PÜ BH 2017/296
PÜ BH 2017/296
2017.09.01.
A Ptk. a kapcsolattartás jogi tartalmát, gyakorlásának módját keretjelleggel határozza meg. A kereset a kapcsolattartás szabályozása iránti igény, annak konkrét tartalmát – függetlenül attól, hogy a fél maga is tehet indítványt a részletekre vonatkozóan – a perben mindig a bíróság határozza meg, a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával. Ez nem jelenti tehát a kereseti kérelmen történő túlterjeszkedést [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:180. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 78. § (1) bek., 81. § (1) bek., 206. § (1) bek. 253. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett tényállása szerint a peres felek 1994 nyarán létesített élettársi kapcsolatából 2005. június 25. napján született P. utónevű gyermekük. A felek között az életközösség véglegesen és mindenre kiterjedően 2010 januárjában szűnt meg, a felperes 2011 augusztusában költözött el az alperes különvagyonát képező ingatlanból.
[2] Az elköltözést követően a felek – egyszerű magánokiratba foglaltan – megállapodtak a gyermekük gondozásáról. A szerződésben – többek között – rögzítették, hogy a gyermekről, 14. életévének betöltéséig, heti váltásban gondoskodnak, akkor a rendezési módot felülvizsgálják és a gyermek elképzeléséhez igazítják. A heti váltás napjaként a hétfőt jelölték ki. Megegyeztek az ünnepnapokon biztosított kapcsolattartásról és kijelentették, hogy egymással szemben kiegészítő tartásdíjra nem tartanak igényt. A felek a megállapodásukat később a váltás napját illetően – hétfőtől péntekre – módosították. A szerződés megkötését követően (egészen az elsőfokú ítélet meghozataláig) a váltott gondozás megvalósult és a kisfiú azonos időtartamot töltött a szüleinél. A felperes 2014 nyarán élettársi kapcsolatot létesített.
[3] A felperes keresetlevelének benyújtását (2014. szeptember 30.) követően a felek között az ellentétek kiéleződtek. A szülők egymással szemben gyámhatósági és egyéb eljárásokat kezdeményeztek.
[4] A kisfiú jelenleg általános iskolai tanuló, a felek rendszeresen tartják a kapcsolatot a nevelési intézménnyel.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság jogosítsa fel a kiskorú gyermeket illető szülői felügyelet teljes körű gyakorlására és kötelezze az alperest gyermektartásdíj megfizetésére.
[6] Keresete megalapozásául előadta, hogy a megállapodásuk szerinti közös nevelés eleinte jól működött, mindketten elégedettek voltak a kialakult helyzettel. 2014 júliusától azonban az alperes magatartása miatt az addig zavartalan váltott gondozás működésképtelenné vált: elkezdett ellenségesen viselkedni, napi szinten szóban és írásban zaklatja, alaptalan bejelentéseket tesz a gyámhivatalnál, a közös gyermeket ellene neveli. Az alperes jelenlegi viselkedése alapján vélelmezhető, hogy a gyermek megfelelő erkölcsi, szellemi fejlődését nem tudja biztosítani.
[7] Az alperes viszontkeresetében maga is kérte a szülői felügyeleti jog teljes körű gyakorlására történő feljogosítást, valamint a felperes gyermektartásdíj megfizetésére való kötelezését.
[8] Az alperes cáfolta a felperes keresetében előadottakat. Az állított napi szintű zaklatás (az e-mailes levelezésből visszakövethetően) kizárólag a kiskorú gyermek sorsát érintő kérdésekben történt kommunikációt jelent, ugyanis 2011 novembere óta személyesen soha nem beszéltek/beszélnek egymással. Az alperes egyszer – akkor is alapos indokkal – fordult a gyámhatósághoz, a felperes felügyelete alatt a rokonságához tartozó gyermek által a közös gyermek sérelmére elkövetett abúzus miatt. A felperes a keresetét a gyermek tudta és véleményének kikérése nélkül adta be, holott a gyermek többször is kifejtette, hogy az alperes gondozásában szeretne élni. Viszontkeresete megalapozásául arra hivatkozott, hogy a felperes a saját érdekét helyezi előtérbe (elköltözése után nem tartotta fontosnak a gyermeket érintő traumák szakember segítségével történő feldolgozását, élettársa odaköltözésére – akivel a gyermeknek csak formális kapcsolata van – nem készítette fel). A kisfiú és a felperes között az érzelmi kapcsolat távolságtartó, a gyermeket többször megszégyeníti, a szükséges segítséget még krízishelyzetben sem adja meg neki (iskolai bántalmazás), programokat nem szervez, ruházatát elhanyagolja. Az alperes kiemelte, hogy a felperes nevelési alkalmassága megkérdőjelezhető, a konfliktusok megoldására, a gyermek fegyelmezésére a lelki bántalmazáson kívül nem lát más megoldást.
[9] A felperes az alperes viszontkeresetére figyelemmel másodlagosan – amennyiben a bíróság az alperest jogosítja fel a szülői felügyeleti jog gyakorlására – a kapcsolattartás szabályozását úgy kérte, hogy a gyermeket minden páros héten csütörtökön, a tanítás befejezésétől hétfő reggelig, a tanítás kezdetéig, továbbá minden páratlan héten szerdán, a tanítás befejeztétől a péntek reggeli tanítás kezdetéig, továbbá minden évben december 24-től december 25-én 12 óráig, páros években húsvét szombat és vasárnapján, valamit pünkösd vasárnapján (páratlan években fordítva), az őszi, téli és tavaszi iskolai szünidők első felében a nyári szünidőnek pedig a páros években a második felében, páratlan években az első felében, a fentieken túl elrendelt többnapos szünetek alkalmával pedig a páros években legyen jogosult a gyermek magával vitelére, a kezdő nap 19 órától a záró nap 19 órájáig. Az oktatási napokon kívül a gyermek átadásának és átvételének a helye az ő lakóhelye legyen.
[10] Az alperes másodlagosan – amennyiben a bíróság a szülői felügyeleti jog gyakorlására a felperest jogosítja fel – a kapcsolattartás szabályozására akként tartott igényt, hogy minden páratlan héten az alperes, minden páros héten pedig a felperes a saját otthonában gondozza a gyermeket (váltott gondozásként), a heti váltás pénteken, 13 órakor kezdődjön. A páros ünnepek másodnapján 8-20 óráig, valamint december 24-én 15-18 órájáig az alperes legyen jogosult a kapcsolattartásra.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a fiú gyermeket illetően a szülői felügyelet teljes körű gyakorlására az alperest jogosította fel és kötelezte a felperest gyermektartásdíj megfizetésére. A kapcsolattartási szabályozása szerint a felperes jogosult a gyermeket minden páros héten pénteken 18 órától vasárnap 19 óráig, továbbá a páratlan heteken egy hét közbeni napon – a felek megállapodásának hiányában, szerdán – az iskolai foglalkozás befejeztétől az intézményből magával vinni és másnap – megállapodás hiányában csütörtökön – reggel 8 órára az iskolába visszavinni. Amennyiben a hétköznapi kapcsolattartás napján nincs tanítás, a felperest az adott napon 9-18 óráig illeti meg a kapcsolattartás. Az időszakos kapcsolattartás körében a felperest a kétnapos ünnepek első napján és anyák napján 9-19 óráig, páratlan években december 24-én 10-16 óráig, páros években pedig 18 órától december 25-én 19 óráig, az őszi, téli, tavaszi és nyári szünidők első felében illeti a kapcsolattartás a kezdő nap 9 órától a záró nap 19 órájáig. Amennyiben az oktatási intézmény a fentieken túl többnapos szünetet rendel el, azt a páros évben a felperes, páratlan évben pedig az alperes jogosult a gyermekkel tölteni. Amennyiben a szünidők időtartama páratlan számú nap, a többletnap páratlan évben a felperest, páros évben pedig az alperest illeti meg. A gyermek átadásának helye – a felperest a tanévben megillető kapcsolattartási napok kivételével – az alperes mindenkori lakóhelye. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság rendelkezett a szünidő számításáról, az elmaradt kapcsolattartások pótlásáról, a gyermek iratainak átadásáról, illetőleg külföldi utazás esetén az útlevelének átadásáról, valamint a kapcsolattartás akadályáról való értesítésről. Az elsőfokú bíróság a szakértői díj összegének megfizetésére a feleket egyenlő arányban kötelezte.
[12] A bíróság a felülvizsgálattal érintett kapcsolattartást a Ptk. 4:181. §-a alapján szabályozta. A konkrét időtartam és mód meghatározásánál a bizonyítási eljárás adataira tekintettel – különösen a gyermek nyugodt életvitele érdekében – úgy ítélte meg, hogy indokolt az anyai kapcsolattartás (bírói gyakorlatnál) bővebb időtartamú szabályozása.
[13] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a kapcsolattartás szabályozását módosította. A kéthetente hétvégi folyamatos kapcsolattartás az anyát páros hét csütörtöki napján az iskolai foglalkozás végétől, de legkésőbb 16 órától, vasárnap 18 óráig bezárólag illeti meg, a gyermek átvételének a helye ebben az esetben az iskola. Amennyiben csütörtöki napon tanítási szünet van, úgy a kapcsolattartás kezdete csütörtök 17 óra, a gyermek átvételének helye az apa lakása. Ha a hét közbeni kapcsolattartásra kijelölt szerdai napon az iskolában nincs tanítás, úgy az anya szerda reggel 9 órakor az apa munkahelyének kapujában veheti át a gyermeket. A karácsonyi kapcsolattartás a páros években az anyát december 24-én 16 órától december 25-én 18 óráig, míg páratlan években december 24-én 10-16 óráig, valamint december 26-án 9-19 óráig illeti meg. A másodfokú bíróság az alperest 21 000 Ft viszontkereseti illeték megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a kapcsolattartásra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Az alperest terhelő 21 000 forint elsőfokú eljárási illeték megfizetésére való kötelezését helyezze hatályon kívül (mellőzze), továbbá a szakértői díj egyenlő arányú megfizetését illető rendelkezést változtassa meg és annak megfizetésére kizárólag a pervesztes felperest kötelezze. A jogerős ítélet indokolásából a 4. oldal 4. bekezdés második mondatát, a 4. oldal 4. bekezdés negyedik mondatát, illetve a 8. oldal utolsó előtti bekezdését mellőzze és az indokolást a gyermeket érintő iskolai szakvéleménnyel egészítse ki. Az alperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 253. § (3) bekezdésének, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, a Pp. 78. § (1) bekezdésének, anyagi jogi jogszabálysértésként a Ptk. 4:181. § (2) bekezdésének, valamint a Ptk. 578/G. §-ának megsértésére alapította.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül és az alperes által sérelmezett eljárásjogi jogszabálysértéseket a Pp. 275. § (3) bekezdése figyelembevételével vizsgálta.
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A fellebbezési eljárásban nem sérült a Pp. 253. § (3) bekezdése. Az alperes – a felülvizsgálati érvelése alapján – a fellebbezési kérelemhez kötöttségre való hivatkozással a kapcsolattartásra vonatkozó fellebbezést úgy értelmezi, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a nyári szünidőt érintően volt jogosult rendelkezni. Az alperes értelmezése téves.
[18] A Ptk. a kapcsolattartási jog tartalmát, gyakorlását illetően csak keretszabályokat rögzít (4:180. §), annak konkrét szabályozásáról tehát minden esetben a bíróságnak, illetve a gyámhatóságnak kell differenciáltan, az adott eset körülményeinek megfelelően, a jogosult szülő méltányos érdekére, körülményeire, a gyermek korára, egészségi állapotára és előmenetelére tekintettel a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával döntenie. A kapcsolattartás időtartamának, módjának meghatározása – a jogszabály rendelkezése hiányában – a bíróság mérlegelési körébe tartozik (BH 2012.121.-I.). Az irányadó jogszabályhely keretszabályozási jellegéből adódóan a kereset maga a kapcsolattartási jog szabályozása iránti igény, ezen belül annak konkretizálása – az időtartama, a kezdő és záró időpontja, az átadás-átvétel helye stb. – a bíróság diszkrecionális joga, tehát a felek kérelmétől eltérően is rendezheti (ahogy az elsőfokú bíróság is eltért a felek által kért rendezéstől). Ebből következően a kapcsolattartás bármely részelemére (az időtartamra, a kezdő vagy záró időpontra stb.) vonatkozó fellebbezési kérelem úgy tekintendő, hogy az a kapcsolattartási jogot érinti. A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a reformatórius jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság mérlegelési döntését felülmérlegelheti és – többek között – eltérő jogkövetkeztetést is levonhat.
[19] Az alperes a kapcsolattartási rendezés egy részelemét (a nyári időszakos kapcsolattartást) illető fellebbezése folytán saját maga nyitotta meg az elsőfokú bíróság rendelkezéseinek a fellebbezési eljárásban történő megváltoztatása lehetőségét, tehát a Pp. 253. § (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[20] Az alperes a konkrét szabályozás körében lényegében azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság a szabályozás módosításával visszaállította a szülők korábbi megállapodásán alapuló – és a gyermek érdekével bizonyítottan ellentétes – ún. váltott gondozást. Az alperes téves számítása miatt állítása eltúlzott és iratellenes is.
[21] Az elsőfokú bíróság a folyamatos kapcsolattartás kezdő időpontját péntek 18 órában, illetve a hét közben szerda délutántól csütörtök reggelig (a tanítás végétől a másnapi iskolakezdésig) határozta meg. Ezt a másodfokú bíróság egy nappal bővítette (csütörtök 16 óra), a szerdai kapcsolattartásnál pedig – arra a kivételes esetre, ha nincs tanítás – az alperes fellebbezésének helyt adva az átadás helyét pontosította. Az alperes a hétvégi kapcsolattartásnál a csütörtöki napot egy teljes napként (összesen négy nap), a szerda estétől csütörtök reggelig tartó hét közbeni kapcsolattartást két teljes napként számolja el, ami tényszerűen nem helytálló. Ebből következően a felperes összes – a szakvélemény, illetőleg a gyermek akaratával szembeni okszerűtlen és iratellenes felülmérlegelést sérelmező – hivatkozása alaptalan, a felsorolt eseti döntések pedig a jelen perre analógiaként nem alkalmazandóak, mert a jogerős ítélet szerint szabályozott kapcsolattartás objektíve nem minősül váltott gondozásnak. Ugyancsak helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság a karácsonyi kapcsolattartás szabályozásánál, amikor – a páros évek december 25-e 19 óra helyett meghatározott 18 órai záró időpont mellett – a páratlan években a december 26-i nappal bővítette. A perben bizonyítást nyert a szülők közötti elmérgesedett viszony (azt a felek maguk sem tagadták), helyesen járt el a másodfokú bíróság, hogy a későbbi viták megelőzése érdekében a páratlan években szabályozta a december 26-i kapcsolattartást is.
[22] A Ptk. 4:178. § (1) és (2) bekezdése a kapcsolattartást illetően a gyermek, illetve a különélő szülő jogosultságát és kötelezettségét határozza meg. A Ptk. alapvető gyermeki jogként fogalmazza meg a különélő szülővel való személyes és közvetlen kapcsolattartás jogát, amely biztosítja, hogy a szülők különélése ne legyen egyben a gyermek egyik szülőtől való elválása is. A másodfokú bíróság a korábbi – konszenzuson alapuló – váltott gondozásra figyelemmel helyesen bővítette a folyamatos és időszakos kapcsolattartás időtartamát, okfejtésével a Kúria egyetértett. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes a jelen perben ugyan a gyermek érdekére hivatkozik, de annak idején a megállapodást maga is elfogadta (aláírta), betartotta, azt – a keresetlevél benyújtásáig – nem sérelmezte.
[23] Következetes a Kúria gyakorlata abban, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119-II.). A perbeli esetben az alperes szubjektív megítélése a mérlegelés súlyosan okszerűtlen voltát nem alapozza meg.
[24] Tévesen érvel az alperes a jogerős ítélet költségrendelkezését illetően. A szülői felügyelet megszüntetése (Ptk. 4:191. §) ugyanis nem azonos a szülői felügyelet gyakorlásával (Ptk. 4:167. §). A Pp. XVII. fejezetében foglalt eljárás nem a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére vonatkozik, ebből következően a Pp. 302. § (1) bekezdésének megsértése a jelen eljárásban fogalmilag kizárt.
[25] Helyesen hivatkozik viszont az alperes arra, hogy a Pp. 290. § (1) bekezdése a bontóperi eljárás esetén hatalmazza fel a bíróságot a pervesztesség-pernyertesség általános szabályaitól [Pp. 78. § (1) bekezdése, illetve Pp. 81. § (1) bekezdése] való eltérésre. A szülői felügyelet gyakorlása iránti pert a Pp. önállóan eljárásként nem szabályozza, arra tehát az általános eljárásjogi rendelkezések az irányadóak.
[26] A 3/2008. (XI. 24.) PK vélemény a házassági bontóperrel kapcsolatban foglalt állást abban, hogy a házassági perrel a Pp. 282. §-a alapján összekapcsolható keresetek nem tekinthetők a Pp. 25. §-a (4) bekezdése értelmében a főkövetelés járulékainak. Ezek a keresetek ugyanis – bár anyagi jogi szempontból a bontóper járulékai – perjogi szempontból önálló főkövetelésnek minősülnek. A PK vélemény a szülői felügyelet rendezése/újrarendezése iránti perekben analógiaként alkalmazandó, azaz a szülői felügyelet rendezésével összefüggésben a gyermek tartása, illetve a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartás is önálló kereseti kérelmeknek minősülnek. Ebből következően az alperesnek az az érvelése, hogy a szülői felügyeleti jog rendezése főkövetelésnek minősül, a kapcsolattartás pedig nem tekinthető önálló kereseti követelésnek, téves. Nem sértett jogszabályt az első- és a másodfokú bíróság, amikor a kereseti kérelmek tekintetében a pernyertesség-pervesztesség arányát külön-külön és összességében vizsgálva a feleket a szakértői díj megfizetésére egyenlő arányban kötelezte, annak jogszabályi alapját a Kúria a Pp. 81. § (1) bekezdésére módosítja. A fent kifejtettekre figyelemmel az alperes a kapcsolattartás szabályozás iránti viszontkeresete körében pervesztes lett. Az elsőfokú bíróság a felperes által – másodlagosan előterjesztett – szabályozási kérelemnek túlnyomó részben helyt adott és az alperesnek a bírói gyakorlat által kialakított kapcsolattartási rendnél szűkebb időtartamú kérelmét nem vette figyelembe. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a pervesztességére figyelemmel 21 000 forint elsőfokú illeték megfizetésére kötelezte, a Kúria annak jogszabályi alapját a Pp. 78. § (1) bekezdésére módosítja.
[27] A jogerős ítélet indokolásának iratellenessége iránti felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[28] A Kúria rámutat arra, hogy a jelen perben az 1959. évi Ptk. 578/G. §-a [helyesen: 578/G. § (1) bekezdése] nem releváns, ezért annak jogszabálysértő alkalmazása sem állapítható meg. Az alperes által megjelölt jogszabályhely ugyanis az élettársak közös tulajdonszerzéséről és a szerzésben való közreműködés arányának értékeléséről szól, az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit viszont – az alperes által megjelölt jogszabályhellyel szemben – a régi Ptk. 685/A. §-a határozza meg. Ezt meghaladóan a Kúria maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság jogi érvelésével, azt nem ismétli meg. Nem képezte a jelen per tárgyát a szülők élettársi életközössége időtartamának megállapítása, a felek élettársi kapcsolata megszűnése időpontjának tényállási meghatározása pedig nem minősül ítélt dolognak [Pp. 229. § (1) bekezdése]. Nincs jogi akadálya annak – a jogerős ítélet helyes érvelése szerint –, hogy az alperes egy másik perben a jelen perben megállapítottól eltérő – általa állított – időpontot a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel bizonyítsa.
[29] A bíróság által kirendelt szakértő megállapítása szerint a felperesnél a rugalmatlansága, egocentrikus vonásai, fokozottabb dominanciatörekvése, racionalizált érzelmi élete, alacsony hőfokú érzelmei, csökkent decentrálási képessége, időnként impulzív megnyilvánulásai, neurotikus vonásai, fokozottabb hangulati reakciókészsége, illetve a gyermekben zajló érzelmi folyamatokra mutatott csekélyebb érzékenysége a nevelési alkalmasságát csökkentő tényező. Az alperesnél a nagyfokú rugalmatlanságát, egocentrikus vonásait, csökkent frusztrációtűrését, alacsonyabb kudarctoleranciáját és csökkent kompromisszumkészségét emelte ki, mint a nevelési alkalmasságát csökkentő tényezőket. A szülők nevelési képességét csökkentő tényezők összefoglalt értékelésére vonatkozó jogerős ítéleti megállapítás – súlyosan negatív személyiségjegyek – iratellenesnek nem minősíthető, mert tartalmilag megfelelt a szakvéleményben foglaltaknak. Ugyancsak a szakértői vélemény tartalmazza a gyermek fáradékonysági tüneteit, a szorongását, a külvilág fenyegetésnek való megélését, valamint a lojalitás konfliktusát, ezért azok ítéleti rögzítése nem ellentétes az iratokkal.
[30] A szakvélemény 3. pontja kizárja a gyermek direkt befolyásolását, ugyanakkor rámutat arra, hogy a gyermek teljes mértékben az apával azonosul, beszédfordulatai szülői ráhatásra utalnak. Önmagában az, hogy a szakvéleményben az indirekt szó nem szerepel, nem jelenti az apai ráhatás tényének iratellenes megállapítását. A Kúria megjegyzi, hogy az alperesi befolyást Cs. Á. csatolt szakvéleménye is megerősítette.
[31] Ami pedig a nevelési véleménnyel történt kiegészítést illeti, a Kúria rámutat arra: a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan az alperesnek egyes bizonyítékok fontosságára vonatkozó szubjektív meggyőződése nem alapozza meg a tényállás kiegészítését, különösen, hogy a szülői felügyelet gyakorlása tekintetében a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.
[32] A fentiek alapján a másodfokú bíróság a bizonyítékok a Pp. 206. § (1) bekezdése előírásának megfelelő, okszerű mérlegelésével helyesen foglalt állást a kapcsolattartás bővítésében. Döntése sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályba nem ütközött, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II.21.575/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás