KÜ BH 2017/282
KÜ BH 2017/282
2017.08.01.
A tiltott helyen lévő reklámcélú berendezés elbontására az ingatlan tulajdonosát kell kötelezni [1952. évi III. tv. (Pp.) 136/B. § (3) bek.; 1988. évi I. tv. (Kkt.) 12. § (3c) bek., (4) bek.; 224/2011. (X. 21.) Korm. r. 1. §, 3. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú közlekedési hatóság az Á. A. K. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) megkeresése alapján indult eljárása eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest a b.-i, zártkerti ingatlanon álló, 4 négyzetméter felületméretet meghaladó hirdetőfelületű reklámtábla eltávolítására és 200 000 forint közigazgatási bírság, valamint 20 800 forint eljárási díj megfizetésére a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2013. március 28-án kelt EH/MD/NS/A/262/6/2013. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes köteles megkérni a reklámhordozóra a bontási engedélyt az illetékes építési hatóságtól, majd a bontási engedély jogerőre emelkedése után 30 napon belül el kell távolítania a reklámhordozót. Az indokolás szerint a perbeli reklámhordozó az M1-M7 autópályák közös szakaszának lakott területen kívüli forgalomszabályozású szakasza mellett található, alkalmas az úttesten közlekedők figyelmének elterelésére, ezért elhelyezkedése jogszabálysértő. Az elsőfokú hatóság helyesen döntött annak eltávolítására való kötelezéséről, valamint közigazgatási bírság kiszabásáról és eljárási díj megfizettetéséről.
A kereseti kérelem
[2] A felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozásokkal keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú ítélet
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (3c) és (4) bekezdésére, a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklámcélú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §-ára, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 4. §-ára, 136/B. § (3) bekezdésére, 339. §-ára, az Alkotmánybíróság 3208/2013. (XI. 18.) AB számú határozatára (a továbbiakban: AB határozat), valamint több felsőbírósági döntésre.
[4] Hangsúlyozta, az eljárás tárgyát képező építmény a felperes tulajdonán álló ingatlanon áll és reklámhordozó eszköznek minősül. A tábla akkor is reklámhordozó berendezésnek tekintendő, ha az adott pillanatban éppen nem közvetít semmilyen üzenetet. A Zrt. által készített jegyzőkönyv és fényképfelvételek alapján megállapítható, miszerint az eljárás megindításának időpontjában a reklámtáblára reklám volt kihelyezve. A táblára kiterjed a Kkt. 12. § (3c) bekezdésének hatálya. Az minden egyéb vizsgálat nélkül is figyelem elterelésére alkalmas eszköznek minősül, mely álláspontot alátámasztja az AB határozat és több felsőbírósági döntés is. Erre tekintettel szükségtelen ebben a körben szakértő kirendelése.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti a közigazgatási hatósági és eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését, a Kkt. 12. § (3c) bekezdését, a Rendelet 1. §-át, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 51. § (1) bekezdését, a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontját, valamint a Pp. 136/B. § (3) bekezdését és 339. § (1) bekezdését.
[6] A felperes kiemelte, a berendezés a határozatok meghozatalának időpontjában nem minősült reklámtáblának, reklámhordozónak vagy reklámcélú berendezésnek, mert azon reklám nem volt található. Mivel a felperes 2014. január 6-i beadványára az alperes nem nyilatkozott, ezért a bíróságnak alkalmaznia kellett volna a Pp. 136/B. § (3) bekezdését, melyet jogszabálysértően nem tett meg. Az M1-M7 autópályák bevezető szakaszán sok reklámtábla és egyéb a perbeli berendezéshez hasonló építmény található, azonban ezekkel kapcsolatban más hatósági eljárás nincs folyamatban. A perbeli berendezés környékén közlekedési baleset nem történt.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[9] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[10] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, az ítéletében foglaltakkal a felülvizsgálati bíróság egyetért, a felülvizsgálat kérelemben írtakra tekintettel az alábbiakat fejti ki.
[11] A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte és törvényesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelés alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel.
[12] A Ket. a közigazgatási hatósági eljárásra irányadó szabályokat tartalmazza, ezen belül az 50. § a tényállás tisztázására vonatkozik, így az abban írtakat a közigazgatási bíróság ítélete nem sértheti.
[13] A Kkt. 12. § (3c) bekezdése értelmében a gépjárművek közlekedésére szolgáló közút lakott területen kívüli szakasza mellett nem lehet az úttesten közlekedők figyelmének elterelésére alkalmas reklámtábla, reklámhordozó vagy egyéb reklámcélú berendezés. A 12. § (4) bekezdése szerint a közlekedési hatóság annak az ingatlannak – az ingatlan-nyilvántartás szerinti – tulajdonosát, amelynek területén a (3)–(3c) bekezdésekben megállapított tilalmat megszegik, a jel, jelzés, reklámtábla, reklámhordozó, reklám-célú berendezés vagy egyéb tárgy eltávolítására és 100 000 forinttól 500 000 forintig terjedő bírság fizetésére kötelezi. A bíróság ismételten is kiszabható. A Rendelet 1. §-a kimondja, e rendelet alkalmazásában reklámtáblának, reklámhordozónak és egyéb reklám célú berendezésnek minősül minden olyan jel, jelzés vagy bármely tárgy, a KRESZ jelzőtábláinak kivételével, amely a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényben meghatározott gazdasági reklámnak minősül, vagy célja, hogy a közúton és a közforgalom számára el nem zárt magánúton közlekedőket bizonyos ideológiák, elvek, értékek, elképzelések támogatásáról vagy elutasításáról meggyőzze. A 3. § (2) bekezdés c) pontja alapján jogellenes azon reklám célú berendezés a kihelyezés időpontjától függetlenül, amely a közút lakott területen kívüli szakasza mellett a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetében száz méteren belül került elhelyezésre, illetve ha ezen távolságon kívül elhelyezett reklámcélú berendezés 4 négyzetméternél nagyobb.
[14] A közút kezelője a 2012. augusztus 15. napján készített felmérési jegyzőkönyvben megállapította, hogy a perbeli reklámtábla a felperes tulajdonában álló budaörsi ingatlanon található, az M1-M7 autópályák közös szakaszán, a 8+050 km szelvényben, mérete több mint 100 négyzetméteres. A fényképfelvételekből megállapítható, hogy a tábla az autópálya tengelyétől száz méteren belül került elhelyezésre, azon Telenor-reklám látható.
[15] A Kúria osztja a jogerős ítélet azon okfejtését, mely szerint reklámcélú berendezésnek minősül azon berendezés, melynek jellegéből fakadó alaprendeltetése, hogy a Rendelet 1. §-ában megfogalmazott célt megvalósítsa, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban tartalmaz-e reklámot. Ebben a körben ugyanis – a felperes előadásával szemben – nem annak van jelentősége, hogy a közigazgatási határozat meghozatalának időpontjában a berendezés közvetít-e reklámot, hanem annak a célja a meghatározó, ellenkező esetben a Kkt. 12. § (3c) bekezdésében foglalt tilalomnak nem lehetne érvényt szerezni. A felperesi ingatlanon található berendezés reklámcélú berendezésnek minősül, arra vonatkozik a Kkt. 12. § (3c) bekezdése.
[16] Az AB határozat és a Kfv.II.37.790/2015/7. számú kúriai ítéletben megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a reklámcélú berendezések önmagukban is alkalmasak a figyelem elterelésére, a megfelelő helyen és figyelemfelkeltő tartalommal elhelyezett reklám (tábla) önkéntelenül vonzza a tekintetet, még a legtudatosabb és legtapasztaltabb járművezető sem mindig képes az ilyen hatás kikerülésére, kizárására. Ezért abban a körben, hogy a perbeli reklámcélú berendezés alkalmas-e az úttesten közlekedők figyelmének elterelésére külön bizonyítás lefolytatása, szakértő kirendelése nem szükséges. A közigazgatási és munkaügyi bíróság helyesen utasította el a felperes ez irányú bizonyítási indítványát.
[17] Az Étv. 51. § (3) bekezdése értelmében az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a szabálytalan építési munkát más végeztette, a munkálatok elvégzésére az építtetőt kell kötelezni.
[18] A Kkt. korábban idézett 12. § (4) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra, hogy a közlekedési hatóságnak az ingatlan tulajdonosát kell köteleznie a reklámcélú berendezés eltávolítására. Az Étv. 51. § (3) bekezdése a perbeli jogviszonyra nem irányadó, mert az az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság által elrendelt munkálatokra vonatkozik, jelen esetben azonban a kötelezést a közlekedési hatóság rendelte el. A felek által nem vitatottan a reklámcélú berendezés a felperes tulajdonában álló ingatlanon található, így a hatóság a kötelezettséget jogszerűen rendelte el vele szemben.
[19] A felülvizsgálati bíróság rámutat, nincs jelentősége azon – nem bizonyított – felperesi előadásnak, mely szerint a tábla környezetében nem volt a táblára visszavezethető közlekedési baleset. Szintén nem releváns az az érvelés, hogy a felperes információi szerint a perbeli berendezés helyszínén több ilyen berendezés található, melyekkel összefüggésben nincs folyamatban hatósági eljárás.
[20] A Pp. 136/B. § (3) bekezdése kimondja, a mulasztó féllel előzetesen már közölt kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat úgy kell tekinteni, hogy a mulasztó fél a kérelem teljesítését nem ellenzi, a tényállítás valóságát nem vonja kétségbe, illetőleg a kívánt bizonyítást nem ellenzi, kivéve ha ez a perben korábban tett nyilatkozatával ellentétben állana.
[21] A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróságon 2013. június 11-én indult per 14.K.31.852/2013. szám alatt. Az alperes a 2013. június 18-i iratában részletesen nyilatkozott a keresetre, melynek elutasítását kérte. A bíróság 2013. november 22-én tárgyalást tartott, majd ezt követően terjesztette elő a felperes 2014. január 6-án előkészítő iratát, melyben fenntartotta a szakértő kirendelése iránti kérelmét és további előadásokat tett. A 2014. április 9. napján megtartott tárgyaláson a bíróság felhívta az alperest, hogy a 2014. január 6-ai felperesi iratra nyilatkozzon. A felhívásnak az alperes eleget tett, a 2014. április 26-án kelt iratában nyilatkozott a felperes iratában foglaltakra, melyet közvetlenül megküldött a felperes jogi képviselőjének.
[22] A fentiekre tekintettel nem tényszerű az a felperesi előadás, hogy az alperes a 2014. január 6-án kelt irat beadványában írtakra nem nyilatkozott. Ezt meghaladóan az alperes többször kifejtette jogi álláspontját, melyben a határozata jogszerűségét és a felperesi kereset alaptalanságát állította. Az alperes nem mulasztott, vele szemben a Pp. 136/B. § (3) bekezdésében írt következmény nem alkalmazható.
[23] A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket.
(Kúria, Kfv.VI.37.530/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás