GÜ BH 2017/304
GÜ BH 2017/304
2017.09.01.
I. A választottbírósági eljárásban a jogutódlás megállapításáig elvégzett eljárási cselekmények és az addig meghozott határozatok a jogutóddal szemben is hatályosak, függetlenül attól, hogy a jogutódnak a perből történő elbocsátása megtörténik-e.
II. A Választottbíróság ítélete érvénytelenítésének ténybeli alapjaként alappal nem lehet hivatkozni olyan eljárási cselekmény elmaradására, amely miatt a fél a választottbírósági eljárásban tiltakozását haladéktalanul nem jelentette be [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 34. § (1) bek., 55. § (1) bek. c) és e) pontja].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a jelen per felperesének jogelődje – a jelen per II. rendű alperese – mint vállalkozó és a jelen per I. rendű alperese mint megrendelő között 2006. május 5-én vállalkozási szerződés jött létre. A szerződésből eredő jogviták elbírálására a felek kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) eljárását.
[2] A jelen per II. rendű alperese mint választottbírósági felperes, 2013. április 30-án keresetet terjesztett elő a Választottbíróságnál jelen per I. rendű alperesével mint választottbírósági alperessel szemben. Keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2006. május 5. napján létrejött szerződés alapján ő jogosult és köteles a javítási munkálatok elvégzésére. Kérte a választottbírósági alperes kötelezését annak tűrésére, hogy ő végezze el a még fennálló garanciális javítási munkálatokat. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a választottbírósági alperes jogellenesen hívott le bankgaranciát, ezért kérte a kötelezését 746 654,15 _ összegű kártérítés, ennek 2013. február 26-a és a bankgarancia összegének tényleges visszatérítése közötti időszakra járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata, valamint a választottbírósági eljárási költség megfizetésére.
[3] 2015. február 16-án a választottbírósági felperes – a jelen per II. rendű alperese – mint engedményező és a jelen per felperese mint engedményes között megállapodás jött létre, amelyben a választottbírósági eljárás felperese a jelen per felperesére átruházta a Választottbíróság előtti eljárás tárgyául szolgáló követelését 56 340 _ megfizetése ellenében. A megállapodás 2. pontjában a szerződő felek hivatkoztak a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (a továbbiakban: Vbesz.) 30. §-ában foglalt rendelkezésre, továbbá kitértek arra is, hogy az engedményező a szerződés megkötésével összefüggésben az engedményest – a jelen per felperesét – ellátta a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással és átadta részére a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat, valamint a peres eljárás iratait.
[4] Az engedményező és engedményes 2015. február 24-én a Választottbírósághoz bejelentették a jogutódlás megtörténtét, az engedményes bejelentette a perbelépési szándékát, az engedményező pedig nyilatkozott a perbelépéshez történő hozzájárulásáról, valamint kérte a választottbírósági eljárásból történő elbocsátását.
[5] A Választottbíróság 2015. március 23. napján tartott tárgyalásán elutasította az engedményezőnek – jelen per II. rendű alperesének – a perből való elbocsátása iránti kérelmét. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy a választottbírósági alperes nem járult hozzá a választottbírósági felperes perből történő elbocsátásához. Ezért megállapította, hogy a választottbírósági eljárásban a jelen per felperese II. rendű választott≡bírósági felperesként jár el.
[6] E tárgyaláson a Választottbíróság végzést hozott, amelyben közölte, lehetőséget biztosít a II. rendű választottbírósági felperesnek arra, hogy jogi álláspontjáról beadványt terjesszen elő. Felhívta a válasz≡tottbírósági alperest, hogy a II. rendű választottbírósági felperes beadványának kézhezvételét követő 15 napon belül nyújtson be válasziratot. Tájékoztatta továbbá a feleket arról, hogy az eljárás további menetéről az említett beadványok beérkeztét követően hivatalból dönt. Felhívta a felek figyelmét arra, hogy ez magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy további folytatólagos tárgyalás kitűzése nélkül a bizonyítási eljárás lezárására és a tárgyalás berekesztésére kerül sor.
[7] A Választottbíróság felhívását követően a jelen per felperese a Választottbírósághoz 2015. április 21. napján benyújtott beadványában kifejtette az álláspontját a választottbírósági alperes részéről megjelölt hibák minősítésével, a jótállási, illetőleg szavatossági körbe tartozásával kapcsolatban, valamint az alperes részéről előterjesztett beszámítási kifogás összegszerűsége körében, majd a 2015. május 28. napján benyújtott beadványában nyilatkozatot tett a 2013. március 8-án Debrecenben tartott megbeszélés tartalmával kapcsolatban.
[8] A választottbírósági alperes a Választottbírósághoz 2015. június 8-án benyújtott beadványában szintén nyilatkozatot tett a hibásként megjelölt részek minősítése, valamint a 2013. március 8-án Debrecenben lezajlott megbeszélés tekintetében.
[9] Ezt követően a választottbírósági II. rendű felperes 2015. augusztus 5. napján a Választottbíróságnál előterjesztett beadványában további nyilatkozatot terjesztett elő az elvégzett javítási munkák forgalmiadó- tartalmával kapcsolatban.
[10] A Választottbíróság 2015. szeptember 25. napján ítéletet hozott, amelyben kötelezte a választottbírósági alperest, hogy 30 napon belül fizessen meg a II. rendű választottbírósági felperesnek (jelen per felperesének) 15 970,85 _ összegű kamatkövetelést, valamint ezen összegnek 2013. október 22. napjától a kifizetésig járó, az rPtk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamatát.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[11] A II. rendű választottbírósági felperes – jelen per felperese (a továbbiakban: felperes) – 2015. október 15-én terjesztett elő keresetet a választottbírósági alperes székhelye szerint illetékes törvényszéknél, amelyben kérte a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését. Keresetének jogalapjaként a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdésének c) és e) pontjaiban foglalt érvénytelenítési okokat jelölte meg. Állította a Vbt. 27. §-ának, illetve a Vbesz. 17. § (2) bekez≡désének és 34. § (1) bekezdésének megsértését is. Keresetének ténybeli alapjaként előadta, hogy a választottbírósági eljárás során II. rendű választottbírósági felperesként szóban nem fejthette ki az álláspontját, mivel a perbelépését engedélyező határozat meghozatala után tárgyalásra már nem került sor. Nem kapott tájékoztatást a bizonyításra szoruló tényekről sem.
[12] A felperes a 2016. február 11. napján tartott bírósági tárgyaláson hivatkozott arra, a Választottbíróság szóbeli meghallgatása hiányának számára sérelmes voltát alátámasztja a Vbesz. 39. §-ának rendelkezése, amely alapján a Választottbíróságnak tájékoztatást kell adnia arról, hogy a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja és ezt követően a felek perbeszédei után kerülhet sor a tárgyalás berekesztésére, valamint határozat hozatalára. A 2016. február 22. napján benyújtott beadványában pedig az igényérvényesítése alapjaként jelölte meg a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánításának elmaradását, valamint azt, hogy perbeszédek elhangzására, illetve tárgyalás berekesztésére nem került sor, ami a Vbesz. 39. §-ába ütközik.
[13] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
[14] A II. rendű alperes az eljárás során érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.
Az elsőfokú ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[16] Határozatának indokolásában – részletesen ismertetve a Vbt. 55. § (1) bekezdésének c) és e) pontjában, 27. §-ában, valamint 34. § (1) bekezdésében, továbbá a Vbesz. 17. § (2) bekezdésében, 30. §-ában, 39. § (1) bekezdésében és 41. § (1) bekezdésében foglaltakat – kifejtette, hogy a választottbírósági eljárás során szóbeli tárgyalás tartására sor került. A felperes jogelődje mint I. rendű választottbírósági felperes szóbeli nyilatkozatait előterjesztette. A kifogásolt témaköröket érintően túlnyomó részében a jelen per felperesének nyilatkozata is megtörtént. Figyelemmel a Vbesz. 30. § (3) bekezdésében foglalt azon rendelkezésre, hogy a jogelőd elbocsátásáig végzett eljárási cselekmények és az addig meghozott határozatok a jogutóddal szemben is hatályosak, nem tartotta megállapíthatónak azt, hogy a felperes az ügyének előadásában korlátozva lett volna.
[17] A bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a berekesztésre vonatkozó figyelmeztetés, a perbeszédek elmaradása, valamint a bizonyítási teherről való tájékoztatás hiányát a Vbt. 55. § (3) bekezdésében – helyesen (1) bekezdésében – meghatározott 60 napos jogvesztő keresetindítási határidő eltelte után sérelmezte. Utalt arra, hogy az e körben kialakult bírósági gyakorlat szerint a jogszabályban írt 60 napos jogvesztő keresetindítási határidőben a felperesnek azt is meg kell jelölnie, hogy milyen okokra, azaz ténybeli és jogi alapra hivatkozással terjeszti elő keresetét. Ez azt jelenti, hogy a jogvesztő határidő elteltét követően újabb érvénytelenítési okot a felperes már nem jelölhet meg (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.556/2008/4. számú ítélete).
[18] Emellett azonban kifejtette, hogy a Választottbíróság 2015. március 23-i tárgyalási jegyzőkönyvéből megállapítható, abban közölte, hogy a peres felek nyilatkozatainak megtételét követően határozathozatalra kerül sor, ezért az eljárásban részt vevő személyeknek számítaniuk kellett arra, hogy a Választottbíróság ítéletet fog hozni, így e körben érdemi érdeksérelem nem merülhet fel.
[19] A bizonyítási teherről való tájékoztatás hiányával kapcsolatban kifejtette, hogy a megjelölt témakörökben a felek részéről nyilatkozattételre sor került, ennek megfelelően számukra tudható volt, hogy az ügy eldöntése során milyen körülmények kaphatnak jelentőséget, így a bizonyítási teherről való tájékoztatás elmaradása érdemi érdeksérelmet szintén nem okozhatott.
[20] Mindebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ha az elkésett hivatkozás miatt a jogvesztés nem következett volna be a felperes terhére, úgy a megjelölt indokok alapján a keresete akkor sem vezetett volna eredményre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti egyrészt a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában, ezzel kapcsolatban a Vbt. 34. § (1) bekezdésében és a Vbesz. 30. § (3) bekezdésében foglaltakat, másrészről a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában, valamint ezzel kapcsolatban a Vbesz. 39. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[22] A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása körében előadta, a bíróság jogerős ítéletében figyelmen kívül hagyta, hogy a választottbírósági eljárásban a jogelődjét, a jelen per II. rendű alperesét, nem bocsátották el a perből. Így mindkét felperesi pertársat megillették az Alaptörvényben, a Vbt.-ben, és a Vbesz.-ben foglalt eljárási alapjogok, a jelen per felperesét azonban a Választottbíróság szóban nem hallgatta meg.
[23] A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési okra alapított kereseti kérelme elbírálása körében iratellenesnek állította az elsőfokú ítéletben foglalt azt a megállapítást, hogy csak a jogvesztő keresetindítási határidő eltelte után hivatkozott volna a Vbesz. 39. § (1) bekezdésének megsértésére. Ezzel szemben – állítása szerint – a tény az, hogy a kereseti tényállásban is hivatkozott arra, az álláspontját szóban nem fejthette ki.
[24] Mivel a Vbesz. 39. § (1) bekezdése a bizonyítási eljárás befejezettnek nyilvánítása körében egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra, hogy a Választottbíróság a felek perbeszédei után rekesztheti be a tárgyalást, meghallgatni pedig csak szóbeli nyilatkozatot lehet, azzal, hogy a felperest nem hallgatták meg, jogsértés is megvalósult: sérült az esélyegyenlőség elve, az ügy személyes előadásához fűződő jog, a határozathozatalra vonatkozó szabályok, a tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség alaptörvényi szabállyá emelt elve. Ezek sérelme ugyanazon érvénytelenítési ok megvalósulását jelenti.
[25] Iratellenesnek állította a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, miszerint a 2015. március 23-án tartott tárgyaláson a Választottbíróság közölte a felekkel, hogy nyilatkozataik megtételét követően határozathozatalra kerül sor. A végzés az iratellenes hivatkozással szemben azt tartalmazta, „magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy további folytatólagos tárgyalás kitűzése nélkül zárja le a bizonyítási eljárást és rekeszti be a tárgyalást”, ami a felek együttes kérelmének hiányában a Vbesz. 33. § (1) bekezdésével ellentétes rendelkezés. Ennek az érvénytelenítési oknak a megvalósulása körében adta elő, hogy a Választottbíróság nem közölte, milyen bizonyításra lehet szükség a felek között. A bizonyítással összefüggő feladatok hogyan oszlanak meg, mely tények bizonyítására melyik fél köteles. Ezzel megsértette a tisztességes eljárás elvét és a Vbesz. 35. § (4) bekezdésében foglaltakat. Végül hivatkozott arra, iratellenes az a jogerős ítéleti megállapítás, amely szerint e körülményeket csak a jogvesztő határidő eltelte után terjesztette elő, hiszen e tényelőadás jogi indokolásával együtt szerepel a keresetlevélben is.
[26] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és megállapította, hogy az a megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[28] A Vbesz. 30. § (3) bekezdése értelmében a jogelőd elbocsátásáig végzett eljárási cselekmények és addig meghozott határozatok a jogutóddal szemben is hatályosak. E rendelkezésből azonban tévesen vonta le a felperes azt a következtetést, hogy ha a jogelőd perből történő elbocsátása nem történik meg – mert ahhoz az ellenérdekű fél nem járul hozzá, mint a perbeli esetben –, akkor a jogutódlás bekövetkezéséig és annak a bíróság által történt megállapításáig végzett eljárási cselekmények és az addig hozott határozatok a jogutóddal szemben nem hatályosak. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a választottbírósági eljárásban a jelen per felperesének jogutódi státusza szükségszerűen a jogelőd perbeli cselekményeinek jogutódra való kihatását eredményezte. Ebből következően a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a Választott≡bíróság őt mint jogutódot szóbeli tárgyaláson nem hallgatta meg, s emiatt az ügyét nem adhatta elő. A választottbírósági iratokból megállapíthatóan, a jogutódlás bekövetkezéséig a Választott≡bíróság a felek részvételével tartott szóbeli tárgyalást (2013. november 12-én, 2014. június 2-án és 2015. március 23-án) amelyen a felek az álláspontjaikat kifejthették. Ezért megállapítható, hogy a Választott≡bíróság nem sértette meg a felek meghallgatására vonatkozó, a Vbt. 34. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. A Vbesz. 33. § (1) bekezdésében szabályozott eljárásra az adott ügyben nem került sor. A felek a tárgyaláson, s azt követően írásbeli beadványaikban is az ügyüket előadhatták, e perbeli cselekmények pedig a felperessel, mint jogutóddal szemben is hatályosak. Emellett a Választottbíróság a jogutódlás megállapítását követően még külön lehetőséget biztosított a jogutód felperesnek arra, hogy az üggyel kapcsolatos álláspontját további írásbeli beadványban kifejtse. Nem sérültek tehát a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási alapjogai. A bíróság jogerős ítéletében megalapozottan állapította meg, hogy a Választottbíróság eljárása nem valósította meg a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési okot.
[29] A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított kereseti kérelem körében annyiban helytálló a felperes felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelése, hogy erre az érvénytelenítési okra már a keresetlevelében is hivatkozott. A kérelme ténybeli alapjaként azonban a keresetlevelében a felek egyenlő elbánásban részesítése követelményének [Vbt. 27. §, Vbesz. 17. § (2) bekezdés] megsértését jelölte meg azt sérelmezve, hogy a választottbírósági eljárásban szóban nem fejthette ki az álláspontját, illetve a Választottbíróság nem közölte, hogy milyen bizonyításra lehet szükség, továbbá nem tájékoztatta a bizonyítási teherről, megsértve ezzel a Vbesz. 35. § (4) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság az iratok tartalmának megfelelően, helytállóan állapította meg, hogy a felperes, csak a 60 napos keresetindítási határidőt követően adta elő az érvénytelenítés ténybeli alapjaként azt, hogy amiatt sem felelt meg a választottbíróság eljárása a felek megállapodásának, mert a tárgyalás berekesztésére a feleket nem figyelmeztette, s a perbeszédek is elmaradtak. E körben a felperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy az elsőfokú bíróság megállapítása iratellenes.
[30] A Kúria egyetért a jogerős ítéletben foglalt azzal a jogi állásponttal, hogy ha a felperes a 60 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresetlevelében már megjelölt érvénytelenítési ok megvalósulásának alátámasztásaként 60 napon túl hivatkozott további ténybeli alapra, a Vbesz. 39. §-ának megsértésére – vagyis a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés, illetve a perbeszédek elmaradására –, azt a bíróság érdemben nem vizsgálhatja. Egyébként, ha érdemben vizsgálható lenne ezen érvelése, a Kúria az alábbiakra mutat rá:
[31] A bíróság jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, a Választottbíróság a 2015. március 23-án kelt jegyzőkönyvbe foglalt végzésében felhívta a felek figyelmét arra, hogy a végzésben biztosított nyilatkozattételük után további folytatólagos tárgyalás kitűzése nélkül zárja le a bizonyítást és rekeszti be a tárgyalást. A Választottbíróságnak ez a felhívása tartalmilag megfelelt annak az előírásnak, hogy a felek nyilatkozatainak meghallgatása után rekeszti be a tárgyalást és határozatot hoz. Amennyiben a felperes a Választottbíróságnak ezt az eljárását kifogásolta és ragaszkodott volna szóbeli tárgyaláshoz, illetve perbeszéd tartásához, azt a végzés választottbírósági tárgyaláson történt átvételét követően haladéktalanul be kellett volna jelentenie a Vbesz. 16. §-a értelmében. Mivel nem jelentette be a Vbesz. 39. § (1) bekezdésében foglaltaktól való eltérés miatti tiltakozását – hanem az ügyben megtette érdemi nyilatkozatait –, úgy kell őt tekinteni, mint aki a tiltakozási jogáról lemondott. Ezért az érvénytelenítés ténybeli okaként sem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy a Válaszottbíróság eljárása a Vbesz. 39. § (1) bekezdésének megsértése miatt nem felelt meg a felek megállapodásának.
[32] A bíróság jogerős ítéletében helytállóan mutatott rá arra is, a felperes alaptalanul állította, hogy a Válasz≡tottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, mert a Vbesz. 35. § (4) bekezdésében és a 39. § (1) bekezdésében foglalt követelményeket nem tartotta be.
A Vbesz. 35. § (4) bekezdését a felperes tévesen értelmezi. E rendelkezéséből, mely szerint a bizonyítás módját az eljáró tanács állapítja meg, nem vonható le a Választottbíróság eljárására nézve követelményként az, hogy a bizonyítási teherről ki kellene oktatnia a feleket. A Vbesz. 35. § (1) bekezdése pedig csak lehetőségként rendelkezik arról, hogy az eljáró tanács felszólíthatja a feleket további bizonyítékok beterjesztésére.
[33] A Vbesz. 39. § (1) bekezdése értelmében, ha az eljáró tanács a jogvita körülményeit megfelelően tisztázottnak tekinti, a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja. A felek nyilatkozatainak (perbeszédeinek) meghallgatása után berekeszti a tárgyalást és határozatot hoz.
[34] Alaptalanul állította tehát a felperes, hogy a jogerős ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik.
[35] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.301/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás