KÜ BH 2017/277
KÜ BH 2017/277
2017.08.01.
A hatáskör hiányában megsemmisített közigazgatási döntés esetében is felmerülhet a hatáskörrel bíró hatóság új eljárásra kötelezése [2004. évi CXL. tv. (Ket.) 98. § (2) bek., 105. § (1) bek., 121. § (1) bek., 29. § (1) bek., (2) bek.; 2011. évi CXC. tv. (Ektv.) 37. §, 38. § (1) bek.; 20/2012. (VIII. 3.) EMMI rendelet 56. § (1) bek., 58. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes gyermeke, R. R. (a továbbiakban: Tanuló) a 2013/14-es tanévben a sz.-i Általános Iskola 8. osztályos tanulója volt. A Tanulót az iskola igazgatója azzal az indokkal, hogy az általa a tanév utolsó tanítási napján viselt póló alkalmas lehet osztályfőnöke személyiségi jogainak megsértésére, szóbeli döntéssel eltiltotta a másnapi ballagási ünnepségen való részvételtől. A felperes, a Tanulótól különélő szülő a döntés ellen 2014. június 15-én jogorvoslati eljárást megindító kérelmet nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy a 2014. június 13-ai igazgatói döntés megfosztotta attól, hogy a 2014. június 14-i ünnepségen gyermeke ballagását figyelemmel kísérhesse.
[2] Az alperes KLIK/072/2698-2/2014. számú (a továbbiakban: 2. alszámú) végzésével az iskolát a jogorvoslati kérelemre tekintettel új döntés meghozatalára utasította. A megismételt eljárásban az iskola a fegyelmi eljárást megszüntette arra hivatkozással, hogy a megismételt eljárás idején a Tanuló az iskolával már nem állt jogviszonyban.
[3] A felperes fellebbezése folytán az alperes KLIK/072/2698-5/2014. számú (a továbbiakban: 5. alszámú) végzésével az iskolát ismét új eljárás lefolytatására és új döntés meghozatalára utasította. Az iskola fegyelmi bizottsága 2014. november 17-én kelt 1/18/2014. számú határozatával a Tanuló ellen indított fegyelmi eljárást megszüntette arra hivatkozással, hogy a súlyos kötelességszegés óta több mint 3 hónap telt el. A felperes e döntés ellen benyújtott fellebbezését az alperes 2014. december 16. napján kelt KLIK/072/2698-11/2014. számú határozatával elutasította, az elsőfokú döntést helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[4] A felperes keresetében az alperesi határozat és az igazgatói döntés hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen az iskolaigazgató 2014. június 13. napján hozott szóbeli döntését sérelmezte, mivel az igazgató ezt a döntést a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) súlyos megsértésével hozta. A felperes ezen túlmenően keresetében a Tanuló által viselt feliratos póló kiadására kérte kötelezni az iskolát, indítványozta a Tanuló és az iskolaigazgató tanúkénti meghallgatását.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a per tárgya kizárólag a keresettel támadott alperesi határozat jogszerűsége, vagyis annak vizsgálata, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetéséről a jogszabályoknak megfelelő döntést született-e vagy sem.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra, továbbá az iskolaigazgató 2014. június 13. napján hozott szóbeli döntésére kiterjedően hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 98. § (2) bekezdése helyes értelmezése szerint a végzések elleni jogorvoslat egy járulékos jogorvoslati lehetőség, ami azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a Ket. nem enged jogorvoslatot a végzések ellen, akkor azt úgy kell értelmezni, hogy a másodfokú végzéseket a felperes továbbra is vitathatja a perben, és ezen fellebbezéssel nem támadható alperesi döntések jogszerűségét a bíróságnak vizsgálnia kell. Ebből következően az elsőfokú bíróság szerint az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a perben kizárólag a keresettel támadott alperesi határozat jogszerűségét vizsgálhatja felül, és az azt megelőző közigazgatási döntéseket nem. Az elsőfokú bíróság a Ket. 105. § (1) és (2) bekezdései és a 121. § alapján azt állapította meg, hogy az ügyben a hatáskör hiányában való eljárásra tekintettel olyan semmisségi ok keletkezett, amely kizárta volna, hogy az alperes új eljárást rendeljen el, ez esetben az iskolaigazgató döntését új eljárás elrendelése nélkül kellett volna megsemmisíteni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes 2. alszámú, új eljárásra utasító végzése jogszabálysértő, az új eljárás lefolytatása szükségtelen volt, ennek pedig az a jogkövetkezménye, hogy az új eljárásban hozott valamennyi döntés – beleértve a keresettel támadott határozat is – jogszabálysértő. Erre tekintettel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján a keresettel támadott KLIK/072/2698-11/2014. számú határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és rendelkezett a szóbeli iskolaigazgatói döntés megsemmisítéséről is. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy miután a perben jogkérdésben kellett dönteni, ezért további bizonyításra, a tanúk meghallgatására nem volt szükség, így ezen indítványokat elutasította. A felperesnek azon kereseti kérelmét, amelyben a feliratos póló kiadását kérte, az elsőfokú bíróság okafogyottnak értékelte, tekintettel arra, hogy a perbeli adatok szerint a kért póló igazolható módon átadásra került.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból hibás következtetéseket vont le, és téves jogértelmezése folytán jogsértő ítéletet hozott. Kifejtette, hogy az iskolaigazgató szóbeli határozatát jogsértő módon helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság, mivel a per idején ez a döntés már nem is létezett, hiszen a 2. alszámú alperesi döntéssel megsemmisítésre került. Utóbbit egyébként a kereset nem is érintette, arról maga az elsőfokú ítélet sem rendelkezett. Az alperes álláspontja szerint téves volt az az elsőfokú ítéleti megállapítás is, miszerint az ügyben a Ket. 121. § (1) bekezdése szerint semmisségi ok keletkezett, mivel a hatáskör gyakorlójának nem megfelelő eljárását, azaz a testületi összeállítás hiányát, nem nevesíti fegyelmi mentesülési okként az Nktv. Az alperes kifejtette, hogy a Ket. 105. § (1) bekezdése és 121. §-a alapján az új eljárásra való kötelezés nélküli megsemmisítésre vonatkozó megállapítás is téves, mivel az Nktv. 37. §-a és 38. §-a meghatározzák a nevelési-oktatási intézmény döntése ellen benyújtott jogorvoslati eljárások kereteit, amelyeket betartva helyesen és jogszerűen járt el. Az alperes hangsúlyozta, hogy ezen jogszabályhelyek speciális rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek háttérbe szorítják, másodlagos jogszabállyá teszik a Ket.-et. Az Nktv. világosan meghatározza a fenntartói döntés lehetséges tartalmát. Ennek értelmében, ha az alperes észleli, hogy az elsőfokú intézmény eljárása jogszabálysértő, vagyis a bizonyítékok felülmérlegelésével megváltoztató érdemi másodfokú döntés nem hozható, nincs más lehetősége, mint az elsőfokú határozat megsemmisítésével egyidejűleg az oktatási intézményt új eljárásra utasítani, hiszen az Nktv. 38. § (1) bekezdés b) pontja ezt írja elő, ettől eltérést nem enged. A jogszabályhely konjunktív előírása nem engedi meg annak figyelembevételét sem, amikor a fegyelmi eljárással érintett tanuló jogviszonya a jogorvoslati eljárás alatt, előtt megszűnik. Amennyiben az eljáró hatóság az új eljárásra való kötelezés nélkül semmisítené meg az elsőfokú döntést, vétene jogszabály előírása ellen, és megvalósítaná a hatáskörtúllépés esetét. Az alperes hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése folytán olyan közigazgatási alperesi és elsőfokú döntéseket vizsgált felül és értékelt, amelyek a per időtartama alatt már nem léteztek.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszerű, a bíróság helyesen értelmezte a Ket. és az Nktv., valamint a 20/2012. (VIII. 3.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI r.) egymáshoz való viszonyát, a szabályozás specialitásait és az elsődlegesség kérdését. A felperes álláspontja szerint az alperes a fentieket tévesen értelmezte, ezért téves a felülvizsgálati kérelem IV. pontjában foglalt érvelése a Ket. alkalmazását illetően, továbbá a felülvizsgálati kérelem III. pontjában kifejtett jogi indokolás is, mivel arról az EMMI r. 56. § (5) bekezdése másképp rendelkezik. A felperes jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Ket. 121. § (1) bekezdését, és állapította meg a semmisség tényét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a nagyrészt helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel vizsgálta azt a körülményt, hogy az elsőfokú bíróság a per tárgyává tette az alperes új eljárásra utasító végzéseit és az iskolaigazgató szóbeli döntését. Az elsőfokú bíróság az alperes végzéseinek felülvizsgálhatóságát téves jogértelmezés folytán a Ket. 98. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. A Ket. 98. § (2) bekezdése kimondja, hogy az eljárás során hozott végzés csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben, annak járulékaként támadható meg. A jogalkotó azt a klasszikus eljárásjogi logikát követi, mely az eredményből indul ki. Ez különösen igaz a közigazgatási ügyekre, ahol az eljárás következménye, mintegy eredménye az anyagi jogviszony keletkezése. Ennek nyomán egyértelmű, hogy az érdemi döntés tükrében vizsgálhatók mindazok az eljárási végzések, amelyek az eljárás során keletkeztek, és feladatuk az eljárás folyamatának továbbgördítése, létük a későbbi eredmény szempontjából nyer jelentőséget. Ezek a megállapítások azonban nem vonatkoztathatók a fellebbezés folytán eljárt másodfokú szerv azon végzésére, amellyel az elsőfokú határozat megsemmisítése mellett – mivel nem lát lehetőséget arra, hogy saját eljárásában korrigálja azt – az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasítja.
[12] Ez utóbbit a Ket. 105. §-a rendezi, és maga a megsemmisítés kétirányú lehet, egyfelől az elsőfokú döntés egyszerű megsemmisítését mondja ki, másfelől a megsemmisítés mellett az első fokon döntést hozó hatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Előbbi esetben a megsemmisítés oka, hogy az eljárásra nem volt kellő jogi indok, illetőleg olyan hibában szenved, amely egy új eljárásban nem orvosolható, mint például a semmisséget eredményező joghatóság vagy a hatáskör hiánya. Ilyenkor lényegében az eredeti, az elsőfokú eljárás előtti állapot áll vissza, azaz az eredeti döntés nem alkalmas joghatás kiváltására. A Kúria álláspontja szerint azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fellebbezést elbíráló hatóság további intézkedési kötelezettsége kizárt.
[13] A perbeli esetben az alperes megsemmisítette az igazgató szóbeli döntését, amellyel az a továbbiakban hatályát vesztette, felülvizsgálatára és újabb hatályon kívül helyezésére jelen perben nem volt lehetőség, az elsőfokú bíróság erre vonatkozó rendelkezése tehát jogsértő. Az alperes 2. alszámú végzésében ezzel egyidejűleg új eljárás lefolytatására utasította a hatáskörrel rendelkező fegyelmi bizottságot. A Kúria egyetért azzal, hogy e végzést a felperes keresetében nem támadta, felülvizsgálatát nem kérte, így nem képezte a per tárgyát. A Kúria az elsőfokú ítélet indokolására tekintettel – miszerint a Ket. 121. §-ában rögzített abszolút semmisségi ok fennállása miatt az igazgató döntését új eljárásra utasítás nélkül kellett volna megsemmisítenie – a következőkre mutat rá.
A fegyelmi vétség ténye, melyet a felperes sem vitatott, indokolta a hatáskörrel bíró fegyelmi bizottság „új eljárásra”, helyesen: eljárásra utasítását, melyet egyfelől a Ket. 121. §-a nem zár ki, másfelől a Ket. 29. § (2) bekezdés a) pontja és az Nktv. 38. § (1) bekezdés b) pontja előírásai alátámasztanak. A Ket. 29. § (1) bekezdése kimondja, hogy hatósági eljárás kérelemre vagy hivatalból indul, míg a 29. § (2) bekezdése megfogalmazza a hatóság eljárási kötelezettségét. Eszerint a hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben és illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha azt jogszabály előírja. Az Nktv. 38. § (1) bekezdés b) pontja pedig – miként erre az alperes helyesen hivatkozott – a fegyelmi kérdésben nem ad választási lehetőséget, a hatáskörrel bíró szervet új eljárásra kell köteleznie.
[14] Összegezve a fentieket, a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezés folytán hibás következtetést vont le az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, mivel a Ket. 98. § (2) bekezdés alkalmazására nincs mód, míg a Ket. 105. §-a és 121. §-a eltérő értelmezéssel hozható összefüggésbe a konkrét tényállással.
[15] A Kúria az elsőfokú bírósággal ellentétesen megállapította, hogy a hatóság – miután megsemmisítette az igazgató szóbeli döntését – a jogszabályokkal összhangban rendelkezett a fegyelmi vétség elbírálásáról. A Kúria vizsgálta a per tárgyát képező másodfokú határozatot és megállapította, hogy az alperes megalapozottan hagyta helyben az eljárást megszüntető döntést, amelyet az EMMI r. 56. § (5) bekezdésének megfelelően az elsőfokú szerv, a fegyelmi bizottság a hatáskörében hozott meg. Az eljárás megszüntetéséről hozott döntés ugyancsak megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek, az EMMI r. 58. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltaknak.
[16] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában.
(Kúria, Kfv.II.38.041/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás