PÜ BH 2017/264
PÜ BH 2017/264
2017.08.01.
Az önhiba csak felróható magatartás lehet, amelynek okozati összefüggésben kell állnia a bekövetkezett kárral. A károkozó magatartásával összefüggésben lehet meghatározni, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 340. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. és a II. rendű felperesek első gyermeke, a IV. rendű felperes 2005. május 13-án született. A terhesség alatt az I. rendű felperesnél terhességi cukorbetegséget állapítottak meg, a szülést követően az I. rendű felperes a cukorbetegség ellenőrzése céljából szakorvosnál nem jelentkezett. Az I. rendű felperes második terhességét 2006. február 27. napján állapította meg az I. rendű alperes alkalmazásában álló szülész szakorvos, aki ekkor előírta azt, hogy az I. rendű felperes cukorbeteg-gondozóban jelentkezzen. Az I. rendű felperes első alkalommal 2006. május 17-én kereste fel a II. rendű alperes belgyógyászati osztályát. Az I. rendű felperes 2006. október 8-án került az I. rendű alperes szülészeti osztályára, ahol a III. rendű felperes 5240 gramm súllyal született, miután azonban nem sírt fel és az Apgar érték 2-es volt, több beavatkozásra került sor. A szülés során alkalmazott műfogás, illetőleg a vállak elakadásának következményeként a III. rendű felperesnél karidegfonat-sérülés történt.
[2] A rendszeres fejlesztő kezelések hatására a III. rendű felperes bal karjának állapotában javulás állt be, a maradványállapot azonban a külső megjelenésben észlelhető, a bal oldalon a váll helyzete eltér az ellenoldalitól és a bal kar funkcionálisan is elmarad a jobb kartól. Mindezek miatt a mindennapi élet bizonyos funkcióiban a III. rendű felperes önálló tevékenysége nehezített, ebben segítségre szorul és a jövőben nehéz fizikai munkát a bal felső végtagjával nem tud végezni, a finom motoros funkciók is károsodtak.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[3] A felperesek a keresetükben a vagyoni és nem vagyoni káraik egyetemleges megtérítésére kérték az alperesek kötelezését. Az I. rendű alperes felelősségét arra alapították, hogy a magzat várható születési súlyának meghatározása körében mulasztott, számítania kellett volna az átlagosnál nagyobb magzat születésére, amely indokolttá tette volna a császármetszés alkalmazását. Ezzel megelőzhető lett volna a III. rendű felperesnél bekövetkezett káros eredmény. A tágulási szakban is ellenőriznie kellett volna, hogy nincs-e relatív téraránytalanság.
A II. rendű alperes a kárért azért felel, mert a diabéteszgondozás során nem részesítette inzulinkezelésben az I. rendű felperest és ennek elmaradása hozzájárult ahhoz, hogy a III. rendű felperes kiemelkedően nagy magzati súllyal szülessen.
[4] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azzal védekezett, hogy a terhesgondozás és a szülésvezetés során a szakmai előírásoknak megfelelően, gondosan járt el.
A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes volt abban a helyzetben, hogy a terhest érintő vizsgálatok eredményeit kellő súllyal értékelje, utalt továbbá arra is, hogy az I. rendű felperes a gondozás során nem tanúsított kellő együttműködést és ez is hozzájárult a káros eredmény bekövetkezéséhez.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I-II. rendű felpereseknek személyenként 3 000 000 forintot, a III. rendű felperesnek 6 500 000 forintot, a IV. rendű felperesnek 1 000 000 forintot és ezeknek a 2006. október 8-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatait, továbbá az I-II. rendű felpereseknek egyetemlegesen 2 233 070 forintot és ezen összegen belül különböző összegek után eltérő időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatokat és 2015. július 1. napjától havi 20 600 forint járadékot; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság az orvos szakértői vélemények alapján azt állapította meg, hogy a szülés levezetése során az I. rendű alperes kellő gondossággal járt el. Az anyai diabétesz önmagában nem alapozza meg a profilaktikus császármetszést és nem volt olyan egyéb ok, amely ezt indokolttá tette volna. A császármetszésre a szülés folyamán áttérni nem volt indokolt. Ugyanakkor az I. rendű felperes terhesgondozása során mind az I., mind a II. rendű alperes nem az elvárható gondosságot tanúsította és ezzel hozzájárultak a szülési sérüléshez. Miután a méhen belüli sérülés bekövetkeztét semmilyen adat nem támasztotta alá, a bíróság tényként a szülés közbeni sérülést állapította meg. Az I. rendű alperes felelősségét az alapozza meg, hogy a magzatnak a lényegesen nagyobb súlyát időben nem ismerte fel. A mindkét terhesség alatt kialakult cukorbetegség, az első gyermek 3800 gramm súlya arra engedett következtetni, hogy a második magzat súlya a 4000 grammot meghaladja, ezért gondolni kellett volna a subcutalis zsírszövet mérésére, ez ugyanis alkalmas lehetett volna a jelentősen nagyobb súly felismerésére. Ennek elmulasztása alapozza meg az I. rendű alperes felelősségét.
[7] A II. rendű alperes azért felel, mert nem inzulinkezelést alkalmazott a terhesgondozás során. A bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperes is közrehatott a helyzet kialakulásában, egyrészt azért, mert az első terhességi vizsgálat után három hónap elteltével jelentkezett először a diabéteszgondozás céljából és a várható szülést két hónappal megelőzően volt utoljára a gondozóban. Az I. rendű felperes akkor járt volna el helyesen, ha az első orvosi utasítástól kezdődően megfelelő rendszerességgel megjelenik a gondozóban és ez fennáll a szülésig. Mulasztása folytán az elsőfokú bíróság szerint az I. rendű felperes közrehatása mintegy 20%-os mértékű.
[8] Az elsőfokú bíróság a háztartási kisegítő költség, a rezsitöbbletköltség, a telefon-többletköltség, a gépkocsivásárlás költsége megtérítése iránti keresetet alaptalannak tartotta. A vagyoni kárigények tekintetében a bizonyított kártérítés összegének 80%-a megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az ápolás-gondozás költsége körében az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az I-II. rendű felperesek által elvégzett tevékenységre tekintettel 2006. és 2010. év között havi 10 000 forint, 2011. január 1-jétől 2014. október 31-ig havi 20 000 forint és 2014. november 1-jétől havi 10 000 forint alapján állapíthatók meg a költségek, így összesen a közrehatás figyelembevételével is ezen a címen 1 200 000 forintra tarthatnak igényt a különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt, továbbá 2015. július 1-jétől havi 8000 forint járadékot kötelesek az alperesek megfizetni a részükre.
A fejlesztések költsége címén a felpereseket megillető teljes összeg az elsőfokú ítélet szerint 746 100 forint, amelynek 80%-át, azaz 596 920 forintot és 2015. július 1. napjától havi 7360 forint járadékot igényelhetnek az I-II. rendű felperesek. A fejlesztésekkel kapcsolatban felmerült közlekedési költségek kapcsán az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy az I-II. rendű felperesek a kezelésekkel együtt járó szállítási költséget alappal kérik, ugyanakkor az egyéb célú utazásra indokolatlanul számolnak el költséget. Az I-II. rendű felperesek ezért ilyen címen összesen 353 124 forintot igényelhetnek, továbbá a jövőre nézve havonta 3440 forintot, és 1700 forintot.
[9] A nem vagyoni kártérítés iránti kereset tekintetében az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az I. és a II. rendű felperesnél személyiségzavar áll fenn, amely részben függ össze a III. rendű felperes sérült állapotával. Az összes hátrányt mérlegelve és az I. rendű felperesi közrehatást is figyelembe véve az elsőfokú bíróság az I-II. rendű felperesek esetében 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést tartott alkalmasnak a hátrányok kompenzálására. A III. rendű felperes esetében a személyiségtorzulás és a pszichés állapotromlás mellett az esztétikai helyzetet is értékelni kellett, továbbá azt, hogy jelentős javulás nem várható. Mindezekre tekintettel a III. rendű felperes esetében az elsőfokú bíróság 6 500 000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg. A IV. rendű felperes pszichés állapotromlása nem volt megállapítható, ugyanakkor értékelhető volt az a tény, hogy az idősebb testvér a mellőzöttséget érezhette amiatt, hogy a szülők folyamatosan a III. rendű felperessel foglalkoznak.
[10] A felperesek, valamint az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, az I-II. rendű felpereseket megillető nem vagyoni kártérítést személyenként 1 500 000 forintra, a III. rendű felperest illető nem vagyoni kártérítést 4 000 000 forintra, míg a IV. rendű felperes nem vagyoni kártérítését 500 000 forintra leszállította. Az I-II. rendű felperesek részére megítélt vagyoni kártérítést 6 520 662 forintra és ezen belül különböző összegek után eltérő időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatára felemelte. A másodfokú bíróság felemelte továbbá az I-II. rendű felpereseket megillető havi járadék összegét 53 383 forintra és ennek megfelelően rendelkezett az elsőfokú perköltség viseléséről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság az I-II. rendű alperes kártérítési felelősségét helytállóan állapította meg és ugyancsak jól foglalt állást abban a kérdésben, hogy az I. rendű felperes is közrehatott kára kialakulásában és annak mértékét is helyesen határozta meg. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felpereseket az I-II. rendű alperesek károkozó magatartásával okozati összefüggésben ért hátrányos, negatív életminőségbeli változásokat is, azonban a nem vagyoni kártérítés összegét némileg eltúlzott összegben határozta meg. A másodfokú bíróság ezért a nem vagyoni kártérítési összegeket valamennyi felperes esetében leszállította és az általa megállapított összeget tartotta arányban állónak az elszenvedett nem vagyoni sérelmekkel.
[12] A vagyoni kártérítések körében az ápolás-gondozás, a háztartási kisegítés, a rezsi és közlekedési többletköltség, illetőleg a gépkocsivásárlás többletköltsége címén érvényesített igényt érintően nem minden tekintetben értett egyet az elsőfokú bírósággal. Az ápolási-gondozási többletköltségeket illetően a másodfokú bíróság szerint 2014 novemberéig napi 2 órában, ezt követően pedig napi 1 órában határozható meg a többlettevékenység által igényelt időszükséglet és a költségek körében kiindulópontként elfogadható a perben megnevezett egyik gazdasági társaság által igazolt díj 75%-a. Erre tekintettel 2014. október 31-ig összesen – a közrehatás figyelembevételével – 2 970 630 forint állapítható meg a középarányos időponttól számított kamattal, valamint az azt követő időszakra 2015. június 30-ig 147 600 forint és 2015. július 1-jétől havi 18 450 forint járadék.
[13] A háztartási kisegítés többletköltsége körében nincs helye elutasításnak azzal az indokolással, hogy a segítséget a III. rendű felperes nagyanyja nyújtja, emiatt a károkozó nem mentesíthető a kártérítési kötelezettség alól. Havi 15 nap időtartamban napi 1 óra háztartási kisegítés többletköltségét, illetőleg annak 80%-át az I-II. rendű felperesek alappal igényelték.
[14] A rezsitöbbletköltség kapcsán a másodfokú bíróság szerint a felperesek helytállóan hivatkoztak a fellebbezésükben a kirendelt szakértő véleményére és ennek alapján nem eltúlzott a havi 4000, majd 4500, illetőleg 2014-től a havi 5000 forint rezsitöbbletköltség, annak 80%-a igényelhető.
[15] A telefonbeszélgetés többletköltsége iránti keresetet elutasító elsőfokú ítélettel a másodfokú bíróság egyetértett.
[16] A közlekedési többletköltség iránti igényt jogosnak találta; szakértői véleménnyel alátámasztott tény, hogy a III. rendű felperes a tömegközlekedést biztonsággal nem tudja igénybe venni. A közlekedési többletköltség elsőfokú bíróság által megítélt összegén túl ezért az I-II. rendű felperesek igényt tarthatnak havi 200 kilométer egyéb célú út megtételéhez szükséges üzemanyag ellenértékének 80%-ára is.
Ugyanezen okból tévesen utasította el az elsőfokú bíróság az új gépjármű vásárlása kapcsán előterjesztett igényt, ezen a címen az I-II. rendű felpereseket a közrehatás figyelembevételével 1 040 000 forint illeti meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését kérték.
[18] A felperesek mindenekelőtt az I. rendű felperes közrehatásának megállapítását vitatták. Álláspontjuk szerint az I. rendű felperes közrehatását a szakértő nem vetette fel, pedig ez szakkérdés. Nem annak van jelentősége, hogy az I. rendű felperes megjelent-e a rendeléseken és közreműködött-e megfelelően, hanem annak, hogy a rendelkezésre álló adatok, a megjelenések száma és ideje alapján az alperesek elvárható gondosság szerinti magatartása esetén volt-e esélye annak, hogy a károsodás ne jöjjön létre. A felülvizsgálati kérelem szerint az I. rendű felperes nem tehet arról, hogy két és fél hónappal később jutott el a gondozóba, időben jelentkezett, azonban időpontot csak májusra kapott. 2006. augusztus 23-a után az I. rendű felperes azért nem volt a gondozóban, mert nem hívták vissza. A szakértő sem adott elő olyat, hogy az I. rendű felperesnek meg kellett volna jelennie 2006. augusztus 23-a után a szakrendelésen és a meg nem jelenése bármiben is akadályozta vagy módosította volna a kezelést. A bíróság nem megfelelően értékelte a II. rendű felperes vallomását a vércukormérés tekintetében. Az I. rendű alperes felelőssége azért is fennáll, mert nem észlelte, hogy betegénél, akit ő diabetológiai szakrendelésre irányított, nem kezdődött meg az inzulinkezelés, illetőleg ennek észlelésekor nem kezdeményezett konzultációt a II. rendű alperessel. A szakértői vélemény azt támasztja alá, hogy az I. rendű alperesnek tevékenyen nyomon kellett volna követnie az I. rendű felperes diabetológiai gondozását, ezért nemcsak a II. rendű alperes felel az inzulinos kezelés elmaradásáért, hanem az I. rendű alperes is.
[19] A felülvizsgálati kérelem szerint a nem vagyoni kártérítés leszállítása a bizonyítékokból nem következő, okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés nem eltúlzott, hanem megalázóan alacsony. A nem vagyoni kártérítés leszállítását a másodfokú bíróság kellően nem indokolta meg, és a másodfokú bíróság nem jól értékelte a családi életben, illetve a testi és pszichés állapotban bekövetkező hátrányokat.
Az ápolási-gondozási költség körében a felperesek arra hivatkoztak, hogy kárigényüket havi 30 napra napi 4 órás munka ellenértéke alapján terjesztették elő. Ezt a szakértő indokoltnak találta kiegészített véleményében. A 2015. június 25-én kelt szakértői vélemény kiegészítése egyértelműen leírja, hogy a többlettevékenység a gyermek mellett napi 4 óra, ezt a másodfokú bíróság alaptalanul hagyta figyelmen kívül.
A háztartási kisegítés körében a tanúvallomások és a szakvélemények alapján az állapítható meg, hogy havi 15 napra a napi 2 óra háztartási kisegítés megvalósul. A szakvélemény megállapítását a másodfokú bíróság az alperesi észrevétel alapján indokolatlanul hagyta figyelmen kívül. A szakértői vélemény szerint a szülőkre háruló és kimerítő többletteher miatt kevesebb idő jut a háztartási, ház körüli munkák elvégzésére. A kereset e tekintetben a felperesek szerint megalapozott.
A telefon-többletköltség iránti igényt megalapozza az a tény, hogy a III. rendű felperes állapota miatt a család több időt tölt otthon, emiatt a kapcsolattartás és az intézkedés nagyobb mértékben telefonon zajlik és ez a telefonköltséget emeli.
A rezsitöbbletköltség, a fejlesztő kezelések ára tekintetében a felülvizsgálati kérelem a 20%-os mértékű közrehatás értékelését vitatta, miként a fejlesztő kezelésekre utazás költségei és a gépkocsivásárlás költsége tekintetében is. A felülvizsgálati kérelem szerint a nevelési tanácsadó fejlesztésére szállítás költsége körében sem volt indokolt a 20%-os mértékű közrehatás figyelembevétele.
[20] Az I-II. rendű alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[22] A jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott a tekintetben, hogy az alperesek kártérítési felelőssége fennáll, az I. rendű alperes esetében amiatt, hogy a szülésvezetéssel a magzat nagy súlyának fel nem ismeréséből eredően az I. rendű felperesnek közvetlenül okozott egészségkárosodást, továbbá következményesen a szülőnek, illetőleg a testvérnek, mint hozzátartozóknak. A II. rendű alperes kárfelelőssége a jogerős ítélet szerint a diabetológiai kezelés során elkövetett mulasztás miatt volt megállapítható, mert mulasztás hiányában nagyobb esély lett volna arra, hogy az óriásmagzat ne alakuljon ki, amely által a károsodáshoz vezető váll elakadás elkerülhető lehetett volna. Ehhez képest kellett megítélni, hogy az I. rendű felperesnek volt-e közrehatása a károsodás bekövetkezésében amiatt, hogy nem megfelelően működött közre a vércukorszintje beállításában. A felülvizsgálati kérelem elbírálásakor elsődlegesen a kármegosztás fennállásának kérdését kellett a Kúriának vizsgálnia, mivel ez az összes megítélt, vitatott kártétel mértékét befolyásolja.
[23] A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit maga viseli. Az önhiba – amelynek bizonyítása a károkozót terheli – csak felróható magatartás lehet, de a felróható magatartásnak okozati összefüggésben kell állnia a bekövetkezett kárral úgy, hogy a közrehatás folytán ennek kárcsökkentés az eredménye.
[24] Azt, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt, csak a károkozó magatartásával való összefüggésben lehet meghatározni. Ha a II. rendű alperes károkozása abban áll, hogy nem állította inzulinkezelésre az I. rendű felperest, akkor e körben kell vizsgálni, hogy az I. rendű felperest felróható magatartás terheli-e. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az immunkezelés alkalmazásának lehetősége attól függetlenül felmerült, hogy az I. rendű felperes hány vizsgálaton jelent meg. Az I. rendű felperes az inzulinkezeléstől nem zárkózott el, annak alkalmazását akadályozó magatartást nem tanúsított. Még augusztus 22-én is tabletta szedését javasolták részére, ezáltal jogi értelemben nincs kármegosztásra alapot adó, a helyes kezelést és ezáltal a károsodás bekövetkezését akadályozó magatartása (mulasztása).
[25] A károsodáshoz vezető körülmény az óriásmagzat miatt kialakult szülési komplikáció, azonban nem az óriásmagzat kialakulása a felelősséget megalapozó ok, hanem az, hogy az I. rendű alperes mint a terhesgondozást végző és szülést levezető, ezt nem ismerte fel és emiatt nem tért át császármetszésre. Több ok miatt is mulasztott az óriásmagzat felismerése tekintetében. Elmaradtak azok a jogerős ítéletben hivatkozott mérések és számítások, amelyek a felismerésre alkalmasak lehettek volna és elvégzésük a korábbi szülés, a nagy magzati testméret és a terhességi cukorbetegség ismeretében elvárható lett volna. Ha önmagában a terhességi cukorbetegség nem is, de a többi adat mint társindikáció miatt a császármetszés lehetősége nem volt elvethető. Az I. rendű felperes terhére rótt mulasztások az óriásmagzat kialakulásával függnek össze, a károsodást azonban ennek fel nem ismerése és ebből következően az okozta, hogy az I. rendű alperes nem volt megfelelő döntési helyzetben a szülésválasztást illetően. Az ebből eredő kár bekövetkezésében azonban az I. rendű felperesnek közrehatása nincs. A kifejtettek alapján a bíróság a jogerős ítéletben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével foglalt állást a kármegosztás kérdésében, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben alapos.
[26] A nem vagyoni kártérítés meghatározásánál a jogerős ítéletben a bíróság tévesen figyelembe vette a közrehatást is. A megalapozottan megállapított nem vagyoni hátrányokra, a személyi sérelem súlyára és következményeire, a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyokra, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntésekre is tekintettel a jogerős ítéletben meghatározott nem vagyoni kártérítések nem felelnek meg a Ptk. 355. §-a (4) bekezdésében foglaltaknak. A nem vagyoni hátrányok csökkentéséhez szükséges kárpótlások mértékét ezért a Kúria felemelte, az I-II. rendű felperesek esetében 4 000 000 forintban, a III. rendű felperes esetében 8 000 000 forintban és a IV. rendű felperes esetében 2 000 000 forintban határozta meg a hátrányok kiküszöbölésére alkalmas kárpótlást.
[27] A vagyoni kártérítések közül a kármegosztás mellőzése folytán a rezsitöbbletköltség, a fejlesztő kezelések költsége, a fejlesztő kezelésekre utazás, a nevelési tanácsadó fejlesztésre szállítás költsége és a gépkocsivásárlás költsége tekintetében a felülvizsgálati kérelem alapos, az I-II. rendű felperes a felülvizsgálati kérelemben megjelölt összegek megfizetésére tarthatnak igényt.
[28] A telefonköltség címén előterjesztett keresetet a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el. Az I-II. rendű felpereseknek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a telefonszámla emelkedésének mértékét is bizonyítaniuk kellett volna, ez azonban nem történt meg.
[29] Az ápolás-gondozás és háztartási kisegítés költsége kapcsán a bíróság széles körű bizonyítást folytatott le és az összes bizonyíték – amelyek egyike a szakértői vélemény – együttes, a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő mérlegelése alapján kellett állást foglalnia a szükséges és indokolt tevékenységről és annak ellenértékéről. A jogerős ítélet e körben megalapozott, az időszükséglet megváltoztatására a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nincs alap, az említett gazdasági társaság igazolt díjának 75%-a pedig az ítélkezés alapjául elfogadható volt. Tekintettel arra, hogy a bíróság ezeknek a költségeknek, továbbá az egyes járadékoknak a megállapításánál a 20%-os közrehatást nem vehette volna figyelembe, emiatt a kártérítési összegek és a járadékok felemelése volt indokolt.
[30] Mindezek alapján vagyoni kártérítésként összesen 8 891 976 forint és havi 66 727 forint járadék illeti meg az I-II. rendű felpereseket.
[31] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét – az első- és a másodfokú perköltségek viselésére is kiterjedően – részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatva az I-II. rendű felpereseket megillető nem vagyoni kártérítést a késedelmikamat-fizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett személyenként 4 000 000 forintra, a III. rendű felperesét 8 000 000 forintra, a IV. rendű felperesét 2 000 000 forintra emelte fel. Az I-II. rendű felperesek részére megítélt vagyoni kártérítést 8 891 976 forintra emelte fel azzal, hogy az I-II. rendű alperesek a rendelkező részben megjelölt különböző összegek után eltérő időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére kötelesek, továbbá az I-II. rendű felpereseket megillető havi járadék összegét 66 727 forintra emelte fel; egyebekben pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.875/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás