MÜ BH 2017/30
MÜ BH 2017/30
2017.01.01.
I. Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő-nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is [2012. évi I. törvény 134. § (1) bekezdés, 203. § (4) bekezdés].
II. A felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul [2012. évi I. törvény 145. § (2) bekezdés].
[1] A felperes 2014. július 7. és 2014. szeptember 30. között 14 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazta takarító munkakörben M. K.-t. A munkáltató a munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásról szóló munkaszerződést kötött, amely rögzítette a napi tízórás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabért. Ugyancsak a felperes 2014. augusztus 11. és 2014. szeptember 26. között egyszerűsített foglalkoztatás keretében nyolc alkalommal foglalkoztatta N. J. munkavállalót asszisztens munkakörben. A megkötött munkaszerződés a tizenegy órás munkaidőt és a fizetendő munkabért tartalmazta.
[2] Az illetékes Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2014. október 15-én és november 20-án ellenőrzést tartott a felperes munkavégzési helyén, s ennek során megállapította, hogy a fenti két munkavállaló foglalkoztatása jogsértő volt. A munkáltató a munkavállalóknak csak az alapbért fizette ki a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés esetén is, bár a nyolc óra feletti munkavégzés rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül, ezért 50% bérpótlékot kellett volna fizetni. Erre tekintettel határozatával kötelezte a felperest, hogy a határozatban szereplő munkanapokra fizesse meg az egyszerűsített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók részére a rendkívüli munkavégzés után járó 50%-os pótlékot.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával a fellebbezés elutasítása mellett helybenhagyta az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján.
[4] A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az egyszerűsített foglalkoztatásra sem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §-a, sem 143. §-a nem alkalmazható, azt a tényt azonban nem vitatta, hogy az Mt. 92. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek nem valósultak meg.
[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatban kifejtett álláspontját.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásról rendelkező 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) 4. § (1) bekezdése értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mivel az Efotv. a napi rendes és rendkívüli munkaidőre eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, így a munkaidő tekintetében az Mt. szabályai az irányadók. Az Mt. 92. § (1) bekezdése szerint a napi teljes munkaidő nyolc óra, az ellenőrzéssel érintett munkavállalók vonatkozásában is ilyen mértékű rendes munkaidőben állapodhattak meg a felek. Az ezen felül végzett munkáért az Mt. 139. § (1) bekezdése szerinti bérpótlék jár a munkavállalóknak.
[7] Az ítélet rögzíti, hogy bár az egyszerűsített foglalkoztatásban az Mt. 134. §-a szerint a munkáltatónak a munkaidőt nem kell nyilvántartania, az Mt. 143. §-a alapján alkalmazandó rendkívüli munkavégzés ellenértékéről, vagyis a bérpótlékról a feleknek meg kellett volna állapodniuk.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően úgyszintén helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint jogsértően állapította meg a bíróság, hogy az Mt. 143. § (2) bekezdés a) pontja szerint az alkalmi munkavállalóknak rendkívüli munkavégzést rendelt el. Ezzel ellentétben megállapítható, hogy a munkaviszony létrejöttekor megállapodtak az érintett munkavállalókkal az adott napon teljesítendő munkaórák számáról és a munkabérről. Ennek megfelelően az adott esetben nem került elrendelésre rendkívüli munkavégzés, mivel a napi nyolc óra feletti munkaidőre vonatkozóan is létrejött a közös megegyezés a felek között. Az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint a felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, s a felek között szóban ilyen megállapodás született. Álláspontja szerint kereseti érvelésének a havi átalányra vonatkozó részét az elsőfokú bíróság nem bírálta el, sértve ezzel a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[9] Hivatkozott továbbá arra, hogy az Mt. 203. § (4) bekezdése alapján alkalmi munkavállalás esetén nem kell nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkavégzés időtartamát, ami szintén arra utal, hogy az alkalmi munkavállalás esetén a túlmunka nem értelmezhető, továbbá az Efotv. mellékleteként közzétett egyszerűsített munkaszerződés sem biztosít lehetőséget a rendkívüli munkavégzés feltüntetésére, tehát a jogalkotói szándék szerint túlórapótlék elszámolására a közigazgatási határozat szerinti módon nincs szükség. Hivatkozott továbbá arra, hogy a túlórapótlék elszámolásának hiánya nem okozott jövedelemkiesést a munkavállalóknál, mivel a felek előre megállapodtak a teljesítendő munkaórák számában és a fizetendő munkabérben. A megállapodás szerinti munkabért nem kellett megbontani a rendes és a rendkívüli munkavégzésre eső bérre és pótlékra, ez csak felesleges adminisztratív többletterhet jelentett volna. Az írásos egyszerűsített munkaszerződés mellett a felek szóbeli megállapodást is kötöttek, miszerint a bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot egyaránt magában foglalja az egyszerűsített munkaszerződésben feltüntetett óradíj, ezt azonban a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesítsenek egymással. Az Mt. 202. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyszerűsített foglalkoztatás vagy alkalmi munka esetén az Mt. 44. §-ában foglalt általános szabályt nem kell alkalmazni, a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, így a munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. A felek közötti munkaviszony a törvényben meghatározott minta munkaszerződés felhasználásával is létesíthető.
[13] A felülvizsgálati eljárás alapját képező tényállás szerint a felperes egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta a két munkavállalót, és velük a jogviszony létesítése céljából munkaszerződést kötött, ez a munkaszerződés azonban nem az Efotv. mellékletét képező minta munkaszerződés alapján készült.
[14] Az Mt. 203. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a munka törvénykönyve mely rendelkezései nem alkalmazhatók az egyszerűsített foglalkoztatás esetén, nem tartozik azonban e körbe az Mt. általános teljes napi munkaidő mértékét megállapító 92. § (1) bekezdése, illetve a teljes napi munkaidő felemelésének lehetőségét biztosító 92. § (2) bekezdése. Mindebből helytállóan jutott a közigazgatási és munkaügyi bíróság arra a következtetésre, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott munkavállaló esetében is – a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás vagy a tulajdonos hozzátartozójaként történő alkalmazását kivéve – napi nyolcórás munkaidőre jön létre a munkaviszony.
[15] Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokat, az Mt. csupán a munkaidő-beosztás közlése és a már közölt beosztás megváltoztatása vonatkozásában mentesíti a munkáltatót az Mt. 97. § (4) és (5) bekezdésében rögzített kötelezettségei alól. Szintén alkalmazandó az alkalmi munkavégzés esetében is az Mt. 107. §-a, amely arról rendelkezik, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőnek, továbbá az Mt. 143. § (2) bekezdése, amely 50% bérpótlék megfizetésére kötelezi a munkáltatót a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként.
[16] Mindezek alapján a peres felek az általános teljes napi munkaidőnek megfelelő nyolc óra munkavégzésben vagy részmunkaidős munkavégzésben állapodhattak volna meg, az Mt. 92. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában ennél hosszabb munkaidő megállapítására nem volt lehetőség, attól az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint még a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhetett volna el.
[17] Ezt támasztja alá az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-minta is, melyben rögzíteni kell az alkalmi munkavállalók naponta teljesítendő rendes munkaidejét, továbbá legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell tölteni az óra/nap lebontásban azt, hogy mennyi volt az alkalmi munkavállaló által ledolgozott munkaórák száma.
[18] Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő-nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.
[19] Mivel a felperes nem az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződést alkalmazta, köteles volt az alkalmi munkavégzéssel foglalkoztatottak rendes és rendkívüli munkaidejének nyilvántartására is.
[20] Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az alkalmi munkavállalókkal az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalány fizetésében állapodott meg, s erre szóban került sor.
[21] Bár az Mt. 202. § (1) bekezdése az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem kívánja meg a munkaszerződés írásba foglalását, amennyiben arra mégis sor kerül, úgy annak meg kell felelnie az Mt. általános rendelkezéseinek. Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében azzal, hogy az Mt. 145. § (1) bekezdése kizárólag a vasárnapi pótlék, a műszakpótlék, valamint az éjszakai pótlék esetében engedi meg a munkabér akként történő megállapítását, hogy az ezen pótlékokat is magában foglalja. Erre a rendkívüli munka pótléka vonatkozásában nincs lehetőség.
[84] Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.
[23] A felperes az alkalmi munkavégzésre alkalmazott munkavállalói vonatkozásában a munkaszerződésben a munkabért határozta meg. Ezen túl a havi átalányban történő megállapodás az adott esetben nem értelmezhető, mivel arra a munkaszerződésből nem lehet következtetni, illetve az érintett munkavállalók foglalkoztatására nem folyamatosan, hosszabb időszakon keresztül, hanem alkalmanként került sor.
[24] A felperes ennek megfelelően az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalói tekintetében is a rendes munkaidőn felüli munkavégzés esetén a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot lett volna köteles fizetni. Erre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.II.10.048/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás