PÜ BH 2017/298
PÜ BH 2017/298 98
2017.09.01.
A Csődtörvény a felszámolási eljárás céljára tekintettel felmondási jogot biztosít a felszámoló részére az ott megjelölt kivételekkel azon szerződéstípusokra is, amelyek esetében a Ptk. alapján a felmondási jog gyakorlása csak elvétve fordulhat elő [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 321. § (1) bek., 365. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 47. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kizárólagos tulajdonában áll a perbeli ingatlan, amelyre a felperes társasházat szándékozott építeni, erre jogerős építési engedélyt is kapott. A felperes mint eladó és az alperes mint vevő között 2009. június 29. napján adásvételi szerződések jöttek létre a perbeli ingatlanon felépítendő társasházban kialakításra kerülő A/44., B/31., B/42., B/62., C/51., C/61., D/52. és D/53. megjelölésű lakásokra vonatkozóan. A tulajdoni lapon a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye feljegyzésre került. Az adásvételi szerződések alapján az alperes foglaló és vételárrészlet címén összesen 29 110 205 forintot fizetett meg a felperes részére, a fennmaradó vételár-hátralékot pedig a szerződések szerint a jogerős használatbavételi engedély kiadásakor köteles megfizetni. A társasház építése elakadt, jogerős használatbavételi engedély kiadására nem került sor. 2011. május 9-én a bíróság elrendelte a felperes felszámolását. Az alperes bejelentette a felszámolónak, hogy meg kívánja fizetni a vételárhátralékot és kérte a tulajdoni igénye visszaigazolását. Előadta, hogy amennyiben nem tud tulajdonjogot szerezni, a már általa befizetett összeg és annak kamatai visszafizetését kéri. A felperes 2012. április 12-én kelt levelében arra hivatkozva, hogy az alperes késedelembe esett a fizetéssel, elállt az alperessel kötött adásvételi szerződésektől.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a perbeli lakásokra létrejött adásvételi szerződések megszűnését állapítsa meg és törölje az ingatlan tulajdoni lapjáról az alperes javára feljegyzett tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényét. Ez utóbbi kérelmét az illetékes földhivatal az alperes törlési engedélye hiányában jogerősen elutasította. Állította, hogy az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 47. § (1) bekezdése jogot biztosít számára, hogy az adós által kötött szerződésektől elálljon. Módosított keresetében a fizetési késedelemre alapított keresetét nem tartotta fenn, de a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján elsősorban elállásra, másodlagosan felmondásra hivatkozva kérte az adásvételi szerződések megszűnésének megállapítását, illetve a tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének törlését.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy fizetési határidőt nem mulasztott, a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján a felszámolót elállás joga nem illeti meg, ezzel csak akkor élhet, ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást. A Cstv. 47. § (1) bekezdése felmondási jogot sem biztosít a felszámolónak az adásvételi szerződések vonatkozásában.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 6. § (1) bekezdésére, illetve a Cstv. 47. § (1) bekezdésére. Egyetértett az alperes azon álláspontjával, hogy a felszámoló részére ez utóbbi rendelkezés akkor biztosít elállási lehetőséget, ha a felek egyike nem teljesített szolgáltatást a szerződés alapján. Az azonnali hatályú felmondási jog ugyan nincs feltételhez kötve, de a perbeli esetben a felek adásvételi szerződést kötöttek, ennek felmondása pedig fogalmilag kizárt.
[5] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az államnak fizetendő illeték összege vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítási eljárásnak megfelelően helyesen állapította meg és helytálló érdemi döntést hozott. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek által a jövőben létrehozandó ingatlan átruházásáról szóló szerződés adásvételi szerződésnek minősül, abban is, hogy a felszámolót az elállás, illetve a felmondás joga a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján nem illette meg a jelen perben. A másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére hivatkozva az elsőfokú bíróság ítéletének indokaira csak visszautalt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a szerződés megszűnésének megállapítását, az alperes javára feljegyezett tulajdonjog-fenntartás tényének törlését kérte az illetékes földhivatal megkeresése útján. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására vonatkozó kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete tévesen értelmezi a Cstv. 47. §-a alapján gyakorolható elállás, illetve felmondás jogát. Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felmondási jog a Cstv.-ben nincs feltételhez kötve, ugyanakkor mégsem látta lehetségesnek az adásvételi szerződés felmondhatóságát. Ha a Ptk. tartalmazna is ilyen tilalmat, a Cstv. 47. §-a mint lex specialis ezt felülírná. A (3) bekezdés ugyanis taxatíve felsorolja azokat a szerződéseket, amelyek esetében nem gyakorolható felmondási jog és ezek között az adásvételi szerződés nem szerepel. Egyébként is a jelen per tárgya atipikus szerződés, mert vállalkozási elemekkel vegyes adásvételi szerződés volt, tartós jogviszonyt szabályzott, így a Ptk. 395. § (2) bekezdése alapján – még ha a jogszabály ezt a kifejezést nem is használja – fel lehetett azt mondani a jövőre nézve. A 2013. évi V. törvény (új Ptk.) már kifejezetten megengedi a vállalkozási szerződés felmondását [6:249. § (1) bek.]. A felperes álláspontja szerint feloldhatatlan helyzetet eredményezne az, ha a felperes nem élhetne sem az elállás, sem a felmondás jogával, hiszen a felek szerződésének teljesítésére nem képes, nem jön létre az a mű, amelyen az alperes tulajdonjogot szerezhetne. A szerződés megszüntetése érdekében egyezséget kellene kötnie az alperessel, ez a többi hitelező érdekét sértené, mert a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrend megsértésével elégíthetné ki az alperes igényeit. A Cstv. 47. §-a a lehetetlenüléssel rokon tényállás rendezésére kíván megoldást adni, amikor a teljesíthetetlenné vált szerződéses jogviszony megszüntetésére ad lehetőséget. A felperes álláspontja szerint az alperest megillető vételárrészletre is a Cstv. 47. § (1) bekezdésének második mondata vonatkozik, amely szerint 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető az alperes igénye.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[9] A perben eljárt mindkét fokú bíróság arra a következtetésre jutott a Cstv. 47. § (1) bekezdésének értelmezése nyomán, hogy a felperest adásvételi szerződés esetében nem illeti meg az azonnali hatályú felmondási jog. Az elsőfokú bíróság szerint adásvételi szerződés esetében a felmondási jog gyakorlása kizárt. A Kúria álláspontja szerint kétségtelen, hogy a Ptk. az adásvételi szerződésnél nem rendelkezik a felmondási jogról. Az egy mozzanattal teljesedésbe menő adásvételi szerződéseknél erre nincs is szükség, hiszen a felmondási jog gyakorlása esetén is visszajárnak a már teljesített szolgáltatások és így a szerződés ex tunc hatályú megszűnése, illetve a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatályú megszűnés azonos helyzetet idéz elő a Ptk. 321. § (1) bekezdése alapján. Olyan esetben, amikor mindkét fél meghatározott ideig rendszeresen és kölcsönös szolgáltatásra kötelezett, előfordulhat a felmondási jog szerződéses kikötése és ez a jog jogszabályból is eredhet. Dogmatikailag tehát nem kizárt az adásvételi szerződés jövőre nézve történő megszüntetése. A perbeli esetben a szerződés részbeni teljesítésére csak az egyik fél részéről került sor, az alperes foglalót, illetve vételárelőleget fizetett, ugyanakkor a másik fél teljesítése, a perbeli szerződésben megjelölt lakások tulajdonjogának átruházása gyakorlatilag lehetetlenült, figyelemmel arra, hogy a felperes felszámolás alá került és az ingatlanon a társasház felépítése a felperes által már nem történhet meg. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozik arra, hogy ilyen esetekben feloldhatatlan helyzet keletkezne, ha a felperes nem élhetne sem az elállás, sem felmondás jogával és nem teljesülhetne a felszámolási eljárás célja sem,vagyis a hitelezők minél előbb történő kielégítése és az adós cég kivezetése a gazdasági forgalomból.
[10] A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes helytállóan hivatkozik arra, hogy a Ptk. általános szabályozásával szemben a Cstv. 47. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, amelynek alkalmazása megelőzi az általános rendelkezések figyelembevételét. A felszámolási eljárás lezárhatósága érdekében a Cstv. 47. § (1) bekezdése a felszámolót feljogosítja arra, hogy bármely szerződés vonatkozásában felmondási joggal élhessen, kivéve a (3) bekezdésben felsorolt eseteket. Tehát olyan ügyekben, amelyekben a felszámolás alá került cég az átvett vételár vagy vételárelőleg ellenére a saját szolgáltatását nem képes teljesíteni, a felszámolót megilleti a felmondási jog.
[11] Az alperes másodlagos ellenkérelme arra irányult, hogy ha a perbeli lakások tulajdonjogát nem szerezheti meg, úgy a felszámolás alá került felperes fizesse vissza az átvett vételárelőleget. A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben éppen a Cstv. 47. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásra tekintettel az alperes az általa nyújtott szolgáltatás visszatérítésére a Ptk. általános szabályaitól [319. § (2) bek., 321. § (1) bek.] eltérően, ugyancsak sajátos módon jogosult, figyelemmel a felszámolási eljárás céljára. A Cstv. 47. § (1) bekezdésének utolsó mondata akként rendelkezik, hogy az alperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényként érvényesítheti a követelését, a neki visszajáró szolgáltatást. Miután az alperesnek mindeddig az volt az elsődleges álláspontja, hogy a tulajdonjog átruházására tart igényt, az általa nyújtott szolgáltatás visszatérítésére vonatkozó hitelezői igénye a Kúria jelen határozatával keletkezett. Ebből következően a Cstv. által meghatározott 40 napos határidő a Kúria határozatának kézbesítésétől számítandó, amely alatt a hitelezői igényét a felszámolónak köteles bejelenteni.
[12] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet eltérő jogi álláspontja miatt hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és a felperes felszámolójának felmondása folytán az adásvételi szerződések megszűnését állapította meg. Erre tekintettel elrendelte az alperes javára feljegyzett tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének ingatlan-nyilvántartásból történő törlését és az alperest ennek tűrésére kötelezte.
(Kúria Pfv. VI. 21.263/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás