Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2017/242

KÜ BH 2017/242

2017.07.01.
Megközelíthetetlenség esetén legkésőbb a perben igazolható, hogy a kisajátítást kérő milyen lépéseket tett a megközelítés biztosítására. Ennek hiányában kisajátításnak van helye, ha azt a tulajdonos kérte [2007. évi CXXIII. tv. (Kstv.) 6. § (4) bek., 6. § (5) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából lényeges tényállás
[1] A II. rendű alperes a 62-es számú főút Perkátát elkerülő szakasza építésének érdekében a II. rendű felperesi jogelőd tulajdonában álló perkátai külterületi, szántó művelési ágú ingatlan, az I. rendű felperes és a II. rendű felperesi jogelőd tulajdonában álló perkátai külterületi, szántó művelési ágú ingatlan, az I. rendű felperes tulajdonában álló perkátai külterületi, szántó művelési ágú ingatlan részbeni kisajátítását kérte, mivel a szükséges területeket adásvétel útján nem tudta megszerezni.
[2] Az I. rendű alperes jogelődje, a Közép-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal a 2009. augusztus 31-én kelt 03/654-40/2009., 03/654-41/2009. és 03/654-42/2009. számú határozataival kisajátította a kérelem szerinti ingatlanok meghatározott területrészét a tulajdonosoknak és a haszonbérlőnek járó kártalanítás ellenében. Az ingatlant érintően a visszamaradó a hrsz.-ú ingatlanok értékcsökkenését 3 290 666 forintban, az ingatlant érintően a visszamaradó ingatlanok értékcsökkenését 2 974 281 forintban állapította meg. A II. rendű alperest a kártalanítás, valamint a határozat jogerőre emelkedésétől a kártalanítás kifizetéséig eltelt időre késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A kereseti kérelem
[3] Az I. rendű alperesi jogelőd határozatainak felülvizsgálata iránt mind az I. rendű felperes, mind a II. rendű felperesi jogelőd keresetet nyújtott be.
Az elsőfokú ítélet és az előzményi döntések
[4] A Fejér Megyei Bíróság mint elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, majd a II. rendű felperes halála folytán félbeszakadt eljárásban a hatáskörváltozás miatt elsőfokú bíróságként eljáró Székesfehérvári Törvényszék az ingatlant érintő pert elkülönítette és az I. rendű felperes vonatkozásában 10.K.20.394/2012/7. számon ítéletet hozott. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.II.37.454/2012/3. számú végzésével a Székesfehérvári Törvényszék 10.K.20.394/2012/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a II. rendű felperes jogutódjának perbelépésére tekintettel ismételten egyesítette a pereket. Szakértői bizonyítást követően megállapította, hogy a visszamaradó ingatlanok értékcsökkenését a szakértő a kisajátítási eljárásban meghatározott értékcsökkenést meg nem haladó mértékben számította, ezért a felperesek keresetében kért magasabb értékcsökkenési összeg megállapítása nem indokolt, e körben a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
és csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni, a 03/654-41/2009. számú határozatot megváltoztató rendelkezése hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték.
[7] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. § (1) bekezdését, 180. § (1) bekezdését, 182. § (1)–(3) bekezdéseit a szakértői bizonyítás során, továbbá a Pp. 206. § (1) bekezdését a szakvélemény értékelésekor. A bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, megsértette továbbá a Pp. 339. § (1) bekezdését, (2) bekezdés q) pontját, 339/A. §-át, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 11. § (1) bekezdését, a Kstv. 32. § (1) bekezdés f) pontját, 19. § (1) bekezdés c) pontját.
[8] A II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni, a 03/654-41/2009. és a 03/654-42/2009. számú határozatokat megváltoztató rendelkezése hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felperesek felülvizsgálati kérelme és a II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[10] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályi rendelkezések körében vizsgálta felül. A Kúria felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában nem vizsgálta a keresetet elutasító ítéleti rendelkezés jogszerűségét, továbbá a többletkártalanítás összegszerűségét.
[11] A Kúria az ingatlan tekintetében az országos közútról való lehajtás tilalma folytán az országos közút felőli megközelítés kizártságát állapította meg. Az új eljárásra a kisajátítás feltételeinek vizsgálatát írta elő. A II. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kisajátítás feltételei vizsgálatának az elsőfokú bíróság nem tett eleget. A bíróság a kisajátítás feltételeit, a Kstv. 6. § (4) és (5) bekezdéseiben írt feltételeket vizsgálta az ítélet 6. oldalán levő indokolás szerint. Az elsőfokú bíróság abban tévedett, hogy a megközelíthetetlenséget csak a kisajátításkor fennálló állapotra tartotta indokoltnak vizsgálni és kizárta a megközelítésben bekövetkező későbbi változások figyelembevételét. A Kúria gyakorlata (Kfv.III.37.113/2012/10., Kfv.II.37.797/2012/8.) szerint a megközelítés biztosítása, módja legkésőbb a perben is igazolható, azaz nem lehet kizárólag a kisajátításkor fennálló állapotot alapul venni. A megközelítés biztosítása a kisajátítást kérő feladata, neki kell igazolnia, hogy a megközelítést biztosító út tervezés, vagy engedélyezés, illetve kivitelezés alatt van, azaz nem elegendő a megközelítést biztosító út létesíthetőségét állítani, hanem annak megvalósítását kellően valószínűsíteni, igazolni kell. A megközelítés biztosításához az egybeművelésre és az ezáltal lehetővé tett átjárásra való hivatkozás nem megfelelő, mert az egybeművelés nem kényszeríthető ki, a körülmények megváltozásával bármikor megszűnhet az átjárás mint lehetőség. A kisajátítást kérő megközelítést biztosító kötelezettségéből fakadóan a tulajdonosok szolgalom alapítására nem kötelezhetők.
[12] Az ingatlan megközelítését a II. rendű alperes akként kívánta igazolni, hogy azt állította, az országos közút öt számjegyű úttá való visszaminősítése folytán az útról való lehajtás lehetővé válásával a megközelítés megoldható. A közút mellett – a szakvélemény megállapítása szerint – árok húzódik, a lehajtás csak áteresz építésével oldható meg. A II. rendű alperes azonban a megközelíthetőség módjának állításán túl nem igazolta, hogy a lehajtó megépítésére tervet dolgozott ki, a megközelítés megoldására az őt terhelő kötelezettségéből fakadóan lépéseket tett. Ilyen igazolás hiányában azt kellett megállapítani, hogy az ingatlan megközelíthetetlen, és emiatt a Kstv. 6. § (4) bekezdés a) pontja alapján a kisajátítás feltétele fennáll. A kisajátítás további feltétele, a Kstv. 6. § (5) bekezdésében foglalt feltétel is fennáll, a tulajdonos a kisajátítási eljárásban is kérte a visszamaradó ingatlan kisajátítását.
[13] Mindebből következően az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött az ingatlan kisajátításáról, a Kúria e körben az elsőfokú bíróság döntését az indokolás pontosítása mellett jogszerűnek tartotta.
[14] Az ingatlan vonatkozásában fennálló megközelíthetetlenség ellenére a kisajátítás nem volt elrendelhető, mert a tulajdonosok a keresetükben annak kisajátítását nem kérték, ezért kereseti kérelem hiányában erről rendelkezni nem lehetett. A tulajdonosok módosított keresetükben 100%-os értékcsökkenés megállapítását kérték a megközelíthetetlenségre hivatkozással. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy 100%-os értékcsökkenés az ingatlan értéktelenségét fejezné ki, ezért értékcsökkenés keretében 100%-os értékveszteség nem állapítható meg, ez esetben kisajátításnak lenne helye. Az elsőfokú bíróság e körben a szakértő ellentmondásos szakvéleményét és nyilatkozatát is helytállóan értékelte felül. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött az I. rendű alperes határozatának megváltoztatásával az értékcsökkenés felemeléséről, amelynek 40%-os mértékére a szakvélemény megállapítását fogadta el. A II. rendű alperes alaptalanul kifogásolta az értékcsökkenés mértékét, mert a szakvélemény e körben megalapozott és indokolt megállapítást tartalmaz. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet 03/654-41/2009. számú határozatot megváltoztató rendelkezése megalapozott és jogszerű volt.
[15] Megjegyzi a Kúria, hogy eltérő kereseti kérelem és ebből fakadóan eltérő jogi megítélés esetén nem jogsértő, ha két szomszédos, azonos jellemzőkkel bíró ingatlan esetében a döntés eltérő tartalmú. Kisajátítás hiányában a tulajdonosoknak kell rendezniük a megközelítés kérdését szolgalom alapításával vagy esetleg lehajtó engedélyeztetésével és megépítésével.
[16] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.38.111/2015.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére