Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2017/247

KÜ BH 2017/247

2017.07.01.
Nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogyan az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 275. §, 164. § (1) bek., 335/A. § (1) bek., 121. § (1) bek., 213. §, 215. §; 2007. évi CXXXVIII. tv. (Bszt.) 94. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a S. É. Zrt. (Társaság) befektetési alapkezelőnek alapításától 2007. október 8. napjáig Igazgatósági tagja, 2012. szeptember 19. napjáig az Igazgatóság elnöke, 2012. szeptember 19-től 2013. augusztus 1-jéig terjedő időszakban vezérigazgatója, 2013. augusztus 1-jétől 2013. október 14-ig pedig a Társaság Igazgatóságának tagja volt.
[2] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNBtv.) 64. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Társaság működésének ellenőrzésére hivatalból indított felügyeleti eljárás keretében célvizsgálatot végzett. Az alperes a H-J-É-III-B-136/2014. számú jogerős határozatában megállapította, hogy a Társaság több alkalommal és súlyosan megsértette a működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályi előírásokat és belső szabályzati rendelkezéseket.
[3] Az alperes a 2014. december 1-jén kelt H-J-É-III-B-137/2014. számú határozatában a felperest a Társaságnál feltárt jogszabálysértések kialakulásáért megállapítható személyes felelőssége miatt 14 000 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában utalt a Társasággal szemben hozott jogerős határozatban megállapítottakra és arra, hogy a felperes vezérigazgatóként – 2012. szeptember 19-től 2013. augusztus 1-jéig tartó időszakban – egy személyben gyakorolta, illetve teljesítette az Igazgatóság törvényben meghatározott jogait és kötelezettségeit, elsődlegesen ő tartozott felelősséggel a Társaság jogszabályszerű működéséért.
[5] Az alperes a bírság szankciót az MNB tv. 75. § (1) bekezdés a) pontjára, (5) és (6) bekezdéseire, a Bszt. 164. § (1) bekezdés l) pontjára és 166. § a) pontjára alapította. Hangsúlyozta, hogy határozata indokolásának II. pontjában foglalt jogsértések, amelyek bekövetkeztéért a felperes személyes felelőssége megállapítható, továbbá ezek jellege, hatásai és következményei egyaránt rendkívül súlyosak. Kiemelte, hogy a felperes az MNB tv. 77. § (2) bekezdése alapján eljárva nem igazolt olyan körülményt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy vezető állású személyként úgy járt volna el, ahogyan az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. A felperes által előadottak nem alkalmasak a Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vezetői felelősség alóli kimentésre. Részletesen ismertette határozatában, hogy az MNB tv. 75. § (4) bekezdés a) és c) pontjai alapján mit és miért értékelt súlyosító, illetve enyhítő körülményként a bírság kiszabásakor.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
[7] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős határozat
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes a Társaságnál feltárt jogszabálysértések miatt megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes személyes felelősségét, vele szemben a bírság kiszabására is jogszerűen került sor, ennek mértéke is törvényes, ezért a felperes keresetét elutasította.
[9] Ítéletének indokolása szerint az ún. felmentvény nem volt akadálya annak, hogy az alperes vizsgálja és megállapítsa a felperes személyes felelősségét. Nem befolyásolja az alperes határozatának jogszerűségét, hogy a határozat és a jelentés a vizsgálat célját szövegszerűen nem azonosan tartalmazza, és az sem, hogy 2013. évben lezajlott ügyvezető- és tulajdonosváltást követő prudens működés tekintetében a határozat nem tartalmaz megállapítást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet az általa vitatott körben nem felel meg a Pp. 146. § (5) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 335/A. § (1) bekezdésében, 336/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint az általa előadottakat az elsőfokú bíróság tévesen minősítette tiltott keresetváltoztatásnak, illetve keresetkiterjesztésnek. A bizonyítás a közigazgatási és a peres eljárás során nem őt, hanem az alperest terhelte. Kifejtette, hogy az általa csatolt iratok „összességükben alkalmasak arra, hogy az alperes által megállapított tényállás valóságát megkérdőjelezzék”. A jogerős ítélet iratellenes megállapításokat, téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket rögzít, mivel a Társaság teljességi nyilatkozata az iratokban nem volt fellelhető, a compliance jelentések teljeskörűen elkészültek, a P. Z.-vel kapcsolatos megállapítások sem felelnek meg a rendelkezésre álló adatoknak. Hangsúlyozta, hogy a társaság tévesen szolgáltatott adatokat, illetve ő a közigazgatási eljárás során és ezt követően sem fért hozzá a Társaság iratanyagához. A keresetét alátámasztó bizonyítékok léteznek és ezeket az alperesnek kellett volna beszereznie, neki kellett volna igazolnia, hogy a határozatába foglalt jogszabálysértések valóban fennálltak.
[11] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amit e jellege miatt a Pp. korlátok, keretek közé szorít. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban – a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében – nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. A Pp. 275. § (2) bekezdése előírja, hogy a jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül (BH 2002.29., 2002.490., KGD 2012.40. és 62., BH 2012.179.).
[13] A rendkívüli jogorvoslati eljárás során érdemben csak az bírálható el, ami a felülvizsgálati kérelemben a benyújtására nyitva álló határidőn belül a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kerül előterjesztésre [Pp. 273. § (1) és (5) bekezdései, BH 2000.16., 2005.290.].
[14] A felülvizsgálati kérelemben nem elégséges általánosságokra utalni, hanem konkrétan meg kell jelölni a megsértett törvényhely megjelölése mellett azokat az indokokat, amelyek miatt a fél a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kéri. A törvényi szabályozás értelmében nem fogadható el e körben korábbi beadványokra való hivatkozás. A felülvizsgálati kérelmet jogi képviselővel előterjesztő félnek részletesen ki kell fejtenie álláspontját (BH 2002.164., 2009.122., KGD 2016.148., 2016.121.).
[15] Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, de erre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor.
[16] Rámutat a Kúria arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag eljárási jogszabályok megsértésére hivatkozott, megsértett törvényhelyként anyagi jogszabályt nem jelölt meg, ezért a Kúria a jogerős ítélet érdemi vizsgálatát is csak az eljárási jogszabálysértések tekintetében végezhette el, és ezeket nem találta alaposnak az alábbiakban részletezésre kerülő okok miatt.
[17] A felek közötti jogvitát közigazgatási perekben a bíróság a Pp. XX. fejezete szerinti irányadó Pp. 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz (KGD 2016.20., 2015.63., EBH 2016.K.10. és 26.).
[18] A keresetben a félnek nemcsak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és az ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja]. A kereset tartalmának megítélésénél pedig a bíróságnak a fél által előadott, a fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia. A bíróság a keresetet a közigazgatási perekben sem általánosságban vizsgálja, hanem tekintettel arra, hogy a fél meghatározott irányú felülvizsgálatot kér, a bírósági felülvizsgálatnak is csupán ez utóbbira kell kiterjednie.
[19] A kereset módosítására, illetve kiterjesztésére, ahogyan erre az elsőfokú bíróság helytállóan utalt, a közigazgatási perekben a Pp. 335/A. §-a speciális szabályt tartalmaz. E törvényhely megsértésére a felperes felülvizsgálati kérelmében – a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan – alaptalanul hivatkozott. A törvényes határidőn belül benyújtott keresete ugyanis egyértelműen és nyilvánvalóan egy meghatározott irányú felülvizsgálatra irányul méghozzá az abban megjelölt adatokra figyelemmel, amelyek között nem szerepelnek azok a jogszabálysértések, amelyekre a felperes a per első tárgyalásának befejezését követően hivatkozott. Kiemeli e körben a Kúria azt is, hogy a felperes a Ket. 50. §-ának megsértését kívánta az általa utóbb megjelölt jogszabálysértésekkel alátámasztani, de ez az összefüggés először a felülvizsgálati eljárásban került kifejtésre. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban pedig nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél- fogva el nem bírált adatra, tényre, körülményre, amely az alapeljárásnak nem volt tárgya. Az elsőfokú bíróság tehát – a felperesi érveléssel ellentétben – a Pp. 146. § (5) bekezdését nem sértette meg és a Pp. 335/A. § (1) bekezdése szerint járt el.
[20] Hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes a felperest a Társaságnál feltárt jogszabálysértések kialakulásáért megállapítható személyes felelőssége miatt kötelezte a felügyeleti bírság megfizetésére, az pedig nem volt vitatott a felek között, hogy a Társasággal szemben hozott határozat – jogorvoslati kérelem hiányában – jogerőre emelkedett. Jelen peres eljárásnak ezért nem volt és nem lehetett tárgya a Társaságnál feltárt jogszabálysértések vitatása. A perben eljáró bíróságnak, így az elsőfokú bíróságnak és a Kúriának is kizárólag arról kellett döntenie, hogy az alperes a Bszt. 94. § (1) bekezdésének a) pontja alapján jogszerűen állapította-e meg a Társaságnál feltárt jogszabálysértések vonatkozásában a felperes személyes felelősségét.
[21] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi állásponttal, mely szerint a Társaság vezető állású személye a Társaságnál kialakult jogszabálysértő helyzetért önmagában azon okból felelősséggel tartozik, hogy ezt a Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja kógens (kötelezően alkalmazandó) szabályként kimondja. A felelősség kimentését nem lehet áthárítani az alperesre, a jogszabályi rendelkezésekre továbbá az e tárgyban követett töretlen bírói gyakorlatra figyelemmel (Kfv.I.35.640/2014/10.).
[22] Az alperes a bírságot az MNB tv. 75. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvényi lehetőségnél fogva szabta ki. Az MNB tv. 77. § (2) bekezdése értelmében pedig az a személy nem kötelezhető bírság fizetésére, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogyan az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. Az MNB tv. 77. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy testületi szerv esetében nem kötelezhető bírság megfizetésére azon testületi tag, aki a bírság alapját képező döntés meghozatalában nem vett részt, vagy a döntés ellen szavazott és ezt az ülésről készített jegyzőkönyvben rögzítették.
[23] Az előzőekben ismertetett törvényi szabályozásból, továbbá a Pp. 164. § (1) bekezdéséből is egyértelműen az következik, hogy a közigazgatási és a peres eljárás során sem az alperest terhelte a kimentési ok bizonyítása. Ez a felperes lehetősége volt, aki tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárása nem felel meg a Pp. 336/A. § (2) bekezdésének.
[24] A felperes a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem fért hozzá a Társaság irataihoz, mert a közigazgatási és peres eljárás során is több alkalommal betekintett az iratokba, minden érdemi döntést megalapozó dokumentumot megismerhetett.
[25] A felperes nem vitásan a bírósági eljárás során csatolt két compliance jelentést, amelyek 2011. szeptember 20. – 2012. január 31. és 2012. február 1. 2012. december 31. közötti időszakra szóltak, 2011. szeptember 20. napját megelőző időszakra nézve azonban dokumentumot nem nyújtott be. Ennek kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy a Bszt. 95. §-a szerinti compliance funkciók betöltése egy folyamatosan fennálló, mindenkor teljesítendő kötelezettség, és ezekben a jelentésekben megjelölt vizsgált időszakoknak a működés teljes időtartamát le kell fedniük. A jelentéssel le nem fedett időszakban – a perbeli esetben 2011. szeptember 20-át megelőző időre – is megállapítható a Bszt. 95. § (2) bekezdésének megsértése, nincs ügydöntő jelentősége a jogsértő állapot időtartamának.
[26] Az előzőekben részletezettek miatt a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárása és jogerős ítélete eljárási és egyéb jogszabálysértésektől is mentes, ezért – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.683/2016.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére