BÜ BH 2017/255
BÜ BH 2017/255
2017.08.01.
A nem jogerős ítéletben kiszabott 4 év 8 hónapi szabadságvesztés sem teszi indokolttá kényszerintézkedés elrendelését azzal a vádlottal szemben, aki a büntetőeljárás során szabadlábon védekezett, a gyanúsítotti kihallgatásain és az elsőfokú tárgyalásokon minden esetben megjelent, együttműködő magatartást tanúsított, és az ügy körülményeiből büntethetőséget kizáró ok (jogos védelem) vizsgálatának indokoltsága is felmerül [Btk. 21. §; Be. 129. §, 137. §, 327. § (2) bek.].
[1] A törvényszék mint a fiatalkorúak bírósága a 2016. október 3. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottat 2 rendbeli – egy esetben kísérletként elkövetett – testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. fordulat] miatt, halmazati büntetésül 4 év 8 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, egyben elrendelte a D.-i Járásbíróság határozatával kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását is.
[2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a Cs. T. sérelmére megvalósított cselekmény súlyosabb minősítése és a büntetés súlyosítása, míg a vádlott védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] Az eljárás jelenleg az ítélőtáblán van folyamatban.
[4] A fellebbviteli főügyészség átiratában a bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel a Be. 327. § (2) bekezdése alapján indítványozta a vádlottal szemben lakhelyelhagyási tilalom elrendelését a szökése, elrejtőzése veszélyére figyelemmel.
[5] Az ítélőtábla a 2017. április 4. napján kelt végzésével az ügyészség indítványát elutasította.
[6] A végzés ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést, amelyet írásban indokolt.
[7] Fellebbezésében kifejtette, hogy azokat a kedvező személyi körülményeket, amelyekre az ítélőtábla hivatkozott, már akkor figyelembe vette a vádlott javára, amikor a legenyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére tett indítványt, ezért a lakhelyelhagyási tilalom elrendelését változatlanul indokoltnak tarja.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, amelyben kifejtette, hogy kétségtelen, hogy a III. r. vádlottal szemben az eljárás során a Be. 129. § (2) bekezdésében írt okok egyike sem merült fel, azonban a nem jogerős ítélet kihirdetésével olyan új helyzet állt elő, amely a Be. 327. § (2) bekezdésének alkalmazását indokolja, és nem csupán a szökés, elrejtőzés veszélyére figyelemmel, hanem a jogerősen kiszabásra kerülő szabadságvesztés-büntetés végrehajthatóságának biztosítása érdekében.
[9] A III. r. vádlott védője az ügyészi fellebbezésre tett észrevételében az Alkotmánybíróság 66/1991. (XII. 21.) számú határozatára és az EJEB elvi állásfoglalására hivatkozással részletesen kifejtette, hogy önmagában a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés, vagy a várható büntetés tartama még nem alapozhatja meg a kényszerintézkedés alkalmazását, ezért az ítélőtábla határozatának helybenhagyását indítványozta.
[10] Az ítélőtábla végzése ellen bejelentett fellebbezés nem alapos.
[11] A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a III. r. vádlott a nyomozás és az elsőfokú eljárás során szabadlábon védekezett, ugyanakkor a gyanúsítotti kihallgatásain és az elsőfokú tárgyalásokon minden esetben megjelent, együttműködő magatartást tanúsított.
[12] A Kúria azzal is egyetértett, hogy önmagában abból a körülményből, hogy az ítélethirdetés alkalmával a III. r. vádlott nem jelent meg, nem vonható egyértelmű következtetés sem a szökés, sem az elrejtőzés veszélyére, illetve arra sem, hogy kivonná magát a büntetőeljárás hatálya alól, ugyanis erre a bíróság ez irányú kioktatása után került sor és annak tudatában, hogy a távolmaradása nem akadályozza a határozat kihirdetését, azaz jelenléte az eljárási cselekmény megtarthatósága szempontjából közömbös volt.
[13] Kétségtelen, hogy a III. r. vádlott büntetett előéletű, és jelen ügyben elbírált cselekményét is felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni vádlott-társainak az ítéletben rögzített közreható magatartását, miszerint a II. r. vádlott kiprovokálta a tettlegességet, majd a kölcsönös dulakodás ütésváltások és rúgások közben az I. r. vádlott hátulról támadt a III. r. vádlottra, amelynek következtében már olyan új helyzet állt elő, amelynek következtében életét, testi épségét komoly veszélyben érezte.
[14] Ilyen körülmények mellett a másodfokú eljárásban a III. r. vádlott cselekményének jogi megítélése során az esetleges jogos védelmi helyzet vizsgálata is felmerülhet, annál is inkább, mivel a főügyészség a 2014. december 29. napján kelt határozatával a III. r. vádlottal szemben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indult nyomozást jogos védelemre hivatkozással megszüntette, így vádemelésre is kizárólag garázdaság miatt került sor, majd a megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére 2016. június 8. napján – és az emberölés bűntettének kísérlete szerinti vádmódosításra is ezt követően – került sor.
[15] Mindemellett személyi és egzisztenciális körülményei rendezettek: a III. r. vádlott munkahellyel rendelkezik, havi 170 000-180 000 forint jövedelem mellett, élettársi kapcsolatban él, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik – közülük a kisebb 2016 szeptemberében született.
[16] Mindezen adatok a szökés, elrejtőzés veszélyét egyáltalán nem igazolják, és az ítélőtábla álláspontja szerint azt a szabadságvesztés tartama sem fokozza fel oly mértékűvé, mely személyes szabadság korlátozására – akár csak a legenyhébb kényszerintézkedés formájában is – okot szolgáltatna. Mivel a Be. 327. § (2) bekezdése szerinti kockázatot a vádlott családi viszonyai kellően ellensúlyozzák, ennélfogva oly csekély fokú, hogy a legenyhébb kényszerintézkedés alkalmazása is szükségtelen.
[17] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria sem látta indokoltnak a lakhelyelhagyási tilalom elrendelését, ezért a Fővárosi Ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján – annak helyes indokaira figyelemmel – helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 686/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás