KÜ BH 2017/245
KÜ BH 2017/245
2017.07.01.
A közigazgatási szerv előtt folyamatban volt jogorvoslati eljárás pártatlanságának a határozat adataiból is ki kell derülnie.
Az ítélet ténybeli megalapozottságát nem befolyásolja az, ha a felperes szabályszerű felhívás ellenére nem bizonyítja tényállításait [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 107. § (1) bekezdése].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Dunakeszi város polgármestere elsőfokú hatóságként határozatával arra kötelezte a felpereseket, hogy a tulajdonukat képező, Dunakeszi belterület alatti ingatlanon jogsértően elhelyezett és a települési képbe nem illeszkedő 3 darab reklámhordozót és 13 darab, a kerítés falfelületén elhelyezett hirdetményt – eljárási bírság kiszabásának terhével – bontsák el.
[2] Az elsőfokú hatóság határozatát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 29. § (6) bekezdésére, a 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 26. § (1) bekezdésére, valamint az Étv. felhatalmazása alapján megalkotott, a reklámhordozók és a hirdetőberendezések elhelyezéséről szóló 16/2011. (V. 13.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Reklámrendelet) és a településképi véleményezési és településképi bejelentési eljárás szabályairól szóló 61/2012. (XII. 19.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Kötelezési-rendelet) rendelkezéseire alapozta.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes bevezető részben megjelölt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása értelmében a felperesek telkén elhelyezett reklámhordozók és hirdetmények sértették a Reklámrendelet 18. § (1) bekezdését. Mivel a felperesek ingatlana a Reklámrendelet „Dunakeszi reklám-elhelyezési terve” címmel ellátott 1. sz. melléklete (a továbbiakban: Reklám-elhelyezési terv) III/3. számú övezetében terült el, és a vitatott reklámhordozók, hirdetmények elhelyezése több ponton is sértette a kérdéses övezet nem közterületre vonatkozó előírásait, ezért azok eltávolításának előírása megfelelt a szabályozásnak.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperesek keresetükben az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérték.
[5] Az alperes kereseti ellenkérelmében a kereset elutasítását, határozatának helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[6] A felperes keresete folytán eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a jelen ítélet bevezető részében megjelölt ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[7] A Bíróság indokolásában elfogadta az alperes határozatában alkalmazott jogszabályokat és azok értelmezését. Megállapította, hogy a perrel érintett ingatlanon a közigazgatási eljárás során készített fotófelvételek tényszerűen bizonyították az alperes határozatának jogszerűségét. Végül a bizonyítás eredménytelenségére hivatkozással szükségtelennek ítélte az alperesi határozat meghozatalához kapcsolódó iratanyag beszerzését azzal összefüggésben, hogy azt valóban a hatáskörrel rendelkező testület hozta meg és az arra feljogosított személy írta alá. A Bíróság álláspontja szerint ugyanis az alperes döntésének előkészítése, annak mikéntje nem bírt relevanciával az ügyben.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amelyben a Bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesi határozatok jogsértő jellegének megállapítását kérték.
[9] A felperesek álláspontja szerint a Bíróság ítélete a Reklámrendelet 23. § (3) bekezdésébe ütközött, mert a kerítés falfelületén elhelyezett 13 hirdetmény eltávolításának elrendelése lényegében a kerítés elbontására kötelezte a felpereseket. A felperesek emellett hivatkoztak arra is, hogy a Bíróság iratellenesen állapította meg a tényállást, a perrel érintett ingatlan nem tartozott a Reklámrendelet tárgyi hatálya alá.
[10] A felperesek továbbá arra hivatkoztak felülvizsgálati kérelmükben, hogy mivel a Reklámrendelet 5. § (1)–(2) bekezdései kizárólag közterületre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, ezért a Reklám-elhelyezési terv előírásai a felperes magántulajdonú ingatlanára nem alkalmazhatóak. Végül a felperes értelmezésében az alperes határozata meghozatalakor megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 107. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy a másodfokú határozat meghozatalában az elsőfokú határozat meghozatalában részt vevő személyek vettek részt.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria döntésének indokolása
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[13] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának elsőként abban az eljárási kérdésben kellett állást foglalnia, hogy sérti-e az alperes határozata a Ket. 107. § (1) bekezdését azzal, hogy a másodfokú eljárásban az első fokon eljárt személyek vettek részt. A felülvizsgálati kérelem ezen eleme messze fontosabb annál, mint ahogy azt a Bíróság ítéletének 6. oldalán kezelte.
[14] A Kúria korábbi, Kfv.IV.37.155/2013/9. számú ítéletében részletesen állást foglalt más ténybeli alapból származó, a felülvizsgálati kérelem ezen elemével azonban egyező jogkérdés tekintetében. Hivatkozott határozatában a Kúria az alábbi megállapításokat tette:
[15] "A Ket. 4. § (1) bekezdése alapelvi szinten rögzíti az ügyfelek tisztességes ügyintézéshez való jogát, amely egyebek mellett magában foglalja az ügyfélnek a közigazgatási szerv pártatlan, részrehajlás nélküli eljárásához és döntéshozatalhoz való jogát. A Ket. egyebek mellett a pártatlan eljáráshoz és döntéshozatalhoz való jog érvényesülésének – szintén alapelvi – garanciájaként szabályozza 106-108. §-aiban a jogorvoslati szervezeti rendszert úgy, hogy minden fellebbezési ügyben legyen az elbírálásra jogosult pártatlan szerv.” A Ket. 107. § (1) bekezdése értelmében „[ö]nkormányzati hatósági ügyben a fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, ha az elsőfokú döntést nem a képviselő-testület hozta”.
[16] A pártatlan eljáráshoz való jog további garanciája a Ket. 42. § (2) bekezdése, amelynek jelen per elbírálásakor alkalmazandó szövegezése szerint „[a]z ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett”.
[17] A Kúria a hivatkozott döntésében a jelen per eldöntése szempontjából is releváns módon arra a következtetésre jutott, hogy a „...másodfokon eljáró szerv pártatlansága esetén teljesülhet a jogorvoslathoz való jog azon immanens tartalma, amelynek lényege részben az azonos szervezeten belüli magasabb, azaz az első fokon eljáró fórumhoz képest új, az igazgatási hierarchiában magasabb szinten álló fórum eljárása, részben pedig a jogsérelem tényleges orvoslása. Nem lehet pártatlannak tekinteni a másodfokon eljáró fórumot akkor, ha az magasabb szintű fórum ugyan, de az eljárásában ugyanazon minőségükben vesznek részt az első fokon eljárt személyek is”.
[18] A közigazgatási szerv – egyebek mellett – az eljárása garanciális szabályainak követésével, határozata alaki kellékeinek megtartásával győzi meg az ügyfelet a hatósági ügyben elfoglalt pártatlan alapállásáról. Ezek azok a követendő formai szabályok, amelyek garantálják a közigazgatási szerv számára a pártatlanság ténye mellett annak látszatát is.
[19] A Ket. 72. § (1) bekezdése rögzíti a határozat formai és tartalmi elemeit, egyebek mellett az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, végül – a jelen eljárás szempontjából releváns adatként – a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.
[20] A Ket. hivatkozott rendelkezése az első és a másodfokú határozatok kötelező – az érdemiek mellett formai – elemeit tartalmazza. Ugyanakkor e rendelkezésből az is kitűnik, hogy – a pártatlan és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nélkül – nem lehet ugyanaz a személy ugyanazon minőségében az ügyintézője a kérelem és a fellebbezés elbírálásának, illetve nem lehet ugyanaz a hatáskör gyakorlója a kérelem és a fellebbezés tárgyában való döntésnek. A másodfokon meghozott határozattal szemben ugyanazok a követelmények, mint az elsőfokú határozattal szemben: az önkormányzati hatósági ügyben a határozatból ki kell derülnie annak, hogy azt a képviselő-testület hozta, és azon megfontolásoknak, amelyek a rendelkező rész szerinti döntést alátámasztották.
[21] A hivatkozott határozatában a Kúria utalt továbbá a közigazgatási szerv hatáskörének delegálhatóságáról, gyakorlásáról szóló 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: KPJE), amelyben lehetőséget látott arra, hogy a hatáskör gyakorlójának személyes felelősségét nem érintve az eljárást a közigazgatási szerv valamelyik szervezeti egysége folytassa le. A KPJE értelmében a kiadmányozási jog belső szabályzatban való engedélyezése alapján kiadott határozat törvényes, ha a határozatból kitűnik, hogy a kiadmányozó a hatáskörrel feljogosított személy nevében, az ő megbízásából járt el [KPJE rendelkező rész II/a) és II/b) pontja].
[22] A fenti megfontolások jelen perben történő alkalmazása nem igényelte további közigazgatási iratanyag beszerzését. A rendelkezésre álló iratokból ugyanis megállapítható volt a felülvizsgálati kérelem ezen elemének megalapozatlansága, mivel az alperes határozata formai oldalról alkalmas volt joghatás kiváltására.
[23] Az „aláírásokból” egyértelműen kiderülhetett a felperes számára, hogy az elsőfokú határozatot a hatáskör címzettjeként a polgármester hozta meg, aki a kiadmányozási jogkört delegálta. Az aláírásból mind a delegálás ténye, mind a kiadmányozói jogkör gyakorlójának kiléte is megállapítható volt. Emellett a másodfokú határozat esetében is egyértelmű volt, hogy a döntést a hatáskört gyakorló képviselő-testület hozta, amelyet az annak képviseletére feljogosított polgármester kiadmányozta.
[24] A Kúria ezért megállapította, hogy a perbeli esetben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben nem sérült a Ket. 107. § (1) bekezdése – és a törvényi szabállyal védett értékek (pártatlanság, jogorvoslathoz való jog) sem.
[25] A felperesek vitatták, hogy esetükben alkalmazhatók lettek volna a Reklámrendelet rendelkezései, mivel részben ingatlanuk tényszerűen nem a Reklámrendelet Reklám-elhelyezési terv III/3. övezetében található, részben pedig azért, mert a Reklámrendelet 5. §-a csak közterületeken volt alkalmazandó.
[26] A Kúria ebben a tekintetben sem osztotta a felperesek álláspontját.
[27] Az Étv. 62. § (6) bekezdés 2-3. pontjai alapján megalkotott Reklámrendelet 2. § (1) bekezdése egyértelművé tette a szabályozás tárgyi és személyi hatályát. Eszerint „[a] rendelet Dunakeszi város [...] közigazgatási területén közzétett vagy végzett [...] reklámtevékenységre [...], továbbá [...] a reklámhordozók és hirdetőberendezések [...] elhelyezésére terjed ki azok kihelyezésének időpontjától függetlenül”. A rendelkezés értelmében tehát a Reklámrendelet tárgyi hatálya alá tartoznak a közterületek, valamint a reklámtevékenység nagy nyilvánosság számára közvetített üzenetei miatt a magánterületek is.
[28] A Reklámrendelet felperes által hivatkozott 5. §-a a közterületre vonatkozó – ezzel a 3. § (1) bekezdés 9. pontja szerinti reklámgazda-szervezetet kötelező – szabályokat rendezi. Az 5. § speciális közterületi hatályából azonban nem következik, hogy a Reklámrendelet nem tartalmazhatna más rendelkezéseiben a magánterületen végzett reklámozói tevékenységre nézve magatartási szabályokat, azaz az 5. § rendelkezései nem írják felül a Reklámrendelet általános tárgyi hatályát.
[29] Összefoglalva megállapítható volt, hogy a felperesek ingatlana mind jogi, mind ténybeli megközelítésben a Reklámrendelet hatálya alá tartozott, ezért annak szabályait a 18. § (1) bekezdésének jogkövetkezményeire tekintettel a felpereseknek – a Bíróság ítéletében foglaltaknak megfelelően – követniük kellett volna. A Kúria az ezzel ellentétes felülvizsgálati álláspontot a kifejtettek értelmében nem találta megalapozottnak.
[30] A felperesek végül arra hivatkoztak az ítélet jogsértéseként, hogy a Bíróság helytelenül értelmezte a Reklámrendelet 23. § (3) bekezdését. A Reklámrendelet 23. § (3) bekezdése értelmében „Jelen rendelet nem alkalmazandó a hatálybalépése előtt magánterületen elhelyezett olyan hirdetmények és létesített olyan reklámhordozók esetén, amelyek az építmény homlokzatához szervesen kapcsolódnak és eltávolításuk csak roncsolással lehetséges. Ezen hirdetmények és reklámhordozók e rendelet hatálybalépését követő bármilyen megváltoztatása, módosítása csak jelen rendelet rendelkezései alapján lehetséges.”
[31] A felperesek állítása szerint az alperes határozatának „teljes szerkezeti elbontás” fordulata – a hirdetmények és a kerítés szerves kapcsolata miatt – lényegében az ingatlan kerítésének teljes elbontását jelentené. A Bíróság ítéletének indokolásában a helyszínen készített fotófelvételekre mint bizonyítékokra támaszkodva nem adott helyt a felperesek állításának.
[32] A Kúria nem találta megalapozottnak a felülvizsgálati kérelem ezen elemét sem. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében „[a] per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el”. A felperesek az elsőfokú eljárásban állították, de nem bizonyították azt, hogy a kérdéses reklámhordozók, hirdetmények az ingatlanukhoz tartozó kerítéshez [Reklámrendelet 23. § (3) bekezdés: „...az építmény homlokzatához"] szervesen kapcsolódnak annak ellenére, hogy őket bizonyítási indítványaik megtételére a Bíróság a 2015. május 18-án megtartott tárgyalás halasztó végzésében határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetéssel kifejezetten felhívta.
[33] A felperesek ezen mulasztása így nem róható a Bíróság terhére. A Bíróság a halasztó végzésben foglaltaknak és a Pp. rendelkezéseinek megfelelően a rendelkezésre álló, az alperes közigazgatási iratai között elfekvő és az általa 10. sorszám alatt a peres iratokhoz csatolt fotófelvételek alapján döntött a kérdésben.
[34] A kifejtettek értelmében a Kúria a felülvizsgált ítéletet jogszerűnek minősítette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.IV.37.984/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás