PK ÍH 2017/23.
PK ÍH 2017/23.
2017.03.01.
Az uniós jog lehetővé teszi, hogy a tagállamok saját kompetenciájuk alapján döntsenek olyan kötelezettség megteremtéséről, amely előírja a szerzői jogvédelem biztosítása érdekében a személyes adatok polgári perben történő kiadásának a kötelezettségét.
Ilyen tartalmú, a magyar jogrenden belüli szabályozás, illetve az érintett személy hozzájárulása hiányában a közvetítő szolgáltató nem kötelezhető az interneten „fájlcsere” útján elkövetett szerzői jogsértés esetén az igénybe vevő személyes adatainak polgári eljárás keretében történő kiadására [1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. §; 2001. évi CVIII. törvény (Elkertv.) 2. §, 13/A. § (6) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a felperes filmek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó külföldi székhelyű cég. A társaság azt tapasztalta, hogy magyar internetfelhasználók a gyártó és forgalmazó engedélye nélkül jogosulatlanul használják fel a felperes szerzői jogvédelem alatt álló filmjeit az interneten fájlcserélők útján oly módon, hogy a jogsértők filmeket töltenek le és lehetővé teszik, hogy mások az általuk letöltött filmeket az eszközükről letöltsék. A felperes megbízta a M. P. GmbH-t, mely cég egy speciális technológia alkalmazásával a felperes által megjelölt filmeket le tudta tölteni az általa meghatározott IP címekről.
A felperes a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94/A. §-a alapján a keresetlevél benyújtását megelőzően ideiglenes intézkedés elrendelését, és a kérelmezett adatszolgáltatásra kötelezését kérte a megadott IP címekhez tartozó személyekről nevük és címük közlésével jelen per alperesével szemben. Kérelmét az Szjt. 94. § (4) bekezdés c) pontjára alapította. Állítása szerint az alperes kereskedelmi mértékben nyújt szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez tekintve, hogy az internetszolgáltatás az alperes egyik fő bevételi forrása.
Az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedésével kötelezte a kérelmezettet arra, hogy 15 napon belül szolgáltasson adatot arra nézve, hogy a kérelem mellékleteként csatolt táblázatban megjelölt IP címek a táblázatban megjelölt időpontokban kikhez tartoztak, a természetes személyek nevének és címének megadásával. A kérelmezett az ideiglenes intézkedés végrehajtására kötelező végzésnek eleget tett, a kért adatokat a kérelmező részére megküldte.
A felperes ezt követően keresetlevelet nyújtott be a bíróságon az alperessel szemben, amelyben fájlcserélőn történő letöltéssel és lehívással való hozzáférhetővé tétellel kapcsolatos adatszolgáltatásra kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy az alperes egyik fő tevékenysége és bevételi forrása az internet szolgáltatás, melynek során a jogsértésben résztvevők számára internetszolgáltatást nyújt kereskedelmi mértékben, ezért az adatok kiadására kötelezhető. Kérte az alperes kötelezését arra, hogy az ideiglenes intézkedés következtében kiadott adatokat a felperes jogosan megtarthassa. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes a már korábban megjelölt IP címeken kívül, azonos tényállás mellett, a jövőben is köteles legyen adatot szolgáltatni az IP címek felhasználóiról.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy telekommunikációs, informatikai és kábeltelevíziós szolgáltató vállalatként nyilvánosságra hozatalt végez. Vitatta a kereskedelmi mértékű jogsértés tényét és a M. P. cég eljárását is. Arra hivatkozott, hogy informatikai szolgáltatása engedélyen alapul és hatóságilag felügyelt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Határozatát az Szjt. 94. §-ának (1), (4), (5) és (6) bekezdésére, valamint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Elkertv.) 2. §-ának l) pontjára, 13-15. §-aira, valamint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 159/A. §-ára alapította.
Megállapította, hogy a felperes megbízása alapján eljárt M. P. GmbH megbízhatóan rögzítette azokat az IP címeket, amelyekről a letöltések megtörténtek. A letöltők internetszolgáltatója az alperes, aki részükre internetet biztosít, ilyen módon a terjesztésben részt vesz, ezért vele szemben az adatok kiadására vonatkozó igény érvényesítése jogszerű lehetne. Utalt rá, hogy az adatszolgáltatás iránti igény objektív igény, amely a magyar jogrendszerbe a TRIPS-Egyezmény alapján került be, és azt tovább alakította az Európai Parlament és a Tanács szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004. április 29-ei 2004/48 EK irányelve. Kifejtette, hogy az alperes a jogsértéshez szolgáltatást nyújtó, közreműködő harmadik személyek, az ún. közvetítő szolgáltatók csoportjába tartozik, mivel internet-hozzáférést, tárhelyet, gyorsítótárolást vagy keresőszolgáltatást nyújt a jogsértőnek, ezáltal az elektronikus úton elkövetett jogsértés közreműködője lehet közvetítő szolgáltatóként. Álláspontja szerint az alperes mint az Elkertv. 2. § l) pontja szerinti közvetítő szolgáltató kereskedelmi mértékben nyújt szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez, ezért adatszolgáltatási kötelezettség terheli tekintettel arra, hogy az Elkertv. 13-15. §-aiban előírt felelősségkorlátozás csak a közvetítő szolgáltatók anyagi felelősség alóli mentesülését teszi lehetővé. A közvetítő szolgáltatóktól kérhető adatok köre azonban korlátozott a polgári jogérvényesítésben, mivel az adatvédelmi jogszabályok korlátozzák a közvetítő szolgáltatók által a szolgáltatásokat igénybevevőkről kiadható adatok körét, amennyiben azok természetes személyek. Ha a jogsértő csak magánjellegű közlés keretében sért szerzői jogot és nem minősül elektronikus hírközlési szolgáltatónak, úgy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közvetítő szolgáltató nem köteles polgári eljárásban kiadni a személy nevét, címét és az azonosításhoz szükséges adatait. Ez alól az Eht. 159/A. §-a alapján a büntetőeljárás képez kivételt. A magyar jog e rendelkezése az Európai Bíróság hasonló ügyekben hozott döntéseivel összhangban áll, ugyanakkor nem kizárt olyan tagállami szabályozás sem, amelyben az adatközlési kötelezettség a polgári eljárásban és magánjellegű közlés esetén is fennáll. A tagállamok ugyanis saját kompetenciájuk alapján dönthetnek olyan kötelezettség megteremtéséről, amelyben előírják a szerzői jog védelme biztosítása érdekében a személyes adatok kiadásának a kötelezettségét polgári eljárás keretében is. Az uniós jog azt követeli meg a tagállamoktól, hogy az irányelvek átültetése során azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosítását (arányosság). Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A határozattal szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresete szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, abból azonban helytelen következtetésre jutott. Nem osztható az álláspontja abban, hogy a jogsértő csak magánjellegű közlés keretében sért szerzői jogot, mert nem tekinthető magánjellegű közlésnek a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel. A fájlcsere több mint szabad magáncélú másolás, hiszen megvalósul a nyilvánossághoz közvetítés a szerzői jog által védett fájlok továbbítása útján. A másolatkészítés sem magánérzékelés céljára, hanem nyilvánossághoz közvetítési céllal történik, ezáltal ütközik a szabad felhasználás Szjt. 33. § (2), (3) bekezdésében szabályozott háromlépcsős tesztjébe. A videomegosztóra való feltöltéssel engedélyhez kötött nyilvánossághoz közvetítés – lehívásra hozzáférhetővé tétel – valósul meg, a videomegosztó platformra védett tartalmat feltöltő magánszemély túllép a magánjellegű közlésen, és az Elkertv. értelmében a cserére, megosztásra felkínált, feltöltött fájlok tartalomszolgáltatójává válik. A közléssel ugyanis más személy kizárólagos joga által védett tartalomhoz enged hozzáférést. Mindezekből megállapítható, hogy a jogsértő, azaz az IP cím mögötti előfizető nem magánjellegű közlést végez, így fennáll az alperes adatkiadási kötelezettsége. Amennyiben ugyanis a felperes közvetlenül az IP címek mögötti személyekkel szemben lépne fel polgári peres úton, úgy a keresetben alperesként csak egy IP címet tudna megjelölni, ami szükségszerűen a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására vezetne. A felperes jogérvényesítéséhez tehát mindenképpen szükséges az alperes adatkiadásra kötelezése. Emellett az Eht. 157. §-ának (10) bekezdése bármely bíróság részére lehetővé teszi az adatigénylést, míg a 159/A. § a büntetőeljárásokra tartalmaz külön szabályokat. Az új Ptk. értelmezési alapelve alapján a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat az új Ptk.-val összhangban kell értelmezni, melynek következtében a szerzői jogok érvényesítése bírói útra tartozik. A Pp. 2. §-ának (1)–(4) bekezdése szerint e jogvitában a bíróság köteles eljárni és adatkiadásra kötelezni az alperest annak érdekében, hogy a felperes mint szerzői jogi jogosult jogait az IP címek mögötti személyekkel szemben érvényesíteni tudja. Annak ténye pedig nem vehető figyelembe, hogy eddig Magyarországon nem folyamodtak ehhez a lehetőséghez. A fellebbezés idézte a Szerzői Jogi Szakértő Testület egy konkrét szakvéleményét, amely szerint a szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettsége fennáll akkor is, ha nem tudott arról, hogy szerzői jogsértés elkövetésében működött közre, mivel az adatszolgáltatásra kötelezés a harmadik személyek vonatkozásában is objektív alapú polgári jogi jogkövetkezmény. Az Szjt. a nemzetközi szabályoknak megfelelően szabályozza az adatkiadási kötelezettséget, összhangban van más vonatkozó jogszabályokkal, így az alperes adatkiadási kötelezettsége fennáll.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a megfelelően megállapított tényállás alapján érdemben helyes ítéletet hozott, annak jogi indokait a Fővárosi Ítélőtábla osztotta. Azok közül – elsősorban a fellebbezésben foglaltakra tekintettel – az alábbiakat hangsúlyozza.
A felperes a jogvita alapját képező szerzői jogsértést abban látta, hogy magyar internetfelhasználók a gyártó és forgalmazó engedélye nélkül jogosulatlanul használják fel a felperes szerzői jogvédelem alatt álló filmjeit az interneten fájlcserélők útján oly módon, hogy a jogsértők filmeket töltenek le és lehetővé teszik, hogy mások az általuk letöltött filmeket az eszközükről letöltsék.
Ahogy azt a Szerzői Jogi Szakértő testület a felperes által is hivatkozott szakvéleményében kifejtette, a fájlcsere folyamán több szerzői jogi szempontból releváns felhasználási cselekmény valósul meg. Két fő mozzanatból áll: egyrészt a fájlok letöltése más felhasználók személyi számítógépéről vagy más forrásból, és egyben a fájlmegosztásra rendelkezésre álló területre másolása, „feltöltés” (többszörözés), továbbá a felhasználó saját számítógépén lévő, kötelezően vagy saját elhatározásból megosztandó fájlok hozzáférhetővé tétele más felhasználók számára letöltésre (nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel). A védett szerzői művek többszörözéséhez az Szjt. 18. §-a alapján a szerzői jogosultak engedélyére van szükség. A jogosult engedélye, illetve díjfizetés nélkül megengedett magáncélú többszörözésre az Szjt. 35. §-a vonatkozik, amely szerint természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Az SzJSzT a 17/2006. számú szakvéleményében részletesen foglalkozott az internetes, online környezetben megvalósuló letöltés, és ezzel kapcsolatban magáncélú másolás megítélésével kifejtve, hogy a jogellenes forrásból történő magáncélú másolás nem megengedett, amennyiben a másolást végző tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene a másolás forrásának jogellenes voltáról. Ebből következően nem minősül jogszerűnek az olyan védelem alatt álló szerzői művek letöltése, amelyek a jogosult engedélye nélkül kerültek elektronikus úton rögzítésre, illetve amelyek lehívásra hozzáférhetővé tételéhez a szerzői és szomszédos jogi jogosultak nem járultak hozzá, feltéve, hogy a letöltést végző felhasználó tudta vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy a letöltés jogosulatlan forrásból történik.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes által sérelmezett letöltések tárgyát képező, felnőtt közönség számára készült filmek szerzői jogi védelem alatt álló, egyéni-eredeti alkotások.
Szerzői jogi jogsértést az követ el, aki a szerző engedélye nélkül vagy az engedély kereteit túllépve használja fel a védett szerzői művet. Ennek szankcióit az Szjt. 94. §-a szabályozza, míg az Elkertv. mintegy kiegészítő szabályként tartalmazza a szolgáltatók és közvetítő szolgáltatók szerzői jogi felelősségének feltételeit az információs társadalommal összefüggő egyes szolgáltatásokkal kapcsolatban.
Az Szjt. 94. § (1) bekezdés d) pontja értelmében jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben követelheti, hogy szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról. A (4) bekezdés c) pontja szerint a szerző az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, aki kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez.
Az Elkertv. 2. § la) pontja szerint közvetítő szolgáltató: az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amely az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja, vagy a távközlő hálózathoz hozzáférést biztosít (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás). A 13/A. § (6) bekezdésének második fordulata értelmében az igénybe vevő azonosító adatai az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára.
Az ismertetett jogszabályok alapján az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az Szjt. 94. § (4) bekezdésében írtak szerint a kérelmező támaszthat adatszolgáltatási igényt a jogsértésben közreműködő internetszolgáltatóval szemben akár önállóan, a jogsértő személy perbenállása nélkül is, mert a kérelmezett mint közvetítő szolgáltató kereskedelmi mértékben nyújtja a szolgáltatását a jogsértés elkövetéséhez.
Arra helytállóan utalt a felperes a fellebbezésében, hogy a szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettsége fennáll akkor is, ha nem tudott arról, hogy szerzői jogsértés elkövetésében működött közre, mivel az adatszolgáltatásra kötelezés a harmadik személyek vonatkozásában is objektív alapú polgári jogi jogkövetkezmény. Abban azonban az ítélőtábla nem értett egyet a fellebbezéssel, hogy ez az adatszolgáltatási kötelezettség a személyes adatok terén is fennáll. A személyes adatok kiadására ugyanis polgári eljárásban a közvetítő internetszolgáltató az Elkertv. fentebb ismertetett 13/A. §-ának (6) bekezdése szerinti tiltó rendelkezés folytán nem kötelezhető.
A fellebbezésben is hivatkozott C-275/06. számú európai bírósági döntés annak a kérdésnek a megválaszolására irányult, hogy a közösségi jogot úgy kell-e értelmezni, hogy az megköveteli a tagállamoktól, hogy a szerzői jog hatékony védelmének biztosítása céljából írják elő a személyes adatok polgári eljárásban történő közlésének kötelezettségét (41). A vonatkozó irányelvek alapján az EUB megállapította, hogy a szerzői jog hatékony védelméhez szükséges adatszolgáltatási jog nem sértheti a személyes adatok védelméhez kapcsolódó követelményeket (57). A tagállamok számára irányelvi előírás, hogy biztosítsák a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben, hogy a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól nyújtsanak információt. Azonban abból nem következik, hogy a tagállamok e célból kötelesek előírni a személyes adatok polgári eljárás keretében való közlésének kötelezettségét (58). Ezért végül azt a választ adta (70), hogy a vonatkozó irányelvek nem kötelezik a tagállamokat erre, de a közösségi jog megköveteli, hogy az irányelvek átültetésére vonatkozó intézkedések végrehajtása során azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az alapvető jogok igazságos egyensúlyának a biztosítását.
Az elsőfokú bíróság mindebből helyesen következtetett arra, hogy az uniós jog azt követeli meg a tagállamoktól, hogy az irányelvek átültetése során azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosítását (arányosság), míg a tagállamok saját kompetenciájuk alapján dönthetnek olyan kötelezettség megteremtéséről, amelyben előírják a szerzői jog védelme biztosítása érdekében a személyes adatok kiadásának a kötelezettségét polgári eljárás keretében is. A magyar jogrendszerben ilyen szabályozás nem született, ezért az alperes mint közvetítő szolgáltató a kért adat szolgáltatásra az ismertetett jogszabályok tükrében nem kötelezhető.
A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(A Fővárosi Ítélőtábla fenti ítéletét a Kúria Pfv.IV.20.133/2016/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta.)
(Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.699/2014/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás