PÜ BH 2017/229
PÜ BH 2017/229
2017.07.01.
A Kártalanítási Számla kezelője a törvény által meghatározott személyekkel szemben érvényesíthet megtérítési igényt az esetben, ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás hiányában a károsult követelését ő teljesítette [2009. évi LXII. tv. (Gfbt.) 21. § (4), (5) bek., 35. § (1) bek., 36. § (8) bek.].
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A 2014. július 22. napján előterjesztett keresetében a felperes 3 972 524 forint, ennek 2004. január 10. napjától számított késedelmi kamata, megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felperes üzemben tartásában lévő Wartburg típusú gépkocsi 2012. október 24. napján a 470-es főúton Békés felől Mezőberény irányában közlekedett. Mivel a megfelelő követési távolságot nem tartotta meg, a vele azonos irányban szabályosan haladó Suzuki típusú jármű hátuljának ütközött. Mindkét járműben anyagi kár keletkezett, és a vétlen autó utasa súlyos személyi sérülést szenvedett. A károkozó jármű vezetője a KRESZ 27. § (1) bekezdésében írt szabályt sértette meg. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 4. § (1) bekezdése értelmében minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, azonban a felperes a baleset idején nem rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. Az alperes a Gfbt. 35. § (1) bekezdésében szabályozott kötelezettségének eleget téve megtérítette a károsultak valamennyi, a balesettel összefüggésben keletkezett megalapozott kárát (Gfbt. 12. §). Az alperes a megtérítési kötelezettség alól nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy kölcsönadási szerződést kötött, mert a jármű tulajdonosa ő volt. Részletezte, hogy az egyes kárnemekre milyen fizetést teljesített. Keresete egyéb jogszabályi hivatkozása elsődlegesen a régi Ptk. 339. § (1), 344. § (1), 345. § (1), 346. § (1), 355. § (1), (4), 360. § (2), 558. § (1) bekezdése, 559. §-a, másodlagosan a régi Ptk. 361. § (1) bekezdése, továbbá a Gfbt. 3. § 35. pontja, 4. § (1), (2), 7. § (3) bekezdése, 12., 33. §-a, 34. § (1), 35. § (1), 36. § (8) bekezdése volt.
[2] Az alperes védekezésére előadta, az igazolt díjbefizetés már a biztosítás megszűnését követően történt, ami a biztosítást nem éleszti fel.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta annak mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. Előadta, hogy 2012. május 1. napján kölcsönadási szerződést kötött D. A.-val, aki a balesetben részes volt. Tagadta, hogy a jármű nem rendelkezett volna kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással, azt az Allianz Hungária Biztosító (a továbbiakban: biztosító) érvényesen, írásban nem mondta fel, így a baleseti károk miatt köteles a helytállásra. Befizetéseivel 2012. szeptember 1. napjáig rendezte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást. A Gfbt. 19. § (4) és 21. § (4) bekezdésére utalva állította, hogy a biztosító kockázatviselése még hatvan napig fennállt, és csak 2012. november 1. napján szűnt meg, de a baleset október 24-én történt. Ha a szerződése 2012. május 13. napján megszűnt volna, ahogy ezt a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) nyilvántartása tartalmazza, miért fogadta be a biztosító az ezt követő befizetéseit. A gépjárműkárt 148 200 + 109 000 forint erejéig nem vitatta, ezt meghaladóan viszont vitatta, és nem ismerte el, hogy a felperes a károsultaknak a követelt összeget kifizette. A kártérítési összeget a baleset okozója tartozik megfizetni, aki elmondása szerint 200 000 forintot átutalt a károsultnak.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a 2012. október 24. napján okozott baleset kapcsán a felperes által kifizetett kártérítés megtérítéséért fennáll.
[5] Közbenső ítélete indokolásában felhívta a Gfbt. 35. § (1) bekezdését, mely szerint a károsult a biztosítási kötelezettség ellenére szerződéssel nem rendelkező, vagy ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, vagy az ismeretlen gépjárművel Magyarország területén okozott, vagy a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése iránti igényét e törvény alapján a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. A Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárokig köteles helytállni. A felperesnek ezen rendelkezés alapján kellett helytállnia a károsultak felé. A fizetési kötelezettség ténybeli alapja pedig az volt, hogy a károkozó gépjárműnek a baleset időpontjában a KEKKH nyilvántartása szerint nem volt érvényes kötelező felelősségbiztosítása. A felperes ezt a tényt igazolta. A Gfbt. 33. §-a, 36. § (1) bekezdése, (8) bekezdés a) pontja ismertetését követően az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes többszöri felhívásra, több részletben csatolta be a biztosító-társaság felé a díjbefizetései igazolását, ezért a bíróság több alkalommal kereste meg a biztosítót. Ezen adatok összevetéséből megállapította, hogy az alperes és a biztosító álláspontjának különbözősége miből ered. A Gfbt. 21. § (1) bekezdése szerint a biztosítás első díjrészlete, valamint a folytatólagos díjrészletei a felek által a szerződésben meghatározott időpontokban esedékesek. Ennek hiányában az első díjrészlet a szerződés létrejöttekor, a folytatólagos díjrészlet pedig az adott díjfizetési időszaknak az első napján esedékes. A biztosító és az alperes az első díj megfizetésének időpontjában késleltetetten állapodtak meg, a továbbiakban az alperes a folytatólagos díjrészleteket nem a díjfizetési időszak első napján teljesítette. A beszerzett adatok alapján egyértelműnek tekintette, hogy a nyilvántartásban az alperes biztosítási fedezetének törlése nem véletlenül, elírás vagy adminisztratív tévedés miatt történt, hanem azért, mert a biztosítás megszűnt a balesetet megelőzően öt hónappal korábban, minthogy az alperes az általa hivatkozott utolsó biztosítási díjat késedelmesen, már a megszűnést követően fizette be.
[6] A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen megváltoztatás és a kereset elutasítása, másodlagosan hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében.
[7] A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[8] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a biztosító által megküldött adatok alapján a tényállást pontosította, de a kiegészített tényállás mellett is azt a megállapítást tette, hogy az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetést vont le. Vizsgálta, hogy a nyilvántartásba a fedezetlenséget nem tévedés vagy adminisztratív hiba miatt jegyezték-e be. Rámutatott, hogy a biztosítási szerződés megszűnése tárgyában is helye van bizonyításnak. Az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a biztosítási díj esedékességétől számított harminc napon belül, vagy ha a biztosítótól harminc napon belül felhívást kapott, hatvan napon belül a díjakat megfizette. A megtérítési kötelezettség alól csak akkor mentesülhetett, ha bizonyítja a felperes térítési kötelezettség hiányában teljesített. A Gfbt. 21. § (4) bekezdése szerint a szerződés a türelmi idő elteltével a díj esedékességétől számított hatvanadik napon szűnik meg, amennyiben a biztosító a díj esedékességétől számított harminc nap elteltéig hatvannapos póthatáridővel igazolható módon felszólítást küldött. A biztosítótól kapott tájékoztatás szerint az alperes az első negyedéves díjfizetési kötelezettségének türelmi időn belül 2011. december 27-én eleget tett, és ezzel a szerződés 2012. március 1-jéig díjrendezetté vált. A 2012. március 1. és június 1. napja közötti időre vonatkozó díjfizetési kötelezettségnek is eleget tett, mert 2012. április 24-én a befizetés megtörtént. 2012. június 1. és szeptember 1. napja közötti negyedévre esedékes díj 4680 forint, a baleseti adó 1404 forint volt, és ezenfelül július 11. napján az alperes megfizetett a 2012. január 1. és március 1. napja közötti időszakra 936 forint hátralékos baleseti adót. A 2011. évi CIII. törvény 11/E. § (3) bekezdése szerint a biztosítónak az általa megállapított adót az esedékes díjjal, díjrészlettel együtt kell beszednie. A (4) bekezdés szerint, ha az adó alanya a biztosítási díj és a megállapított adó együttes összegénél kevesebbet fizetett, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy részben vagy egészben a megállapított adót fizette meg. A biztosító csak az esedékes biztosítási díjjal együtt beszedett vagy beszedendő adó vonatkozásában volt jogosult arra, hogy a megfizetett összegből részben vagy egészben elsődlegesen a megállapított adót tekintse megfizetettnek, és csak a fennmaradó összeget számolja el a biztosítási díjra. A biztosító igazolható módon az ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, a 936 forint hátralékos baleseti adó megfizetésére vonatkozó felhívás igazolható módon csak a 2012. június 1. és szeptember 1. napja közötti időre vonatkozó 7020 forintról szóló fizetési felhívással jutott el az alpereshez, amely felhívásnak az alperes 2012. július 11-én tett eleget.
[9] A régi Ptk. 543. § (1) bekezdése szerint a biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. A (2) bekezdés szerint a biztosító a szerződés megszűnését és a bírósági út igénybevételének határidejét további harminc nappal meghosszabbíthatja, ha az esedékességtől számított harminc nap eltelte előtt ennek a körülménynek a közlésével a biztosítottat a fizetésre írásban felszólítja. A Gfbt. 21. § (4) bekezdésére tekintettel a szerződés a díj esedékességétől számított harmincadik napon megszűnik, amennyiben a díjat ezen időszak alatt nem fizették meg, vagy a biztosító a díj megfizetése érdekében pert nem indított. A halasztás régi Ptk.-ban biztosított lehetőségét a Gfbt. idézett rendelkezése részletezi, illetve pontosítja azzal, hogy az esedékességtől számított harminc nap elteltéig a biztosító feladatává teszi, hogy a kötelezettnek a teljesítésre vonatkozó felszólítást küldjön. Amennyiben ezen felszólítással a halasztásra nem kerül sor, a szerződés az esedékességtől számított harmincadik napon megszűnik. A 2012. március 1. és június 1. napja közötti időszakra esedékes díjat április 23-án fizették meg, ami a harmincnapos határidőn kívül esik. Minthogy a biztosító ezt a teljesítést elfogadta, 2012. június 1. napjáig a díj rendezettnek tekintendő. A következő negyedévi díj 2012. június 1. napján volt esedékes, mely időponttól számított harminc napon belül az alperes a díjat nem fizette meg. A biztosító ugyan nem küldött igazolható módon a teljesítésre vonatkozó felhívást, nem adott halasztást, így a szerződés a régi Ptk. 543. § (1) bekezdése alapján július 1-jén megszűnt. A július 11-i teljesítés a megszűnt szerződést nem élesztette fel. Az alperes tehát a baleset bekövetkezésének időpontjában nem rendelkezett érvényes biztosítási szerződéssel. Az alperesnek a biztosító mulasztására történt hivatkozásait a bíróság nem értékelhette, mert azok nem alapozzák meg az alperes mentesülését. Ezen mulasztások csak az alperes által a biztosítóval szembeni esetleges perben értékelhetők.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az alperes joghatályos – jogi képviselő által előterjesztett – felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy tévesen állapította meg a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás hiányát. Mivel érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezett, vele szemben megtérítési igény nem érvényesíthető. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
[13] A felperes okiratokkal igazolta, hogy a 2012. október 24. napján történt közúti balesetből eredően a vétlen károsultak részére különböző jogcímeken kártérítést teljesített amiatt, mert a számára rendelkezésre álló adatok (hatósági nyilvántartás, biztosító közlése) szerint a károkozó jármű – ami a felperes tulajdonát képezte –, a baleset idején nem rendelkezett érvényes kötelező felelősségbiztosítással. A felperes a Gfbt. 35. § (1) bekezdése értelmében térítette meg a károkat, és a Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) pontja alapján érvényesített igényt az alperessel szemben. E törvényi rendelkezés kimondja: a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is megállapítható – költsége megtérítését követelheti egyetemlegesen a biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartótól és attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzemben tartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában vezette. A felperes követeléssel az általa teljesített kártérítés fejében csak az alperessel mint üzemben tartóval szemben élhetett.
[14] Az alperes a jogerős ítélet által megsértett jogszabályi rendelkezésként a Gfbt. 21. § (4) és (5) bekezdését hívta fel. E rendelkezések a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján a díj nem fizetése esetén a biztosítót terhelő felszólítási, értesítési kötelezettségről szólnak. Az alperes ugyanis arra hivatkozott, hogy a biztosító valósított meg jogsértést, amikor a díjfizetés elmaradásáról, a szerződés megszűnéséről őt nem értesítette. A Kúria álláspontja szerint az alperes és a biztosító közötti jogvita a szerződés fennállásáról, a megszűnés szabályszerű közléséről jelen perben nem folytatható le, egyrészt mert az a felperesi követeléstől eltérő jogviszonyon alapul, másrészt a biztosító nem áll perben, és perben állása nem is volt szükséges. A biztosító perben való részvétele nélkül viszont az ő szerződési magatartását illetően megállapítás sem tehető. A peres felek viszonylatában a jogerős ítélet nem sértette a Gfbt. 21. § (4) és (5) bekezdését.
[15] Miután a biztosító nem volt peres fél, őt bizonyítási kötelezettség sem terhelte, és ebben az értelemben a jogerős ítélet a Pp. 164. § (1) bekezdését sem sérthette. Ami megtehető volt, azt mind az első-, mind a másodfokú bíróság megtette, a biztosítóhoz a szerződés megszűnésével összefüggésben megkereséseket intéztek. Ezekre a biztosító válaszolt, okiratokat csatolt. A biztosítót, mint megkeresett személyt ennyi és nem több kötelezettség terhelte.
[16] Mivel a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 22.043/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás