BÜ BH 2017/288
BÜ BH 2017/288
2017.09.01.
I. A mentelmi jog felfüggesztésének jogszerűségét az arra jogosult döntésének alakszerűsége nem érinti [Be. 416. § (1) bek. c) pont, 551. §].
II. Abban az esetben, ha a vezető beosztású személy fogalmát jogszabály meghatározza, ez irányadó a vesztegetés bűncselekménye minősített esete megállapíthatóságára nézve is [Btk. 294. § (2) bek.; 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) 62. §].
[1] A törvényszék a 2014. június 19-én kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (2) bek, (3) bek a) pont, aa) alpont, b) pont II. ford.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 10 év szabadságvesztésre, 1 500 000 forint pénzbüntetésre, 8 év időtartamú, az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésül 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben a terhelttel szemben 3 300 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.
[2] A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Kimondta, hogy az I. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] Az előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.
[4] Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
[5] Az I. r. terheltet a 3 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. (továbbiakban: korábbi Btk.) 275. § (1) bek. b) pont] miatt ellene emelt vád alól felmentette.
[6] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. terhelt terhére jelentett be fellebbezést, egyrészről a közbizalom elleni bűncselekmények (a közokirat-hamisítás bűntette) vádja alól felmentő rendelkezés miatt, anyagi jogszabálysértésre hivatkozással a bűnösség megállapítása érdekében, másrészről a 8 rendbeli korrupciós bűncselekmény miatt halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés és az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltás büntetés súlyosítása érdekében.
[7] Az I. r. terhelt, valamint a vezető védő a tényállás megalapozatlanságára és eljárási szabálysértésekre hivatkozással, felmentés végett jelentettek be fellebbezést.
[8] Az ítélőtábla a nyilvános ülésen meghozott és 2015. október 15-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a kiszabott szabadságvesztés tartamát 12 évre, az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 10 évre súlyosította.
[9] Az első- és másodfokú ítélet ellen a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján.
[10] A védő az eljárási szabályok megsértését kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy az első- és másodfokú bíróság a mentelmi jog felfüggesztésének hiányában járt el az I. r. terhelttel szemben.
[11] Emellett az I. r. terhelt terhére megállapított cselekmények anyagi jogi minősítését is törvénysértőnek tartotta.
[12] A védő azt az álláspontját fejtette ki, hogy jelen ügyben a mentelmi jog felfüggesztésének két alapvető hibája volt.
[13] Egyrészt az, hogy a köztársasági elnök irataiban a „hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához” fordulatot alkalmazta. A hivatkozott törvényi rendelkezések alapján azonban megítélése szerint a „mentelmi jog felfüggesztése” kitételt nem pótolhatja a köztársasági elnök „hozzájárulása a büntetőeljárás megindításához”. A pontos szóhasználat elengedhetetlen.
[14] Másrészt hiányolta a formaiság mellőzését és hibaként jelölte meg, hogy a köztársasági elnök határozata nem tartalmaz rendelkező részt és indokolást.
[15] A védő álláspontja szerint a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló határozatnak önmagában alkalmasnak kell lennie annak megállapítására, hogy a köztársasági elnök döntése milyen ügyre (tényállásra), azon belül milyen bűncselekmény(ek)re vonatkozik, mégpedig úgy, hogy az az eljárás valamennyi résztvevője számára világos, érthető és egyértelmű legyen. E szabály megsértése kizárja a tisztességes eljárás lefolytatásának lehetőségét. A köztársasági elnök határozata sem alakilag, sem tartalmában nem felelt meg sem a Be. 551. § (1) és (2) bekezdésében foglalt előírásoknak, sem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény (Bjt.) 2. § (1) és (3) bekezdésében, sem pedig az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. § (1) és (7) bekezdésében foglaltaknak.
[16] Mindezekre figyelemmel a védő szerint az I. r. terhelt bírói mentességét a megfelelő időben, a megfelelő fórum soha nem függesztette fel.
[17] Ugyanebben a kérdéskörben a védő azt is sérelmezte és tisztázását igényelte, hogy az I. r. terhelttel szemben foganatosított első büntetőeljárási cselekmények idején az eljáró ügyész egyáltalán rendelkezett-e a mentelmi jogot felfüggesztő határozattal.
[18] E kérdést az veti fel, hogy 2011. december 23-án, az I. r. terhelt őrizetbe vételekor az ügyész szóban csak annyit közölt vele, hogy a köztársasági elnök a mentelmi jogát felfüggesztette. A terhelt kérelmére azonban a határozatot nem adta át részére, és az őrizetbe vételt elrendelő határozat sem tartalmaz a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó adatot.
[19] Az indítvány szerint ezt követően anélkül került sor az I. r. terhelt első gyanúsítotti kihallgatására, hogy az ügyész meggyőződött volna arról, hogy a köztársasági elnök határozata megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek.
[20] Minderre figyelemmel a védő felülvizsgálati indítványa szerint megállapítható, hogy a dr. N. N. B. bíróval szembeni büntetőeljárás lefolytatásának a 2011. december 23-án közölt gyanúsításban foglalt bűncselekmények tekintetében törvényes akadálya volt, mert ebben a körben a mentelmi joga felfüggesztése nem történt meg.
[21] A védő szerint a Be. 373. § (1) bekezdés I./b) pontja a mentelmi jog felfüggesztésének hiányát valóban nem nevesíti abszolút eljárási szabálysértésként, azonban megítélése szerint a jogszabály-értelmezés alapvető szabályainak alkalmazásával megállapítható, hogy az éppen olyan típusa az eljárási akadályoknak, mint a magánindítvány, a feljelentés vagy a kívánat hiánya. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság e körben analógiát alkalmazzon.
[22] A felülvizsgálati indítványában a védő anyagi jogsértésként kifogásolta az I. r. terhelt vezető beosztású hivatalos személy minőségének a megállapítását.
[23] Tekintettel arra, hogy sem a tanácselnök, sem a csoportvezető bíró nem lát el irányítási jellegű feladatokat, amelyeket a jogirodalom és a bírói gyakorlat a vezető beosztás lényegének tekint, nem volt alapja a vezető beosztás megállapításának. A tanácselnökre vonatkozó büntetőeljárási és igazgatási szabályokból az következik, hogy a tanácselnök nem fejt ki semmilyen irányítási tevékenységet; a csoportvezető pedig kizárólag szervező, igazgatási jellegű feladatokat lát el. Az ítélkezés során azonban minden bíró egyenlő.
[24] Felülvizsgálati indítványában a védő támadta az üzletszerűség megállapítását is. Álláspontja szerint sem általában, sem a korrupciós cselekmények esetében nincs ok eltérni a jogegységesítő céllal közzétett azon eseti határozatoktól, amelyek szerint az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha a bűncselekményből származó haszonnak – az elkövető bűnöző életmódjának a kialakításában – jelentősége van, a bűncselekményekből rendszeresen szerzett haszon ilyen életvitelt biztosító jellege bizonyított (BH 2005.165.).
[25] Ezt egybevetve a jelen ügyben megállapítható tényekkel, az I. r. terhelt és felesége munkavégzésből származó bevételeiből, és egyébként is élt életszínvonalából nem volt levonható okszerű következtetés az üzletszerű elkövetésre.
[26] Az anyagi jogszabálysértést eredményező törvénysértő minősítés folytán – a védő álláspontja szerint – törvénysértő büntetés kiszabására került sor [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
[27] Sérelmezte a védő a kétszeres értékelés tilalmának a megsértését is a bűncselekmények minősítése és a büntetés kiszabása során. Az I. r. terhelt a vesztegetést bíróként követte el. Ez alapozta meg a hivatalos személy minőségét. Ugyancsak a bírói eljárásra tekintettel állapították meg azonban a működésével összefüggésben fordulatot, valamint a kötelességszegést is. A bírókénti elkövetést egyúttal a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként is értékelték a terhére.
[28] A másodfokú bíróság a bírói hivatásra vonatkozó szabályok megsértésével magyarázta a büntetés további, jelentős súlyosítását is.
[29] Mindezekre figyelemmel a védő az I. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletek hatályon kívül helyezését, és – a mentelmi jog felfüggesztésének hiányára figyelemmel – az eljárás megszüntetését, másodlagosan a másodfokú ítélet megváltoztatását, és (a minősítés és a büntetéskiszabás tekintetében) a törvénynek megfelelő határozat hozatalát, ennek keretében a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta.
[30] A Legfőbb Ügyészség úgy nyilatkozott, hogy a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
[31] Álláspontja szerint felülvizsgálatnak nincs helye, ennélfogva törvényben kizárt a felülvizsgálati indítványnak a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos hivatkozása.
[32] A mentelmi jog felfüggesztésének hiányára alapozott védelmi érveléssel összefüggésben kifejtette, hogy felülvizsgálatnak kizárólag a Be.-ben taxatíve felsorolt eljárási szabálysértések miatt van helye. A mentelmi jog felfüggesztésének hiánya ezek között nem szerepel. A felülvizsgálati okok köre – ebben az esetben a büntethetőséget megszüntető okok köre – nem bővíthető. Emellett a védelem által kifogásolt eljárási szabálysértést érdemben sem tartja alaposnak, mert a köztársasági elnök az irányadó tényállásban írt valamennyi cselekmény tekintetében hozzájárult a büntetőeljárás lefolytatásához, vagyis a legfőbb ügyész indítványában foglalt cselekmények tekintetében az indítványt nem utasította el. A mentelmi jog felfüggesztésének jogszerűsége pedig a büntetőeljárásban nem vizsgálható, az a közjog keretei között a köztársasági elnök jogkörében zajlik (EBH 2002.737.).
[33] A felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítését támadó részében azért nem látta alaposnak, mert az irányadó tényállás alapján a csoportvezető bíró és a tanácselnök bíró mindenképp vezető beosztásnak tekintendő, mivel kiemelkedő jelentőségű közhatalmi funkciót töltenek be, tevékenységük alapvető jogokat érint. Az üzletszerűség fogalmi elemei pedig megvalósultak, az I. r. terhelt ugyanolyan bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett.
[34] Végül utalt arra, hogy a bűnösségi körülmények értékelése, illetve a büntetéskiszabás önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[35] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[36] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen mind a felülvizsgálati indítványt előterjesztő I. r. terhelt védője, mind a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványukban foglaltakat fenntartották, azzal egyező tartalmú felszólalást tettek.
[37] A nyilvános ülésen jelen lévő I. r. terhelt felszólalt. Csatlakozott a védője által elmondottakhoz és amellett két kérdésben részletesen is kifejtette a védő felülvizsgálati indítványát alátámasztó érveit.
[38] Anyagi jogi törvénysértés keretében részletesen foglalkozott azzal, hogy a Btk. 294. § (2) bekezdésében megjelölt vezető beosztású személy minősége miért nem állapítható meg. A csoportvezető és a tanácselnök a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) szerint valóban vezető beosztású személy, ám a terhére rótt bűncselekmények elkövetése nem kapcsolódik, nem tapadt a bírósági vezetői feladatainak az ellátásához.
[39] Az elsőfokú bíróság részletezte, milyen jogi érvek alapján állapította meg, hogy vezető beosztású hivatalos személyként követte el a bűncselekményeket, de az azt megalapozó tényeket az ítélet egyáltalán nem határozta meg. Nem tartalmazza, hogy egy vagy több szervezeti egység irányítását végzi, vagy utasítási joga van-e stb. A csoportvezető valóban ellát igazgatási feladatokat is, de az ítélkezési tevékenységgel kapcsolatban nem lehet vezetői jogot gyakorolni.
[40] A tényállás VI., VII., VIII. pontjában terhére rótt bűncselekmények tekintetében az általa ellátott tanácselnöki tisztség alapján állapította meg a bíróság a súlyosabb minősítést. A Bszi. szerinti kinevezett tanácselnök és a Be. szerinti eljáró tanács elnöke azonban nem azonos fogalmak. Bírói tanácsot elnökölni tanácselnöki kinevezés nélkül is lehet. A csoportvezetői kinevezésével a tanácselnöki kinevezése egyébként megszűnt. 2011. május 31-ig nem volt kinevezett tanácselnök.
[41] Mindazok a jogosítványok és kötelezettségek, amelyeket a Bszi. a csoportvezetői és a tanácselnöki tisztséghez kapcsol, kifejezetten adminisztratív jellegűek, a csoport, a tanács munkájának a szervezéséhez és vezetéséhez kötődnek. Az ítélkezéssel kapcsolatban azonban értelemszerűen nem lehet semmiféle vezetői jogot gyakorolni. Az általa betöltött két tisztség szakmai elismerés, de nem generál vezetői beosztást.
[42] Mindezt az eljárt bíróságok nem tárták fel és nem rögzítették ítéletükben. Az I. r. terhelt részletezte, milyen időszakban, miért került sor a csoport megszervezésére, és mi volt a feladata csoportvezetőként. Valójában csak a büntető szakterület hatékonyságának a növelése, de érdemi vezetői jogosítványok nélkül. Más hivatalos személyeket nem irányított.
[43] Hivatkozott az elsőfokú ítéletben rögzítettekre, miszerint a Bjt. 21. §-a értelmében a bíró hivatását esküjéhez képest hűen köteles gyakorolni; igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg; a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni. Kihangsúlyozta, hogy a jogerős ítéletekben terhére rótt cselekményeket nem a csoportvezetői vagy tanácselnöki feladatainak az ellátásával összefüggésben követte el, hanem a minden bírót terhelő kötelezettségek megszegése alapján állapítható meg a kötelességszegése. Bűnösségének megállapítására is ez alapján került sor.
[44] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjában [utóbbi tekintetében a Be. 373. § (1) bekezdés I./b), 373. § (1) bekezdés II./d), valamint a Be. 373. § (1) bekezdés III./a) pontjában] – meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bekezdés] bírálta felül.
[45] Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
[46] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[47] A Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában pontosan meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[48] A felülvizsgálat szabályrendszere értelmében a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe. Eljárási szabálysértés érdemi megvizsgálására is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, a felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, a Kúriának ezért érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[49] A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.).
[50] A Kúria előrebocsátja azt is, hogy a Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. § (1) bekezdés e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott.
[51] A Kúria mindezekre figyelemmel a védő felülvizsgálati indítványában felhozott érveket a felülvizsgálat törvényben meghatározott és korlátozott okainak tükrében vizsgálta, illetve vizsgálhatta. A védő részletesen kimunkált indítványában foglaltakra tekintettel szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a felülvizsgálati eljárásban korlátozott terjedelmű felülbírálat érvényesül. A Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a büntetőeljárási törvényben szabályozott keretek között bírálja felül a megtámadott határozatot. A revízió korlátozása a jogbiztonság követelményére, a bírósági határozatok jogerejének garantálására, továbbá az ún. rendelkezési elv következetes érvényesítésére vezethető vissza. A jogalkotó a felülvizsgálati eljárásban az említett érdekek primátusa folytán csak a legsúlyosabb anyagi és eljárásjogi törvénysértések esetében biztosít lehetőséget a jogerő feloldására, a jogerős ügydöntő bírósági határozat megváltoztatására.
[52] Egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontjával abban, hogy felülvizsgálatnak nincs helye, ennélfogva törvényben kizárt a felülvizsgálati indítványnak a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos hivatkozása.
[53] A védő szerint felülvizsgálati ok, ha az eljárást a hivatásos bíró terhelttel szemben a mentelmi jog felfüggesztésének hiányában folytatták le.
[54] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozat ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[55] A Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az eljárást megszünteti, ha az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet.
[56] A védő szerint ez utóbbi, azaz a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontja szerint értékelhető ún. abszolút eljárási szabálysértés valósult meg, függetlenül attól, hogy a felsorolásban a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya nem szerepel. Érvelése értelmében valójában törvényszerkesztési hibáról van szó. Nem kétséges ugyanis, hogy a köztársasági elnök döntése a bíró mentelmi jogának a felfüggesztéséről lényegesen jelentősebb, fajsúlyosabb döntés, mint egy magánszemély magánindítványának az előterjesztése. A büntetőeljárásban egyrészről az analógia is megengedett, másrészről pedig a jogszabály-értelmezés legkülönbözőbb módszerei – mint pl. a rendszertani vagy a teleológiai értelmezés – is rendelkezésre állnak.
[57] Önmagában azonban a logikai értelmezés alapvető szabályával – a minori ad maius – is kikövetkeztethető, hogy amennyiben a kisebb jelentőségű magánindítvány hiánya is abszolút eljárási szabálysértés, akkor az ennél lényegesen jelentősebb döntés, a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya feltétlenül abszolút eljárási szabálysértés.
[58] Helyesen állapította meg a Legfőbb Ügyészség átiratában, hogy a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos hivatkozás felülvizsgálat alapját nem képezheti, mert felülvizsgálati okot nem alapoz meg. A mentelmi jog felfüggesztésének hiánya nem szerepel a Be. 373. § (1) bekezdés I./b) pontjában felsorolt eljárási szabálysértések között, ezért nem olyan abszolút eljárási szabálysértés, amely alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatnak lenne helye.
[59] A Kúria tehát egyetért az ügyész álláspontjával. Az ügyész formális érvelése azonban nem vette figyelembe a védőnek a jogszabály-értelmezés és az analógia lehetséges alkalmazása körében elméletileg egyébként helyes dogmatikai érvelését. A felmerült jogértelmezést igénylő kérdés kiemelkedő elméleti és joggyakorlati jelentőségére figyelemmel a Kúria áttekintette és részletesen megvizsgálta azokat a lehetséges indokokat, amelyek kizárták és kizárják, hogy a mentelmi jog felfüggesztésének hiányát a magánindítvány, a feljelentés vagy a kívánat hiányával azonos jogi jelentőséggel értékelje a jogalkotó és a jogalkalmazó.
[60] A mentelmi jog bizonyos közjogi tisztségeket betöltő személyeket megillető jog, felelőtlenségüket és sérthetetlenségüket garantálja az általuk betöltött tisztséggel összefüggésben. A magyar jogrendszer számos helyen rendelkezik a tisztségviselők függetlenségének közjogi biztosítékáról, ám kialakult és nyilvános gyakorlattal csak az országgyűlési képviselők esetében találkozhatunk.
[61] A felelőtlenség (az immunitás) a képviselők politikai szólásszabadságának megnyilvánulása. A sérthetetlenség (az inviolabilitás) lényege, célja az, hogy a képviselőt ne lehessen semmilyen, jogi formában megnyilvánuló zaklatásnak kitenni. A sérthetetlenség egyfajta általános mentességet jelent az országgyűlési képviselők számára, amely szerint a velük szemben folytatandó büntetőeljárásnak feltételes eljárási akadálya van. Az eljárási akadály csak úgy szüntethető meg, ha maga az Országgyűlés engedélyezi a mentelmi jog felfüggesztését.
[62] A felelőtlenség anyagi jogi természetű védelem, vagyis anyagi jogi korlátot állít a képviselő felelősségre vonásának útjába.
[63] A sérthetetlenség eljárásjogi természetű védelem, vagyis ez az alakzat csupán eljárásjogi akadályt állít a képviselő felelősségre vonásának útjába.
[64] A sérthetetlenség (csupán) feltételes és ideiglenes eljárási mentességet biztosít a képviselő számára.
[65] Feltételes, mert arra irányuló indítványra az Országgyűlés a jelen lévő képviselők 2/3-ának támogatásával a képviselői megbízatás időtartama alatt felfüggesztheti a mentelmi jogot. Ideiglenes azért, mert ez a mentesség csak a képviselői megbízatás időtartama alatt áll fenn. Ha az Országgyűlés nem hoz mentelmi jogot felfüggesztő döntést, a felelősségre vonás lehetősége a képviselői megbízatás megszűnésekor mindenképpen megnyílik.
[66] A Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontjában megjelölt, az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiánya a Büntető Törvénykönyvben szabályozott anyagi jogi természetű akadály.
[67] A Btk. VI. Fejezete a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb anyagi jogi természetű akadályait (a magánindítvány, a feljelentés) sorolja fel. [A kívánat hiányát hatályos büntetőjogunk már nem is szabályozza. A korábbi Btk. 183. § (3) bekezdése rendelkezett arról, hogy a diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb személyes mentességet élvező személy sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés a sértett diplomáciai úton kijelentett kívánatára büntethető.] Ezek az aktusok maguk keletkeztetik a büntetőjogi igényt. E büntetőjogi igény érvényesítésének hiányában senki ellen nem indulhat büntetőeljárás.
[68] Ettől gyökeresen eltér a közjogi tisztségen alapuló mentesség, amelynek két komponense van. Ami a felelőtlenség (immunitás) körébe tartozik, az örökké érvényesül. A törvény erejénél fogva kizár minden büntetőjogi igényt. Arra a mentelmi jog felfüggesztése értelemszerűen nem is vonatkozhat.
[69] Egészen más a sérthetetlenség (inviolabilitás). Az nem anyagi jogi, hanem eljárási jogi természetű akadály. Ebben az esetben az állam büntetőjogi igénye kezdettől fogva fennáll és csupán feltételesen és ideiglenesen nem érvényesül. A közjogi tisztség megszűnését követően automatikusan érvényesíthető. A közjogi tisztség fennállása alatt csak a közjogi funkció akadálytalan érvényesítése érdekében nem érvényesíthető, ám az akadály elhárítható. Az akadály elhárításának lényege, hogy a közjogi tisztség betöltésétől függetlenül lefolytatható a büntetőeljárás.
[70] Ha a büntetőjogi felelősségre vonásnak a Btk. IV. Fejezetében meghatározott anyagi jogi akadálya áll fenn – azaz büntethetőséget (büntetendőséget) kizáró ok –, az anyagi jogi szabálysértés címén, ha a büntetőjogi felelősségre vonás Btk. V. Fejezetében (büntethetőséget megszüntető ok) és a VI. Fejezetében meghatározott egyéb anyagi jogi akadálya áll fenn, az pedig eljárási jogi szabálysértés [Be. 373. § (1) bek. I. a)-b) pont] címén eredményezheti a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát.
[71] Ha a büntetőjogi felelősségre vonásnak eljárási jogi jellegű akadálya áll fenn, az kizárólag a Be. 373. § (1) bekezdésében tételesen (taxatíve) felsorolt [a 416. § (1) bekezdésének c) pontjába is illeszkedő] esetekben alapozza meg a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát. Más eljárási szabálysértés, így pl. a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya nem alapozza meg a jogerős ügydöntő bírósági határozat Be. 373. § (1) bekezdés I./b) pontján alapuló felülvizsgálatát.
[72] A Kúria a napi gyakorlatában már értékelte azt az eljárási szabálysértést, amikor a rendes eljárásban a bíróságok megszegik a nemzetközi bűnügyi együttműködés sarkalatos szabályát, a specialitás szabályát. Ez a szabályszegés sem küszöbölhető ki felülvizsgálati eljárásban.
[73] A Kúria bíró ellen folytatott büntetőeljárásban a mentelmi jog hiányával ítélkező tevékenysége során még nem szembesült, ezért is vizsgálta a jelen ügyben ilyen részletesen.
[74] A mentelmi jog hiánya tehát nem ún. abszolút eljárási szabálysértés, ezért a mentelmi jog hiányára hivatkozással felülvizsgálat nem kezdeményezhető. A mentelmi jog hiányára hivatkozó felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt indítvány, ezért elutasításának van helye.
[75] Bár a Kúria a fenti érvelésével a mentelmi jog felfüggesztésének hiányára alapozott védői felülvizsgálati indítvány tárgyában kimerítően és véglegesen állást foglalt, figyelemmel volt arra is, hogy az eljárás folyamán még számtalan ezzel összefüggő kérdés merült fel, amelyekben a bíróságok is állást foglaltak, továbbá a védő a felülvizsgálati indítványában még további kérdésben kifogásolta e körben az eljárást, és végül a Kúriának (Legfelsőbb Bíróságnak) korábban még nem volt lehetősége arra, hogy a felvetett, elvi jelentőségű kérdésekben átfogóan és részletekbe menően állást foglaljon, ezért megvizsgálta a védő további érveit is.
[76] Vizsgálta ezért a Kúria, hogy „a köztársasági elnök hozzájárulása a büntetőeljárás lefolytatásához”, illetőleg a „mentelmi jog felfüggesztése” terminológia egymástól eltérő, vagy azonos tartalmat hordozó megfogalmazások.
[77] A mentelmi jog történetileg az országgyűlési képviselők immunitásához kapcsolódik. A képviselői „felelőtlenség” (immunitás) gyökere a hatalmi ágak elválasztásához vezethető vissza. Lényege, hogy a törvényhozás tagjaként eljáró képviselőt munkájával összefüggésben a végrehajtó vagy a bírói hatalom a büntetőjogi fenyegetettségen keresztül ne korlátozhassa.
[78] A közjogi tisztségen alapuló mentelmi jog büntetőeljárási tartalmát a Be. 551. § (1)–(2) bekezdése állapítja meg. Ennek lényege szerint az érintettek ellen, közjogi tisztségük fennállása alatt csak a – különböző jogállási törvényekben meghatározott, a mentelmi jog hatályának felfüggesztésével járó, a büntetőeljárástól elkülönülő előzetes eljárásban elbírált – „beleegyezés” után indítható meg a büntetőeljárás.
[79] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 5. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos bírót az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg.
[80] A mentelmi jognak mind a büntetőeljárási, mind az ezekkel szoros összefüggésben álló, külön törvényekben található szabályait az egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló 2006. évi LXXXVII. törvény (mentelmi jogra vonatkozó törvény) jelentős mértékben módosította. A módosított Be. 551. § (1) bekezdése az „előzetes eljárást” egységesen a mentelmi jog felfüggesztésének nevezi. Ennek hátterében az áll, hogy a mentelmi jogra vonatkozó törvény módosította a jogállási törvényeket is, melynek során megszüntette a mentelmi jog felfüggesztése és a büntetőeljáráshoz való hozzájárulás közötti különbségtételt. [A Be. módosítás előtti állapota – az 551. § (1)–(2) bekezdéseiben – ennek megfelelően tett különbséget a bíró, az ügyész és az ülnök és más közjogi tisztségviselőkre vonatkozó szabályozás között.]
[81] A fogalmi egységesítés azonban tartalmi változást nem eredményezett. Büntetőeljárási szempontból eddig is közömbös volt, hogy a büntetőeljárás megindulása a korábbi (1) bekezdés hatálya alá tartozó ügyekben a külön törvényekben szabályozott mentelmi jog felfüggesztéséhez, a (2) bekezdés esetén pedig a hozzájárulás megadásához kötődött. Mindkét formula elhárítható eljárási akadályt jelentett.
[82] A módosítás hatályon kívül helyezte a Be. korábbi 551. § (4) bekezdését is, amely csupán azt rögzítette, hogy a jogállásra vonatkozó külön törvények határozzák meg a mentelmi jog felfüggesztéséről, vagy a hozzájárulás megadásáról dönteni jogosult közjogi testületeket vagy személyeket. Ez szintúgy lényegtelen változás, mivel a mentelmi jog felfüggesztésére (a hozzájárulás megadására) vonatkozó eljárást ma is külön törvények szabályozzák.
[83] Ezt meghaladóan abból kiindulva, hogy a hivatásos bírót az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg, és a hivatásos bíró mentelmi jogának felfüggesztéséről az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT)/Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének javaslatára a köztársasági elnök dönt, általános érvénnyel megállapítható, hogy eljárási szempontból a hivatásos bíró mentelmi jogának felfüggesztése olyan külső feltétel, amelyre az utóbb eljáró bíróságnak semmilyen ráhatása nincs, és nem is lehet. Így a felfüggesztésről szóló döntés jogszerűségének vizsgálata kívül esik a bíróság kompetenciáján. (Ezt a Legfelsőbb Bíróság már korábban a képviselők mentelmi jogára vonatkozóan az EBH 2002.737. számú döntésében elvi éllel maga is leszögezte.) A köztársasági elnök döntése és eljárása ellen jogorvoslatnak nincs helye. A felülvizsgálat bármilyen módon történő becsempészése a köztársasági elnök döntésének vizsgálatára viszont burkolt jogorvoslást jelentene.
[84] A Kúria tehát megállapítja, hogy a bíró mentelmi jogának a felfüggesztésére irányuló indítvány tárgyában hozott köztársasági elnöki döntés olyan közjogi aktus, amely jogszerűségének vizsgálata a rendes bíróságok, s így a Kúria hatáskörén kívül esik. A határozat megfogalmazása, alakszerűségei a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálhatók. Ellene jogorvoslatnak semmilyen formában nincs helye.
[85] A köztársasági elnök döntése nem jogalkalmazás (ezért nem kapcsolódhat hozzá indokolás), hanem egyfajta kinyilatkoztatás.
[86] A jelen ügyben a védelem mindvégig kérdésként generálta, hogy a köztársasági elnök az OIT/OBH elnökének előterjesztésére meghozott határozataiban az I. r. terhelt sérthetetlenségét nem érintette, avagy ezt az ideiglenes akadályt elhárította. Ebből kiindulva, de valójában egyfajta „költői” kérdésként tette fel a Kúria, hogy a köztársasági elnök határozatának az a megfogalmazása, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke előterjesztésére „hozzájárulok a büntetőeljárás megindításához” azt az elnöki akaratot fejezi-e ki, hogy a köztársasági elnök az akadályt elhárítsa a bíró büntetőjogi felelősségre vonásának útjából, avagy azt fenn kívánta-e tartani.
[87] E döntés tartalma ugyanis senki számára nem lehet kétséges. A döntés terminológiája pedig olyan külső feltétel, amelyet a bíróságok még csak nem is kommentálhatnak.
[88] A Kúria számára – és az alapügyben eljárt bíróságok (és ügyészség) számára – tehát nem merült fel indokolt kétely abban a kérdésben, hogy van-e eljárási jogi akadálya az I. r. terhelttel szemben a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának.
[89] A Kúria számára az sem kétséges, hogy a mentelmi jog tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt előterjesztették. Az iratokból megállapíthatóan ez az eljárás nyomozási szakaszában eljáró ügyészség számára azonban nem volt egyértelmű.
[90] 2011. december 23-án olyan bűncselekmények miatt indított eljárást az ügyészség az I. r. terhelt ellen, amelyek tekintetében ahhoz a köztársasági elnök hozzájárult. Utóbb, 2012. március 27-én viszont már olyan újabb, további bűncselekmények elkövetésére hivatkozással indítványozta ismételten a letartóztatását, amelyekhez a köztársasági elnök hozzájárulását ekkor még nem szerezte meg.
[91] Nagyon helyesen jártak el akkor a bíróságok (mind a nyomozási bíró, mind a törvényszék másodfokú tanácsa), amikor az ügyész indítványát elutasították arra hivatkozással, hogy az ügyész az indítványát a mentelmi joggal kapcsolatos előterjesztésben még nem szereplő bűncselekményre alapozta.
[92] A joggyakorlat hiányára is figyelemmel egyébként autentikus döntésük olyan rendkívüli jelentőségű volt, hogy azt a Kúria Elvi Közzétételi Tanácsa a bíróságok számára kötelező elvi döntésként tette közzé.
[93] Az EBD 2012.B.22. számú döntés szerint a hivatásos bírót az országgyűlési képviselővel azonosan megillető mentelmi jog tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt előterjesztették. A bírót megillető mentelmi jog felfüggesztése ezért csak az e kérdésben dönteni jogosult köztársasági elnök előtt ismert olyan tényeken alapulhat, amelyeket az indítvány tartalmaz; azaz nem terjed ki azon bűncselekményekre, amelyeket az indítvány nem tartalmazott.
[94] A védő a felülvizsgálati indítványában, illetve a felülvizsgálati nyilvános ülésen előadott felszólalásában az EBD-döntésben korábban már megfogalmazottakat ismételte meg, amikor azt hangsúlyozta, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárásban az indítványhoz kötöttség érvényesül. Ezt ugyanis az imént idézett EBD-döntés már expressis verbis kimondta.
[95] Az sem kétséges, hogy a bíró ellen folytatott büntetőeljárásban pontosan dokumentálni kell, hogy a köztársasági elnök milyen bűncselekmények tekintetében függesztette fel a mentelmi jogot és engedélyezte a büntetőeljárás lefolytatását. Ez a dokumentáció egyrészről a legfőbb ügyész kezdeményezése, másrészről pedig az OIT/OBH elnökének javaslata.
[96] A Be. 552. § (1) bekezdés második mondata szerint a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult döntését a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész kezdeményezi.
[97] 2012. január 1. napját megelőzően a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 5. § (1) bekezdése értelmében „a hivatásos bírót az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg”. E § (3) bekezdése szerint a hivatásos bíró mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az OIT elnökének javaslatára a köztársasági elnök dönt.
[98] 2012. január 1. napjától a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 2. § (1) bekezdése alapján „a bírót az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg”. E § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíró mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az OBH elnökének javaslatára a köztársasági elnök dönt.
[99] A védő a felszólalásában azt tételezte fel, hogy az OIT/OBH elnökének javaslata a legfőbb ügyész indítványától eltérhet. A Kúria álláspontja szerint ez a gyakorlatban aligha fordulhat elő.
[100] A helyes gyakorlat az, hogy az OIT/OBH elnöke a javaslatához eredetiben csatolja a legfőbb ügyész indítványát. Így történt ez jelen büntetőügyben is. Mind az OIT elnöke, mind az OBH elnöke eredetiben mellékelte javaslatához a nyomozó ügyészség előterjesztését és a Legfőbb Ügyészség indítványát egyaránt. Emellett a legfőbb ügyész indítványából egy az egyben átemelte azokra a bűncselekményekre vonatkozó adatokat, amelyek tekintetében a legfőbb ügyész indítványozta a mentelmi jog felfüggesztését.
[101] Az aligha valószínűsíthető, hogy valamely ügyben a köztársasági elnök nem az OIT/OBH elnöke által beterjesztett javaslattal egyezően függesztené fel a bíró mentelmi jogát. Minden alapot nélkülöz tehát a védőnek az az okfejtése, amely szerint elképzelhető egy olyan „gúla”, amelyben a bűncselekmények körének eltérése úgy alakul, hogy a legszélesebb a legfőbb ügyész indítványa, ennél szűkebb lehet az OIT/OBH elnökének javaslata és még ennél is szűkebb körű lehet a köztársasági elnök határozata szerinti bűncselekmények köre.
[102] A teljesség igényével jegyzi meg a Kúria, hogy mind a legfőbb ügyész indítványa, mind pedig az OIT/OBH elnök javaslata értelemszerűen nem csupán a mentelmi jog felfüggesztésével érintett bűncselekmények tényállását tartalmazza, hanem azok minősítését is. Mindkét közjogi méltóságnak azt kell ugyanis igazolnia a köztársasági elnök felé, hogy a bíróval szemben bűncselekmény megalapozott gyanúja áll fenn. Mindebből nem következik azonban, hogy az a minősítés, ahogyan a legfőbb ügyész az indítványában, avagy az OIT/OBH elnöke a javaslatában az abban leírt tényállást minősíti, az utóbb folytatandó eljárásban is kötelező volna például az ítélő bíróság számára.
[103] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[104] Az I. r. terhelt védője anyagi jogi körben kettős alapon támadta a terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítését.
[105] A védő kifogásolta annak megállapítását, hogy az I. r. terhelt a korrupciós bűncselekményeket vezető beosztású hivatalos személyként követte el. Ezt az I. r. terhelt a nyilvános ülésen tett felszólalásában azzal egészítette ki, hogy a tanácselnök és a tanács elnöke nem azonos fogalmak, ekként az ő vezető beosztásának a terhére megállapított korrupciós cselekményhez nincs köze, nem abban a minőségében követte el.
[106] A Kúria szerint vezető általában az, aki az adott szervezeti egység élén áll, azt a sajátos jogosítványai folytán vezeti (igazgatja), azaz biztosítja a szervezeti egység működésének személyi és tárgyi feltételeit, irányítja, összehangolja rendeltetésszerű tevékenységét.
[107] Van, amikor a „vezető” megnevezés egyértelműen vezető beosztást is jelent (pl. hivatalvezető, intézményvezető, főosztályvezető, osztályvezető, részlegvezető). Van, amikor a vezető beosztás a „vezető” megnevezés nélkül értelemszerűen következik a beosztás jogi természetéből (pl. elnök, igazgató, főtitkár). A vezető beosztás azonban nem azonosítható egyszerűen a vezetői, vezetőkénti megnevezéssel.
[108] Ha azonban jogszabály meghatározza az adott szervezeten belüli vezetői beosztásokat, akkor a jogszabályi meghatározottság irányadó. Amennyiben a jogszabályi meghatározás rendeltetése az adott fogalom rendeltetésével egybevág, akkor az ilyen jogszabályi meghatározás egyben kötelező értelmezés is. A jelen esetben is erről van szó.
[109] Az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 62. §-a értelmében bírósági vezető: a bíróság elnöke és elnökhelyettese, a kollégiumvezető és a kollégiumvezető-helyettes, a tanácselnök, a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes.
[110] A Bszi. 61. §-a értelmében a bírósági vezető feladata a bíróság, illetőleg a bírósági szervezeti egység vezetése. Ennek megfelelően a bírósági vezető felel a bíróság, illetőleg a bírósági szervezeti egység jogszabálynak megfelelő hatékony működéséért.
[111] A Bszi. 62. §-ában említett bírósági vezetők feladatait a Bszi. 63-68. §-ai határozzák meg.
[112] A kollégiumvezető és a kollégiumvezető-helyettes, a tanácselnök, továbbá a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes a bírósági szervezeti egységeket, a kollégiumot, a tanácsot, továbbá a csoportot vezeti. Közülük – a Bszi. 66-68. §-ában foglaltakra figyelemmel – a kollégiumvezető, a kollégiumvezető-helyettes, a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes lát el a bíróság szervezeti és működési szabályzata szerint hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat, de csak az adott szervezeti egység – a kollégium vagy a csoport – tekintetében.
[113] Jelen ügyben az I. r. terhelt bírósági vezetői beosztásával az irányadó tényállásban részletezett releváns cselekmények szorosan összefüggenek. A tanácsban ítélkező bíró azáltal, hogy adott ügyben akár a tanács elnökeként, akár annak tagjaként jár el, ha egyébként bírósági vezető, továbbra is bírósági vezetőnek minősül. E minőségét nem érinti, hogy az ítélkező tevékenység gyakorlása során közömbös, hogy a tanács tagja egyúttal bírósági vezető is vagy sem. A jelen felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben ugyanakkor az is megállapítható, hogy az I. r. terhelt bírósági vezető beosztása elősegítette, mintegy generálta az ügyvéd részéről az „együttműködés” keresését és kialakítását.
[114] Megállapítható azonban az is, hogy az I. r. terhelt terhére rótt cselekmények közül a tényállás III., IV., V., VII. és VIII. pontja kifejezetten tartalmazza, hogy az ügyeket az I. r. terhelt szignálta a tanácsára. Márpedig ennek a tevékenységnek az igazgatási jellegéhez kétség nem fér.
[115] A Kúria nem találta alaposnak az üzletszerű elkövetés megállapítását támadó védői érvelést sem.
[116] A védő által hivatkozott (BH 2005.165.) eseti döntésben foglalt iránymutatást a joggyakorlat már továbbfejlesztette. Az üzletszerű elkövetés megállapíthatósága szempontjából – a haszonszerzési célzat mellett – a bűncselekmények rendszerességének és nem annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az egyes bűncselekmények révén az elkövető milyen mértékű előnyre tesz szert (BH 2015.212. II. pont).
[117] Ennélfogva nem közömbösíti az üzletszerű elkövetést a terhelt és hozzátartozója által élt életszínvonal. A korábbi Btk. 137. § 9. pontjához fűződő – és az azonos szabályozás miatt az új Btk. [459. § (1) bekezdés 28. pontja] alkalmazása szempontjából is irányadó – bírói gyakorlat szerint az üzletszerű elkövetés megállapítható a cselekmények csekélyebb száma, akár egy bűncselekmény esetén is, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik (BH 2011.33.).
[118] A Kúria a bűncselekmények minősítésének vizsgálata alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a másodfokú bíróság egyértelmű és pontos indokát adta annak, hogy az irányadó tényállás alapján miért tartotta törvényesnek az I. r. terhelt bűnösségének megállapítását a 8 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, aa) alpont, b) pont II. fordulat – vezető beosztású hivatalos személy által üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette].
[119] Az eljáró bíróságok kifogástalan jogszabályi hivatkozásokkal indokolták meg, hogy az I. r. terhelt a hivatali kötelességét megszegte.
[120] A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette szempontjából az előnyért a hivatali kötelesség megszegésével megvalósuló minősített eset nem állapítható meg, ha a bíróság nem tárja fel és ítéletében nem rögzíti a jogszabályban vagy normatív utasításban, avagy más közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott azt a kötelezettséget, amelyet e terhelt nem teljesített [2012. évi C. törvény 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont aa) alpont, BH 2015.212.I.]
[121] A kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés esetében a kötelességet nem a büntető jogszabály határozza meg. A kötelesség alapulhat jogszabályon, normatív utasításon vagy más közjogi szervezetszabályozó eszközön, egyedi ügyekkel kapcsolatos utasításon (intézkedés, parancs stb.). Ahhoz azonban, hogy a kötelességszegés megállapítható legyen, a bíróság által megállapított tényállásnak tartalmaznia kell, hogy a terhelt konkrétan mely kötelességét szegte meg, és hogy azt számára milyen jogi eszköz vagy konkrét utasítás írta elő.
[122] Jelen ügyben az elsőfokú ítélet e körben kötelezettségének eleget tett. Indokolásában egyértelműen rámutatott arra, hogy nem volt olyan törvényes jogcím vagy legális ok, amelyre tekintettel az I. r. terhelt a biztosított előnyben részesülhetett volna. A bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni. A bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni [Bjt. 26. § (1)–(2) bek.]. Az előny célja az volt, hogy a megyei bíróság csoportvezetője, illetve tanácselnöke a beosztásából eredő lehetőségei felhasználásával a Bjt. 26. § (1) bekezdésében előírt kötelessége megszegésével, bírói esküjét is részrehajlással megszegve a vesztegető ügyvéd védencei számára kedvező bírósági döntéseket hozzon. Ezen indok nyilvánvalóan illegális jogcím, a számára biztosított előny csakis jogtalan lehetett, a bűncselekmények minősítése törvényes, annak megváltoztatására nincs törvényes indok.
[123] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a felülvizsgálati indítványban támadott minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (BH 2012.239.).
[124] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Bfv. II. 1.412/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás