás szükséges, míg az „előidézés” erőszakmentes, közvetett cselekmény. Az előbbi alapján rablási cselekmény, míg az utóbbi alapján kifosztás állapítható meg.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozta, hogy a Kúria a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[13] Kifejtette, hogy az I. r. terhelt, amikor azt indítványozta, hogy a Kúria a rablás bűntettének vádja alól mentse fel, formailag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozott, azonban a beadvány indokait tekintve a terhére megállapított cselekmény téves jogi értékelésével foglalkozott, amely a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont szerinti felülvizsgálati oknak felel meg. Ebből következően tartalmát tekintve az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát a minősítés megváltoztatása érdekében nyújtotta be, mivel álláspontja szerint a cselekményének törvényes minősítése – rablás bűntette helyett – kifosztás bűntette.
[14] Ellenben a felülvizsgálati indítvány alapján a megtámadott határozat megváltoztatására csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte.
[15] Az ügyészi átirat szerint az I. r. terhelt esetében egyik feltétel sem állapítható meg.
[16] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálása során az elkövetéskori 1978. évi IV. törvény 2005. október 5. napján hatályban lévő rendelkezései az irányadók, figyelemmel arra, hogy az alapügyben eljárt bíróságok az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről ez alapján döntöttek.
[17] Ehhez képest az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kifosztás bűntette a bódult állapot előidézésével történő elkövetést nem tartalmazta, ezen elkövetési magatartás a 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk. (2012. évi C. tv.) 366. § (1) bekezdés a) pontjában jelenik meg. A rablás esetében az öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezés az 1978. évi IV. törvényben is szerepelt, mint a rablás egyik elkövetési magatartása.
[18] Ennek azonban a felülvizsgálati indítvány elbírálása szempontjából nincs jelentősége, mivel a kifosztás elkövetési magatartásaként a lerészegítés vagy a bódult állapot előidézése alatt a dolog elvételét csupán megkönnyítő ittas vagy kábult, de nem az öntudatlanságig leittasodott vagy tudatvesztett állapot értendő, szemben a rablással, ahol a (teljes) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezés az elkövetési magatartás.
[19] Az irányadó tényállás ez utóbbi cselekmény, a rablás törvényi tényállásának ismérveit tartalmazza.
[20] Amellett, hogy az I. r. terhelt felbujtója volt a bűncselekménynek, ezen túlmenően bűnsegédi magatartást is kifejtett a cselekmény végrehajtásakor. Ezért az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, megvalósította felbujtóként a csoportosan elkövetett rablás bűntettét.
[21] A kiszabott büntetés nem törvénysértő, azt az I. r. terhelt beadványában nem kifogásolta.
[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[23] Az I. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt önálló védői indítványként tartotta fenn, és indítványozta az I. r. terhelt cselekményének rablás helyett kifosztáskénti minősítését és a kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhítését.
[24] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványával egyezően a megtámadott határozatok hatályában tartását kérte.
[25] Az I. r. terhelt a védőjéhez csatlakozott, fenntartva az indítványában foglaltakat.
[26] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[27] Jelen felülvizsgálati indítvány esetében valójában 3 eldöntendő kérdés merült fel:
[28] - az indítványozás jogosultsága,
[29] - a részesi elkövető indítványa esetén a felülvizsgálat,
[30] - és az indítvány mibenléte.
[31] Előrebocsátja a Kúria, hogy [a Be. 416. § (1) bekezdés e), és g) pontja szerinti okot kivéve]
[32] - minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt [Be. 418. § (3) bek.], és
[33] - minden kifogást csak egy ízben lehet érvényesíteni,
[34] - ismétlésnek helye – főszabályként – nincs [Be. 421. § (3) bek.].
[35] Vagyis mindenki csak egyszer élhet felülvizsgálattal és minden kérdést csak egyszer lehet feltenni.
[36] Ehhez képest viszont – értelemszerűen – nincs szó ismétlésről, ha ugyanazon jogosult a korábbi indítványának elutasítását követően újabb indítványt nyújt be, melynek tartalma alapján elutasításnak nem lenne helye, és egy más jogosult – így a védője – azt saját indítványaként tartja fenn.
[37] Jelen ügyben ez történt.
[38] Egyfelől kétségtelen, hogy minden indítvány előterjesztése (annak tartalmától függetlenül) az egyszeri jogosultság gyakorlását kimeríti, másfelől viszont az elutasított indítvány esetében nem lehet szó arról, hogy az egyben a tartalmára nézve is ismételtséget alapoz meg (nemcsak a benyújtó jogosultra).
[39] Tartalmi – ekként más jogosultra is kizáró hatású – ismételtséget ugyanis (nyilvánvalóan) csak olyan kifogás alapozhat meg, amit felülvizsgálati eljárásban érdemben érvényesítettek.
[40] Tehát mindenki csak egyszer élhet felülvizsgálattal és minden kérdést csak egyszer lehet feltenni.
[41] Jelen esetben ekként a Kúria valójában a terhelt védője által védői indítványként fenntartott felülvizsgálati indítvány alapján járt el érdemben. (Megjegyzi a Kúria, hogy ezáltal nem szaporította a jogosultságot, és nem is fosztott meg attól senkit.)
[42] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött.
[43] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[44] A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[45] Valóban felülvizsgálati ok
[46] - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályának megsértése miatt került sor;
[47] - a 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint pedig, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[48] Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
[49] Az eljárt bíróság nem sértett törvényt, amikor az I. r. terhelt bűnösségét felbujtóként, csoportosan elkövetett rablás bűntettében megállapította és a kiszabott büntetés is törvényes.
[50] Az indítvány valójában egyrészt vitatta az irányadó tényállásban rögzített terhelti magatartás ténybeliségét, és felmentést célzott, ami azonban nem lehet felülvizsgálatnak tárgya; a ténybeliség adottnak tekintendő.
[51] Másrészt vitatta az alapcselekmény jogi minősítését. Ez viszont már kétségtelen nem ténybeli, hanem jogi támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.
[52] Az indítvány ténybeliséget kifogásoló álláspontja tehát nem felülvizsgálat tárgya, jogi minősítést vitató álláspontja pedig a következők szerint nem alapos.
[53] Előrebocsátja a Kúria, hogy a részesség mindkét változatának (1978. évi IV. tv. 21. §, Btk. 14. §) közös ismérve, hogy tettesi (társtettesi) cselekményt, ún. alapcselekményt feltételez.
[54] Ehhez a tettesi (társtettesi) alapcselekményhez kapcsolódik, járul a részesi magatartás.
[55] A Be. 417. § (1) bekezdése kifejezetten meghatározza, hogy a terhelt javára vagy a terhére ki jogosult felülvizsgálati indítványt benyújtani.
[56] Ennek értelmében a felülvizsgálati jogosultság konkrét terheltre vonatkozó és ehhez kötött a felülbírálati és döntési jogkör [vö. Be. 423. § (4) bek.].
[57] A részesi felróhatóság feltételezi a tettesi alapcselekmény meglétét, ténybeli adottságát, és kétségtelen, hogy a részes büntethetőségét nem érinti, ha a tettesi alapcselekmény elkövetőjének a kiléte ismeretlen, ez a személy meg nem vádolt, vagy vele kapcsolatban büntethetőséget megszüntető ok (pl. halál, elévülés, kegyelem) következik be.
[58] Amennyiben viszont a tettesi alapcselekmény konkrét alanyra vonatkozóan jogerősen eldöntött, mint jelen ügyben, akkor a tettesi elkövetőre vonatkozó res iudicata hatás érvényének fennállása alatt, a részesi elkövető felróhatóságának (önmagában) vizsgálata kizárólag az adott bűncselekmény törvényi tényállásán kívüli elkövetői – ekként tehát a részesi – magatartás alapján vizsgálható.
[59] A vizsgálat pedig nem terjedhet ki a törvényi tényálláson belüli magatartás megvalósultságára, illetve nem léphet be a törvényi tényállás körébe.
[60] Ez következik egyrészt a tettesi/részesi kapcsolat anyagi jogi, másrészt a felülvizsgálat alanyi jogosultsághoz kötődő felülbírálati terjedelmének eljárási jogi szabályozásából, illetve azok együttállásából (ami összhangnak is nevezhető).
[61] Vagyis nem maradt hátra más, mint az I. r. terhelt (irányadó tényállás szerinti) magatartása felbujtói elkövetésként való felróhatóságát – a rablási tudattartalom hiányára hivatkozva – kifogásoló álláspont vizsgálata.
[62] Ami pedig valójában arra vonatkozó, miszerint „nem felel a részes a tettes minőségi túllépéséért, azaz azért, hogy a tettes más törvényi tényállásba illeszkedő, vagy más ilyen bűncselekményt is megvalósít, mint amelyre a rábíró tevékenysége vonatkozik, avagy amelyhez a segítségnyújtása történt” [3/2011. (X. 14.) BJE határozat].
[63] Az eldöntendő jogkérdés valójában tehát a részesi magatartás tudattartalma.
[64] Kétségtelen, hogy bűnösség nélkül (régebbi szóhasználat szerint alanyi okozatosság nélkül) nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, s ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is.
[65] E körben – visszautalva a korábbiakra – nem a törvényi tényálláson belüli magatartás, hanem az ahhoz kötődő magatartás kifejtése és annak tudata a kérdés.
[66] A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösség vizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös (amint a részesi és tettesi magatartás megítélése is elválhat a Btk. 2. § szempontjából).
[67] A felbujtói részesi tudat tartalma a törvényi tényálláson belüli magatartás előidézése.
[68] Kétségtelen, hogy a tudattartalom vizsgálata perdöntő.
[69] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[70] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés.
[71] Mindez egyben azt is jelenti, hogy mindig közvetett bizonyítás a tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása.
[72] Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, ami ekként jogkérdés.
[73] Jelen ügyben az irányadó tényállás tartalmazza az I. r. terhelt felbujtói részesi magatartásának a tettesi alapcselekményhez kötődő szándékegységére vont jogi következtetés ténybeli alapjait.
[74] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
[75] - az I. és a II. r. terhelt felhívására a IV. r. terhelt beleegyezett abba, hogy az általa ismert sértett értékeit kell megszerezni;
[76] - a négy terhelt a sértett lakásához ment, ahol egymás jelenlétében az I. vagy a II. r. terhelt 8 szem gyógyszert porrá törve átadott a III. és IV. r. terheltnek azzal, hogy azt a sértett italába keverjék bele, és ha a sértett elaludt, akkor értékeit hozzák el;
[77] - ezután a III. és a IV. r. terheltet a sértett a lakásába beengedte, s
[78] - miközben a IV. r. terhelt a sértett figyelmét elterelte, a III. r. terhelt a gyógyszert egy szeszes italt is tartalmazó koktélba keverte, amit a sértett megivott, majd annak hatására rövid időn belül elaludt;
[79] - ezt követően a III. és a IV. r. terhelt, miközben a sértett magatehetetlen, öntudatlan állapotban volt, a lakásából különböző tárgyakat tulajdonítottak el 200 000 forintot meghaladó értékben, amelyeket a sértett háza előtt a gépkocsiban várakozó I. és II. r. terheltnek átadtak,
[80] - majd a helyszínről valamennyien távoztak.
[81] Ehhez képest az I. r. terhelt tudata – az irányadó tényállás szerinti magatartásai kifejtésekor – átfogta, hogy mást, a III. és IV. r. terheltet (a II. r. terhelttel) arra hívott fel, hogy gyógyszer hatása alá helyezze a sértettet, akitől az alvó állapota, öntudatlansága alatt vegyék el értékeit.
[82] Kétségtelen, hogy mindig az elkövető választja meg magatartásának módját, ami – értelemszerűen – helyzeti előnyéből fakadó lehetőség.
[83] Ha pedig nem korlátozza a külvilág számára világosan és másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető – ekként közvetlen – közelségében kifejtett elkövetői magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[84] Jelen ügyben ez azt jelenti, hogy az I. r. terhelt a tettesi alapcselekményt kifejtő két terhelt magatartását, az alapcselekmény kifejtését azzal indította el, hogy egyrészt fellobbantotta bennük az elkövetés szándékát, másrészt az értékelvételi cél megvalósításának, elérésének módját is diktálta az altatógyógyszer porrá tört átadásával.
[85] Mindezek folytán a szándékegységben álló magatartások egymás jogi következményeit osztják.
[86] Kétségtelen, hogy nem volt erőszak alkalmazására felhívás és erőszak alkalmazása.
[87] Az I. r. terhelt viszont tudatában volt annak, hogy amire társait felhívta, az más elaltatása és értékeinek ekkénti elvétele.
[88] Erre vonatkozóan nem határolta, nem limitálta sem ő, sem más a magatartását. Ilyen korlátoló, limitáló, külvilágban felismerhető magatartás sem részéről, sem más részéről nem történt. Ilyen a tényállásban nincs.
[89] Ha pedig az elkövető nem jelöli ki világosan magatartása módját és határait, akkor ez – értelemszerűen – utóbb sem lehet számára mentség. (A kifejtettek azonos elvi alapon állnak a kísérlet esetében az elállás, önkéntes eredményelhárítás mögött meghúzódó törvényi megfontolással, aminek lényege, hogy az elkövetőnek a külvilágban érzékelhetően tennie kell azért, hogy utóbb csak a közbenső stádiumra kiterjedő szándéka miatt feleljen.)
[90] Ehhez képest közömbös – egyoldalú – az I. r. terhelt érdekében az a hivatkozás, miszerint
[91] - a sértett bódult állapotát társai idézték elő,
[92] - és a dolog elvétele nem járt a sértettel szemben fenyegetés vagy erőszak alkalmazásával.
[93] Az indítványban foglaltak kapcsán rámutat továbbá a Kúria arra, hogy a Be. 423. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt (főszabályként) a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok szerint kell elbírálni.
[94] Vagyis az eljárt bíróság jogerős határozatát a korabeli joggal kell szembesíteni.
[95] Az 1978. évi IV. törvény elkövetéskor és a jogerős elbíráláskor (azaz 2007. október 4-én) egyező szöveggel hatályos
[96] - 321. § (1) bekezdése szerint rablás bűntettét követi el (és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő), aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez;
[97] - 322. § (1) bekezdése szerint pedig kifosztás bűntettét követi el (és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő), aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett
[98] a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti,
[99] b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el.
[100] Következésképpen az indítvány egyrészt – a kifosztás kapcsán – olyan jogot állít a jogerős ítélet ellenében, ami nem korabeli.
[101] A korabeli (elkövetés- és elbíráláskori) Btk. szerinti kifosztás ugyanis
[102] - a „vagy bódult állapotát idézi elő” elkövetési fordulatot nem tartalmazta; ezen elkövetési magatartás a 2013. július 1. napján hatályba lépett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 366. § (1) bekezdés a) pontja szerinti;
[103] - a „védekezésre képtelen személytől vesz el” fordulatot szintén nem tartalmazta, ezt az elkövetési magatartást a 2009. évi LXXX. törvény 52. §-a 2009. augusztus 9. napjával iktatta be a korábbi Btk.-ba.
[104] Ehhez képest a következőről van szó.
[105] A rablás mellett nem mindig volt kifosztás, az csupán az 1978. évi IV. törvénnyel jelent meg.
[106] Ez egyben azt is jelentette, hogy a rablásnak az öntudatlan állapotba helyezéssel való dolog elvétele fordulata mellett megjelent a kifosztásnál a lerészegítéssel való dolog elvétele.
[107] Ezáltal a rablásnak az öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezés elkövetési módjából kirekesztődött a lerészegítés, ami öntudatlan állapotot is előidézhet.
[108] Továbbra is a rablás körében maradt azonban az öntudatlan állapotba helyezésnek a nem erőszak, nem fenyegetés révén, hanem pszichikai behatás általi módja, amikor tehát az eszmélettől megfosztás, az eszméletvesztés nem erőszakos behatás eredménye, hanem valamely – alkoholon kívüli – narkotikummal (gyógyszerrel stb.) történő eszméleten kívüli állapotba helyezés tartozik.
[109] Az alvó ember – értelemszerűen – egészségi állapotától függetlenül is nincs eszméleténél, s mint ilyen, akaratnyilvánításra, ekként pedig védekezésre képtelen.
[110] Az álom narkotikummal történő elérése öntudatlan állapotba helyezést jelent.
[111] Továbbmenve, ezen a jogállapoton jelentett változást, amikor a kifosztás törvényi ismérvei között
[112] - 2009-ben megjelent a védekezésre képtelen személytől elvétel;
[113] - majd 2013-ban a bódult állapot előidézése, valamint a felismerésre vagy elhárításra korlátozottól elvétel.
[114] Mindez azonban jelen ügyben – így az indítvány hivatkozása kapcsán is – közömbös, mivel a megtámadott határozatnál későbbi jogállapot szerinti.
[115] Jelentősége annak van, miszerint az addig közel 100 éve egyedülálló rablás mellett a kifosztás megjelenése értelemszerűen azt jelentette, hogy nem az öntudatlan állapot mint végeredmény a perdöntő, hanem az ahhoz vezető magatartás.
[116] Ezt fejezi ki a rablás szerinti öntudatlan állapotba helyezés kitétele, ami kétségtelen egyoldalú magatartás, s mint ilyen, az erőszakkal, fenyegetéssel egyenértékű hatalmaskodás, eleve a sértetti ellenállás leküzdését jelenti.
[117] Ezzel szemben a kifosztás szerinti lerészegítés (vagy 2013 óta a bódult állapot előidézése) valójában a sértett általi ital-, bódítószer-fogyasztás ösztönzését s ezáltal sértetti könnyelműség kihasználását, trükközést jelenti.
[118] Mindemellett a tényállásban leírt cselekmény kapcsán a csoportosan elkövetett rablás törvényi tényállási ismérvei maradéktalanul felismerhetők.
[119] Az irányadó tényállásban rögzített körülmények alapján kétségtelen, hogy a I. r. terhelt rábírása értéktárgyak öntudatlan állapotba helyezéssel történő eltulajdonítására – rablási cselekmény végrehajtatására – irányult, társai pedig ennek a szándékának a keretei között, annak mindenben megfelelően hajtották végre a bűncselekményt.
[120] A terhelt irányadó tényállás szerinti magatartása a rablás felbujtói elkövetői magatartása [1978. évi IV. tv. 21. § (1) bek.].
[121] Ezenkívül – a gyógyszer átadása mellett – az I. r. terhelt a terhelttársai helyszínre szállításával, a gépkocsiban való várakozással, majd az elszállításukkal a felbujtáson túl bűnsegélyt is nyújtott társainak, ami azonban a felbujtásba (többen a kevesebb elve alapján) beleolvad.
[122] A rablás csoportosan elkövetettkénti minősítése szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy az elkövetők tettesek vagy részesek, és annak sem, hogy a sértett valamennyi terheltet nem észlelte.
[123] A csoportos elkövetés legfőbb törvényi kritériuma ugyanis az, hogy a csoport tagjai – legalább három személy – a tettesi magatartás helyszínén vagy annak közelében, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vegyenek részt a bűncselekmény véghezvitelében [1978. évi IV. tv. 137. § 13. pont]. Ezek a feltételek pedig jelen ügyben hiánytalanul fennállnak.
[124] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.757/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás