PÜ BH 2017/223
PÜ BH 2017/223
2017.07.01.
Szakkérdésnek minősül, hogy a per tárgyát képező fényképek fotóművészeti alkotásoknak tekintendők-e egyéni, eredeti jellegük alapján [1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 1. §, 16. §; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (4) bek., 478. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2001-től a G. Kiadó Rt. volt a „Bor és Piac” című szaklap kiadója. 2007-ben a magazint 50-50%-os arányban megvásárolta a felperes által képviselt B. Bt. és az alperes, majd a betéti társaság tulajdonrészének felét 2008-ban értékesítette a perben nem álló D. Kiadói Kft. részére. 2007-ben és 2008-ban összesen 11 alkalommal jelent meg a lap. A felperes az alperestől ellenszolgáltatást nem kapott a főszerkesztői teendők ellátásáért, illetve a lapban megjelent cikkekért, fotókért. Emiatt munkaügyi pert kezdeményezett, azonban a keresetet a bíróság elutasította, mivel a felek nem álltak munkaviszonyban egymással. A felperes betéti társasága által indított szerzői jogi perben az alperessel szembeni eljárást a bíróság megszüntette a felperes perbeli cselekvőképességének hiánya miatt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében 2 835 500 forint szerzői jogdíj és 1 650 000 forint megbízási díj, valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A szerzői jogdíjat a cikkek, a címlapfotók, a lapban megjelent egyéb fotók után, míg a megbízási díjat a főszerkesztői tevékenység ellátása miatt kérte. Másodlagosan az összegekre jogalap nélküli gazdagodás jogcímén tartott igényt.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, a felperes szerzőségét a képek vonatkozásában, továbbá a követelt összegek összegszerűségét is.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2 616 700 forintot és ennek 2008. május 15. napjától számított késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) alapján megállapította mérlegeléssel a fotók 80%-a esetében a felperes szerzőségét. A perbeli lapot az alperes álláspontjával szemben folyóiratnak tekintette, mivel az egy éven belül többször időszakosan jelent meg és alkalmazhatónak ítélte az Szjt. 45. § (2) bekezdését, amely szerint a folyóiratban való közzétételre kötött felhasználási szerződés esetén nem kötelező az írásbeliség. Az ún. honorlista „nem fizetendő” megjegyzését nem fogadta el a díjazásról való lemondásnak, mert az csak írásban érvényes. A díj mértéke tekintetében elfogadta a felperes számítását. A szerzői jogi igényeknek a fotók tekintetében 875 200 forint erejéig, a cikkek esetében pedig a keresettel egyezően 1 741 500 forint erejéig adott helyt.
[5] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljesen elutasította.
[6] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan ismertette, a bizonyítékokat a szerzői jogi igény tekintetében okszerűtlenül mérlegelte és indokolási kötelezettségét sem teljesítette teljeskörűen, azonban mindez nem tette szükségessé az eljárás megismétlését. Rögzítette, hogy 2007-ben a laptulajdonosok megszerezték a Bor és Piac magazin akkori fotóarchívumát, az alperes és a B. Bt. 2008 elején a 2007. év vonatkozásában elszámoltak egymással. 2008. március 18-án a D. Kiadói Kft.-vel kibővült tulajdonosi kör írásba foglalta az együttműködés feltételeit és megállapodtak, hogy az alperes havi 375 000 forintot elszámolhat a kiadói infrastruktúra biztosításáért és a kiadással kapcsolatos gyakorlati feladatok ellátásáért. A felek között több elszámolás nem volt és a kialakult viták miatt 2009-ben már nem jelentek meg újabb lapszámok.
[7] Az alperes a fotók esetén vitatta a felperes szerzőségét és arra hivatkozott, hogy megállapodásuk szerint az újság felfuttatása érdekében saját tevékenységüket a felek ingyenesen végzik. Az ítélőtábla a felperes szerzőségét megállapította a felperes életszerű előadása és F. E. szerkesztő, valamint K.-né cikkíró tanúk vallomása alapján. Nem keltett észszerű kételyt az alperesi fotóarchívum sem, mert egyrészt abban egyértelműen az együttműködés ideje alatt a lapban történt megjelenés alapján beazonosított fotók vannak, másrészt a szerzők neve itt sincs feltüntetve. Az alperes egyéb bizonyítást a fotókkal kapcsolatban nem ajánlott fel és arra sem tett nyilatkozatot, hogy a felperes helyett kik lehetnek a számba jöhető alkotók. Így a felperes érvényesíthet szerzői jogi igényt nemcsak az alperes által sem vitatottan, az általa írt cikkek, hanem a fotók tekintetében is. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül határozta meg becsléssel a felpereshez köthető fényképfelvételek 80%-os arányát, de további bizonyításnak ebben a kérdésben a másodfokú bíróság nem látta szükségét, mivel megállapíthatónak ítélte, hogy a felek között szóbeli és ingyenes felhasználási szerződés jött létre a felperesi műveknek a folyóiratban való felhasználására. A felek egyezően adták elő, hogy írásban nem jött létre köztük felhasználási szerződés. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a lap folyóiratnak minősül. A felperes nem kapott és nem is kért ellenszolgáltatást a cikkekért és a fotókért az együttműködés idején, ezzel az igénnyel csak a felek kapcsolatának megromlása és a lap kiadásának befejezése után állt elő és az érvényesítés érdekében több pert kezdeményezett. Az alperes látta el a lap kiadásával, menedzselésével kapcsolatos feladatokat, amiért, mivel a felek 2007 után sem számoltak el, nem kapott ellenszolgáltatást a tulajdonosok 2008-as megállapodása ellenére sem. A bérleti díjat, illetve a külső munkatársak költségét a felek közösen viselték. A felperes kiemelte, hogy személyében nem tartozott a tulajdonosi körbe és vitatta munkájának ingyenességét, azonban a tevékenység nem volt egyértelműen elhatárolható, mert nem volt felderíthető, hogy mikor járt el magánszemélyként és mikor a betéti társaság, ezen keresztül a tulajdonostárs nevében. Maga sem tudta eldönteni közreműködésének minőségét, mivel a lappal kapcsolatos követelését mint magánszemély és mint cég is megkísérelte érvényesíteni. A peradatok alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek abban állapodtak meg és így is cselekedtek, hogy azokat a munkákat, amihez értettek, maguk végezték el ellenszolgáltatás nélkül, annak érdekében, hogy a lapból nyereséges lapot csináljanak. Ezt tükrözi az alperes e-mailje, ahol ingyenes munkavégzésről ír és amit válaszában a felperes nem tett kérdésessé. Utalt az ítélőtábla H. Zs., Sz. L. alperesi ügyvezetők és G. E. alperesi könyvelő tanúvallomására. Nem dönti meg ezt D. F. és D.-né G. Á., a D. Kiadói Kft. tulajdonosainak vallomása sem, akik előadták, hogy csatlakozásuk után nem tértek el a korábbi gyakorlattól. Minden úgy volt, ahogy előtte, ami pedig az ingyenes közreműködés volt.
[8] Az ítélőtábla kifejtette: mivel adott esetben folyóiratról van szó, aminek körében a szerzői mű felhasználásához nem kell a feleknek írásban megállapodniuk, az a körülmény, hogy a felperes az együttműködés idején nem élt díjigénnyel, a „nem fizetendő” kitétel fényében szintén alátámasztja a szerződés ingyenességét, a díjigényről való kifejezett lemondását. Ezt igazolja az is, hogy a két személlyel, akiknek a neve mellett azonos megjegyzés szerepelt, a tulajdonosok elszámoltak. Így M. E.-t, aki még az érintett időszakban a laptól elment, kifizették és hasonlóan jártak el K.-néval, akivel 2008-ban szerződést kötöttek és számla ellenében kifizették. Utóbbi két személy esetében a felpereshez képest az is lényeges eltérést jelent, hogy ők még közvetve sem tartoztak a magazin kiadói köréhez, külső munkatársaknak voltak tekinthetők, míg a felperes közreműködésének minősége nem volt megállapítható. Ugyanebben az időszakban a felperes közreműködött a T. Magazinban is, erre szerződést kötött és számla alapján megtörtént az ellentételezés is. A periratok alapján megállapítható, hogy általános gyakorlat volt: amennyiben a szerzők felé fizetést teljesített a „Bor és Piac” újság, akkor minden esetben volt szerződés és számla is. Azonban a felperes ilyet nem tudott felmutatni és egyéb módon sem cáfolta az alperes ingyenességre vonatkozó állítását. E körülmények együttes mérlegelésével a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy szóban a felperes kifejezetten lemondott a szerzői jogdíjról, a lapban való ingyenes felhasználásra engedélyt adott. Meg kell jegyezni, hogy a kérdéses újságnak nemcsak az alperes, hanem a felperes betéti társasága, illetve a D. Kiadói Kft. is tulajdonosa volt. A tulajdonosok a kiadásukat együtt fedezték és a felperes nem tett előadást arra, hogy igénye érvényesítésénél mennyiben volt erre figyelemmel. Mindezek alapján a felperes szerzőidíj-igényét a másodfokú bíróság alaptalannak találta és az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva, ezt a keresetrészt elutasította.
[9] Ugyanakkor egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével a felperes főszerkesztői tevékenysége után követelt díjazás vonatkozásában. A felek a főszerkesztői teendők elvégzésére sem kötöttek írásbeli szerződést, de a körülmények együttes értékeléséből arra az eredményre lehet jutni, hogy szóban megállapodtak abban, hogy szaktudására tekintettel a jövőbeni nyereség reményében azt a felperes végzi. A már értékelt bizonyítékokból és a felek együttműködés alatti viszonyából a Ptk. 478. § (1) bekezdése alapján az következik, hogy ezen feladatok elvégzését is ingyenesen vállalta a felperes, ezért díjazásra nem tarthat igényt. A felperes csatlakozó fellebbezésében a jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete körében nem fejtett ki külön érvelést, de a Ptk. 361. §-ának alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a felek között nincsen szerződéses jogviszony, ami a perbeli esetben megállapítható volt. Ennek okán a kereset ezen a jogcímen sem volt alapos.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalával az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 2 835 500 forint szerzői díj és 1 650 000 forint megbízási díj és ezen összegek 2008. május 15-től számított törvényes mértékű kamata szerint kérte marasztalni. Másodlagos kérelmében új eljárás lefolytatása elrendelését indítványozta.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[13] Az Szjt. 42. § (1) bekezdése alapján a szerző engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó pedig köteles díjat fizetni. Ez az Szjt. 16. § (4) bekezdéséből következik. Az Szjt. 16. § (4) bekezdése szerint ugyanis a jogosult a díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le, ami akár szerződésben, akár egyoldalú nyilatkozatban megtörténhet. Azt a tényt, hogy a szerző a díjazásról lemondott, a felhasználónak kell igazolnia.
A fentiek alapján a perbeli jogvitában azt kellett megítélni, hogy a felhasználási szerződés alapján szerzői díj megilleti-e a felperest.
[14] Az Szjt. 1. § (2) bekezdés i) pontja alapján szerzői jogi védelem alá tartozik a fotóművészeti alkotás. A (3) bekezdés szerint a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Tehát az Szjt. szerzői jogvédelem alatt álló műnek kizárólag a fotóművészeti alkotásokat tekinti. Az ügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a per tárgyát képező fényképek fotóművészeti alkotásnak minősülnek-e, elfogadták azt, hogy a fotók után a felperes szerzői jogdíjra tarthat igényt. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a felperes jogdíjigényéről lemondott, ezért nem alapos a perben előterjesztett követelése. E jogi álláspont miatt nem került sor az eljárásban a felperes kioktatására, hogy őt terheli a bizonyítási kötelezettség abban a kérdésben, az adott fotók szerzői jogi védelem alatt állnak-e. Annak megítélése, hogy az adott fényképfelvételek rendelkeznek-e olyan egyéni eredeti jelleggel, ami fotóművészeti alkotássá teszi őket, szakkérdésnek minősül, és a Szerzői Jogi Szakértői Testület kompetenciájába tartozik, ezért – erre vonatkozó indítvány esetében – az SZJSZT kirendelése indokolt. Amennyiben a fényképek szerzői jogi védelem alatt állnak, abban az esetben van jelentősége annak, hogy a felperes lemondott-e a díjigényéről.
[15] Ha az eljárásban a bizonyítási eljárás eredményeképp az állapítható meg, hogy a fotók nem élveznek szerzői jogi oltalmat, akkor felhasználásukra nem alkalmazhatók az Szjt. szabályai, ezért a felperes nem igényelheti az Szjt. 94. §-ában szerzői jogi jogsértés esetére alkalmazandó szankciókat, hanem megbízási, illetve vállalkozói díj megfizetésére tarthat igényt.
[16] A főszerkesztői tevékenység vonatkozásában a megbízás szabályai irányadóak. Az eddig feltárt körülményekből az következik, hogy külön szerződött a felperes a főszerkesztői feladatok ellátására, ezért ennek megítélésére a Ptk. 478. § (1) bekezdését kell alkalmazni. A díjazásról való lemondásnak, a felperes ingyenes közreműködése vállalásának megállapítása a fentiek szerinti bizonyítást követően, azzal összhangban történhet meg.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Ptk. 207. § (4) bekezdése szerint a jogról való lemondásnak mindig kifejezettnek, határozottnak kell lennie. Egyértelműen ki kell derülnie a megállapodásból, nyilatkozatokból, hogy a jogosult ingyen vállalta az adott tevékenység ellátását.
[17] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell a fenti körülményeket, a peres feleknek azzal kapcsolatban a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást meg kell adnia, annak nyomán a felek által felajánlott szükséges bizonyítást le kell folytatnia. Ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy az ügy érdemében határozatot hozzon.
[18] A fentieknek megfelelően a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv. IV. 21.390/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás