KÜ BH 2017/243
KÜ BH 2017/243
2017.07.01.
A méltányossági alapon kérelmezett tartózkodási engedély esetében valódi méltánylást érdemlő körülményre kell hivatkozni [114/2007. Korm. 47. § (1) bek., (2) bek., (4) bek., (4a) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A vietnami állampolgár felperes kereső tevékenység célú tartózkodási engedélynek meghosszabbítása iránti eljárást a másodfokú idegenrendészeti hatóság 2014. december 8-án megszüntette. A felperes 2015. március 19-én tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem Magyarország területén történő előterjesztéséhez szükséges méltányossági kérelmet, valamint azzal egyidejűleg a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (4a) bekezdése alapján kereső tevékenység folytatása célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet terjesztett elő az idegenrendészeti hatóságnál. A felperes tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmében munkáltatójaként a T. X. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) jelölte meg. Az elsőfokú hatóság mindenekelőtt a méltányosság kérelmében döntött, és a felperes kérelmét – amelyet új munkáltatójával való megállapodásra hivatkozással terjesztett elő – 2015. március 25. napján kelt 106-1-18782/1/2015-T. számú határozatával elutasította.
[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. május 11. napján kelt 106-T-22335/1/2015. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a tartózkodási engedély magyarországi benyújtását indokolná. Az alperes határozatában kifejtette, hogy a keresőtevékenység folytatása, mint a tartózkodási célnak az igazolása önmagában nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény, hanem a törvény által megkívánt, a tartózkodási engedélyhez szükséges minimumfeltétel. Az alperes határozatában hivatkozott a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d) pontjára, illetőleg a Vhr. 47. § (1), (2), (4) és (4a) bekezdéseire. Az alperes utalt a töretlen bírói gyakorlatra a tekintetben, hogy önmagában az, hogy a külföldi állampolgár már Magyarországon tartózkodik, még nem jelent automatikusan lehetőséget a magyarországi kérelmezésre. A jogalkotó egyértelműen valamilyen releváns többlettényálláshoz kívánta kötni ezt a lehetőséget. Ezek közé nem tartozik az a körülmény, hogy a kérelmező már régóta tartózkodik Magyarországon, illetőleg hogyha Vietnamba kellene utaznia a kérelem benyújtása céljából, akkor elveszti munkahelyét, mivel munkáltatója kénytelen lesz helyette mást alkalmazni.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[3] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezését kérte.
[4] Az alperes fenntartva a határozatának indokolásában foglaltakat, a kereseti kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett. A méltányossági kérelemről a hatóság csak a felperes által tett nyilatkozat alapján dönthet, és a tényállás tisztázása is a kérelemben foglaltakhoz képest merülhet fel, ezért az alperesi határozat megfelelt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a következetes bírói gyakorlatot bemutatva okszerűen a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontjának helyes értelmezésével állapította meg, hogy a tartózkodási engedély anyagi jogi feltételeire hivatkozás – így a belföldi lakhatás, megélhetés – állítása a méltányossági kérelem teljesíthetőségének nem elégséges feltétele, ahogy nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény az idegenrendészeti előélet, így a méltányossági kérelem előterjesztését megelőző huzamos idejű belföldi tartózkodás sem.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntést meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az alperes tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett. Az alperes a kérelem elbírálásának határidejét nem valós határidőben jelölte meg. A kérelem Vietnamban való benyújtása és a tartózkodási engedély elbírálásának ügyintézési határideje több hónapot venne igénybe és nem bonyolódna le az alperes által állított 21 napon belül. Ez alatt az idő alatt elvesztené a munkahelyét és mert Vietnamban munkahellyel nem rendelkezik, megélhetése is veszélybe kerülne. A felperes hivatkozott arra, hogy ezzel szemben Magyarországon jelenleg munkahellyel rendelkezik, és abból biztosítani tudja magyarországi megélhetését és lakhatását.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az ítélet mindenben megfelel a jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal, körültekintően tisztázta a tényállást. Kifejtette, hogy a megfelelően előkészített kérelem, illetőleg a hatóságokkal való együttműködés jelentősen lerövidíti a felperes által hónapokra tett vietnami ügyintézési határidőt, amely valójában 21 nap. Az alperes ismételten hivatkozott a Kúria által a méltányossági ügyekben hozott ítéletekre, és azok indokolását jelen perben is irányadónak értékelte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, miszerint az idegenrendészeti hatóságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. § rendelkezéseit betartották.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[9] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[10] A Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja szerint a Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély iránti kérelmét a szálláshelye szerint illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény – így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés – indokolja. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes olyan elfogadható többletindokra, amely a kivételes méltánylást alátámasztja, nem hivatkozott.
[11] A Kúria mindenekelőtt megjegyzi, hogy a felperes által előadott keresőtevékenységére vonatkozó szempontok figyelembevételére nem kerülhet sor, mert a keresőtevékenység, mint tartózkodási cél nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülményként, ugyanis az a megalapozott kérelmezés utáni engedélyezés következménye. A felperes tartózkodási engedély hiányában jogszerűen nem is végezhet keresőtevékenységet, így e hivatkozás a javára nem szolgálhat. Ezzel összefüggésben a keresőtevékenység elvesztésének lehetősége, és a megélhetésének veszélybe kerülése bizonyítást nem nyert, ezért egyéb szempontokkal való együttes értékelésükre sem kerülhetett sor.
[12] A külföldi kérelmezés esetleges elhúzódása a felperes olyan feltételezése, amelyet nem bizonyított, így annak nem lehet relevanciát tulajdonítani, tehát az elsőfokú bíróság e körben is helytálló megállapításokat tett.
[13] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.290/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás