3171/2017. (VII. 14.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2017.07.14.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Juhász Imre, dr. Salamon László és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. § (3) bekezdés nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránt előterjesztett indítványt elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírája (a továbbiakban: indítványozó) az előtte 17.P.III.21.648/2016. szám alatt folyamatban lévő eljárást felfüggesztette, és egyidejűleg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 5. § (3) bekezdése vonatkozásában.

[2] 1. Az indítványozó elsődlegesen kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pp. 5. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességét, valamint határozzon alkalmazásának kizárásáról. Álláspontja szerint a Pp. hivatkozott rendelkezése az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe ütközik, mert sérti a tárgyalás során hozott határozatban szereplő természetes személyek személyes adatok védelméhez fűződő jogát.

[3] Az indítványozó másodlagosan kérte, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja a Pp. 5. § (3) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközését.

[4] 2. Az indítvánnyal érintett – gondnokság alá helyezés iránti – peres eljárásban az indítványozó az ügy érdemében hozott határozat kihirdetésével összefüggésben fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó rámutatott, hogy a Pp. 5. § (2) bekezdése alapján a bíróság a nyilvánosságot kizárhatja a tárgyalásról. A Pp. 5. § (3) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy a bíróságnak a tárgyalás során hozott határozatát minden esetben nyilvánosan kell kihirdetnie, tehát akkor is, ha egyébként a nyilvánosságot a Pp. 5. § (2) bekezdése alapján a tárgyalásról kizárta.

[5] Az indítványozó utalt arra, hogy a gondnokság alá helyezés iránti perekben a tárgyalás során hozott határozatok jellemzően tartalmaznak az alperesre vonatkozó, azonosításra alkalmas adatot (születési név, születési hely, idő, anyja neve, lakcíme, bankszámlája adatait). A határozat kihirdetésekor ezért a hallgatóság, a sajtó tudomására jut a fél összes személyes adata, hozzátartozói adatai, ingatlana adatai és egészségi állapotára vonatkozó adatok. Az indítványozó álláspontja szerint az előtte folyamatban lévő ügyben – és általában a személyállapoti perekben – a Pp. 5. § (3) bekezdésének jelenlegi szövege miatt „teljes egészében korlátozásra kerül” az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt – a személyes adatok védelméhez való – alapvető jog. Az indítványozó meggyőződése szerint a személyállapoti perekben az ügyfelek személyes adatainak megismeréséhez nem fűződik közérdek, ezért a Pp. 5. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely kivételt nem engedve szabályozza a tárgyaláson hozott határozatok nyilvánosságát, alaptörvény-ellenes.

[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Pp. 5. § (3) bekezdése az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 6. cikk 1. bekezdésével sincs összhangban. Eszerint ugyanis az ítéletet nyilvánosan kell ugyan kihirdetni, de a tárgyalóterembe történő belépést meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban – egyéb esetek mellett – az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges. A Pp. 5. § (3) bekezdése ugyanakkor ilyen kivétel szabályt nem tartalmaz.

II.

[7] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései

„VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.”

[8] 2. Az EJEE érintett rendelkezései

„6. Cikk – Tisztességes tárgyaláshoz való jog

1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.”

[9] 3. A Pp. érintett rendelkezései

„5. § (1) A bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.

(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki.”

III.

[10] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a hatáskörébe tartozó ügyeket az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének a)–g) pontjai sorolják fel. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően – az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettségeit hatáskörei gyakorlása folytán teljesíti {3136/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [7]}. Ennek során nemcsak az eljárásait kezdeményező indítványok jogalapját – a jogszabályok vagy bírói döntések és az Alaptörvény, illetve nemzetközi szerződések összhangját – köteles vizsgálni, de – amint erre más döntésében rámutatott – nem mellőzheti annak vizsgálatát sem, hogy az egyes indítványok formája és tartalma megfelel-e az Alaptörvényben szabályozott típuskényszernek, továbbá a törvényi feltételeknek. {3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [9]}

[11] Az Alkotmánybíróság ezért elsőként azt vizsgálta, hogy a bírói indítvány megfelel-e az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésében, és az Abtv. 25. §-ában, 32. §-ában, 51. §-ában, 52. § (1) bekezdésében, 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjában, továbbá az 52. § (4)–(6) bekezdésében foglaltakból következő formai és tartalmi követelményeknek.

[12] 1. Az adott eljárásban az indítvány két kérelmet foglal magában. Az indítványozó elsődlegesen az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjára alapította kérelmét, amely a Pp. 5. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességének megállapítására, illetve alkalmazásának kizárására irányul. Másodlagosan pedig az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján kérte a Pp. megjelölt rendelkezése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság az indítványban előterjesztett kérelmek tartalmára tekintettel megállapította, hogy az indítványozó az indítvány benyújtására az Abtv. 25. § (1) bekezdése és 32. § (2) bekezdése alapján jogosult.

[13] Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel vizsgálta, hogy az indítvány a határozott kérelem feltételeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pont] megfelel-e.

[14] 1.1. Az indítványozó megjelölte azokat az alaptörvényi rendelkezéseket [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) és f) pont], amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó törvényi [Pp. 5. § (3) bekezdés] rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], és az Alaptörvény [VI. cikk (1)–(3) bekezdés], továbbá a nemzetközi szerződés (EJEE 6. cikk 1. bekezdés) megsértettnek vélt rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].

[15] 1.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megjelölt rendelkezésével.

[16] Az Alkotmánybíróság a 3058/2015. (III. 31.) AB végzésben kiemelte: „Nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha [...] nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés [...] Az elégtelen indokolás miatt akadálya az érdemi elbírálásnak az is, ha a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés [...], vagy az alkotmányjogi értelemben nem releváns”.

[17] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított követelményeknek megfelelően az indítványozó részletes indokolást adott elő az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése vonatkozásában, amellyel alkotmányjogi értelemben összefüggésben áll az általa sérelmesnek tartott törvényi rendelkezés, és ez az összefüggés releváns. Az indítványhoz mellékelt dokumentumok – a 17.P.21.648/2016/11. számú tárgyalási jegyzőkönyv – alapján ugyanis megállapítható, hogy a kifejtett alkotmányjogi indokok alapján felmerül az alapjogsérelem lehetősége a konkrét perrel érintett alperes személyes adatok védelméhez való jogával összefüggésben.

[18] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy a határozott kérelem követelménye a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítása iránti kérelem indokolásával összefüggésben is teljesül. Az indítványozó ugyanis részletesen kifejtett indokolással rámutatott, hogy szerinte az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme érdekében az EJEE 6. cikk 1. bekezdés – szemben a Pp. 5. § (3) bekezdésével – lehetőséget ad az ítélethirdetés nyilvánosságának korlátozására, amely felveti a nemzetközi szerződésbe ütközés lehetőségét.

[19] 1.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány lényegében három jogkövetkezmény alkalmazására irányul. Elsődlegesen az Abtv. 41. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Pp. 5. § (3) bekezdésének – a megsemmisítés jogkövetkezményét is magában foglaló – alaptörvény-ellenessége megállapítására irányul, míg másodlagosan az Abtv. 45. § (4) bekezdése szerinti alkalmazási tilalom kimondására. Az indítványozó harmadlagosan a Pp. 5. § (3) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kérte, amelynek az Abtv. 42. §-a szerinti jogkövetkezményét az Alkotmánybíróság mérlegelés alapján határozza meg {23/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [48]–[49]}.

[20] 2. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében az egyedi normakontroll eljárásnak további két – egymással összefüggő – feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, és a kezdeményezésnek ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kell irányulnia {3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]; 3242/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [4]}. A bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét” jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban ugyanis szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy valóban kell azt az adott ügyben alkalmaznia. Csak ezzel biztosítható a kezdeményezés egyedi normakontroll jellege {3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [7]}. Az Alkotmánybíróság a 3046/2016. (III. 22.) AB határozatban megállapította azt is, hogy a bíró minden olyan – az eljárás során alkalmazandó – norma alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére jogosult, amely a perben érintett személyek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét érinti (Indokolás [11]).

[21] Az adott ügyben megállapítható, hogy az eljáró bírónak az előtte folyamatban lévő ügyben az ítélethirdetést a támadott törvényi rendelkezés alapján kell lefolytatnia, és ez a perben érintett személyek alapvető jogait érinti.

IV.

[22] Az indítványozó a megítélése szerint fennálló alkotmányossági problémát a polgári per tárgyalása során hozott határozatok nyilvános kihirdetésével kapcsolatban adta elő. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványban foglalt alkotmányossági probléma megítéléséhez szükséges mértékben – az ügy érdemi vizsgálata előtt – áttekintette a polgári peres eljárás azon szabályait, amelyek a határozatok kihirdetésével összefüggésben állnak.

[23] A bíróság az eljárás során hozott határozatok tartalmát közlés útján hozza a felek és az érintett perbeli személyek tudomására. A kihirdetés a határozatok közlésének szóbeli formája. A bíróságnak kihirdetés útján kell közölnie a tárgyalás folyamán hozott határozatokat.

[24] A határozatok kihirdetésére vonatkozó szabályokat a Pp. 218. §-a tartalmazza. Eszerint a tárgyalás folyamán hozott határozatot a tárgyalás napján ki kell hirdetni. A bíróság a kihirdetést ugyanakkor az ítéletre nézve – legfeljebb 15 napra – elhalaszthatja, ha „ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges” (BDT 2005.1294.). A kihirdetés határnapját ilyen esetben nyomban ki kell tűzni, és a határozatot a kihirdetés napjáig írásba kell foglalni. Abban az esetben tehát, ha a bíróság az ítélet kihirdetését nem halasztja el, azt a tárgyalás napján kell kihirdetnie. A végzéseket minden esetben a tárgyalás napján kell kihirdetni.

[25] A Pp. 218. § (3) bekezdése értelmében a határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll. Az indokokat azonban csak akkor kell ismertetni, ha a határozatot egyébként indokolni szükséges. A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az ítéletet minden esetben indokolni kell, míg a végzéseket a Pp. 222. § (1) bekezdése értelmében csak akkor szükséges megindokolni, ha külön fellebbezéssel megtámadhatók.

[26] A határozat rendelkező részét a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni és azt a tanács tagjainak alá kell írniuk [Pp. 218. § (2) bekezdés]. Az ítélet kihirdetése előtt írásba foglalt és a tanács tagjai által aláírt rendelkező rész megnevezése a gyakorlatban – a korábban hatályban volt bírósági ügyviteli szabályzat szóhasználatával – a „kisítélet”. A bíróság tehát az ítéletet a „kisítélet” felolvasásával és annak rövid szóbeli indokolásával hirdeti ki. A határozat rendelkező részét a bíróság (a tanács elnöke) állva olvassa fel, és a kihirdetésen jelen lévő személyek állva hallgatják végig.

[27] A határozatok kihirdetéséhez jogkövetkezmények kapcsolódnak. A kihirdetéssel minden esetben beáll az egyszerű kötőerő, vagyis a bíróság a per további részében – ha a törvény másként nem rendelkezik [pl. Pp. 3. § (4) bek., 227. § (2) bek.] – a határozathoz kötve van. Ennek folytán a bíróság a kihirdetett határozat megváltoztatására (módosítására) vagy hatályon kívül helyezésére kizárólag a törvényben szabályozott esetekben jogosult (Pp. 224. §, 225. §, 227. §). Az eljárási szabályok megsértésének minősül és hatályon kívül helyezést megalapozó indok az a tény, hogy a kihirdetett ítélet nem tartalmaz rendelkezést a viszontkereset tárgyában, viszont a felek részére kézbesített ítélet – annak a Pp. 225. §-a szerinti kiegészítése nélkül – rendelkezik erről, és az indokolás is utal erre. Ilyenkor ugyanis a viszonkeresetre vonatkozó rendelkezés valójában nem került kihirdetésre (BDT 2001.543.). A bíróság által kihirdetett és a feleknek megküldött ítéletnek tehát szövegazonosnak kell lennie, változtatásra csak a Pp. előírásai alapján van mód (KGD 2010.20.).

[28] Abban az esetben, ha a kihirdetett határozat fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetéssel jogerőre emelkedik [Pp. 228. § (1) bekezdés]. A jogkövetkezményekkel összefüggésben szükséges utalni arra is, hogy egyes esetekben a határozatot a kihirdetéssel közöltnek kell tekinteni [Pp. 219. § (3) bekezdés], ezért a közlés joghatásai fűződnek hozzá (megkezdődik a teljesítési határidő, illetve a perorvoslati kérelmek előterjesztésére nyitva álló határidő, lásd PK 191. számú állásfoglalás).

[29] Az indítvány nem megalapozott.

[30] Az Alkotmánybíróság az ügy érdemében elsőként azt vizsgálta, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése sérti-e az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.

[31] 1. Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. A személyes adatok védelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság már korai gyakorlatában hangsúlyozta, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. „E jog tartalma ezért az, hogy mindenki maga rendelkezik […] személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról” [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 70.; 15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 41–42.].

[32] Az Alkotmánybíróság e gyakorlatát megerősítve a 11/2014. (IV. 14.) AB határozatban rámutatott, hogy „[a] »személyes adat« minden esetben az ember magán- és családi életéről szóló információ; így a jog lehetővé teszi az ember számára, hogy magán- és személyes életéről szóló információkkal kizárólag maga rendelkezzék: amiből következik, hogy korlátozása az alapjog-korlátozás feltételei szerint megengedett. Az önrendelkezés akkor lehetséges, ha minden ember maga dönti el, hogy saját magáról – magánéletéről (ami a saját élete) és családi életéről – milyen ismeretet oszt meg és kivel. Ezen a felfogáson az Alaptörvény nem változtatott, mert az Alkotmányhoz hasonlóan tartalmazza »a személyes adatok védelme« fogalmát, amelyet […] kifejezetten alapjognak tekint.” (Indokolás [55])

[33] 1.1. A személyes adatok védelméhez való jog korlátozása tehát az alapjogi teszt feltételei szerint megengedett. Ennek alkalmazásakor az Alkotmánybíróság az alapvető jog korlátozásának szükségessége körében értékeli a célhoz kötöttség követelményének érvényesülését: azt, hogy a személyes adat feldolgozásának van-e pontosan meghatározott és jogszerű célja; s az adatfeldolgozás minden szakasza megfelel-e a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak.

[34] Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának másik alapvető garanciája az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutatott, hogy „[s]zemélyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni csak konkrét törvényi felhatalmazás esetén szabad, illetve abban az esetben, ha az érintett abba beleegyezik” [74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 755.].

[35] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor még szigorúbb követelményt állított a különleges adatok kezelése elé. A különleges (szenzitív, érzékeny) adatok esetében „az adatkezelésnek konkrét célhoz kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az adatkezelés a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan esetkörben kerül sor, illetve arra nem a szükséges mértékre korlátozott személyi kör jogosult, akkor az adatkezelés meghatározott cél nélkül, illetve korlátlan módon válik lehetővé.” [65/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 357, 364–365.]

[36] Az adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például az adatok továbbítása, nyilvánosságra hozatala is [74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 756.].

[37] 1.2. Az Alaptörvény – csak úgy, mint a korábbi alkotmányos szabályozás – nem ad alkotmányos szintű meghatározást a személyes adat fogalmára {2/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság ezért az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezésiből indul ki {3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}.

[38] Az Infotv. 3. § 2. pontja szerint személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Infotv. 3. § 3. pont b) alpontja szerint különleges adat az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

[39] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában hangsúlyozta, hogy a különleges adatokat kizárólag az érintett kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Ha az érintett cselekvőképtelensége folytán nem tudja hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy más személy létfontosságú érdeke, katasztrófa- vagy szükséghelyzet elhárítása és megelőzése indokolhatja a cselekvőképtelen személyes adatainak szükséges mértékű kezelését. Más esetekben közösségi érdek (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti bizonyos különleges adatok kötelező kezelését. Az ilyen adatkezelést azonban csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák biztosításával [74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 756.].

[40] Az Infotv. az adatvédelem korábbi rendszerét és az ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatot foglalja össze {3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. Ennek megfelelően az Infotv. 6. § (2) bekezdése kimondja: ha az érintett cselekvőképtelensége folytán vagy más elháríthatatlan okból nem képes hozzájárulását megadni, akkor a saját vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelméhez, valamint a személyek életét, testi épségét vagy javait fenyegető közvetlen veszély elhárításához vagy megelőzéséhez szükséges mértékben a hozzájárulás akadályainak fennállása alatt az érintett személyes adatai kezelhetőek. Az Infotv. 5. § (5) bekezdés c) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy különleges adat az Infotv. 6. §-ban meghatározott esetekben, valamint akkor kezelhető, ha az Infotv. 3. § 3. pont b) alpontjában foglalt adatok esetében törvény közérdeken alapuló célból elrendeli.

[41] Összességében tehát megállapítható, az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása körében az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján azt értékeli, hogy a korlátozás más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával történik-e. Az Alkotmánybíróság szigorúbb garanciarendszert vesz figyelembe akkor, ha a törvény különleges adatok kezelésére vonatkozik [Infotv. 5. § (5) bekezdés, 6. § (2) bekezdés].

[42] 2. Az adott esetben a személyes adatok védelméhez való jog állított sérelme egy gondnokság alá helyezés iránti perben merült fel az ügy érdemében meghozott határozat (ítélet) nyilvános kihirdetésével összefüggésben. Az indítványozó által állított alkotmányossági probléma abban a kérdésben foglalható össze, hogy az ítélet kihirdetése során nyilvánosságra hozhatók-e a perbeli személyek személyes adatai, köztük az eljárás alá vont személy (alperes) egészségi állapotára vonatkozó különleges adatok.

[43] 2.1. A tárgyalás nyilvánossága az igazságszolgáltatás egyik kiemelt alapelve. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 12. § (1) bekezdése ezért kimondja, hogy
„[a] bíróság tárgyalása – ha törvény kivételt nem tesz – nyilvános”. Ennek megfelelően a Pp. is a polgári peres eljárás alapelvei között szabályozza, hogy „a bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el” [Pp. 5. § (1) bekezdés].

[44] A Pp. 5. § (2) bekezdése a tárgyalás nyilvánosságának korlátozását lehető tevő szabályokat tartalmaz. Eszerint „[a] bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.”

[45] A Pp. 5. § (2) bekezdése ugyanakkor nem vonatkozik a tárgyaláson hozott határozatok nyilvános kihirdetésére. A Pp. 5. § (3) bekezdése ugyanis korlátozást nem engedve mondja ki, hogy „[a] bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki”.

[46] 2.2. A gondnokság alá helyezés eljárási szabályait a Pp. XVIII. Fejezete tartalmazza. A Pp. 310. § (2) bekezdése alapján az eljáró bíróság az érintett elmeállapotának megítéléséhez igazságügyi elmeorvos szakértőt rendel ki. Az anyagi jogi szabályok alapján ugyanakkor a bíróság nem alapozhatja ítéletét kizárólag az orvosszakértő véleményére, hiszen a szakértő kizárólag a cselekvőképesség korlátozásához szükséges egyik feltételről, az elmeállapotról nyilatkozik. A bíróságnak kell megítélnie az érintett személyi körülményeit, valamint vizsgálni családi, társadalmi kapcsolatait, ezáltal esetenként eldönteni: az önrendelkezési jog milyen mértékű korlátozása szükséges. Ha szükséges egyáltalán a cselekvőképesség korlátozása, a bíróság dönt arról, hogy milyen ügycsoportokban, vagy végső esetben teljes korlátozást rendel el. Ez tehát az ügy érdemi kérdése, amelynek eldöntését a bíróságnak indokolnia kell az ítélet kihirdetése során.

[47] Az indítványozó ezért hangsúlyozta indítványában, hogy a gondnokság alá helyezés elrendelése esetén a bíróság a meghozott ítéletének kihirdetése során az alperes személyes adatait szükségképpen nyilvánosságra hozza mind a rendelkező rész felolvasásakor, mind az abban foglalt döntés szóbeli indokolásakor. Ezzel pedig korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogát. Megállapítható emellett az is, hogy az ítélet kihirdetése nem csak az alperes személyes adatait, hanem az ítélet indokolásával érintett más személyek – pl. az alperes családja tagjainak – személyes adatát is érintheti.

[48] Az Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság törvényi előírása folytán az adatok nem vesztik el személyes adat jellegüket (702/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1642, 1643.). A személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozását ugyanakkor indokolhatja több alkotmányos cél (pl. az átlátható működés, közhitelesség, forgalombiztonság). [74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 756.]

[49] Az adott esetben a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozása a tárgyalás nyilvánosságának követelményével összefüggésben merül fel. Amint az Alkotmánybíróság már rámutatott, a tárgyalás nyilvánossága és a bírósági döntés nyilvános kihirdetése biztosítja a társadalom részéről az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését [58/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 289, 292.]. A nyilvánosság minden ügyben, minden fokon és mindenféle eljárási rendben olyan kiemelt követelmény, amely „megvédi az eljárás résztvevőit a titkos eljárásoktól és ítéletektől, ugyanakkor növeli a bíróságokba vetett bizalmat is” [20/2005. (V. 26.) AB határozat, ABH 2005, 202, 212.].

[50] Ez az indoka annak, hogy a Bszi. 12. §-a a tárgyalás és a bíróságok döntésének nyilvánosságát az igazságszolgáltatás alapelvei között határozza meg, amelyet az egyes eljárási törvények szintén alapelvi rendelkezésként tartalmaznak. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a bírósági eljárások nyilvánossága az alkotmányos alapelvek közé tartozik, és elsősorban a tárgyalás nyilvánosságának és a bírósági döntés nyilvános kihirdetésének a követelményét foglalja magában [58/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 289, 292.].

[51] A bírósági eljárás nyilvánosságának a biztosítéka továbbá az is, hogy a perben meghozott jogerős bírói döntések – egyes kivételek mellett – bárki által megismerhetőek [Pp. 119. § (7)–(8) bekezdés, Bszi. 163–166. §§]. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a bírósági határozatok megismerhetősége a jogállamiság elvéből következően is fontos követelmény, hiszen a jogot a bíróságok a saját értelmezésük szerint állapítják meg: jogvitát eldöntő tevékenységük során a jogot alkalmazva azt értelmezik, sőt tovább is fejlesztik. A konkrét ügyeket eldöntő határozatokban kifejtett jogi okfejtés, jogértelmezés hozzáférhetősége révén a bíróságokon kívüli jogalkalmazók és jogkövetők számára is láthatóvá válik egy jogi norma tartalma, mindez egyúttal a joggyakorlat egységesebbé válása felé is hat” {3056/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [15]}. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kiemelte: „[a] bírósági határozatok – amelyeket bár közhatalmi szervek hoznak, és amelyek a közhatalmi szervek által kezelt adatokat tartalmazzák – alapvetően a természetes és más személyek jogait és kötelezettségeit, egymással való viszonyukat rendezik; mind a magánjog területén, mind a büntetőjogi, vagy közigazgatási kérdésekben. A bírósági eljárásban a természetes személyekre, mint felekre vonatkozó adatok személyes adatok, ideértve azt az esetet is, amikor valamely szervezet hozható kapcsolatba természetes személlyel” {3056/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [16]}.

[52] Az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy „[a] bírósági eljárás a jogérvényesítés eszköze. A legtöbb esetben a bírósági út igénybevétele nem választási lehetőség; a jogalany tipikusan vagy rajta kívül álló okok miatt válik féllé az eljárásban (pl. büntetőeljárás vádlottja, polgári ügy alperese), vagy pedig a bírói út az egyetlen legitim módja jogainak, érdekeinek érvényesítésére. A bírósági eljárásban való részvételt tehát nem lehet a személyes adatok védelméhez való jogról történő önkéntes lemondásnak tekinteni” {3056/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [17]}.

[53] A jogalkotó ezért egyes esetekben a személyes adatok védelmének ad elsőbbséget. A kivételek körében elsősorban a 2.1. pontban már hivatkozott Pp. 5. § (2) bekezdésében foglaltakra szükséges utalni. Emellett azonban a Pp. más esetekben is lehetővé teszi a nyilvánosság kizárását. Ilyen korlátozást tesz lehetővé a Pp. a házassági perekben, amikor kimondja, hogy „[a] házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot az 5. §-ban foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni.” [Pp. 284. § (1) bekezdés]. E szabály irányadó a személyi állapottal kapcsolatos perekben azzal, hogy a gondnokság alá helyezési perekben külön szabályok érvényesülnek. Eszerint „[a] gondnokság alá helyezési per tárgyalásáról a nyilvánosságot a felperes kérelmére is ki lehet zárni, ha az alperes személyiségi jogainak védelme érdekében ez indokolt.” [Pp. 309. § (1) bekezdés]. Az a tény ugyanakkor, hogy a Pp. lehetővé teszi az említett esetekben a nyilvánosság kizárását a tárgyalásról, nem érinti a Pp. 5. § (3) bekezdésének azt a szabályát, hogy a bíróságnak a tárgyalás során hozott határozatát ilyen esetekben is nyilvánosan kell kihirdetnie.

[54] A szabályozás indoka, hogy a bíróságok döntéshozatala felett ne szűnhessen meg teljes egészében a társadalmi kontroll. Ezekben az esetekben ugyanis az ítélethirdetés nyilvánossága az egyetlen biztosítéka annak, hogy a bíróságok eljárását a nyilvánosság kontrollja alá lehet vetni, megakadályozva a tisztességtelen, részrehajló eljárások lefolytatásának a lehetőségét. Különösen kiemelt jelentősége van a nyilvános ítélethirdetésnek azokban az esetekben, amikor a bíróságok olyan határozatot hoznak, amelynek bárki általi megismerhetőségét a Bszi. vagy a Pp. kizárja. Így például nem adható a Pp. 119. § (9) bekezdése szerint másolat a Pp. XVIII. Fejezetének hatálya alá tartozó eljárásokban (gondnokság alá helyezés iránti perekben) hozott ítéletről.

[55] Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a gondnokság alá helyezés iránti perekben a Pp. 5. § (3) bekezdése az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdéséből fakadó – a bírósági eljárásban résztvevő személyek – személyes adatok védelméhez fűződő jogának szükséges korlátozásának minősül.

[56] 3. Az adott ügyben az indítványozó előadta, hogy a tárgyalás során hozott határozat kihirdetése során a Pp. 218. § (2) bekezdése alapján kell eljárnia. E rendelkezésből ugyanakkor az indítványozó szerint az következik, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése szerinti határozat hirdetése során a határozat rendelkező részét – amely a gondnokság alá helyezés iránti perekben a keresetnek történő helytadás esetén a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően az alperes személyes adatait tartalmazza – minden esetben szó szerint fel kell olvasnia, és azt a személyes adatokat is magában foglalóan indokolnia kell.

[57] Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy az információs önrendelkezési jog gyakorlásának egyik alapvető garanciája az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása {74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 755.; 3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [37]–[46]}. Az Alkotmánybíróság ezért a konkrét ügyben a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perekben érintett természetes személyek személyes adatok védelméhez fűződő jogának korlátozása körében a korlátozás arányossága megítélésekor azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságnak – a Pp. támadott alapelvi rendelkezése és az azzal összefüggő szabályozás alapján – a perben meghozott ítélet nyilvános kihirdetése során mennyiben kell a nyilvánosság elé tárnia az érintettek személyes adatait.

[58] A Pp. rendelkezései előírják, hogy a bírónak az ítélet rendelkező részét fel kell olvasnia [Pp. 218. § (3) bekezdés első fordulat]. Azt azonban a Pp. nem írja elő, hogy a rendelkező résznek mit kell tartalmazni. A bírói gyakorlat szerint a rendelkező részből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a bíróság milyen döntést hozott a kereset (viszontkereset) tárgyában [Ez szükségképpen következik a Pp. 213. § (1) bekezdéséből]. Emellett a rendelkező rész a perköltségviselés tárgyában [Pp. 77. §, 78. § (2) bekezdés] és a jogorvoslat [Pp. 220. § (3) bekezdés] vonatkozásában tartalmaz szükségképpen rendelkezést.

[59] A Pp. 218. § (3) bekezdése előírja az eljáró bíróság számára, hogy a rendelkező rész felolvasása után a döntést röviden indokolni kell. Az, hogy mi ennek az indokolásnak a konkrét tartalma, illetve, hogy az indokolás mennyiben részletekbe menő, jelentős mértékben az eljáró bírón múlik. Nincs normatív alapja annak, hogy a bírónak miként kell szóban indokolnia. A Pp. kizárólag az írásba foglalt ítélet vonatkozásában tartalmaz kifejezett rendelkezéseket [Pp. 220. § (1) bekezdés d) pont, 221. § (1) bekezdés].

[60] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségképpen, hogy a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben eljáró bírónak a Pp. 5. § (3) bekezdése alapján a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatainak feltárásával kell nyilvánosan kihirdetnie. A Pp. támadott rendelkezése és az azzal összefüggő szabályozás nem zárja ki a tárgyaláson hozott határozat ilyen módon történő szövegezését és kihirdetését, ugyanakkor ez a gyakorlat nem következik szükségszerűen a Pp. rendelkezéseiből. Megállapítható tehát, hogy az eljáró bírónak a Pp. rendelkezései alapján nem szükséges személyes adatot feltüntetnie a rendelkező részben, és a rendelkező rész szóbeli indokolására vonatkozó eljárási szabályok sem követelik meg a személyes adatok szükségképpeni közlését. A Pp. támadott rendelkezésén alapuló nyilvános határozathirdetés követelménye ezért önmagában nem eredményezi a perbeli személyek személyes adatok védelméhez fűződő jogának aránytalan korlátozását, és az alapvető jog sérelmét.

[61] Az Alkotmánybíróság ezért a Pp. 5. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenessége megállapítása és alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt elutasította.

VI.

[62] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése sérti-e az indítványban megjelölt nemzetközi szerződés hivatkozott rendelkezését. Ezzel összefüggésben utal arra az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése a korábbi Alkotmány hasonló szabályához képest nevesítetten „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében” garantálja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. Ennek a rendelkezésnek az érvényesítését szolgálja az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontjában meghatározott hatásköre, amely szerint vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését (megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést) {23/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [19]}.

[63] Az indítványozó a Pp. 5. § (3) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközésével összefüggésben a következőkre hivatkozott. A VIII. Pp. novella hatálybalépését megelőzően a személyi állapottal kapcsolatos perekben a Pp. 5. §-a lehetőséget adott arra, hogy a fél kérhesse a nyilvánosság kizárását a határozat kihirdetéséről. Ennek eltörlését azonban az „Emberi Jogok Európai Egyezményének ratifikálása tette szükségessé, melynek 6. cikk 1. pontja egyértelműen megfogalmazza azt a követelményt, hogy az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, kivételt nem engedve e szabály alól”. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanakkor az EJEE 6. cikk 1. pontjának értelmezéséből nem következik, hogy a jogalkotónak kivételt nem engedve kellene szabályoznia a tárgyalás során hozott határozatok nyilvános kihirdetésének kötelezettségét. Erre tekintettel állította a Pp. 5. § (3) bekezdésének az EJEE-be való ütközését.

[64] Az EJEE 6. cikk 1. pontja kifejezetten előírja, hogy az „ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni”, ugyanakkor „a tárgyalóterembe történő belépést […] meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.”

[65] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több döntésében rámutatott, hogy az ítélethirdetés nyilvánossága a tisztességes eljárás garanciája. A hazai szabályozásban a tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény XXVIII. cikke deklarálja. Eszerint „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” A Pp. 5. § (3) bekezdése az Alaptörvény e rendelkezésének az érvényesülését biztosítja annak előírásával, hogy a tárgyalás során hozott határozatot nyilvánosan kell kihirdetni.

[66] Az EJEB az EJEE 6. cikk 1. bekezdésével összefüggésben rendszerint azt hangsúlyozza, hogy a bírósági eljárás nyilvánossága biztosítja a társadalmi ellenőrzést a bíróságok döntéshozatala felett. A nyilvánosság ezért megvédi a feleket a bírói önkénytől és az ellenőrizhetetlen igazságszolgáltatástól [Fazliyski kontra Bulgária (40908/05), 2013. április 16., 69. bekezdés] Az EJEB rámutatott arra is, hogy a bírósági eljárás nyilvánossága az egyik biztosítéka az igazságszolgáltatásba vetett bizalom fenntartásának {Pretto kontra Olaszország [GC] (7984/77), 1983. december 8., 21. bekezdés}.

[67] Az EJEB több döntésében utalt arra, hogy a bírósági ítéletek nyilvános kihirdetésének követelménye általában azzal teljesül, ha a bíróság a rendelkező részt nyilvánosan felolvassa, és azt röviden megindokolja. Önmagában a rendelkező rész felolvasásával még nem teljesül a nyilvános ítélethirdetés követelménye [Ryakib Biryukov kontra Oroszország (14810/02), 2008. január 17., 38. bekezdés].

[68] Az ítéletnek ugyanakkor más módon való nyilvánosságra hozatala is összeegyeztethető lehet az EJEE 6. cikk 1. bekezdésével. Az EJEB ezzel összefüggésben jellemzően azt hangsúlyozza, hogy minden ügyben egyedileg – az ügy speciális jellegzetességeihez mérten – kell értékelni, hogy az ítélet nyilvánossá tételének formája megfelel-e az EJEE 6. cikk 1. bekezdése céljának és szándékának {Pretto kontra Olaszország [GC] (7984/77), 1983. december 8., 26. bekezdés; Axen kontra Németország [GC] (8273/78), 1983. december 8., 31. bekezdés; Moser kontra Ausztria (12643/02), 2006. szeptember 21., 101. bekezdés}. Az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének célja pedig abban áll, hogy a tisztességes eljárás érvényesülése érdekében biztosítsa a nyilvánosság ellenőrzését az igazságszolgáltatás felett {Axen kontra Németország [GC] (8273/78), 1983. december 8., 32. bekezdés}.

[69] Az EJEB álláspontja szerint megfelelően biztosítja az EJEE 6. cikk 1. bekezdése céljának az érvényesülését, ha nyilvánosság kizárásával kihirdetett ítélet meghozatalát követően egy nyilvános adatbázisból bárki által megismerhető {Pretto kontra Olaszország [GC] (7984/77), 1983. december 8., 27. bekezdés}. Egy másik ügyben az EJEB azért állapította meg az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének a sérelmét, mert a kihirdetett ítélet indokolása kizárólag a felek számára volt hozzáférhető, és nem volt biztosított, hogy azt a feleken kívül mások is megismerhessék. Ezáltal nem érvényesülhetett a nyilvánosság kontrollja az igazságszolgáltatás felett. [Ryakib Biryukov kontra Oroszország (14810/02), 2008. január 17., 42–43, 46. bekezdés]

[70] Az EJEB egy gyermekelhelyezés iránti per nyilvánosságával összefüggésben hangsúlyozta: indokolt, hogy ezeket a tárgyalásokat a bíróság zárt tárgyaláson és az ítélet kihirdetésének mellőzésével folytassa le. A nyilvánosság kizárása ugyanis ilyen esetekben biztosítja a gyermek és a felek magánszférájának a védelmét. Az ítélet nyilvános kihirdetése pedig veszélyeztetné ezen célok elérését. Ugyanakkor szükséges, hogy rendelkezésre álljanak olyan garanciák, amelyek biztosítják az EJEE 6. cikk 1. bekezdése céljának érvényesülését. Az adott ügyben az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének célja azáltal érvényesült, hogy a bíróság által meghozott ítéletet az érdekeltek teljes egészében megismerhették, továbbá a bíróság az ítéleteit anonimizált formában rendszeresen közzéteszi, biztosítva ezáltal, hogy a nyilvánosság megismerje az ítélkezési tevékenyégét [B. és P. kontra Egyesült Királyság (36337/97. és 35974/97), 2001. április 24., 42–49. bekezdés]. Döntő szempont volt az előbbi ügyben az ítéletek későbbi közzététele és megismerhetőségének lehetővé tétele. Egy másik gyermekelhelyezés iránti perben ugyanis az EJEB egyezménysértőnek találta az ítélet kihirdetésének elmaradását, mert azt később sem hozták nyilvánosságra [Moser kontra Ausztria (12643/02), 2006. szeptember 21., 102–103. bekezdés].

[71] Az EJEB fentiekben bemutatott gyakorlata alapján megállapítható, hogy az ítélet nyilvános kihirdetésének követelménye az EJEE 6. cikk 1. bekezdése alapján feltétlen érvényesülést kívánó garanciája a tisztességes eljáráshoz való jognak. Az EJEB a nyilvános kihirdetés elmaradását kizárólag akkor fogadja el, ha a bírósági eljárást követően biztosítottak olyan garanciák, amelyek révén az EJEE 6. cikk 1. bekezdésének célja megvalósul. Ennek eddig egyetlen elismert esete az volt, ha a bíróságnak a nyilvánosság mellőzésével kihirdetett ítéletét a bíróság később anonimizált formában közzétette, biztosítva ezáltal a nyilvánosság kontrollját az igazságszolgáltatás működése felett.

[72] A Pp. 5. § (3) bekezdése kivételt nem engedve úgy rendelkezik, hogy a tárgyalás során hozott határozatot nyilvánosan kell kihirdetni. Figyelemmel az EJEB gyakorlatára, a tárgyalás során hozott határozat nyilvános kihirdetését kizárólag akkor mellőzhetné a bíróság, ha az eljárást követően biztosított volna a határozat bárki által történő megismerhetősége. A Pp. XVIII. Fejezetének hatálya alá tartozó eljárások tekintetében azonban a Pp. 119. § (9) bekezdése kizárja, míg a Bszi. 163. § (2) bekezdés b) pontja a fél döntésétől teszi függővé, hogy a határozatok bárki által megismerhetők legyenek.

[73] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 5. § (3) bekezdése az EJEE 6. cikk 1. bekezdésével összhangban szabályozza a tárgyalás során hozott ítéletek nyilvános kihirdetését, ezért a Pp. 5. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti indítványt is elutasította.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Czine Ágnes s. k.,

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

Dr. Salamon László s. k.,

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

Dr. Szabó Marcel s. k.,

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[74] Egyetértek a határozat rendelkező részével és annak indokolásával is, azonban szükségesnek tartom az indokolás kiegészítését az alábbiakkal.

[75] 1. Mindenekelőtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az adott ügyben az indítványozó bíró a Pp. alapelvi előírásainak körébe tartozó rendelkezést támadott, amely a peres eljárás nyilvánosságának egyik garanciális szabálya. Az Alkotmánybíróság azonban a Pp. 5. § (3) bekezdésének állított alaptörvény-ellenességét kizárólag a gondnokság alá helyezés iránti perek tárgyalása során meghozott ítélet nyilvános kihirdetésével összefüggésben vizsgálta. A határozat indokolásának megállapításai ezért kizárólag a Pp. XVIII. Fejezetének hatálya alá tartozó eljárásokban irányadók.

[76] 2. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a gondnokság alá helyezés iránti perek tárgyalása során meghozott ítéletek nyilvános kihirdetése sérti a perbeli személyek – különösen az alperes – személyes adatok védelméhez fűződő jogát. Ennek indokát abban látja, hogy az ítélet rendelkező részének szövegezése részben eltér a más ügytípusokban általános gyakorlattól. A gondnokság alá helyezés iránti perben ugyanis a tárgyaláson meghozott ítélet rendelkező része – a keresetnek történő helytadás esetén – az alperes azonosítására szolgáló adatokat is tartalmaz. Az ítélet nyilvános kihirdetése során pedig a rendelkező részt a Pp. 218. § (3) bekezdése értelmében minden elemére kiterjedően szó szerint fel kell olvasni. Az indítványozó szerint abból következően, hogy a tárgyaláson hozott ítéletet a Pp. 5. § (3) bekezdése alapján minden esetben nyilvánosan kell kihirdetni, és az ítélethirdetésen bárki jelen lehet, az alperes személyes adatai ezáltal bárki által megismerhetővé válhatnak.

[77] 3. A Pp. 5. § (3) bekezdésével összefüggésben fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a Pp. e rendelkezését a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1954. évi VI. törvény (a továbbiakban: I. Pp. novella) iktatta a Pp.-be [7. § (3) bekezdés]. A rendelkezés eredeti szövegezése szerint „[a] bíróság a tárgyalás során hozott határozatait általában nyilvánosan hirdeti ki”. A Pp. e rendelkezéséhez fűződő kommentár-irodalom azt hangsúlyozta, hogy „[a] nyilvánosság elvénél fogva a tárgyaláson valamennyi eljárási cselekmény – a határozathozatal céljából tartott bírósági zárt tanácskozás kivételével – nyilvánosan megy végbe. A tárgyaláson bárki megjelenhet, nem csupán a felek és az eljárásban szereplő személyek. A bírósági nyilvános tárgyalásokról sajtóbeszámolókat lehet közzétenni, miáltal még eredményesebben érvényesül az igazságszolgáltatás hatása”. Emellett a Pp. 7. § (2) bekezdése a nyilvánosság elve alól kivételeket állapított meg. A kommentár-irodalom kifejezetten utalt rá, hogy a fél kérelmére „a 7. § (2) bekezdésben foglalt feltételek fennforgása nélkül is” kizárható a nyilvánosság a gondnokság alá helyezés iránti per egész tárgyalásáról. [Névai László: Alapvető elvek In Szilbereky Jenő és Névai László (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata, KJK, Budapest, 1976, 190–191. o.]

[78] A Pp. 7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést az 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: VIII. Pp. novella) a Pp. 5. § (3) bekezdésében újraszabályozta. A jogalkotó a hatályos szabályozásnak megfelelően átszövegezte a rendelkezést, vagyis elhagyta a rendelkezésből az „általában” kifejezést. Ennek miniszteri indokolása szerint: „[a] bírósági szervezeti törvénnyel való összhangot szolgálja a törvény azon előírása is, amely alapján a tárgyalás során hozott határozatot a bíróság nyilvánosan köteles kihirdetni (lásd a Pp.-nek a törvény által megállapított új 5. §-át). A hatályos Pp. ugyanis ezzel összefüggésben pontatlanul fogalmaz akkor, amikor a nyilvános ítélethirdetés követelményét csak »általában« írja elő. A törvény a házassági perekben is kizárja a zárt körben történő ítélethirdetés lehetőségét (lásd ezzel összefüggésben az 50. §-t). A törvény 170. §-a módosítja az egyes iparjogvédelmi eljárásokra irányadó törvények azon rendelkezéseit is, amelyek ma még lehetővé teszik a bírói döntés »zártkörű« kihirdetését.

[79] A törvény ugyanakkor különbséget tesz a határozat kihirdetésére vonatkozó követelmények és a tárgyalás nyilvánosságának a korlátozhatósága között. Az eljárás résztvevőinek személyiségi jogai a tárgyalás nyilvánosságának korlátozását éppúgy indokolttá tehetik, mint a hatályos szabályok által is elismert titokvédelmi szabályokra történő hivatkozás” (a VIII. Pp. novella 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás).

[80] Látható tehát, a Pp. eredetileg lehetővé tette, hogy a bíróság a tárgyalás során hozott határozatát a nyilvánosság kizárásával hirdesse ki. Erre pedig jellemzően személyállapoti – így gondnokság alá helyezés iránti – perekben meghozott ítéletek kihirdetésekor került sor. A Pp. VIII. novellája ugyanakkor – 2000. január 1-jei hatállyal – előírta, hogy a bíróságnak a tárgyalás során hozott határozatát minden esetben nyilvánosan kell kihirdetnie, vagyis a nyilvánosság korlátozásának korábbi lehetőségét egyértelműen kizárta.

[81] 4. A hatályos szabályozás alapján az indítványozó bíró által állított alaptörvény-ellenesség megítéléséhez álláspontom szerint azt kellett vizsgálni, hogy az eljáró bíróságnak a perben meghozott ítélet nyilvános kihirdetése során mennyiben kell a nyilvánosság elé tárnia az érintettek személyes adatait. A vizsgált alkotmányossági probléma megítéléséhez pedig nem elegendő önmagában a Pp. rendelkezéseit, hanem az ahhoz tapadó bírói gyakorlatot is vizsgálni kell. A gondnokság alá helyezés iránti perekben meghozott ítélet rendelkező részének szövegezésekor a bírói gyakorlatban ugyanis hangsúlyos szemponttá vált, hogy ezek az ítéletek mindenkire kiterjedő hatályúak [Pp. 311. § (1) bekezdés], ezért kiemelt érdek fűződik a cselekvőképességében korlátozott személy egyértelmű beazonosításához. Emellett a gondnokság alá helyezés tényét több közhiteles nyilvántartás (pl. gondnokoltak nyilvántartása, ingatlan-nyilvántartás) is tartalmazza, és a nyilvántartást vezető szerveket a bíróságok jellemzően az ítélet megküldésével keresik meg. A bíróságok a bírói gyakorlatban évtizedek óta kialakult szokásoknak megfelelően szerkesztik a gondnokság alá helyezés iránti perekben meghozott ítéletek rendelkező részét. [A bírói gyakorlat összefoglalásáról: Bacsó Jenő: XVIII. Gondnokság alá helyezés in: Szilbereky Jenő és Névai László (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata, KJK, Budapest 1976, 1458. o.; Makai Katalin: Gondnokság alá helyezés in: Kiss Daisy és Németh János (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata, KJK, Budapest 1999, 1304. o.]. Ennek megfelelően megállapítható, hogy a gondnokság alá helyezés iránti perekben meghozott ítéletek rendelkező része – a keresetnek történő helytadás esetén – jellemzően a következő rendelkezéseket tartalmazza.

[82] a) Az ítélet rendelkező részében mindenekelőtt rendelkezni kell a gondnokság alá helyezés tényéről. E rendelkezésben fel kell tüntetni – név szerint és nem perbeli állásának megjelölésével – a gondnokság alá helyezett személy nevét, születési adatait, lakcímét, szüleinek nevét és meg kell jelölni, hogy a bíróság milyen hatályú gondnokság alá helyezést mondott ki.

[83] b) Rendelkezni kell a választójog gyakorlása tárgyában [Pp. 311. § (1) bekezdés].

[84] c) Ha a keresetet szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel is összekapcsolták [Pp. 307/A. § (2) bekezdés], a gondnokság alá helyezést követően kell rendelkezni a szülői felügyelet megszüntetéséről, és meg kell jelölni annak a gyermeknek a nevét, születési adatait, akire vonatkozó szülői felügyelet megszüntetéséről van szó. Ha a gyermek tartására és elhelyezésére vonatkozó igényt is érvényesítettek, erről is itt kell rendelkezni.

[85] d) Rendelkezni kell az ítéletnek a gyámhatósághoz való megküldése iránt a szükséges gyámhatósági intézkedések megtétele végett [Pp. 311. § (2) bekezdés].

[86] e) Ha az alperesnek ingatlana van, vagy ingatlanon haszonélvezeti joga áll fenn, továbbá ha ingatlanra az alperest érintő egyéb jog vagy tény van bejegyezve, feljegyezve, az elsőfokú bíróság hivatalból intézkedik a gondnokság alá helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásba való feljegyzése iránt, kivéve, ha az ingatlannal való rendelkezés tekintetében a bíróság az alperes teljes cselekvőképességét fenntartotta [Pp. 311. § (3) bekezdés]. Az ítélet rendelkező részének ezért tartalmaznia kell az ingatlan adatait.

[87] f) Rendelkezni kell a perköltségek felöl és tájékoztatást kell adni a lehetséges jogorvoslat határidejéről és benyújtásának helyéről.

[88] A fentiek alapján fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróságnak az adott ügyben a Pp. 5. § (3) bekezdésének – és az ahhoz kapcsolódó eljárási szabályoknak (Pp. 218. §) – az állított alaptörvény-ellenességét kellett vizsgálni, azonban az alaptörvény-ellenesség valójában nem a Pp. rendelkezéseivel összefüggésben, hanem az ahhoz tapadó bírói gyakorlat miatt merült fel. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a fentiekben hivatkozott bírói gyakorlat önmagában nem kötelezi a bíróságokat, mert annak alapjául nem tárható fel a Bszi. 25. §-án alapuló – az egységes jogalkalmazás elősegítése körébe tartozó – normatív bírói aktus (pl. jogegységi határozat). Ebből következően úgy gondolom, hogy az ítélet szövegezésekor a gondnokság alá helyezés iránti perben eljáró bírónak lehetősége van mérlegelésre, és elegendő, ha a rendelkező részben kizárólag a Pp. szabályaiból szükségképpen következő rendelkezéseket foglalja bele (a kereset tárgyában való döntés, perköltségviselés és a jogorvoslati záradék).

[89] Álláspontom szerint a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségképpen az sem, hogy a bíróságnak a meghozott ítélet rendelkező részébe kellene foglalnia az esetlegesen érintett hatóságok (gyámhatóság, földhivatal) megkeresését, és az ezzel együtt járó adatok közlését. E megkeresések más eljárási cselekmények foganatosításával (így pl. külön meghozott végzéssel) is történhetnek. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a bíróságok a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) 1. § (6a) bekezdése alapján külön eljárási cselekmény keretében keresik meg az állami adóhatóságot [az Alkotmánybíróság e rendelkezés alaptörvény-ellenességét bírói kezdeményezés alapján a 3046/2016. (III. 22.) AB határozatban vizsgálta].

[90] 5. A fentiek mellett fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy a cselekvőképességükben korlátozott személyek érdekeit az Alkotmánybíróság korábban kiemelt védelemben részesítette. Ennek indokait az Alkotmánybíróság – a 3046/2016. (III. 22.) AB határozatban megerősített – 74/2009. (VII. 10.) AB határozatban úgy foglalta össze: „[a] gondnokoltnak alapvető jogi érdeke, hogy a gondnokság alá helyezéssel, s ezáltal közvetve a gondnokolt pszichés állapotával kapcsolatos információkhoz harmadik személyek indokolatlanul ne férhessenek hozzá. A társadalomban ma is gyakran éri igazságtalanul hátrány az értelmi fogyatékossággal élő embereket, ezért pusztán a gondnokság tényének napvilágra kerülésével az érintett élete súlyosan megnehezülhet.”

[91] E szempontokat szem előtt tartva az Alkotmánybíróság a 74/2009. (VII. 10.) AB határozatban alkotmányos követelményt határozott meg arra vonatkozóan, hogy a gondnokoltak nyilvántartásából „csak az adatkérés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható az adatot kérő rendelkezésére”. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy a gondnokoltak nyilvántartása kiemelt alkotmányos célokat szolgál (közhitelűség, forgalombiztonság). Ugyanakkor ezen alkotmányos célok mellett sem hagyható figyelmen kívül, hogy „garanciális jelentőségű, hogy a gondnokoltak névjegyzékében szereplő adatok kezelése az adatvédelem alkotmányos elveinek megfelelően történjen”. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy garanciális jelentőségű a támadott szabályoknak az a rendelkezése, amely alapján a nyilvántartást vezető „megtagadja a felvilágosítást, ha a kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi érdekét nem igazolja hitelt érdemlő módon. Ez a szabály biztosítja ugyanis, hogy az adatkérő pusztán a jogi érdekére hivatkozva ne juthasson a gondnokság alatt állók személyes adatainak birtokába”.

[92] 6. A kifejtettek alapján úgy gondolom, hogy gondnokság alá helyezett személyek személyes adatainak védelme kiemelt társadalmi érdek. Még akkor is, ha a gondnokság alá helyezésre éppen az ő érdekükben kerül sor. A bíróságoknak ezért a gondnokság alá helyezés iránti per tárgyalása során meghozott ítélet nyilvános kihirdetése során az Alkotmánybíróság által hangsúlyozott szempontokra figyelemmel kell lennie. Ennek keretében vizsgálniuk kell, hogy az irányadó eljárási szabályok adta értelmezési mozgástéren belül van-e lehetőségük arra, hogy a perbeli személyek – így különösen a cselekvőképességében korlátozott alperes – alapvető jogait védjék.

[93] Úgy gondolom, hogy a Pp. szabályai alapján a gondnokság alá helyezés iránti perekben eljáró bírónak lehetősége van mérlegelni, hogy az eljárási szabályokból szükségképpen következő rendelkező részi elemek mellett mit foglal a nyilvánosan kihirdetésre kerülő ítélet rendelkező részébe. Ezt az eljáró bíró a konkrét körülmények alapján döntheti el (pl. van-e hallgatóság a tárgyalóteremben, a hallgatóság között a perbeli személyek által ismert, vagy idegen személyek foglalnak helyet). Ebből következően, véleményem szerint, a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségszerűen, hogy az eljáró bírónak a Pp. 5. § (3) bekezdése értelmében a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatait magában foglalóan kell kihirdetnie. A rendelkező rész szövegezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat önmagában nem jelent normatív kötőerőt a konkrét ügyben eljáró bíró számára, és annak a cselekvőképességében korlátozott alperes személyes adatok védelméhez fűződő jogának védelmére tekintettel történő alkalmazása, véleményem szerint, összhangban áll a Pp. rendelkezéseivel. A Pp.-nek ugyanis az ítélet tartalmára és kihirdetésére vonatkozó szabályai biztosítják azt a jogalkalmazói mozgásteret, amelynek révén a bíróságok a gondnokság alá helyezett alperesek személyes adatok védelméhez fűződő jogának sérelme nélkül tudják kihirdetni a tárgyalás során hozott ítéletet.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[94] A határozat rendelkező részével és az indokolás megállapításainak döntő többségével egyetértek, azonban szükségesnek látom az alábbiak rögzítését.

[95] Nem tudok azonosulni a többségi indokolás V.3. pont harmadik bekezdésében (Indokolás [58]) és V.4. pont első bekezdésében (Indokolás [60]) írottakkal.

[96] Az indokolás V.3. pontja harmadik bekezdése szerint: „[a] Pp. rendelkezései előírják, hogy a bírónak az ítélet rendelkező részét fel kell olvasnia [Pp. 218. § (3) bekezdés első fordulat]. Azt azonban a Pp. nem írja elő, hogy a rendelkező résznek mit kell tartalmazni. A bírói gyakorlat szerint a rendelkező részből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a bíróság milyen döntést hozott a kereset (viszontkereset) tárgyában [Ez szükségképpen következik a Pp. 213. § (1) bekezdéséből.]” Mindebből az indokolás V.4. pont első bekezdése (Indokolás [60]) az alábbi – álláspontom szerint téves – következtetést vonja le. „[a] kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. rendelkezéseiből nem következik szükségképpen, hogy a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben eljáró bírónak a Pp. 5. § (3) bekezdése alapján a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatainak feltárásával kell nyilvánosan kihirdetnie. A Pp. támadott rendelkezése és az azzal összefüggő szabályozás nem zárja ki a tárgyaláson hozott határozat ilyen módon történő szövegezését és kihirdetését, ugyanakkor ez a gyakorlat nem következik szükségszerűen a Pp. rendelkezéseiből. Megállapítható tehát, hogy az eljáró bírónak a Pp. rendelkezései alapján nem szükséges személyes adatot feltüntetnie a rendelkező részben, és a rendelkező rész szóbeli indokolására vonatkozó eljárási szabályok sem követelik meg a személyes adatok szükségképpeni közlését.”

[97] Álláspontom szerint nem kizárólag a Pp., hanem más anyagi és/vagy eljárási jogszabályok rendelkezései határozzák meg, hogy milyen adattartalommal kell a rendelkező részt úgy megfogalmaznia a bíróságoknak, hogy az ítéletek (a tárgyi esetekben jogalakító) rendelkezései egyértelműek legyenek, továbbá egyes, a végrehajthatóság joghatásával bíró rendelkezések végrehajtása megtörténhessen. A rendelkező rész megfogalmazása esetén ugyanis a végrehajthatóság követelménye szintén szem előtt tartandó. A határozattal érintett perek nagyon széles jogviszony rendszert érintenek, és akkor még nem is említettük azokat az eseteket, amikor tárgyi keresethalmazat jön létre a jogszabályok rendelkezései szerint összekapcsolható más kereseti kérelmek vonatkozásában.

[98] A fenti ügyekben a rendelkező rész egyes rendelkezéseinek közhiteles és nyilvános adatbázisokba történő bejegyzése tipikus jogkövetkezmény. E nyilvántartások közhitelességéhez közérdek fűződik, így csak egyértelmű, pontosan megfogalmazott, a releváns adattartalmat magában foglaló rendelkező részi rendelkezés, utasítás alapján történhetnek meg e bejegyzések.

[99] Az általam vitatott indokolási részt nem értelmezhetjük úgy, hogy az Alkotmánybíróság a bíróságoknak azt az utasítást adná, hogy kiegészítő ítéleteken keresztül rendelkezzen – elválasztva az ítélettől – a rendelkező rész személyes adatokat érintő részeiről. Az indokolás által is idézett Pp. 218. § (2) bekezdése értelmében pedig az ítélet rendelkező része nem módosulhat, a kisítélet megváltoztathatatlan.

[100] Véleményem szerint ezért indokolt lett volna fentiek végiggondolása, és az indokolás szövegének olyan megfogalmazása, amikor is az Alkotmánybíróság nem veszi át sem a jogalkotó szerepét, sem a jogszabályi rendelkezések keretein belül a Kúria jogegységi határozatok meghozatalára vonatkozó kizárólagos hatáskörét – mintegy reagálva a bírói kezdeményezésnek a kialakult bírói gyakorlatot érintő gondolatmenetére.

[101] Végezetül megjegyezni kívánom, hogy az Alkotmánybíróság határozatai nem csak egy konkrét, a bírói kezdeményezéssel érintett ügyet érintenek, hanem rendelkezései számos további jogviszony, jogi helyzet elbírálását határozzák meg, továbbá formálják magának az Alkotmánybíróságnak a gyakorlatát is. Mindezek tükrében a vitatott indokolási rész pontosításának a jelentőségét olyannyira fontosnak tartom, hogy szükségesnek láttam mindezek rögzítését az Alkotmánybíróság gyakorlatának további alakítása érdekében is.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

[102] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[103] A határozat rendelkező részében foglaltakkal, a bírói kezdeményezés elutasításával az alább kifejtett indokok alapján értek egyet.

[104] 1. Az indítványozó bíró által felvetett alkotmányossági probléma középpontjában az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt, a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása áll. Ezért álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy e korlátozás megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

[105] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog vagy valamely alkotmányos érték érvényesülése érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A megsemmisíteni kért Pp. 5. § (3) bekezdésében az alapjog korlátozására az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik elemére, a tárgyalás (ítélethirdetés) nyilvánosságához való jogra tekintettel került sor; ez olyan „más alapvető jog”, amelynek érvényesülése megalapozza a személyes adatok védelméhez való jog korlátozását.

[106] A tárgyalás (ítélethirdetés) nyilvánossága az eljáró bíróságok döntéshozatala feletti társadalmi kontrollt, a döntéshozatal transzparenciáját biztosítja, s ezen keresztül végső soron a független, pártatlan bíráskodást – mint önmagában véve is fontos alkotmányos érték érvényesülését – hivatott elősegíteni. Az, hogy – akár a nyilvánosság kizárása mellett lezajló – tárgyalást követően hozott ítélet nyilvánosan kerüljön kihirdetésre, így az ügyben közvetlenül nem érintettek számára is megismerhető legyen, a Pp. 119. § (9) bekezdésére is tekintettel (mely szerint meghatározott esetekben még anonimizált másolat sem adható ki az ítéletekről, végzésekről) e társadalmi kontroll minimumát biztosítja. A tárgyalás nyilvánosságához való jog és a nyilvánosság által szolgált alkotmányos érték érvényesülése szempontjából tehát szükséges, hogy e minimumként a döntés és annak főbb indokai az eljárásban nem érintettek számára is megismerhetőek legyenek; az a szabályozás pedig, amely egyszer, a szóbeli ítélethirdetéskor ad lehetőséget a személyes adatok védelméhez való jog korlátozására, nem tekinthető aránytalannak. A Pp. 5. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás tehát a személyes adatok védelméhez való jog szükséges és arányos korlátozásának tekinthető, ezért az alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést álláspontom szerint azért kellett volna elutasítani, mert az abban foglalt alapjog-korlátozás megfelel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

[107] 2. Egyetértek a Pp. 5. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány elutasításával. Az EJEE 6. Cikk 1. bekezdése és a Pp. 5. § (3) bekezdése között nincsen ellentmondás, az EJEE kifejezetten előírja a tárgyalás egészének és külön nevesítve az ítélet kihirdetésének a nyilvánosságát. Az EJEE 6. cikk 1. bekezdése a nyilvánosság korlátozásának a lehetséges esetköreit határozza meg, vagyis azokat az indokokat, amelyek alapján a jogalkotó hozhat olyan szabályozást, amely kizárja a nyilvánosságot a tárgyalásról vagy annak egy részéről. Hangsúlyozom, hogy az EJEE 6. cikk 1. bekezdése ennek a szabályozásnak csak a lehetőségét teremti meg a részes állam jogalkotója számára – ezáltal a nyilvánosság korlátozásának határait kijelölve –, de semmiképpen nem teszi kötelezővé ilyen jellegű korlátozás beiktatását a jogrendszerbe. Ebből következően a Pp. 5. § (3) bekezdése és az EJEE hivatkozott rendelkezése között semmilyen ellentmondás nincsen; a Pp. vitatott rendelkezése az EJEE-ben foglalt, a nyilvánosság biztosítására irányuló követelményt érvényesíti a polgári peres eljárásban.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

[108] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla alkotmánybíró különvéleménye

[109] Indokaira tekintettel nem támogatom a többségi döntést. Az indokolás olyan érvelést tartalmaz az Indokolás [60] bekezdésében, mely a jog normatív szerkezetéből kirekeszti a jogszabályi rendelkezések mellett kialakított bírói joggyakorlatokat. Ezeket a joggyakorlatokat a legfőbb bírói fórum alakítja ki, vagy legalábbis hagyja jóvá, és amellett, hogy ezek jogelméletileg a jog teljes értelmi rendszerének részét, ennek egyik rétegét jelentik, az alaptörvényi szabályozás alapján a Kúria kifejezett jogköreként nyert szabályozást: „[a] Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz.” (Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés). Ezért amikor a többségi határozat az indokolásában azt állapítja meg, hogy mivel a Pp. 5. § (3) bekezdéséből nem következik szükségszerűen a perbeli személyek személyes adatainak feltárása a határozat nyilvános kihirdetésén, ezért a bírónak nem kell azt kihirdetnie, akkor eltekint attól, hogy erre a bírót a kialakult joggyakorlat kötelezi, és a felülbírálás esetén ez a döntése megsemmisítéséhez vezethet.

[110] Az Alkotmánybíróság megteheti azt, hogy amennyiben ezt a kialakult, bírói jogértelmezési gyakorlatot jól megindokoltan alaptörvény-ellenesnek találja, akkor egy alkotmányos követelmény explicit megfogalmazásával ennek alaptörvény-ellenességét kinyilvánítja, és a jövőt illetően kizárja ezt a Pp. 5. § (3) bekezdésének alkotmánykonform értelmezési lehetőségeinek köréből. A jelen esetében azonban erre a testület többségi véleménye miatt nem került sor, ám ehelyett a bírói joggyakorlatok egészétől a normatív erő megtagadásának deklarálása történt meg, és ez számomra elfogadhatatlan volt.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1861/2016.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek