Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2017/276

KÜ BH 2017/276

2017.08.01.
Visszamaradó ingatlan a Kstv. 6. § (4) bekezdésében foglalt feltétel fennállása esetén részben (tulajdoni hányad tekintetében) nem sajátítható ki. Az eljárásba ilyen esetben a másik tulajdonostársat is be kell vonni [2007. évi CXXIII. tv. 6. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. október 22-én előterjesztett kérelmében a Budapest, III. kerület külterületi, közös tulajdonban álló ingatlannak részleges, az alperesi beavatkozó 534/620 tulajdoni hányadából két, összesen 693 m2 területű résznek a kisajátítását kérte, mert a kisajátítással kért területekre nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás, a Budapest-Esztergom vasútvonal és a 10. számú főút közös szakaszának megépítése érdekében van szükség. Előadta, hogy az ingatlan másik tulajdonostársával a kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződés megkötése folyamatban van.
[2] Az alperes a kisajátítási eljárást megindította, igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében az ingatlan teljes kisajátítását javasolta. A kisajátítási tárgyaláson megjelent beavatkozó kérte a teljes terület kisajátítását. A kisajátítást kérő felperes a visszamaradó egyik terület kisajátítását maga is kérte.
[3] Az alperes a 2015. március 23. napján kelt – és a 2015. április 15-én meghozott BPB/007/00732-17/2015. számú és a 2015. szeptember 28-án kelt BPB/007/00732-27/2015. számú határozatokkal kijavított – BPB/007/00732-9/2015. számú határozatával az ingatlan 534/620-ad tulajdoni hányadát teljes területében a magyar állam javára, közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű célra kisajátította 6 020 419 forint kártalanítás ellenében. Határozatának indokolása szerint a kisajátítani kért egyik terület az ingatlan sarkában található 29 m2 nagyságú, a másik 664 m2 nagyságú terület azonban az ingatlant kettévágja, a visszamaradó hrsz.-ú területek területcsökkenése 81, illetve 68%-os, közterületről megközelíthetetlenek, gazdaságos értékesítésük nem lehetséges, illetve a művelésük lehetetlenné, számottevően költségesebbé válik. A visszamaradó terület kisajátítását a kisajátítást kérő is kérte. A másik visszamaradó hrsz.-ú ingatlan kisajátítása a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 6. § (4)–(5) bekezdései szerint indokolt, ezért a beavatkozó tulajdonában álló teljes tulajdoni hányad kisajátításáról döntött.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának részbeni, a visszamaradó ingatlan 534/620 tulajdoni hányadának kisajátítására vonatkozó rendelkezése felülvizsgálatát és a kisajátítás mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan esetében a kisajátítást valamennyi tulajdonosnak kérelmeznie kell, ennek hiányában a visszamaradó ingatlan csak az egyik tulajdonostárs kérelmére nem sajátítható ki. Másodlagos kereseti kérelme szerint a Kstv. 6. § (4) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn.
[5] Az alperes a határozatában foglalt indokokat fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte.
[6] Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:80. §-ára és a Kstv. 6. § (4) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy beavatkozó a saját tulajdoni hányadával tulajdonostársként jogosult rendelkezni, ezért a visszamaradó ingatlannak a tulajdonában álló illetőségének kisajátítását is csak neki kellett kérnie, ahhoz nem kellett a másik tulajdonostárs nyilatkozata. A felperesnek a Kstv. 5. § (5) bekezdésére való utalását nem tartotta megalapozottnak, mert ez a rendelkezés a visszamaradó ingatlan teljes területének kisajátítására vonatkozik, míg a jelen esetben tulajdoni hányad kisajátítására került sor.
[8] A másodlagos kereseti kérelem tárgyában kifejtette, hogy a kisajátítási eljárásban beszerzett szakvéleménynek a Kstv. 6. § (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállására tett ténymegállapításait a felperes nem vitatta, csak az abból levont következtetéseket, ezért szakértői bizonyítás nélkül is vizsgálható volt a szakértői következtetés okszerűsége. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a nagymértékű területvesztés gazdaságos értékesítést nem tesz lehetővé, ezért már önmagában ebből az okból is indokolt volt a visszamaradó ingatlan tulajdoni illetőségének kisajátítása a Kstv. 6. § (4) bekezdés c) pontja alapján, ezért a Kstv. 6. § (4) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételek vizsgálatát mellőzte.
[9] A bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján alkalmazott díjtétel mérséklésével, mérlegeléssel a kisajátítási kártalanítás mint pertárgyérték alapulvételével a felperest az alperes részére 250 000, míg a beavatkozó részére 317 500 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[12] Előadta, hogy a Kstv. 6. § (4) bekezdése a visszamaradó rész kisajátítását teszi lehetővé, nem pedig a tulajdoni hányad kisajátítását. A Kstv. 5. § (5) bekezdése értelmében közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítását valamennyi tulajdonostársnak kérelmeznie kell. Ezekkel a rendelkezésekkel ellentétesen döntött a bíróság és az alperes is, amikor csak az egyik tulajdonos kérelmére rendelte el a visszamaradó ingatlan tulajdoni hányadának kisajátítását. Hivatkozott EBH 2009.2022. számú eseti döntésre és arra, hogy a visszamaradó terület kisajátítása a Ptk. 5:78. § (2) bekezdés b) pontja alapján csak a tulajdonostársak egyhangú döntése alapján rendelhető el.
[13] Sérelmezte a perköltség mértékét is, amely téves pertárgyértéken alapulva lett kiszabva. A bíróság a határozatban szereplő kártalanítási összeget tekintette pertárgyértéknek, holott a pertárgyérték és ezáltal a perköltség csak a keresettel támadott területrészért járó kártalanítási értékhez igazodóan kerülhetett volna megállapításra.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[15] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy a Kstv. 5. § (5) bekezdése más esetekre, az ingatlantulajdonos által kezdeményezett eljárásokra vonatkozik. Ebben az ügyben a felperes nem ingatlantulajdonosként, hanem közérdekű cél jogosultjaként kérte a kisajátítást. A jelen eljárás a Kstv. 6. §-a alapján folyt, a visszamaradó terület használhatatlanná vált. Hangsúlyozta, hogy az eljárásban a másik tulajdonos ügyfélként nem vett részt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[17] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[18] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen döntött abban a kérdésben, hogy osztatlan közös tulajdonban álló ingatlant érintő kisajátítás esetén a visszamaradó ingatlan tulajdoni hányada is kisajátítható.
[19] A Kúria ezzel kapcsolatban az alábbiakra mutat rá. A Kstv. 6. § (2) bekezdése lehetővé teszi az ingatlan egy részének a kisajátítását (részleges kisajátítás). A részleges kisajátítás szabályairól a 6. § (3)–(5) bekezdései rendelkeznek. A Kstv. 6. § (4) bekezdése – az ott előírt feltételek bármelyikének fennállása esetén – az ingatlan tulajdonosa számára lehetővé teszi, hogy a részleges kisajátítás következtében visszamaradó ingatlan kisajátítását kérje az (5) bekezdésben meghatározott határidőig. Más oldalról megfogalmazva a Kstv. 6. § (4) bekezdése kötelezővé is teszi a visszamaradó ingatlan kisajátítását, amennyiben azt a tulajdonos kéri és az a), b), c) pontokban írt feltételek valamelyike fennáll. A Kstv. idézett rendelkezései, különösen a 6. § (4) bekezdése, nem teszik lehetővé a visszamaradó ingatlan egy részének kisajátítását. Tehát amennyiben a Kstv. 6. § (4) bekezdésében foglalt valamelyik feltétel bekövetkezik, a visszamaradó ingatlan egészét ki kell sajátítani. A Kstv. 6. §-a nem rendelkezik arról, hogy osztatlan közös tulajdon esetében a visszamaradó ingatlan kisajátítását valamennyi tulajdonosnak kérelmezni kell-e, a jogszabályszöveg csak a tulajdonost említi. A felperes által felhívott Kstv. 5. § (5) bekezdése a tulajdonos által az ingatlant érő korlátozások miatti kisajátítás kezdeményezése esetére mondja ki, hogy közös tulajdon esetén a kisajátítást valamennyi tulajdonostársnak kezdeményeznie kell. Ez a rendelkezés más, a közérdekű cél jogosultja által kezdeményezett kisajátítási eljárásra nem irányadó.
[20] A perbeli esetben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a visszamaradó ingatlan – a kisajátítási szakértői vélemény szerint – a kisajátítás folytán a nagymértékű területvesztés miatt gazdaságosan nem értékesíthető, a mellette húzódó töltés és patak miatt megközelíthetetlen, nem művelhető. A kisajátítási eljárással érintett tulajdonostárs, azaz a beavatkozó ezért alappal kérte annak kisajátítását. A beavatkozó azonban nem kizárólagos tulajdonosa az érintett területnek, a tulajdonostárs ugyan a saját tulajdoni hányadával rendelkezni jogosult a Ptk. 5:80. §-a értelmében, azonban a rendelkezési jog osztatlan közös tulajdon esetén önmagában nem értelmezhető, nem választható el a Ptk. 5:78. § (2) bekezdés b) pontjában rögzített előírástól. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a polgári jog szabad önrendelkezésre vonatkozó jogától eltérően a kisajátítási eljárás olyan kényszereljárás, amely az adásvételt pótlóan, kényszereladást eredményez. A Kúria megállapította, hogy az alperes az eljárása során a visszamaradó ingatlan kisajátítására irányuló kérelem előterjesztését követően nem tett lépéseket a másik tulajdonostárs tájékoztatására, nyilatkozata beszerzését meg sem kísérelte, amely lényeges, a döntésre kiható eljárási jogsértés, amelynek értékelését a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően az elsőfokú bíróság a hibás jogértelmezése folytán elmulasztotta.
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 79. § (1) bekezdésének megsértésére is megalapozottan hivatkozott. A perköltség a felek által kért R. alkalmazásával, az R. 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján került megállapításra. E rendelkezés értelmében a perköltségszámítás alapja a pertárgyérték. A perbeli esetben a bíróság a pertárgy értékét a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján tévesen, a teljes kártalanítás összegével azonosan állapította meg, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az alperesi határozat csak részben, a hrsz.-ú ingatlan kisajátítása és az után járó kártalanítás tekintetében volt a bírósági felülvizsgálat tárgya, így a pertárgy értékének csak az 1 132 597 forint kártalanítási összeget lehet tekinteni.
[22] Minderre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatát a keresettel támadott körben hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárásra kötelezte.
[23] Az alperesnek a megismételt eljárásban a másik tulajdonostársat az eljárásba be kell vonnia és őt a beszerzett szakvéleményben foglalt megállapításokról és a beavatkozónak a visszamaradó ingatlan kisajátítására irányuló kérelméről tájékoztatnia kell. Ezt követően a másik tulajdonostárs nyilatkozatát be kell szereznie. Az alperes csak ezt követően hozhat jogszerű döntést a visszamaradó ingatlan kisajátításáról azzal, hogy a Kstv. 6. § (4) bekezdésben foglalt feltétel bármelyikének fennállása esetén a visszamaradó ingatlan egészét ki kell sajátítani, tulajdoni hányad kisajátításának és így osztatlan közös tulajdon fennmaradásának nincs helye.
(Kúria, Kfv.II.37.377/2016.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére