BÜ BH 2017/263
BÜ BH 2017/263
2017.08.01.
Nem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a felperes részéről a szakértői kompetenciahiányra vonatkozó hivatkozás, ha a perben rendelkezésre álló adatok, illetve a felperes bizonyítási kötelezettségének elmulasztása miatt egyébként is megállapítható a kereset megalapozatlansága [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 356. § (3) bek.].
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A felperes 2013. április 17. napján előterjesztett keresetében összesen 1 251 000 forint, ennek a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2007. december 31. napján személygépkocsi utasaként közúti balesetet szenvedett. A gépjármű vezetőjének büntetőjogi felelőssége megállapítására eljárás indult. A baleset következtében a felperes többszörös bordatörést, kulcscsonttörést és fejsérülést szenvedett, vagyoni és nem vagyoni kárai keletkeztek. A személygépkocsi az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. Az alperes 472 600 forint kártérítési összeget fizetett meg különböző jogcímeken, de ez nem alkalmas teljes kárának reparálására. Módosítást követően a felperes a következő címeken érvényesített követelést: 1. Kórházi látogatásával felmerült 8000 forint kár és ennek 2008. január 4. napjától számított kamatai megfizetésére tartott igényt. 2. Élelemfeljavítás költségére három hónapra összesen 30 000 forintot, ennek 2008. január 15. napjától számított kamatait, 3. a kényszerű otthontartózkodás miatti művelődési többletköltségre három hónapra összesen 30 000 forintot és ennek 2008. február 22. napjától számított kamatait kérte megtéríteni. 4. Rehabilitáció keretében uszodába járt, melynek költsége 5000 forint/hó. Lejárt járadékként 425 000 forintra, ennek 2011. július 1. napjától számított késedelmi kamatára tartott igényt, továbbá jövőbeni járadékként véghatáridő nélkül havi 5000 forintra. 5. Gyógyszer-többletköltség címén havi 5000 forint, lejárt járadékként – figyelembe véve az alperes 6000 forint összegű teljesítését –, 420 000 forint és ennek 2011. július 1. napjától számított késedelmi kamata, továbbá jövőbeni járadékként véghatáridő nélkül 5000 forint/hó megtérítését kérte. 6. Keresetveszteség címén 30 000 forint, ennek 2008. február 12. napjától számított késedelmi kamata, 10. „erőmegfeszítés” címén 10 000 forint/hó járadék megfizetését igényelte. 11. Nem vagyoni kára kompenzálására – az alperes 400 000 forint összegű teljesítését is figyelembe véve – további 600 000 forintot érvényesített 2007. december 31. napjától számított késedelmi kamattal. Keresete jogszabályi hivatkozása a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §-a, a régi Ptk. 339. § (1), 346. § (1) és 559. § (1) bekezdése volt.
[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a megalapozott kártérítési igények vonatkozásában a régi Ptk. 345. § (1) bekezdése és a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet alapján helytállási kötelezettség terheli. A felperes orvos szakértői vizsgálata után 72 600 forint vagyoni és 400 000 forint nem vagyoni kárt megtérített. Előadta, hogy a 2007. december 31. napján bekövetkezett káreseményt a felperes 2008. április 16. napján jelentette be, jóllehet a Korm. rendelet 8. § (5) bekezdése harminc napon belüli bejelentést ír elő. A késedelmes teljesítés jogkövetkezményei az alperessel szemben nem alkalmazhatók. A már teljesített nem vagyoni kár összegét meghaladó igényt megalapozó többlettényállást a felperes nem igazolt. Ápolás-gondozás címén 28 800 forintot, részleges gondozásra 24 000 forintot megtérített. Kórházi látogatás címén a felperes a kárrendezés során nem érvényesített igényt. E tételt összesen 8000 forint erejéig ismerte el, ezt meghaladóan elutasítást kért. Az élelemfeljavítás nem volt indokolt, e körben a követelés ezért alaptalan. Kulturális többletköltség összege eltúlzott, és a felperes nem is igazolta. Két hónapra számla nélkül 6000 forint gyógyszerköltséget megfizetett, az ezt meghaladó követelést elutasítani kérte azzal, hogy ezen a címen a járadékigény sem indokolt. A rehabilitáció keretében érvényesített uszodaköltséget a felperes nem igazolta, a rendelkezésére álló iratok ilyen rehabilitációs javallatot nem támasztanak alá. Közlekedési költségre 15 000 forintot elismert és teljesített, ezt meghaladó költséget a felperes nem igazolt. A felperes a kárrendezés során kérés ellenére a keresetveszteség megállapításához szükséges adatokat nem szolgáltatta. Az erőmegfeszítés címén érvényesített járadék jövedelemveszteség igazolása nélkül nem érvényesíthető.
Az első- és másodfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság 2015. január 20. napján meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 152 000 forintot, ebből 84 000 forint után 2008. április 16. napjától, 40 000 forint után 2007. december 31. napjától, 28 000 forint után 2013. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 2015. február 1. napjától véghatáridő nélkül havi 1000 forint járadékot gyógyszerköltség címén. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 45 512 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 2012. október 1. és 2015. január 31. napja közötti időre összesen huszonnyolc hónapra a lejárt járadék összege 28 000 forint. Egyebekben a keresetet elutasította.
[4] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes a keresetét Gfbt. 12. §-ára, a régi Ptk. 346. § (1), 559. § (1) bekezdésére alapította, míg a kártérítés mértékét illetően a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését kellett alkalmazni.
[5] A felperes a baleset következtében több sérülést szenvedett el, így a bal oldali III., IV. és V. bordák törését, a bal oldali kulcscsont darabos, elmozdulással járó törését, bal oldalon kisfokú mellűri vérgyülemet, bal oldalon repesztett fejsebet. A bal vállízület enyhe fokú mozgásbeszűkülése, a bal nyaki izomzat enyhe fokú görcsös állapota, fájdalma miatt 4%-os egészségkárosodást, 5%-os baleseti eredetű munkaképesség-csökkenést határozott meg a perben kirendelt orvos szakértő. A baleset utáni maradványállapot végleges, abban javulás, romlás nem várható. A felperes a szakértői véleményt nem fogadta el, a szakértő szóbeli meghallgatásakor a szakvéleményét fenntartotta. A felperes 2014. április 3. napján érkeztetett iratában csatolta dr. U. Z. orvosi véleményét. Nevezett bíróság előtti meghallgatásakor előadta, hogy a felperes először 2014 márciusában kereste fel, ekkor MR-vizsgálat készült, melynek eredménye a korábbi kulcscsonttörések gyógyult állapotát ábrázolta. Nóvumot a rotátorköpeny sérülése jelentett, amit a tanú egyértelműen a perbeli balesetre vezetett vissza. Ezen adatok alapján az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleményének kiegészítését rendelte el, aki rögzítette, hogy a baleset és a magánorvosi vizsgálat között hat év és három hónap telt el, mely idő alatt a felperes gyógykezelés nélkül folytathatta eredeti munkáját. Az MR-vizsgálat friss sérülést igazol, így ellentmondásossá vált a baleset óta folyamatosan fennálló panasz. Az elsőfokú bíróság a kiegészített szakértői véleményt aggálytalanként elfogadta.
[6] A felperes másik szakértő kirendelését kérte, de az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy a szakértő nem rendelkezett megfelelő kompetenciával a szakvélemény elkészítésére. A felperes az utolsó tárgyaláson olyan okiratokat csatolt, melyeket módja lett volna a közel kétéves pertartam alatt benyújtani. Ezért az elsőfokú bíróság a korábban közölt felhívására tekintettel ezen iratok figyelembevételét mellőzte. Megjegyezte, hogy ez a felperesi magatartás ellentétes a jóhiszemű pervitellel is. Ugyancsak mellőzte a további tanúbizonyítási indítványt, mivel azoktól újabb információk, amelyek az ítéletet érdemben befolyásolhatták volna, nem tartalmazhattak, de a felperes ezt az indítványt is késedelmesen terjesztette elő. Dr. U. Z. tanúvallomása nem volt alkalmas arra, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleményének aggálytalanságát, egyértelműségét megkérdőjelezze.
[7] Az egyes érvényesített kárelemeket illetően kifejtette, hogy a kórházi kezeléssel összefüggésben egyező előadás volt a felek között 8000 forint költség felmerültéről. Az elsőfokú bíróság három hónapra havi 5000 forinttal számolva művelődési többletköltséget ítélt meg. Az úszás körében elfogadta a szakértői véleményt, miszerint az két hónapig heti két-három alkalommal indokolt volt, de a jövőre nézve nem az. Az uszodai átlagárak figyelembevételével két hónapra húsz alkalmat számolva és 2500 forint eseti költséget figyelembe véve ezen a címen 50 000 forintot ítélt meg. A jövőre nézve a járadékigényt ezen a címen indokolatlannak tartotta, ezért elutasította. A gyógyszerköltség körében a szakértő négy hónapon keresztül 3000 forint költséget indokoltnak talált azzal, hogy a jövőre nézve ez a havi 1000 forintot nem haladhatja meg. Ezt a bíróság elfogadta, és figyelembe véve az alperesi teljesítést, ezen a címen 6000 forintot állapított meg. Az alperes korábban már kifizetett 400 000 forint összegű nem vagyoni kártérítést, ezen a címen a kereseti kérelemtől eltérően – figyelemmel a szakvéleményre – további 40 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
[8] Az ítélettel szemben mind a felperes, mind az alperes fellebbezett.
[9] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az alperest terhelő marasztalási összeget 206 000 forintra felemelte, melyből 40 000 forint után a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontját 2008. április 16. napjában, 82 000 forint után 2001. szeptember 1. napjában állapította meg.
[10] Elöljáróban rögzítette, hogy nem tapasztalt olyan eljárási szabálysértést, ami a Pp. 252. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. Ezt az indítványt a felperes a kirendelt szakértő kompetenciahiányával, illetve azzal kívánta alátámasztani, hogy az előterjesztett indítványa ellenére újabb, igazságügyi orvostani szakértő kirendelése nem történt meg. A szakértői kompetenciahiánnyal kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott, hogy a 31/2008. (XII. 31.) IM rendelet 2012. július 7. napjától hatályos 16/A. § (1) bekezdés e) pontja szerint, ha a szakkérdés kártérítési eljárásban sérülés megítélésére irányul, igazságügyi orvostani szakértői vizsgálatot kell elrendelni. A perben kirendelt szakértő rendelkezik traumatológiai, ortopédiai és egészségbiztosítási szakképesítéssel, igazságügyi orvostani szakértői képesítése nincsen. A másodfokú bíróság megvizsgálta, hogy a baleset bekövetkeztét követő hét és fél évvel indokolt-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése abból a célból, hogy az elsőfokú bíróság új igazságügyi orvostani szakértői véleményt szerezzen be. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a kirendelt szakértő szakvéleménye alapját nem csupán az eljárás során csatolt valamennyi orvosi dokumentum képezte, de az alperes megbízása alapján eljárt dr. S. A. igazságügyi orvostani szakértő, sebész-traumatológus véleménye is. Ugyancsak alapját képezte a büntetőeljárás során szakvéleményt adó dr. D. Gy. igazságügyi orvostani szakértő szakvéleményei. Az utóbbi orvos szakértő 2009 augusztusában készített szakvéleménye szerint a sérült bal vállövi mozgás teljes értékű, oldalazonos, a váll körüli izmok nem sorvadtak, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás kialakulása nélkül gyógyult. A perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a felperest megvizsgáló szakértők közel azonos véleményre jutottak. A perben kirendelt szakértőnek az a megállapítása, hogy egészségkárosodás illetőleg munkaképesség-csökkenés csekély mértékben, de megállapítható, valamennyi beszerzett szakvélemény közül a legkedvezőbb a felperesre nézve. A szakértői vélemények közötti egyezőségre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő kompetenciája nem aggályos, a szakvéleménnyel kapcsolatosan megalapozott kétely nincs, arra érdemi döntés alapítható.
[11] A felperes által az elsőfokú eljárásban csatolt szakorvosi vélemény nem szakvélemény, az abban foglaltak – melyekre a kirendelt igazságügyi szakértő reflektált – nem alkalmasak, hogy a szakvélemény megalapozottságát illetően kételyt ébresszen. Az a tény, hogy az MR-vizsgálat során a felperes bal vállának olyan sérülésére derült fény, amely egyébként nem is hozható a balesettel összefüggésbe, önmagában nem teszi kétségessé a szakvéleményt. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szakértő szakvéleményében a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet szerinti össz-szervezeti egészségkárosodás fogalmát használta. A szakvélemény az egészségkárosodás, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékéről nyilatkozott, a rendelet tartalmára csak akként utalt, hogy abban az egészségkárosodás százalékos megítélése sokkal szigorúbb szempontok alapján történne, mint amit ő a szakvéleményében érvényesített. A másodfokú bíróság mindezeket figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a szakértői véleményt elfogadta az ítélkezése alapjául.
[12] Az egyes kárelemeket illetően kifejtette, hogy a gyógyszerköltség mint többletköltség indokolt volt a baleset időpontjától. A gyógyszerköltség nem minősül baleseti járadéknak, így a régi Ptk. 280. § (3) bekezdése nem alkalmazható. A másodfokú bíróság a gyógyszerköltséget 2008 áprilisától 2012. szeptember 30-ig (54 hónap) 1000 forint/hó összegben indokoltnak találta. A szakvélemény szerint alkalmi jelleggel fájdalomcsillapító, illetve gyógykenőcs alkalmazása szükséges, ami havi 1000 forint költséget figyelembe véve bírói mérlegeléssel nem tűnt eltúlzottnak. Az uszodai költség körében rámutatott, hogy sem a kórházi zárójelentésben, sem a büntetőügyben keletkezett szakvéleményben nem merült fel a rendszeres úszás szükségessége kiegészítő gyógymódként. A felperes által csatolt szakorvosi vélemény ugyan szükségesnek ítéli, de azt a balesettel összefüggésbe nem hozott kezdődő porckorongsérv, illetve friss sérülésnek bizonyult vállizomszakadás is indokolhatja. A nem vagyoni kártérítést illetően a felperes nem terjesztett elő részletes előadást és bizonyítási indítványt, így e körben az elsőfokú ítélet felülmérlegelésére nem volt indok. A művelődési többletköltség tárgyában az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelt, amikor háromszor 5000 forintot meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásbeli hiányosságait észlelve a másodfokú bíróság kiegészítést alkalmazott, mivel a szakvélemény egyhavi időtartamban indokoltnak tartotta az élelmezés-feljavítással kapcsolatos költségek felszámítását, az indokoltságot az alperes nem vitatta csak az összegszerűséget, így mérlegeléssel ezen a címen 5000 forint illeti meg a felperest.
[13] Az alperes fellebbezésében a késedelmi kamat kezdő időpontját sérelmezte, és a másodfokú bíróság helytállónak tekintette az érvelést, hogy a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontja a nem vagyoni kártérítés tekintetében is 2008. április 16. napja. A 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 8. § (5) bekezdése értelmében a károsult a káreseményt az azt követő harminc napon belül köteles bejelenteni. A határidő elmulasztása esetén a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a káresemény bejelentése előtti időszakra nem alkalmazhatók.
[14] A Pp. 141. § (6) bekezdésére utalva az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes által az 58. sorszámú jegyzőkönyvhöz csatolt okirat figyelembevételét, mivel annak benyújtása csak a bizonyítási teherről szóló tájékoztatást követően történt meg. Az alperes fellebbezését a gyógyszerköltség tekintetében alaptalannak minősítette, és e körben a felperesi fellebbezéshez kapcsolódó érveire utalt vissza.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. A felperes következetes álláspontja, hogy a perben kirendelt szakértőnek nincs a véleményadáshoz szükséges igazságügyi orvostani jogosultsága, így szakértői véleménye nem volt irányadóként figyelembe vehető.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felperes szerint a kirendelt orvos szakértő a felperes által irányadónak tartott 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 16/A. § e) pontjára tekintettel nem rendelkezett megfelelő kompetenciával, mert nem igazságügyi orvostani szakértő. Ez a hivatkozás önmagában helytálló. Nem lehet azonban eltekinteni attól a körülménytől, hogy a felperes egy közúti balesetből eredő, mozgásszervet érintő sérülés miatti kártérítési követelést érvényesített. A perben kirendelt szakértő baleseti sebészet (traumatológia) és ortopédia, továbbá az egészségbiztosítás szakterületen jogosult szakértői tevékenységet kifejteni. E szakterületek alapján pedig megítélhette, hogy a felperes rehabilitációjához szükséges-e az úszás, esetenkénti fájdalom csillapítására gyógyszer. Az úszás tekintetében nemleges választ adott, míg az esetenkénti gyógyszerszükségletet megállapította. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tulajdonított ennek jelentőséget, de a felperes a 2007. december 31. napján bekövetkezett balesethez képest a keresetlevél 2013. április 17-i előterjesztéséig, majd ezt követően 2014 novemberéig nem igazolta, hogy a balesetből visszamaradt állapota, fájdalmai miatt orvosi kezelést igénybe vett volna, ennek eredményeként bármilyen ellátásban részesült volna. A per során egyetlen gyógyszertári számlát, uszodajegyet vagy bérletet nem csatolt, amellyel igazolta volna az általa állított költségek (károk) felmerültét. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési követelés esetén viszont alapvető a felmerült kár igazolása. Függetlenül az orvos szakértői kompetenciától, a felperes e két címen érvényesített kárát nem bizonyította. Megjegyzi a Kúria, hogy a károk igazolására a lefolytatott, illetve a késedelmesen indítványozott tanúbizonyítás sem lett volna alkalmas, mert mind a rehabilitációs, mind a gyógyszerszükséglet igazolásához csak házi orvosi vagy szakorvosi rendelvény lett volna értékelhető.
[18] A felperes a keresetveszteség címén érvényesített követelését nem bizonyította. A perben semmilyen adat nem állt rendelkezésre a felperes baleset előtti és azt követő jövedelmére, így arra sem, hogy abban a balesetből eredően valamely – akárcsak átmeneti – kedvezőtlen változás bekövetkezett volna. A jövedelmi adatok igazolása hiányában az sem volt vizsgálható, hogy van-e annak olyan része, amelyet a felperes rendkívüli munkateljesítménnyel ér (ért volna) el [régi Ptk. 356. § (3) bekezdés].
[19] Végül: a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes a nem vagyoni kár címén érvényesített követelésére részletes előadást nem tett (mely téren következtek be nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható hátrányai, sérelmei), és e tárgyban bizonyítási indítványa sem volt. Ennek hiányában az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított összeg felemelésére nincs mód.
[20] Mivel a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.523/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás