BÜ BH 2017/251
BÜ BH 2017/251
2017.08.01.
Nem állapítható meg a hivatali visszaélés bűncselekménye annak a hivatalos személynek a terhére, aki nem a hivatali jogosítványait gyakorolta rendeltetésellenesen, a cselekménnyel összefüggésben közhatalmi feladatot nem látott el, kötelességszegő magatartását nem a közhatalmat gyakorló tevékenysége kapcsán, hanem kizárólag a közszolgálati jogviszonyából származó kötelességét sértve valósította meg [Btk. 305. §, 459. § (1) bek. 11. i) pont].
[1] A törvényszék a 2016. május 3. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § a) pont], míg a II. r. és a III. r. vádlottakat a társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § a) pont] vádja alól felmentette azzal, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[2] Az ítéleti tényállás lényege a következő:
[3] A vádlottak 2014-től kezdődően az sz.-i nemzetiségi roma önkormányzat képviselői voltak. A testületnek három tagja volt, az I., II. és III. r. vádlott, elnöke pedig az I. r. vádlott volt.
[4] Az I. r. vádlottat a bíróság befolyással üzérkedés bűntette miatt 2015. január 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével egy év nyolc hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette.
[5] Ezzel a vádlott a képviselő-testületi tagságra és egyben az elnökségre méltatlanná vált.
[6] Az ítélet jogerőre emelkedését követően a vádlottak, mint a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének tagjai, a 2015. február 25-én tartott ülésükön – a II. és III. r. vádlott támogató és az I. r. vádlott tartózkodó szavazatával – akként határoztak, hogy az I. r. vádlottat mint elnököt tisztségében megerősítik.
[7] A törvénysértő határozatot a megyei kormányhivatal megtámadta a törvényszéken, és az a vádlott méltatlanságát a 2015. május 15-én meghozott végzésével meg is állapította.
[8] 2015. május 21. napján a képviselő-testület ismét ülésezett, az ülésen jelen volt a testület mindhárom tagja – azaz az I., II. és III. r. vádlott –, és az sz.-i megyei jogú város önkormányzatának jegyzője is. Az I. r. vádlott az ülésen kijelentette, hogy tisztségéről nem hajlandó lemondani, társai támogatásukról biztosították. A jelen lévő jegyző tájékoztatta őket arról, hogy amennyiben a testület nem állapítja meg az I. r. vádlott képviselői, egyben elnöki megbízásának megszűnését, ismételten a bírósághoz fordulhat a kormányhivatal, illetve felügyeleti bírságot szabhat ki, vagy kezdeményezheti a kormánynál a nemzetiségi önkormányzat feloszlatását.
[9] A testület ennek ellenére megerősítette tisztségében az I. r. vádlottat.
[10] A kormányhivatal vezetőjétől a jegyző állásfoglalást kért a történtek kapcsán, aki tájékoztatta, hogy a törvényszék azon határozata, amelyben az I. r. vádlott méltatlanságát megállapította, időközben – 2015. június 2. napján – jogerőre emelkedett, így az I. r. vádlott képviselői megbízatása megszűnt, a nemzetiségi önkormányzat határozatára már nincs szükség.
[11] Az ügyész az elsőfokú ítélet ellen mindhárom vádlott terhére fellebbezést jelentett be felmentésük miatt, büntetőjogi felelősségük megállapítása és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.
[12] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2016. december 20. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont] és ezért az I. r. vádlottat háromszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a II. r. és a III. r. vádlottakat két-két évre próbára bocsátotta; a kiszabott pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1000 forintban állapította meg azzal, hogy az így kiszabott összesen 450 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni, és kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[13] A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére a büntetés súlyosítása, a II. r. és a III. r. vádlottak terhére pedig intézkedés helyett büntetés kiszabása érdekében élt fellebbezéssel, az I. r. vádlottal szemben szabadságvesztés és közügyektől eltiltás, a II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozva.
[14] A vádlott és a védők a vádlottak felmentése érdekében jelentettek be fellebbezést.
[15] A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezéseket alaposnak találta és az ügyészi fellebbezést visszavonta.
[16] Álláspontja szerint a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. i) pontjára figyelemmel a terheltek ugyan hivatalos személynek minősülnek, azonban a nemzetiségek jogaira vonatkozó törvény rendelkezéseire is figyelemmel a tényállásban leírt magatartásuk során nem gyakoroltak közhatalmi funkciót, mivel a nemzetiségi önkormányzat kötelező és önként vállalt közfeladatait felsoroló törvényi rendelkezésekre figyelemmel az elnök megválasztása kívül esik a közfeladatok körén, ezek az önkormányzat törvényes működésével kapcsolatos döntések, miként a méltatlanság megállapítása is. Megítélése szerint a jogszabály pusztán döntési kötelezettséget ír elő a képviselő-testület számára, a döntés kimenetelére vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, és ennek érdekében írja elő, hogy amennyiben jogszabálysértő döntés születik, akkor az illetékes kormányhivatal a törvényszékhez fordulhat, így a nemzetiségi önkormányzat működésének törvényessége körében hozott döntés nem minősül a a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélésnek.
[17] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és bűncselekmény hiányában mindhárom vádlottat mentse fel a hivatali visszaélés bűntettének vádja alól.
[18] A másodfokú ítélet ellen a vádlottak javára bejelentett fellebbezések a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel joghatályosak, ezért a Kúria a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 387. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel – a 392. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tanácsülésen – az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta.
[19] Ennek során megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.
[20] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokon eljárt ítélőtábla megalapozottnak találta és eljárásban irányadónak tekintette.
[21] A Kúria a tényállást ugyancsak megalapozottnak találta, az iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ekként az a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[22] E tényállásra figyelemmel a fellebbezések megalapozottak.
[23] A – módosított – vád tárgyává tett bűncselekményt, a Btk. 305. § a) pontja szerint minősülő hivatali visszaélés bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi.
[24] A hivatali kötelezettségszegés akkor valósul meg, ha a hivatalos személy törvények, más jogszabályok, illetve alacsonyabb szintű szabályok (mint pl. szervezeti és működési szabályzat, ügyrendi, ügyviteli szabályzat stb.) által előírt kötelességeit szegi meg. A bűncselekmény célzatos, azaz csak egyenes szándékkal követhető el, így nem valósul meg bűncselekmény, ha a cselekmény a jogszabályok téves értelmezésén alapul. A cél a jogtalan hátrány okozása vagy jogtalan előny szerzése; ezek lehetnek akár anyagi, akár erkölcsi, akár személyi természetűek.
[25] A hivatalos személy elköveti a hivatali visszaélés bűntettét akkor is, ha a jogtalan hátrány okozása vagy jogtalan előny szerezése érdekében hivatali hatáskörét túllépi [305. § b) pont], vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél [305. § c) pont].
[26] Kétségtelenül jogtalan előny lehet a kisebbségi önkormányzati, elnöki státusz jogszabályellenes megszerzése, megtartása.
[27] Nem vitás az sem, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. i) pontjára figyelemmel a nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagja hivatalos személynek minősül.
[28] A felhívott törvényi tényállás által védett jogi tárgy a hivatalos személyek működésének törvényes rendje és a működésükbe vetett közbizalom, ezen túlmenően azonban a bűncselekmény megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kötelességszegés vagy a hivatalos személy hatáskörébe utalt jogosultság önkényes gyakorlása, a visszaélés a hivatali helyzettel közvetlen hatással van a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére. Ennek hiányában bűncselekményről nem, legfeljebb fegyelmi vétségről lehet szó.
[29] Azaz a hivatali bűncselekmény megállapításának feltétele, hogy az közvetlen hatással legyen a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére, és ezen keresztül sértse vagy veszélyeztesse az állami szerv működésének rendjét, illetve a törvényességbe vetett közbizalmat (BH 2004.493.).
[30] A bűncselekmény vádlottak terhére megállapított fordulatának elkövetési magatartása mindig a hivatali helyzethez, a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogok meg nem engedett módon történő gyakorlása, ha az alkalmas a hivatalos szerv eljárási rendjének, végső soron a törvényes működésbe vezetett közbizalom sérelmének vagy veszélyeztetésének megállapítására.
[31] Mindebből következően nem állapítható meg a hivatali visszaélés bűncselekménye annak a hivatalos személynek a terhére, aki a kötelességszegő magatartását nem a hivatali működése – a közhatalmat gyakorló tevékenysége – kapcsán, hanem kizárólag a közszolgálati jogviszonyából származó kötelességét sértve valósítja meg (BH 2015.296.).
[32] Azaz akkor, ha az elkövető cselekménye nem a hivatali jogosítványainak a rendeltetésellenes gyakorlását jelenti, a cselekménnyel összefüggésben közhatalmi feladatot nem lát el, a bűncselekmény megállapítása nem kerülhet szóba.
[33] Az I. r. vádlottnak a kisebbségi önkormányzat elnöki pozíciójában történt megerősítése nem vitásan jogtalan előnyt biztosított, azonban ez a kisebbségi önkormányzat közfeladatainak ellátásával nem állt közvetlen kapcsolatban.
[34] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott: a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njtv.) 114. § (1) bekezdés a) pontja szerint a helyi nemzetiségi önkormányzat át nem ruházható hatáskörében dönt az elnöke megválasztásáról.
[35] Ugyanakkor a helyi nemzetiségi önkormányzat közfeladatait a törvény 115. és 116. §-a sorolja fel; az előzőek szerinti választás nem tartozik a közhatalmi funkciók közé.
[36] Ahogy azt az ítélőtábla fel is hívta: a nemzetiségi önkormányzati képviselő megbízatása az Njtv. 102. § (1) bekezdés d) pontja szerint megszűnik a méltatlanság megállapításával, és a 107. § (1) bekezdés c) pontjára, (2) bekezdésére, továbbá a 108. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel a méltatlanság megállapításával megszűnik a szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt elnök megbízatása is.
[37] A törvény 108. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület határozatban állapítja meg az elnöki megbízatás megszűnését, a (6)–(8) bekezdés pedig egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a törvényben írt feladatainak és kötelességeinek a nemzetiségi önkormányzat nem tesz eleget, azaz a képviselő-testület, közgyűlés nem dönt az összeférhetetlenségéről, vagy döntése jogszabálysértő. Ilyen esetben a fővárosi és megyei kormányhivatal keresetet nyújt be az elnöki tisztség megszüntetése érdekében a bírósághoz.
[38] Az irányadó tényállás szerint ez meg is történt, a kereset alapján a bíróság az I. r. vádlott elnöki tisztségének megszűnését megállapította.
[39] Mindebből következően akkor, ha az elnök méltatlansága a törvény 107. § (1) bekezdés c) pontja alapján azért áll be, mert szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték, a nemzetiségi önkormányzat joghatályosan nem is tudja az elnöki tisztséget fenntartani, amelyre egyébként nem is jogosult, az erre irányuló döntése ezért formális, joghatás kiváltására nem alkalmas.
[40] Emellett a nemzetiségi önkormányzat mulasztása esetén életbe lép az előzőekben leírt kötelező eljárás, melynek a kormányhivatal minden tekintetben eleget is tett, azaz I. r. terhelt elnöki tisztsége megszűnt.
[41] A másodfokú bíróság ugyan helyesen utalt arra, hogy a vádlottak mint hivatalos személyek az I. r. vádlott részére kívántak jogtalan előnyt szerezni, azonban az első fokon eljárt törvényszék álláspontja a helyes abban, hogy a vádlottak ezen magatartása nem kapcsolódott közvetlenül a közhatalom-gyakorló tevékenységhez, nem érintette közvetlenül a hivatali működésüket.
[42] A jogszabály ugyan döntési kötelezettséget ír elő a képviselő-testület számára a méltatlanság kapcsán, a döntés kimenetelét azonban nem határozza meg, és éppen ezért írja elő a törvény azt, hogy amennyiben jogszabálysértő döntés születik, az illetékes kormányhivatal a törvényszékhez fordul.
[43] Ezért a vádlottak a Btk. 305. § a) pontjában meghatározott hivatali visszaélés bűntettét nem követték el.
[44] Ugyanígy nem állapítható meg a terhükre a 305. § b) pontja szerinti bűncselekmény, miután hivatali hatáskörüket nem lépték túl.
[45] Ugyan magatartásuk etikátlannak minősíthető, ez azonban nem elegendő a 305. § c) pontja szerinti bűncselekmény megállapításához sem. A hivatali helyzettel való visszaélés a következetes bírói gyakorlat szerint akkor eredményez bűncselekményt, ha az a hivatalos minőséghez fűződő jogosítványoknak a társadalmi rendeltetéssel ellentétes gyakorlásában ölt testet; azaz az elkövető a közhatalmat gyakorló, és nem kizárólag a közszolgálati jogviszonyából származó tevékenysége során valósítja azt meg.
[46] Miután a vádlottak által meghozott, az elnöki tisztség meghosszabbításáról, fenntartásáról szóló, az Njtv. rendelkezéseit sértő nemzetiségi önkormányzati határozatnak nem volt köze a nemzetiségi önkormányzat közhatalmi funkcióinak gyakorlásához, a vádlottak azzal bűncselekményt nem valósítottak meg.
[47] A Kúria ezért a másodfokú ítéletet a Be. 398. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva megváltoztatta, és – bűncselekmény hiányában – mindhárom vádlottat felmentette a társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § a) pont] vádja alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján.
(Kúria Bhar. I. 356/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás