PÜ BH 2017/230
PÜ BH 2017/230
2017.07.01.
A bíróság a kereseten való túlterjeszkedés tilalmának megsértése nélkül nem térhet el a felperes által előadott tényektől [1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (2) bek., 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 48. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes társasházban a felperesek tulajdonát képező lakásingatlanon a korábbi tulajdonos által felhalmozott közösköltség-tartozást tart nyilván a közös képviselő. A perbeli, 2014. május 29-re szóló közgyűlési meghívó mellékletét képező 2013. évi elszámolás a felperesi ingatlan tulajdonosaként mind a felperesek, mind az előző tulajdonos nevét feltüntette, azonban nem tartalmazta a hátralék tulajdonosokra történő lebontását. A közgyűlés – egyebek mellett – 4/2014. számú határozatával elfogadta a 2013. év elszámolását és jóváhagyta a közös képviselő tevékenységét.
A kereset és az alperes védekezése
[2] A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy 2014. május 29-i közgyűlés 2., 4. és 7. számú határozatai érvénytelenek; a 4. számú határozat a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 47. § c) pontja, a 48. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 15. § (3) és (4) bekezdéseinek megsértése miatt. Azt sérelmezték, hogy a földszint 3. számú üzlethelyiség vonatkozásában nem állapítható meg az elszámolásból: a jelenlegi és a korábbi tulajdonosokat milyen összegű fizetési kötelezettség terheli, a tulajdonosok nincsenek külön-külön feltüntetve, ezért az elszámolás sérti a valódiság és világosság Számv.tv.-ben foglalt elveit is.
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A 4. számú határozat kapcsán az előző tulajdonos nevének feltüntetését azzal indokolta, hogy annak tartozása jelenleg is fennáll.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találva megalapozottnak, megállapította a közgyűlés 4. és 7. számú – a 2014. év költségvetéséről szóló – határozatainak érvénytelenségét, ezt meghaladóan (a 2. számú határozat vonatkozásában) a keresetet elutasította. A 4. számú határozat érvénytelenségét a Tht. 48. § (1) bekezdés f) pontja alapján és amiatt mondta ki, hogy az elszámolás a földszint 3. számú üzlet vonatkozásában a korábbi tulajdonost és annak tartozását is feltüntette az adott társasházi ingatlan tulajdonosaként, tulajdonosonkénti elkülönítés hiányában viszont nem állapítható meg a korábbi és a jelenlegi tulajdonost terhelő összeg.
[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a keresetet a 7. számú határozat tekintetében elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. A másodfokú bíróság a 4. számú határozat tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításával abban, hogy az elszámolás a földszint 3. számú üzletet illetően nem tulajdonosonkénti bontásban tartalmazta a 2013-as évre vonatkozó közösköltség-előírást és ez a mellékletekből sem volt kikövetkeztethető. Álláspontja szerint azonban arra helyesen utalt a fellebbező alperes, hogy a közösköltség-előírás bontását csupán lakásonként és nem a tulajdonosok személyéhez kötődően kell feltüntetni. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a Tht. 48. § (1) bekezdés f) pontja szerinti hozzájárulás előírása az elszámolás évére vonatkozó előírást jelenti, ami nyilvánvalóan nem azonos a többéves hátralék és az aktuális évre vonatkozó befizetési kötelezettség összegével. Mindezek miatt az éves előírások elkülönítésének hiánya az elszámolást elfogadó 4. számú határozat Tht. 48. § (1) bekezdés f) pontjába ütköző érvénytelenségéhez vezet.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[6] Az alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte. A 4. számú határozat kapcsán fenntartotta a fellebbezésben kifejtett érveit azzal, hogy nincsen olyan törvényi előírás, amely a közös költséghez való hozzájárulás kimunkálását a lakások szerinti bontásnál részletesebb, akár tulajdonosonkénti kimutatás szerint kívánná meg. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját, mert a Tht. 48. § (1) bekezdésének f) pontja nem tartalmaz olyan szűkítést, miszerint az elszámolásban csak az adott év közösköltség-előírását lehet feltüntetni, ezért más-más okból, de mind az első-, mind a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Tht. 48. § (1) bekezdésének f) pontját. Hangsúlyozta: a Számv.tv. 15. § (6) bekezdése szerint az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év záró adataival, ebből következően az elszámolás készítésekor is a nyitó adatokból kell kiindulni. A másodfokú bíróság ugyanakkor a felhalmozott hátralék feltüntetése miatt nem, csupán az éves előírások ingatlanonkénti kimunkálásának hiánya alapján mondta ki a 4. számú határozat érvénytelenségét, ilyen kereseti kérelmet azonban a felperesek nem terjesztettek elő, ezért a másodfokú bíróság sem állapíthatta meg ezen indok alapján a közgyűlési határozat érvénytelenségét a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés tilalmának megsértése nélkül.
[7] Az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
[9] A felülvizsgálat tárgyát kizárólag a 4. számú határozat érvénytelenségét megállapító jogerős ítéleti rendelkezés képezte, amelyet az alperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogi okokból sérelmezett.
A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy alapos-e a felülvizsgálati kérelem a Pp. kereseti kérelemhez kötöttségről szóló rendelkezésének megsértésére vonatkozóan.
[10] A felperesek keresetükben a másodfokú bíróság által is alkalmazott Tht. 48. § (1) bekezdés f) pontjának megsértése miatt állították a 4. számú határozat érvénytelenségét, annak tényalapja azonban a közös- költség-előírás név szerinti feltüntetésének mellőzése (a közös költség „személy szerinti” bontásának hiánya) volt, azonban nem sérelmezték a másodfokú bíróság által az érvénytelenség indokaként felhozott körülményt: az előző évek hátralékának feltüntetését, azaz a tartozás „időbeli” bontásának hiányát. A felperesek keresetükben azt sérelmezték, hogy a tartozás összegéből nem különíthető el jogelődjük tartozásának összege (holott a földszint 3. számú üzlethelyiséggel kapcsolatos közösköltség-tartozást előadásuk szerint a 2007. augusztus 14-ig tulajdonos jogelődjük halmozta fel), ezzel szemben a másodfokú bíróság azt rótta fel az érvénytelenség indokául, hogy „időbeli” bontás hiányában nem tudható: a teljes összegből mennyi a közös költség 2013. évi előírása.
[11] A Kúria több eseti döntésében foglalkozott a kereseti kérelemhez kötöttség kérdésével, rámutatva, hogy a bíróság a felperes által előadott tényektől és a kérelemtől nem térhet el, kizárólag a jogcím tekintetében, az előadott tényekkel és az azon alapuló kérelemmel összhangban alkalmazhat eltérő „minősítést”, azaz eltérő jogcímet. Ez a tartalma a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak helyes értelmezésének, a bíróság jogcímhez kötöttség alóli „mentességének”. Az adott esetben azonban a másodfokú bíróság a felperesek által nem hivatkozott tényeket és elő nem adott kérelmet vett figyelembe az érdemi döntése meghozatalánál. Ezzel a Pp. által tilalmazott módon túlterjeszkedett a felperesek keresetén, megsértve a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglalt szabályt.
[12] Tekintve, hogy a másodfokú eljárásban a kereseten túlterjeszkedés eredményezte a 4. számú határozat érvénytelensége tekintetében a helyt adó döntés meghozatalát, a megvalósult eljárási szabálysértés az érdemi döntést lényegesen befolyásolta, ezért az a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta. Erre tekintettel a Kúriának a továbbiakban a 4. számú határozat tekintetében a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezést kellett megvizsgálnia.
[13] A másodfokú bíróság arra helytállóan utalt, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított okból – a közös- költség-tartozás „személyenkénti” bontásának hiánya miatt – a 4. számú határozat nem érvénytelen, ilyen kötelezettséget ugyanis a törvény rendelkezése nem ír elő: a Tht. 48. § (1) bekezdés f) pontja a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek szerinti bontást követeli meg. Ennek a követelménynek a közgyűlés által elfogadott elszámolás megfelelt, ezért a keresettel előadott okból a 4. számú közgyűlési határozat nem érvénytelen.
Az ezt meghaladóan a keresetben megjelölt további jogcímekkel – Tht. 47. § c) pont; Számv.tv. – a Kúria nem foglalkozhatott, tekintve, hogy azokat ítéletében az elsőfokú bíróság elvetette és e hivatkozásokat sem a fellebbezés, sem a felülvizsgálati kérelem nem érintette.
[14] A kifejtettek értelmében az alperes közgyűlésének 4/2014. számú határozata nem érvénytelen, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében az előzőek szerint jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet e határozat tekintetében is elutasította.
(Kúria Pfv. I. 20.686/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás