GÜ BH 2017/235
GÜ BH 2017/235
2017.07.01.
A számlavezető csak a jogosult fizető fél által a pénzügyi szolgáltatóval kötött szerződésnek megfelelően jóváhagyott fizetési műveletet jogosult és köteles végrehajtani [2009. évi LXXXV. tv. (Psztv.) 9. § a) pont, 37. § (1), (2) bek., 44. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 207. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2011. július 29-én, az alperes v.-i fiókjában a felperes mint számlatulajdonos és az alperes mint számlavezető bank bankszámlaszerződést kötöttek. Az abban foglaltak szerint a felhasználó B. K. B. a felperes törvényes képviselője. A felperes értesítési e-mail-címet nem adott meg, telefonszámként a felek a felperes ügyvezetőjének telefonszámát tüntették fel. A felperes a számla mozgásáról utólagosan, postai úton történő értesítést kért. A bankszámlaszerződéssel együtt kártyát és a B. Internetbank használatához e-pin-kártyát is igényelt, amelyhez felhasználói azonosítót is kapott. A bankszámlaszerződés alapján megnyitott bankszámlán kezelt és nyilvántartott pénzösszegekre vonatkozóan megbízást kizárólag a felperes fent említett ügyvezetője volt jogosult adni.
[2] A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF-I.) 9.1.1. pontja értelmében a bank a számlatulajdonos/fizető fél bankszámlája felett bármiféle rendelkezést kizárólag a számlatulajdonos/fizető fél által a „rendelkező személyek bejelentése a számlatulajdonos/fizető fél valamennyi számlája/egyes számláira egységesen érvényes rendelkezési joggal” című formanyomtatványon bejelentett személyektől fogad el.
A 9.1.7. pont azt tartalmazta, hogy a számlatulajdonos/fizető fél által a jelen ÁSZF-I. szerint bejelentett rendelkezésre jogosultak rendelkezési jogosultságát a bank mindaddig érvényesnek tekinti, amíg a bejelentett rendelkezési jogosultságot a számlatulajdonos/fizető fél írásban vissza nem vonta.
[3] A B. Internetbank tranzaktáló telebank és a B. Mobil Bank szolgáltatások általános szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF-II.) a „számlatulajdonos/fizető fél” fogalma alatt azt tartalmazták: a bankszámlaszerződés alapján – egyebek mellett – a bankkal szerződő jogi személyt az a személy képviseli, akiknek képviseleti jogosultsága a bankszámlaszerződés feltételei szerint a banknak bejelentésre került. A „jóváhagyás” címszó alatt az ÁSZF-II. szerint pedig azt kell érteni, hogy a B. Internetbank megfelelő felületén a fizető fél/felhasználó által rögzített elektronikus megbízás adatainak ellenőrzését és a II. szintű biztonsági kód megadását követően a jóváhagyás gomb megnyomásával a megbízást jóváhagyják.
[4] A keresettel érintett bankszámlán 124 000 000 Ft került elhelyezésre.
[5] 2011. augusztus 16. és 23. között a perbeli bankszámlaszerződéssel kapcsolatban több módosítás is történt: 2011. augusztus 16-án a mobiltelefonszám módosítása, valamint a B. Mobilbank szolgáltatás iránti kérelem került benyújtásra; 2011. augusztus 18-án értesítési e-mail-cím került bejelentésre; 2011. augusztus 23-án új e-pin-kártyaigénylés történt.
[6] Ezeket a módosításokat az alperes egyik b.-i bankfiókjában személyesen eljárva ismeretlen személy kezdeményezte a felperes ügyvezetőjének adatait tartalmazó lakcímkártya birtokában, valamint a felperes ügyvezetőjének adatait tartalmazó, de nem az ő fényképével ellátott, hamis vagy hamisított személyi igazolvány felhasználásával.
[7] Az igényelt új e-pin-kártya jelszavával a korábbi belépési jelszó megváltoztatásra került. Ezt követően, 2011. augusztus 29-én az internetbankon keresztül, a megváltoztatott jelszó felhasználásával a 124 000 000 Ft összegből 99 786 000 Ft átutalásra került a felperes ügyvezetőjének nevére és adataival 2011. augusztus 29-én megnyitott, a B. P. hitelintézetnél vezetett számlára, „tagi kölcsön visszafizetése” közleménnyel.
[8] A felperes ügyvezetője ilyen számlát nem nyitott, a fölött nem rendelkezett, arra pénzt nem utalt át, illetve igénye sem volt tagi kölcsön címén a felperessel szemben.
[9] 2011. augusztus 30-án ismeretlen személy készpénzben felvette a B. P. hitelintézetnél a fenti számon elhelyezett pénzösszeget.
[10] A felperes ügyvezetője 2011. szeptember 7-én észlelte a pénzösszeg hiányát. Ekkor ugyanis az általa megkötni kívánt ügylethez a felperesi bankszámlán lévő pénz egy részét megkísérelte átutalni az ügyvédjének budapesti irodájában. A jelszó megváltoztatása miatt ez sikertelen maradt. Az ügyvezető a közeli alperesi bankfiókban tett bejelentése során értesült a bankszámlaszerződésben feltüntetett, illetve a bankszámlát érintő adatok megváltoztatásáról, az azon kezelt pénz egy részének átutalásáról. Az alperesnek tett jelzést követően, büntető feljelentést is tett. Az ennek alapján indult eljárást a b.-i rendőrség felfüggesztette az elkövető kiléte megállapításának hiánya miatt.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[11] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 99 741 000 Ft és ennek 2011. augusztus 29-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kártérítés jogcímén. Elsődlegesen hivatkozott az alperest pénzforgalmi szolgáltatások nyújtójaként terhelő kimentési jellegű felelősségre, másodlagosan az alperes szerződésszegő magatartására, amellyel – állítása szerint – okozati összefüggésben őt kár érte. E körben utalt az alperes általános szerződési feltételeiben, üzletszabályzatában, utasításaiban írtakra.
[12] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Jogi álláspontja az volt, a jelen jogvita eldöntésének előkérdése, hogyan követték el a perbeli pénzátutalással kapcsolatos cselekményt, a felperes közrehatott-e az elkövetésben. Indítványozta ezért a tárgyalás felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Vitatta, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) objektív felelősséget megállapító szabályai alkalmazhatók. Állította ugyanis, hogy a perbeli átutalás jóváhagyott műveletnek minősül, mivel arra a megadott és érvényes jelszó felhasználásával került sor. Előadta azt is, ha az átutalás mégsem minősülne jóváhagyott műveletnek, akkor az a felperes ügyvezetőjének csalárd eljárása miatt jöhetett létre. Az alperes szerint a felperesi közrehatás teljes egészében kimenti az alperesi felelősséget, de legalábbis kármegosztást tesz indokolttá. Úgy vélte, a felperes ügyvezetője kiadta a személyi okmányait, adatait, más számára ismertté tette, hogy a perbeli számlán nagyobb pénzösszeg található. Nem ellenőrizte a pénzösszeg meglétét, a hozzáférési adatok változatlanságát, és egy sikertelen belépési kísérlet után semmilyen további intézkedést nem tett. Az alperes állította, hogy az ügyfél azonosítása a jogszabálynak, az általános szerződési feltételeknek, az üzletszabályzatnak megfelelően történt.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[13] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és kötelezte az alperest 99 741 000 Ft, valamint annak kamatai megfizetésére.
[14] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes felelőssége tekintetében az alapvető kérdés az volt: a perbeli pénzügyi művelet jóváhagyott vagy jóvá nem hagyott műveletnek minősült-e.
[15] Tévesnek tartotta az alperes azon állítását, amely szerint a keresettel érintett átutalásra a megadott és érvényes jelszó felhasználásával került sor. A másodfokú bíróság utalt arra, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az adatváltoztatást, illetőleg az e-pin-kártya igénylésével a jelszó megváltoztatást nem a felperes ügyvezetője, hanem más, ismeretlen személy kezdeményezte, személyesen eljárva, az alperes bankfiókjában. A felperes törvényes képviselője így nem rendelkezhetett az átutalásról a régi jelszóval. A másodfokú bíróság ezért okszerűnek tartotta azt az elsőfokú bírósági megállapítást, hogy az átutalás nem minősül jóváhagyott pénzügyi műveletnek.
[16] Valótlannak találta az alperes azon állítását, hogy nem merült fel arra vonatkozóan adat, bizonyíték, amely szerint a perbeli utalást nem a felperes törvényes képviselője intézte. A másodfokú bíróság úgy ítélte, a kihallgatott tanúk vallomása éppen azt támasztotta alá, hogy nem a felperes törvényes képviselőjének, hanem más személynek volt módja rendelkezni az utalásról, illetve hogy más személy járt el a pénz felvételekor a bankfiókban.
[17] Az ítélőtábla – az elsőfokú bírósággal azonosan – a perbeli pénzügyi művelet jóvá nem hagyottnak minősülése miatt az alperes objektív felelősségét, fizetési kötelezettségét megállapította a Psztv. 44. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel arra is, hogy az alperes a Psztv. 45. § (3) bekezdése szerint nem tudta bizonyítani a felperes törvényes képviselőjének csalárd magatartását.
[18] Az ítélőtábla utalt továbbá arra, hogy a jogvita eldöntése során alkalmazandó, megelőzően hivatkozott speciális jogszabály nem rendelkezik kármegosztásról. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy kármegosztást megalapozó feltételek egyébként sem álltak fenn, mert a felperes kárának bekövetkezése kizárólag az alperesre vonatkozó szerződéses, általános szerződési feltételekben rögzített kikötések, belső szabályzatok nem elégséges biztonsági előírásaira vezethető vissza.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Állította a Pp. 213. § (1) bekezdése, az 1. §, a 221. §, és – beadványának tartalma szerint – a 206. § (1) bekezdése, valamint a Psztv. 44. § (1) bekezdése, 37. §, 45. § (3) bekezdése megsértését.
[20] Előadta, hogy a másodfokú bíróság nem merítette ki a fellebbezést és az indokolási kötelezettségét is megsértette. Figyelmen kívül hagyta azt az alperesi hivatkozást, hogy az ÁSZF-II. rendelkezései alapján az átutalást jóváhagyottnak kell tekinteni. Az alperes érveit nem vizsgálta, a jogerős ítélet nem tartalmaz arra vonatkozó utalást sem.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint. Megállapította, hogy az az alperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[23] A felülvizsgálati kérelem alapján két kérdést kellett vizsgálni. Elsődlegesen, hogy az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban állóan állapította-e meg a jogerős ítélet azt, hogy a keresettel érintett átutalás nem minősült jóváhagyott pénzügyi műveletnek. Az erre adott igenlő válasz esetén pedig másodlagosan azt, hogy bizonyította-e az alperes az ebből eredő felelőssége alóli mentesülést megalapozó azon feltétel fennállását, hogy a felperes által megjelölt kár bekövetkezése a felperes törvényes képviselőjének csalárd magatartásával áll okozati összefüggésben.
[24] A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E szabályok alapján a Kúria úgy ítélte, az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a peres iratokhoz csatolt rendőrségi iratokban fellelhető videó felvételekből kinyomtatott képkockák, az adatmódosítás kezdeményezésekor használt személyi igazolványon lévő fénykép, a kihallgatott tanúk vallomása alapján bizonyítottnak fogadták el, hogy a keresettel érintett átutalást megelőzően az alperes bankfiókjában a felperes nevében nem annak törvényes képviselője, hanem egy ismeretlen személy járt el, ő érte el az adott számlához való hozzáférést biztosító feltételek – új e-pin-kártya megszerzése, jelszóváltoztatás lehetősége – megteremtését, illetve részére került kifizetésre az átutalt pénzösszeg. Ilyen tények alapján, az alperesnek állt érdekében annak bizonyítása, hogy ténylegesen nem az említett ismeretlen személy, hanem a felperes nevében eljárni jogosult ügyvezető rendelkezett a keresettel követelt pénzösszeg átutalásáról, a pénz utóbb a felpereshez, vagy az ügyvezetőjéhez került, ez utóbbi által tanúsított csalárd magatartás eredményeként. A Kúria szerint helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy az alperes mindezt kétséget kizáróan bizonyítani nem tudta, és ezt az ő terhére kellett értékelni, a rendelkezésre álló bizonyítékokból csak az a következtetés vonható le: a perbeli számláról való átutalásról csak az arra jogosulatlan személynek volt módja rendelkezni, a pénz is hozzá került.
[25] A Kúria utal arra is, az elsőfokú bíróság ítéletében értékelte azokat a körülményeket is, amelyekre az alperes a felülvizsgálati kérelmében a színleltként jelzett, felperes által tervezettként megjelölt jogügylettel kapcsolatosan hivatkozott. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes későbbi pénzátutalásaira tekintettel, a meghallgatott jogi képviselőnek a felperesi ügyvezető kárról való tudomásszerzésekor tanúsított magatartásának leírásából nem tudott következtetni a színleltségre. A bíróság kifejtette azt is, ha a színleltség megállapítható is lett volna, e tény akkor sem lett volna alkalmas a perbeli átutalás felperes általi kezdeményezésének bizonyítására, a pénz felperes vagy ügyvezetője általi megszerzésére. A másodfokú bíróság ítéletéből kitűnik, hogy a fellebbezés során eljárt bíróság az elsőfokú bíróság e körben kifejtett érvelésével egyetértett. A részletesebb indokolás mellőzése miatt a felülvizsgálati kérelemben tételesen megjelölt, eljárási szabályok – a Pp. 213. § (1) bekezdése, a Pp. 1. §, a Pp. 221. § (1) bekezdése – ügy érdemére kiható megsértése ezért nem volt megállapítható.
[26] A Psztv. 9. § a) pontja szerint fizető fél az a jogalany, aki a fizetési számla tulajdonosaként fizetési számlájáról fizetési megbízást hagy jóvá. A jogi személy felperes nevében a peres felek között létrejött bankszámlaszerződésben megnevezett ügyvezető volt jogosult eljárni. A Psztv. 37. § (1) és (2) bekezdése értelmében a számlavezető csak a jogosult fizető fél által a pénzügyi szolgáltatóval kötött szerződésnek megfelelően jóváhagyott fizetési műveletet jogosult és köteles a számlavezető végrehajtani. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ÁSZF-II. 5.1. és 5.2. pontban foglaltak is – a felek bankszámlaszerződése megkötésének időpontjára tekintettel alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 207. § (1) bekezdése alapján történő értelmezéssel – csak az arra jogosulttól származó megbízás esetén irányadók. Az alperes részéről hivatkozott kikötések az adott tényállás mellett, az ismeretlen személy által, csalárd módon megszerzett adatok birtokában kezdeményezett átutalásra nem voltak figyelembe vehetők, a jelen jogvita során nem voltak alkalmazandók.
[27] A Kúria ezért, a perbeli átutalást jóvá nem hagyott fizetési műveletnek minősítette, egyezően az eljárt bíróságokkal. Annak teljesítése miatt az alperes fizetési kötelezettségét kimondó Psztv. 44. § (1) bekezdése alkalmazásának helye volt, a jogerős ítélet e jogszabályt sem sérti.
[28] Az alperes a korábban kifejtettek szerint a felperes terhére értékelendő bármilyen csalárd magatartást kétséget kizáróan nem tudott bizonyítani, így a kártérítési kötelezettség alól a Psztv. 45. § (3) bekezdése alapján nem mentesülhetett, s a jogerős ítéleti marasztalása e jogszabályt szintén nem sérti.
[29] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.262/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás