PÜ BH 2017/297
PÜ BH 2017/297
2017.09.01.
Hogy a biztosítás alapján az alperes a kárbejelentés után mind a lopási kárra, mind a rongálási kárra teljesített térítést, azt jelenti, nem tette vitássá a biztosítási esemény bekövetkezését. Az, hogy a betöréses lopás és rongálás zöme időben és elkövetők személyét illetően elkülönült, olyan feltételezés, amire tényállás nem alapítható. Az alperes, ha az elkövetés ilyen módjára hivatkozik, úgy ennek bizonyítása őt terheli. Valamely alperes által életszerűnek tartott magatartással ellentétes tényállás-megállapítás még nem jelenti a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabály megsértését [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A felperes 2012. november 19. napján előterjesztett, utóbb módosított keresetében 4 805 000 forint, ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2010. június 9. napján Családi Biztosítást kötött az alperessel 9 000 000 forint értékhatárig Ü. község D. u. 3. szám alatti kockázatviselési hellyel. A vagyonbiztosítás különös feltételei VI.B.1. pontja szerint az alperes a betöréses lopással összefüggő rongálási kárt is megtéríteni vállalta. 2011. március 11. napján a felperes és családtagjai távollétét kihasználva ismeretlen tettes dolog elleni erőszakkal behatolt az ingatlanba, és ingóságokat tulajdonított el, illetve rongált meg. A felperes feljelentése alapján indult nyomozás nem vezetett eredményre. Az eltulajdonított ingóságok értéke 979 000 forintot tett ki, míg a megrongálódott ingóságok értéke 7 676 000 forint, a káresemény utáni romeltakarítás és takarítás költsége 865 500 forint volt. Az alperes a biztosítási esemény bejelentését követően 634 000, 180 000, 705 000 forintot, azaz összesen 1 519 000 forintot fizetett meg. A Pénzügyi Békéltető Testület előtt a felek között eljárás volt, de eredménytelenül zárult. A jogvita amiatt alakult ki, mert az alperes vitatta, hogy a rongálási kár a betöréses lopással összefüggésben keletkezett. A megkötött biztosítás „teljes körű” volt, kiterjedt minden a biztosított vagyonában bekövetkezett kárra. Kiemelt biztosítási esemény volt a betöréses lopás, rablás, az ezek bekövetkeztével összefüggő rongálás. A szerződés konkrétan meghatározta a kizáró körülményeket, amelyek esetén az alperes mentesül a kár megtérítése alól. Az alperes a lopási kárt részben rendezte. Erőltetettnek minősítette, hogy az alperes a károsultat ért vagyonvesztést két különálló elemre (lopás, rongálás) bontja, és ezen az alapon tagadta meg a teljesítést. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 207. § (2) és 536. § (1) bekezdése volt.
[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény idején a felperes Családi Biztosítás elnevezésű biztosítással rendelkezett. A 2011. március 14-én elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatosan a pert megelőzően kifejtett álláspontját fenntartotta. A vagyonbiztosítás különös feltételei VI.B.1. pontja határozza meg, mi minősül betöréses lopásnak. A felperes és a férje a rendőrségi eljárás során, de a kárszemle idején is csak a lakásban történt nagymértékű pusztításról számolt be, és csak később pontosították, hogy a lakásból ingóságokat is elloptak. Állította, hogy a szabályzat értelmében a biztosítás nem terjedt ki minden rongálási kárra. A betöréses lopással vagy annak kísérletével azon rongálási károk tekinthetők összefüggőnek, és ezért a kockázatviselés azokra a rongálási károkra terjed ki, amelyeket az épületbe való bejutás vagy az ingóságok felkutatása, az azokhoz való hozzáférés, illetve elvétel érdekében okoztak. A perbeli esetben azonban a rongálási károk jellemzően nem az épületbe való bejutással vagy az ingóságok felkutatásával, az azokhoz való hozzáféréssel, elvétellel állnak összefüggésben. Az alperes akarata az volt, hogy kizárólag a közvetlenül a biztosítási esemény által okozott károkra vállaljon kockázatot. Szolgáltatása betöréses lopás esetén az eltulajdonított vagyontárgy értékének megtérítésére terjedt ki. Az egy többletszolgáltatás, ha a betöréses lopással vagy annak kísérletével összefüggő rongálási károk megtérítését is vállalja, de ez nem bármilyen rongálási kárra terjed ki. Akkor állapítható meg, ha a rongálást a lezárt helyiségbe való erőszakos behatolás, illetve a biztosított vagyontárgyak felkutatása és/vagy elvétele érdekében fejtették ki. A perbeli esetben a rongálási károk nagyobbrészt az épületbe való bejutással és az ingóságok felkutatásával, elvételével nem álltak összefüggésben, olyannyira, hogy több olyan ingóságot (MP3 lejátszó, mobiltelefon, fényképezőgép, laptop, playstation) is megrongált(ak) az elkövető(k), ami tipikusan céltárgya a lopási cselekménynek, amit a betörők eltulajdonítanak és nem megrongálnak. Az elkövető a bútorokat, berendezési tárgyakat szétverte. A rongálási károkat nem teljes egészében vitatta, az épületbe való bejutással, az ingóságok felkutatásával, elvételével összefüggésben összesen 755 000 forint rongálási kárt – ami az általános élettapasztalat szerint a lezárt helyiségbe való behatolással, vagyontárgyak felkutatásával kapcsolatos – megtérített. Az eltulajdonított ingóságokra 505 000 forintot, az eltulajdonított készpénzre 69 000 forintot, törmelékelszállításra, takarításra 190 000 forintot térített. A vagyontárgy felkutatásával vagy elvételével össze nem függő rongálás (szekrények, polcok szétverése, tévé, telefon, fényképezőgép, MP3 lejátszó, laptop szétverése, összetörése) nem téríthető. A megjelölt összegszerűséget túlzottnak minősítette, és a mennyiségek sem bizonyítottak. Figyelemmel a minimális védelmi szintre a fizethető legfelső határ 5 439 000 forint.
Az első- és másodfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2010. június 1. nap technikai kezdettől érvényes és aktuális Családi Biztosítás általános betörésvédelmi előírásai szerinti, minimális mechanikai védelem esetére meghatározott 5 439 000 forint összegig helytállni köteles a felperes vagyonában 2011. május 10. és 14. napja között történt betöréssel kapcsolatosan keletkezett valamennyi kárért.
[4] A Pp. 213. § (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság idézte a régi Ptk. 536. § (1) bekezdését. Rögzítette, hogy a 2010. június 9. napján megkötött biztosítási szerződés alapján az alperes vállalta 16 800 000 forint értékben az építmény, 100 000 forintig az értéktárgyak, 9 000 000 forintig a háztartási ingóságok biztosítását, 19 500 000 forint értékhatárig felelősségbiztosítást, 69 000 forint készpénzbiztosítást azzal, hogy az értéktárgyak, háztartási ingóságok és az épület tekintetében a betöréses lopást külön feltüntette mint biztosítási eseményt. A szerződés tartalmazta, hogy az esetlegesen bekövetkező káreseménynél az alperes térítésének felső határa a kár időpontjában ténylegesen meglévő védettségi szinthez tartozó – az általános betörésvédelmi előírásban meghatározott – összeg, feltéve, hogy a biztonsági berendezések a kár időpontjában rendeltetésüknek megfelelő üzemi állapotban voltak. A Családi Biztosítás általános betörésvédelmi előírásaiban 2004. május 1., 2009. május 1. és 2010. június 1. napja után aláírt ajánlatok esetében eltérések mutatkoztak. A jelen perben releváns előírás 2010. június 1-jei technikai kezdetű, ennek értelmében amennyiben az épületben nincs elektronikai jelzőrendszer, úgy állandóan lakott épület esetén az alperes a minimális mechanikai védelem mellett maximálisan 5 439 000 forintot fizet. A kirendelt biztonságtechnikai szakértő megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlanon lévő kétszárnyú üvegezett bejárati ajtó a káresemény idején a védettségi kategóriák biztonságtechnikai előírásaiban meghatározott 1. minimális mechanikai védettséggel rendelkezett.
[5] Az elsőfokú bíróság a Családi Biztosítás vagyonbiztosítás különös feltételei VI. fejezetében foglalt „biztosítási esemény által közvetlenül okozott kár” értelmezését végezte el. A fogalommeghatározás szerint az alperes csak a felsorolt biztosítási események által közvetlenül okozott károkat téríti meg, és nem téríti meg a következményi károkat. VI.B. pont sorolja fel azokat a biztosítási eseményeket, amelyek külön díj ellenében biztosíthatók, és ilyen a betöréses lopás, rablás. Betöréses lopás biztosítási esemény akkor következik be, ha a tettes a lopást úgy követi el, hogy a kockázatviselés helyén álló épület lezárt helyiségébe erőszakkal behatol, vagy olyan nyitott ajtón, ablakon keresztül hatol be, melynek az alsó éle az alatta lévő járószinttől mérve 2 méternél magasabban van. A betöréses lopás biztosítási eseményből eredő kárt az alperes a vagyonbiztosítás különös feltételek VII.2. és 3. pontja, illetve az általános betörésvédelmi előírásban meghatározott limitig vállalta megtéríteni. Az alperes megtéríteni vállalta a betöréses lopás, rablás bekövetkezésével, vagy annak kísérletével összefüggő rongálási károkat, beleértve az épületet és épületfelszereléseket ért rongálási, lopási károkat is, amennyiben a szerződő biztosítási ajánlatán az épületet is megjelölte biztosított vagyontárgyként. VII.2. pont szerint betöréses lopás biztosítási eseménynél az alperes a kárt csak a biztosítási esemény időpontjában meglévő és üzemben lévő védettségi szinthez tartozó biztosítási összegig téríti meg. A védettségi szintekhez tartozó térítési határokat a szerződés részét képező általános betörésvédelmi előírás tartalmazza. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy betöréses lopások esetén nem jellemző olyan elkövetési mód, mely szerint egy elkövetői kör eltulajdonít bizonyos tárgyakat, majd ők vagy másik elkövetői kör egy későbbi időpontban visszamegy, és bosszúból vagy más célzattal az ott maradt ingóságokat szétveri. A felperesek előadása szerint befektetési arannyal foglalkoztak, amelyeket kis lapocskákban tároltak, de otthon csak limitált darabot tartottak. Ez Üllőn széles körben ismert volt, és véleményük szerint az elkövetők ezt keresve verték szét a műszaki cikkeket. A felperesek által előadott magyarázat a nagymértékű rongálásra életszerű, ugyanakkor amennyiben ez mégsem így és ilyen okból történt volna, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs kihatással az alperes helytállási kötelezettségére. A biztosítási szerződés feltételeit a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint kellett értelmezni. A Családi Biztosítás vagyonbiztosítás különös feltételei VI. fejezete sorolja fel a biztosítási eseményeket, és akként kezdődik, hogy „a szerződés alapján a biztosító csak az alább felsorolt biztosítási események által közvetlenül okozott károkat téríti meg”. A különös feltételek VI. első mondatában meghatározotthoz képest egy, a biztosítottra kedvezőbb eltérés, pluszszolgáltatás az, hogy a betöréses lopással vagy annak kísérletével összefüggő rongálási károk megtérítését vállalta az alperes. Az alperes védekezése szerint nem bármilyen rongálási kár megtérítését vállalta, hanem kizárólag azt, ami összefügg a betöréses lopás biztosítási eseménnyel vagy annak kísérletével. Jelen esetben a rongálási károk nagyobb része nem az épületbe való bejutással és az ingóságok felkutatásával, elvételével áll összefüggésben, hanem attól teljesen függetlenül olyan tárgyakat törtek össze, semmisítettek meg az elkövetők, amelyek tipikusan lopás tárgyát szokták képezni. A Családi Biztosítás különös feltételeinek VI. pont első és második bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy az alperes a biztosítási esemény által közvetlenül okozott és nem a következményi károk megtérítését vállalta. A rongálási kárra azonban a szabályzat pontosabb, részletesebb fogalommeghatározást nem ad. Az alperes e tárgyban egy szűkítő értelmezést alkalmazott. Az elsőfokú bíróság szerint azonban a vandalizmussal okozott rongálási kár sem zárható ki az alperes helytállási kötelezettségéből. A biztosítási szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, melyben a jogviszony lényeges tartalmi elemeit az alperes által megfogalmazott ÁSZF tartalmazza. A régi Ptk. 207. § (2) bekezdése alapján a pontatlan, nem egyértelmű megfogalmazás kockázatát az alperesnek kell viselnie, vagyis a perbeli esetben azt, mi minősül a kockázatviselés körébe eső rongálási kárnak, és ezt a felperesre kedvezőbben kell elbírálni. A szabályzat a betöréses lopással összefüggő rongálási kárnál nem tartalmaz az alperes felelősségét kizáró felsorolást sem.
[6] Az alperes helytállási kötelezettsége tehát fennáll, annak mértéke 5 439 000 forint erejéig limitált, de nemcsak a lopással, illetve a felkutatással vagy elvétellel közvetlen összefüggésben keletkezett károk megtérítésére, hanem ezen túlmenően a biztosítási eseménnyel okozott valamennyi kár megtérítésére vonatkozik.
[7] Az ítélettel szemben az alperes fellebbezett a kereset 150 000 forintot meghaladóan történő elutasítása érdekében.
[8] A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben akként változtatta meg, hogy az alperes a Családi Biztosítás vagyonbiztosítás különös feltételei VII.2.4.1. pontja szerinti, a biztosítási összeg maximum 5%-áig terjedő költségtérítést meghaladóan, a 2010. június 1. napjától érvényes Családi Biztosítás általános betörésvédelmi előírásai szerinti a minimális mechanikai védettség esetére meghatározott 5 439 000 forint – maximum a biztosítási összeg – erejéig helytállni köteles a felperes vagyonában 2011. március 10-14. napja között történt betöréssel kapcsolatosan keletkezett kárért. Rendelkezése szerint a másodfokú költségeiket a felek maguk viselik.
[9] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a vagyonbiztosítási szerződés szerint abban a kérdésben kellett állást foglalni, mire terjed ki az alperes helytállási kötelezettsége. A betöréses lopás mint biztosítási esemény nem vitatottan bekövetkezett, ennek során az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 207. §-ára figyelemmel helytállóan értelmezte a Családi Biztosítás különös feltételeinek VI. első és második bekezdését. A betöréses lopás és az ezzel kapcsolatos rongálási kár mint biztosítási esemény miatt az alperes térítési kötelezettsége fennáll. E körben tehát az alperes elsődleges fellebbezési kérelmét nem találta megalapozottnak. A másodlagos fellebbezési kérelmet a rendelkező részt érintően viszont alaposnak találta. A Családi Biztosítás általános betörésvédelmi előírásai szerint a kár időpontjában ténylegesen meglévő védettségi szinthez tartozó összegre terjed ki az alperes térítési kötelezettsége azzal, hogy annak maximuma a biztosítási összeg, ezért e tekintetben az elsőfokú közbenső ítélet rendelkező részét módosította. Az indokolást támadó fellebbezési kérelmet alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság a jogalap tárgyában hozott döntést, nem érintette és nem érinthette a kereset összegszerűségének elbírálását. A jogalap körében a helytállási kötelezettség maximális mértékét kellett meghatározni, azt a keretet, amelyhez képest a közbenső ítéletet követően az elsőfokú bíróság az eljárás folytatása során meghozott érdemi döntésében majd elbírálja a kereset összegszerűségét. A fellebbezési kérelem a kereset összegére vonatkozott, ami azonban nem képezte a közbenső ítélet tárgyát. A másodfokú bíróság pontosította a jogalapot érintően az alperes helytállási kötelezettségének maximális mértékét. A Családi Biztosítás különös feltételei VII.2.4.1. pontja értelmében a biztosítási összegen felül káreseményenként az épületek vagy ingóságok – a kettő közül mindig a magasabb a meghatározó – biztosítási összegének maximum 5%-áig téríti a biztosító a biztosított vagyontárgyak károsodásával kapcsolatos igazolt és indokolt rom- és törmelékeltakarítás, egyszeri takarítás; a biztosítottat terhelő oltás, mentés; tervezés és hatósági engedélyezés; minden egyéb szükséges kárenyhítés költségeit.
[10] A perköltségről szóló rendelkezését a Pp. 81. § (1) bekezdésével indokolta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalát, a felperes keresetének 150 000 forintot meghaladóan történő elutasítását kérte.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy a rongálási kárral kapcsolatos szerződési kikötés értelmezése nem felelt meg a régi Ptk. 207. § (1), (2) bekezdésének, a bizonyítékok értékelése feltűnően okszerűtlen volt, és a másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A Kúria a jogerős közbenső ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A döntés elvi tartalma
[14] A Pp. 206. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E törvényi előírás megsértése csak abban a kivételes esetben állapítható meg, és csak akkor szolgálhat kellő alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. A perbeli esetben a biztosítási esemény alapjául szolgáló bűncselekményt illetően a tényállás megállapítása jelentős adathiánnyal terhelt. A felperes és házastársa már a befejezett bűncselekmény utáni állapotot tapasztalta. A haladéktalanul megtett feljelentésre a nyomozás érdemi adatokat nem tárt fel, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható, ezért a nyomozást fel is függesztették. Ez az adathiányos helyzet azonban nem eredményezhet olyan ténymegállapítást, ami pusztán feltételezést jelent. Hogy az alperes a kárbejelentés után mind a lopási kárra, mind a rongálási kárra teljesített térítést, azt jelenti, hogy nem tette vitássá a biztosítási esemény bekövetkezését. Az, hogy a betöréses lopás és rongálás zöme időben és elkövetők személyét illetően elkülönült, olyan feltételezés, amire tényállás nem alapítható. Az alperes, ha az elkövetés ilyen módjára hivatkozik, úgy ennek bizonyítása őt terhelte [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Arra sem lehet ítéletet alapítani, hogy az ismeretlen elkövető(ke)t mi motiválta, mi volt a szándéka/szándékuk, miért tért(ek) el az alperes által életszerűnek tartott magatartásról (mások mellett kis terjedelmű, de értékes tárgyakat megrongáltak, más tárgyakat viszont elloptak, el nem vihető tárgyakat szükségtelenül megrongáltak). Megjegyzendő az alperes életszerűtlennek minősítette bizonyos ingóságok eltulajdonítását (ital, szivar, parfüm), ezekre azonban a pert megelőzően vita nélkül teljesített térítést. Valamely alperes által életszerűnek tartott magatartással ellentétes tényállás-megállapítás még nem jelenti a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabály megsértését.
[15] Alperes sérelmezte, hogy fellebbezésében foglalt bizonyos érvelésekre a jogerős ítélet indokolása nem tért ki, ezáltal sérült a Pp. 221. § (1) bekezdése. (Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.) Bár kétségtelenül ez a jogerős ítéletben konkrétan megfogalmazva nincs, de a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított releváns tényállást helyesnek minősítette, hiszen döntése alapjává tette. Tényszerűen indokolásában ki kellett volna térnie, miért nem tekinti alaposnak az alperesnek a tényállást illető kifogásait, de ez az eljárási szabálysértés nem minősül olyan súlyúnak, ami – ha érdemben helyes – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
[16] Az ügy szempontjából releváns kérdés – ebben különbözött a felek álláspontja –, hogy az alperes a biztosítási szerződés alapján mely rongálási károkért tartozik helytállni. A Családi Biztosítás vagyonbiztosítás különös feltételei VI. pontjának első mondata szerint az alperes „az alább felsorolt biztosítási események által közvetlenül okozott károkat téríti meg”, míg a betöréses lopás, rablás biztosítási esemény kapcsán VI.B.1. pontja alatt a következő megfogalmazás szerepel: „Megtéríti a biztosító a betöréses lopás, rablás bekövetkezésével vagy annak kísérletével összefüggő rongálási károkat, beleértve az épületrongálási és épületfelszereléseket ért rongálási, lopási károkat is, amennyiben a szerződő a biztosítási ajánlatán az épületet is megjelölte biztosított vagyontárgyként.” Az eldöntendő kérdés az volt mely rongálási károk tekintetében áll fenn az alperes térítési kötelezettsége. Ahogy a felperesek állítják a betöréses lopás bűncselekmény során megvalósított valamennyi rongálásra, vagy ahogy az alperes állítja, kizárólag az eltulajdonítani szándékozott vagyontárgyak megszerzéséhez vagy felkutatásához közvetlenül kapcsolódó rongálásra. A biztosítás általános szerződési feltételrendszerét az alperes egyoldalúan maga alakította ki, így az abban foglaltak értelmezésére a régi Ptk. 207. § (2) bekezdése irányadó. A kérdéses szerződési feltétel leegyszerűsített mondattani megfogalmazása a következő: az alperes megtéríti a betöréses lopás bekövetkezésével összefüggő rongálási károkat. Mivel a biztosított lakóingatlanba vitán felül betörtek, onnan ingóságokat tulajdonítottak el, a betöréses lopással összefüggésben áll minden rongálási cselekmény. Ez minősül az alperessel, mint a feltétel meghatározójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezésnek. Itt kap értelmet az az alperesi érvelés, miszerint nem bizonyos, hogy aki betört és lopott, az azonos a rongálóval, mert lehetséges, hogy a két cselekvés időben és az elkövető személyét illetően eltért. Ez azonban olyan állítás, amit az alperesnek kellett volna bizonyítani, és e téren nem elegendő az „életszerűségre” hivatkozni.
[17] Ha az alperes szándéka arra irányul, hogy kizárólag valamely konkrét vagyontárgy megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó rongálási kárért tartozzon térítéssel, úgy az általános szerződési feltételt ennek megfelelő pontossággal kell megfogalmazni (pl. az értéktárgyat tartalmazó helyiség, bútortárgy, tárolóeszköz feltörése). Ha pedig valamely elkövetői magatartás miatt nem kíván helytállni, úgy azt konkrétan meg kell határozni, pl. a biztosító nem téríti meg a vandalizmus, az öncélú rongálás, rombolás következtében bekövetkezett károkat, amelyek nem kapcsolódnak valamely vagyontárgy megszerzéséhez. Így ez esetben a biztosítóval szerződő felet terheli a bizonyítás, hogy az ilyennek minősülő rongálási kár mégis a biztosítási eseménnyel áll közvetlen összefüggésben.
[18] Mivel a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.511/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás