PÜ BH 2017/23
PÜ BH 2017/23
2017.01.01.
Nem mellőzhető a másodfokú bíróság részéről az elsőfokú bíróság által beszerzett további szakértői vélemények értékelése azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint az első szakvéleményt követően a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján már nem lett volna helye további szakértői bizonyításnak [1952. évi III. tv. (Pp.) 182. § (3) bek., 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes által 2009 áprilisában bevetett területből 24 hektár 340 m2-en a nyulak a kikelő napraforgót lerágták. A vadászatra jogosult alperest a bíróság jogerős ítéletével a műveléssel kapcsolatosan a felperesnél felmerült 1 249 026 forint kár és járulékai megfizetésére kötelezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3 972 303 forint elmaradt haszonból eredő további kár és járulékai megfizetésére.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az eljárás során beszerzett két, ellentmondó szakértői véleményre tekintettel a szakvélemények felülvizsgálata vált szükségessé. Az Agrárgazdasági Igazságügyi Szakértői Testület által készített felülvizsgálati szakértői vélemény szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján szakértői módszerrel nem volt egzakt módon megállapítható, hogy ha nem következett volna be a vadkár, akkor milyen összegű bevételre tett volna szert a felperes. A szakvélemények egybevetése alapján így az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tudott eleget tenni a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének, és a keresetet elutasította.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte az alperest a felperes részére 3 185 028 forint és járulékai megfizetésére, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § (1) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (4) bekezdése alapján az alperes köteles megtéríteni a felperesnek a károkozás folytán elmaradt vagyoni előnyét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás során elsőként felkért dr. R. A. szakvéleménye nem volt sem hiányos, sem homályos, és annak a helyességéhez nyomatékos kétség sem fért, ezért a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján az ügyben nem volt helye új szakértő kirendelésének. A másodfokú bíróság ezért ezt a szakértői véleményt vette ítélkezése alapjául és úgy vélte, a gazdálkodó felperestől nem várható el, hogy előre lássa a vadkárral érintett terület nagyságát, és külön erre a területre állíttasson ki számlákat, szerezzen be igazolásokat. Nem várható el tőle az sem, hogy az ott végzett munkát külön dokumentálja, az alperes pedig azt már maga sem tette kétségessé, hogy a felperes által csatolt dokumentáció a perrel érintett területre vonatkozott. A felperes elmaradt jövedelme az elfogadott szakértői vélemény szerint 3 272 033 forint és 2 640 039 forint volt a meg nem térült ráfordítása. Az 5 912 072 forint kárból ezért az 5%-kal és 20%-kal való csökkentést követően fennmaradt összeget kellett alapul venni és abból levonni a már megítélt 1 249 026 forintot. A másodfokú bíróság ennek megfelelően a különbözet megfizetésére kötelezte az alperest. Megjegyezte továbbá a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott további szakvélemények sem állították, hogy a felperesnek ne keletkezett volna elmaradt haszna, így a szakvélemények elfogadása esetén is általános kártérítés megállapításának lett volna helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, vagy másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel utasítsa az eljárt bíróságokat új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 1. §-ában, 182. § (3) bekezdésében, a 183. § (2) bekezdésében és a 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. A bizonyítás a bíróság meggyőződésének a kialakítására irányul, a meggyőződésnek pedig a bizonyosság fokáig kell terjednie, mert a bíróság nem elégedhet meg csak a valószínűség magas fokával. Az ügyben beszerzett első szakértői vélemény nem győzte meg az eljárt bíróságot, ezért került sor újabb szakértői vélemény beszerzésére, amely viszont ellentétben állt az előzővel, így az első szakvéleménnyel kapcsolatos aggályok alaposnak bizonyultak. Az ellentmondásokat az elsőfokú bíróság a szakértők meghallgatásával, a szakvélemények ütköztetésével sem tudta feloldani, így helyesen és a Pp. rendelkezéseinek megfelelően járt el akkor, amikor a szakvélemények felülvizsgálatát a szakértői testületre bízta. Ezek a bizonyítékok a per anyagává váltak, így jogszabálysértést követett el a másodfokú bíróság azzal, hogy azokat, különösen a felülvéleményező szakvéleményt, figyelmen kívül hagyta. A másodfokú bíróság ezzel nem a fél által felajánlott bizonyítékot mellőzte, hanem – jogszabálysértő módon – már rendelkezésre álló bizonyítékokat nem vont a mérlegelés körébe. A másodfokú bíróság tehát kirívóan okszerűtlen mérlegeléssel hozta meg – kizárólag az első szakértői véleményre alapítottan – a döntését, és jogszabálysértő módon rekesztette ki a további bizonyítékokat.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[9] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján téves jogi következtetéseket vont le, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő.
[10] A Kúria kialakult gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás során általában nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Erre csak a tényállás feltáratlan volta, vagy a mérlegelés körébe vont bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen, logikátlan vagy ellentmondásos értékelése adhat alapot. A perbeli esetben azonban a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével értékelte, illetve nem értékelte, amivel jogszabálysértést követett el. A Kúria ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban nem a mérlegelés körébe vont bizonyítékok felülmérlegelését, hanem azoknak a Pp. szabályai szerinti értékelését végezte el.
[11] Az ügyben elsőként kirendelt igazságügyi szakértő, dr. R. A. a szakvéleményében kidolgozta, hogy álláspontja szerint a felperesnek milyen mértékű kára keletkezett az elmaradt jövedelemből, a ráfordításból mint veszteségből, valamint a kárenyhítő tevékenység veszteségéből. Ez a szakértői vélemény a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve bizonyított tényekkel ellentétben álló és helyességéhez egyébként sem fért nyomatékos kétség. A másodfokú bíróság ezáltal arra a következtetésre jutott, hogy az ügyben a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján nem lett volna helye további szakértő kirendelésének, és erre alapítva változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és adott helyt – részben – a keresetnek, a további szakértői véleményeket pedig lényegében mellőzte. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a Pp. szabályaira és arra, hogy mikor van helye új szakértői vélemény beszerzésének, de figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a további szakértői vélemények már beszerzésre kerültek és a per anyagává váltak. A további szakértői bizonyításról az első fokon eljárt bírónak már döntenie kellett, és az elsőfokú bíróság az első szakvéleményt aggályosnak találta, hiszen éppen ezért határozott új szakértő kirendeléséről. Amennyiben ugyanis az elsőfokú bíróság nem értett volna egyet az alperes erre irányuló indítványával, akkor ezt a bizonyítási indítványt kellett volna elutasítania. Nem állapítható meg az iratokból ezért az, hogy önmagában az alperes indítványa és ne az első fokon eljárt bíró aggályai vezettek volna a további szakértői bizonyítás elrendeléséhez. Az elsőfokú bíróság feladata a tényállás feltárása, a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése és annak a saját meggyőződése szerinti elbírálása, az első fokon eljárt bíró pedig a perbeli esetben úgy vélte, az első szakértői vélemény nem elfogadható, az nem megfelelő ahhoz, hogy arra alapítva megalapozott döntést hozhasson az ügyben. Nem tartotta azt alkalmasnak az ítélet meghozatalához szükséges ítéleti bizonyosság kialakítására, ezért új szakértői vélemény beszerzését tartotta indokoltnak. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a saját döntését kell az eljárása során megalapoznia, a további szakértői bizonyítás elrendeléséről való döntés meghozatala így az első fokon eljárt bíró jog- és feladatkörében állt, aki így jogszabálysértés nélkül határozhatott az új szakértő kirendeléséről. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az elsőként beszerzett szakértői vélemény egyébként helyes volt-e vagy sem, illetve valóban indokolt volt-e a további szakértői bizonyítás lefolytatása, mert ezt a további szakvélemények beszerzése folytán már csak a további peradatok és azok között a további szakvélemények tükrében lehetett megállapítani. A másodfokú bíróság által hivatkozott BH 1998.534. számú eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a perbelitől eltérően éppen az történt, hogy az első fokon eljárt, majd a másodfokú bíróság sem találta szükségesnek a döntése meghozatalához a további szakértői vélemény beszerzését, ezért a fél erre irányuló bizonyítási indítványát elutasította, és további szakvélemény beszerzésére nem került sor.
[12] A második, majd a felülvizsgálati szakértői vélemény azonban kétségkívül alátámasztotta az elsőfokú bíróság aggályait, mert B. Zs. igazságügyi szakértő, majd a felülvéleményező szakvéleményt elkészítő háromtagú bizottság kifejezetten arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok alapján jelenleg már nem állapítható meg egzakt módon a felperes elmaradt hasznának a mértéke. A szakvélemények emellett kitértek arra is, hogy a felperes a kárenyhítésnek nem a megfelelő módját választotta, de még az azzal kapcsolatos kiadások és bevételek sem voltak szakértői bizonyossággal megállapíthatóak.
[13] A másodfokú bíróság ezeket a per anyagát képező szakvéleményeket, amelyek így már peradatnak minősültek, nem mellőzhette volna az ügy másodfokú elbírálása során még akkor sem, ha azok beszerzése tényleg szükségtelen lett volna. A szakvélemények a Pp. szabályainak megfelelően felvett bizonyítékok voltak, ennek megfelelően már tényként kezelendő azok megléte. A második szakértői vélemény és az azt megerősítő felülvizsgálati szakértői vélemény megállapításai azonban kifejezetten cáfolták a másodfokú bíróság által elfogadott szakértői véleményben foglaltakat, így különösen nem lett volna mellőzhető bizonyítékként történő értékelésük. Nem kizárt az sem, hogy a másodfokú bíróság ilyen tartalmú szakvélemények mellett is az általa preferált első szakértői véleményt vegye figyelembe és arra alapozza a döntését, de ez esetben ennek igen alapos, a szakvélemények érdemére vonatkozó indokait kellett volna adnia. Kellő magyarázatot kellett volna nyújtania arra, hogy a további szakvéleményeket miért találta aggályosnak, és miért vélte úgy, hogy azok nem alkalmasak az első szakértői véleményben foglaltak megkérdőjelezésére, és miért találta elfogadhatónak az elsőként elkészült szakértői véleményt.
[14] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság részéről az előzőekben kifejtett tartalmú indokolásra nem került sor, a másodfokú bíróság nem adta semmi érdemi okát az első szakvélemény elfogadásának és pusztán eljárásjogi okokból vélte – tévesen – mellőzhetőnek a további szakértői véleményeket, a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontját találta megalapozottnak. A felperesnek ennek megfelelően a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint fennállt a kötelezettsége arra, hogy hitelt érdemlő módon bizonyítsa kára bekövetkeztét és annak mértékét. Ennek a bizonyítási tehernek a felperes az elsőfokú bíróság helyes megállapításának megfelelően nem tudott eleget tenni, mert a kár összege a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján nem volt sem szakértői módszerekkel, sem más módon megállapítható. Téves a másodfokú bíróság hivatkozása abban a tekintetben is, hogy a felperestől ne lett volna elvárható, hogy a károsodott terület nagyságát ismerje, illetve külön dokumentálja az azzal kapcsolatos munkálatokat, ráfordításokat, egyebeket. A felperes ugyanis korábban egy alkalommal már előterjesztette kárigényét az alperessel szemben, követelése jogerősen megítélésre is került, azaz nem volt elzárva attól, hogy a jelen perbeli kárigényét is korábban érvényesítse. Amennyiben viszont az elmaradt haszonból eredő kár – ahogyan erre a felperes egyébként a keresetében utalt is – csak később realizálódott, akkor viszont már pontosan tudnia kellett, hogy mely területekről van szó és tudnia kellett azt is, hogy az érvényesítendő további kárigénye folytán szükséges lesz a pontos, de legalább értékelhető dokumentáció elkészítése. Ha ezt a felperes nem tette meg, és ezáltal a követelése összegszerűségét nem tudja bizonyítani, annak a következményeit ő köteles viselni.
[15] Nem vitatható, hogy a felperest valóban érte kár és volt elmaradt haszna is, az elutasítás oka ezért kizárólag az, hogy ennek a mértékét nem lehetett az általa rendelkezésre bocsátott adatok alapján hitelt érdemlő módon megállapítani, azaz a felperes azt nem tudta bizonyítani. Aggályos volt ezen túl az is, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettsége körében szakszerű tevékenységet végzett-e vagy sem.
[16] Általános kártérítés a régi Ptk. 359. § (1) bekezdése szerint akkor állapítható meg, ha a kár mértéke objektív okból nem számítható ki. Az általános kártérítés tehát nem egyfajta kisegítő jogintézmény az olyan fél részére, aki valamely neki felróható okból nem tudja bizonyítani az egyébként bekövetkezett kárának az összegszerűségét.
[17] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. VI. 21.874/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás