BÜ BH 2017/257
BÜ BH 2017/257
2017.08.01.
I. A szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal megvalósítani kívánt lopási cselekmény akkor, ha az elkövető nem fejtett ki dolog elleni erőszakot és az elvételt nem kezdte meg, nem valósítja meg a lopás vétségének kísérletét; miután a cselekmény előkészületi szakban maradt, és a lopás előkészülete nem büntetendő, az nem bűncselekmény [1978. évi IV. tv. 16. §, 18. § (1) bek., 316. § (1) bek., (2) bek. d) pont, Btk. 10. § (1) bek., 11. § (1) bek., 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont].
II. A jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő; a külföldi bíróság jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel.
Nem ismerhető el a külföldi ítélet érvénye, ha a külföldi ítélet tényállása szerint a lopási cselekmény előkészületi szakban maradt, így a magyar jog szerint nem büntetendő [Nbjt. 5. § (1) bek. a) pont, 47. § (1) bek.].
[1] A Németországi Szövetségi Köztársaság járásbírósága a 2014. november 19. napján kelt és 2014. december 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével az I. és II. r. terheltet csoportos (súlyos) lopásban megállapodás miatt hat-hat hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását mindkét terhelttel szemben három-három év próbaidőre felfüggesztette; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a II. r. terhelt esetében a fiatalkorúak börtönében határozta meg.
[2] A törvényszék a 2015. október 26. napján meghozott végzésével
– az I. r. elítélttel szemben a külföldi ítélet érvényének elismerése iránt indult büntetőeljárást – a terhelt halála miatt – megszüntette;
– a II. r. terhelt tekintetében a külföldi bíróság ítéletének érvényét 2 rendbeli, társtettesként, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségének kísérlete [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt kiszabott hat hónap – végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésként ismerte el azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház; a kiszabott szabadságvesztésbe – annak végrehajtása esetén – beszámítani rendelte a II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, és megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[3] A végzés 2016. március 22. napján jogerőre emelkedett.
[4] A külföldi bíróság – ahogy azt a törvényszék határozata is tartalmazza – a következő tényállást állapította meg:
[5] "Az I. r. elítélt és a II. r. elítélt a menekülésben lévő társtettes B. Istvánnal együtt egy pontosan meg nem állapítható, 2013. május 11. előtti időpontban megállapodott, hogy szövetségi területen, munkamegosztás módszerével templomi perselyekből lopásokat kövessenek el, amelyek során a bűncselekményt az ehhez alkalmas szerszámmal (ragasztó, dróttekercsek, valamint ollók és kések) akarták elkövetni.
[6] A fenti megállapodásnak megfelelően a három tettes 2013. május 11. napján 11. 45 óra körül bement az h.-i katolikus plébánia templomba, ahol azonban nem tudtak nekifogni a cselekménynek, mert K. tanú megzavarta őket. A vádlottak és társuk ezért elhagyták a fenti plébániatemplomot és közvetlenül azután, 12.00 óra körül elmentek a m.-i katolikus templomba, ahol ugyancsak a terv szerint el akarták tulajdonítani a perselyben található pénzt. A terheltek és a társuk itt sem tudta megkezdeni a cselekményt, mert észrevették a G.-i Rendőrkapitányság közrendőr rendőrautóját, amelyben a rendőr tisztviselő K. tanú kezdeményezésére rendőrségi ellenőrzés alá kívánta vonni a vádlottakat és társukat.”
[7] A törvényszék jogerős határozatának a II. r. terheltre vonatkozó rendelkezései ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő.
[8] Abban arra hivatkozott, hogy a külföldi bíróság ítéletének tényállása szerint az elkövetők a lopás tényállási elemeit nem tudták megvalósítani, dolog elleni erőszakra nem került sor, magatartásuk előkészületi szakban rekedt, így a cselekmények csupán a lopás előkészületének minősülnek az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 18. § (1) bekezdésére figyelemmel, azonban a törvény a lopás előkészületét nem rendelte büntetni.
[9] Emellett – miután az irányadó tényállás szerint a nyitva lévő templomba nem megtévesztéssel jutottak be az elkövetők – álláspontja szerint a jogosult tudta és beleegyezése nélküli bemenetel sem állapítható meg.
[10] Így megítélése szerint a törvényszék a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) 5. § (1) bekezdés a) pontjával ellentétesen olyan cselekmény miatt kiszabott külföldi ítélet érvényét ismerte el a II. r. terhelt tekintetében, amely a magyar jog szerint nem bűncselekmény.
[11] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg: a II. r. terhelttel szemben a külföldi ítélet érvényének elismerésére törvénysértően került sor, és erre figyelemmel a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és a külföldi ítélet érvényének elismerésére irányuló eljárást szüntesse meg.
[12] Mivel a külföldi ítélet érvényének elismerésére iránti eljárásban hozott jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható, helye van a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak, ezért a Kúria a Be. 434. § (1) bekezdése alapján a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány elbírálására nyilvános ülést tűzött ki.
[13] A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt fenntartotta.
[14] A II. r. terhelt védője csatlakozott az ügyészi indítványhoz.
[15] A legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány megalapozott.
[16] Az Nbjt. 47. §-ának (1) bekezdése szerint a külföldi bíróság jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel. Az Nbjt. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint pedig a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő.
[17] Az elkövetéskor Magyarországon hatályos 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdése szerint a lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.
[18] A törvény 16. § alapján pedig kísérlet miatt az büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.
[19] Az Nbjt. 48. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.
[20] A törvényszék végzésében idézett, a külföldi bíróság által megállapított és ekként a külföldi ítélet érvényének elismerésére irányuló eljárásban is irányadó tényállás szerint a három elkövető ugyan megállapodott a dolog elleni erőszakkal megvalósítandó lopások elkövetésében, mindkét templomba be is mentek a megállapodásnak megfelelően, azonban a két megjelölt helyszín egyikén sem tudták az elvételt megkezdeni.
[21] Azaz a lopási cselekmény egyetlen törvényi tényállási elemét sem valósították meg, nem kezdték meg egyik templomban sem a lopás elkövetését.
[22] Arra tekintettel, hogy a külföldi ítélet nem tartalmazta az eltulajdonítani szándékozott pénzösszegeket, a törvényszék – helyesen – azt csak a szabálysértési értéket meg nem haladó mértékűnek tekintette, ugyanakkor az elkövetéshez használni kívánt, a tényállásban felsorolt eszközökre tekintettel úgy foglalt állást, hogy a cselekményeket dolog elleni erőszakkal kívánták a terheltek megvalósítani.
[23] Az 1978. évi IV. törvény 316. § (2) bekezdésének d) pontja szerint lopás vétsége miatt büntetendő az elkövető, ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekményt dolog elleni erőszakkal valósítja meg.
[24] A törvényszék e rendelkezés alkalmazásával dolog elleni erőszakkal elkövetett, azaz az 1978. évi IV. törvény 216. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő lopás vétsége kísérletének minősítette a külföldi bíróság által csoportos (súlyos), azaz minősített lopásban megállapodásként értékelt terhelti cselekményeket.
[25] Kétségtelen, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a bűncselekmény kísérlete megállapítható az elkövető terhére, ha az elkövetési magatartás több mozzanatból tevődik össze és abból akár egyet is megvalósít; a cselekmény már ezzel az első mozzanattal kísérleti szakaszba lép. Így megállapítható a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás kísérlete a tényleges elvételi magatartás nélkül is, amennyiben sor kerül a dolog elleni erőszak kifejtésére.
[26] Azonban az irányadó tényállás nem tartalmazta azt, hogy a terheltek bármelyik templomban dolog elleni erőszakot fejtettek ki.
[27] Az 1978. évi IV. törvény 316. § (2) bekezdésének f) pontja szerint lopás vétségeként büntetendő a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény akkor is, ha az elkövető azt helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve valósítja meg.
[28] Ahogy azonban arra a legfőbb ügyész is utalt: a templom – mint a vallás gyakorlásának helye, illetve kulturális szempontból értékes épület – akkor, ha nyitva van, köztudottan nyitott a nyilvánosság számára, bárki szabadon látogathatja, így a jogosult tudta és beleegyezése nélküli bemenetel mint minősítő körülmény fogalmilag kizárt.
[29] Ezért a terhelteknek a tényállásban leírt cselekményei ennek a minősítő körülménynek a megállapítására sem alkalmasak, a lopási cselekményeknek az 1978. évi IV. törvény 316. § (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő, jogtalan behatolással elkövetett kísérlete sem állapítható meg.
[30] Mindezekre figyelemmel a külföldi ítélettel elbírált cselekmények csupán az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő lopási cselekmény előkészületének minősülhetnek.
[31] Az 1978. évi IV. törvény 18. § (1) bekezdése szerint előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik, feltéve, hogy a törvény az előkészületet külön büntetni rendeli.
[32] Azaz az előkészület csak kivételesen, mégpedig akkor büntetendő, ha a törvény különös részi tényállása ekként rendelkezik és meghatározza az előkészületre vonatkozó büntetési tételt.
[33] Az 1978. évi IV. törvénynek a lopásról rendelkező 316. §-a az előkészületi magatartást nem rendeli büntetni.
[34] Így a törvényszék – megsértve az Nbjt. 5. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 47. § (1) bekezdése szerinti rendelkezéseket – olyan cselekmények kapcsán ismerte el a külföldi ítélet érvényét, amely a magyar jog szerint nem büntetendő.
[35] Ezért a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványt megalapozottnak találva a Be. 436. §-a alapján a törvénysértést megállapította, és a 437. § alkalmazásával a törvénysértő végzést a II. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a külföldi ítélet érvényének elismerése iránt ellene indított eljárást a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel megszüntette.
[36] A jogorvoslati eljárásban felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés a Be. 438. §-án alapul.
[37] Megjegyzi a Kúria a következőket is:
[38] Észlelte, hogy a törvényszék által a terhelt ismert lakcímére megküldött határozat „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett. Ezt követően a bíróság azt hirdetményi úton rendelte kézbesíteni, holott arra adat, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodna, nem merült fel. Így a hirdetményi kézbesítés elrendelésének nem álltak fenn a törvényi feltételei, ugyanakkor a határozatot a Be. 70. § (7) bekezdésére figyelemmel a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kellett volna tekinteni.
(Kúria Bt. I. 272/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás