BÜ BH 2017/319
BÜ BH 2017/319
2017.10.01.
Amennyiben az egyébként indokoltan intézkedő rendőrök az intézkedés keretét túllépik, és a rendőri intézkedésnek ellen nem álló sértettekkel szemben szükségtelenül és jogellenesen alkalmaznak – egyébként sem megengedett módon – erőszakot, egymás tevékenységéről tudva, azt erősítve bántalmazzák a sértetteket, cselekményük csoportosan, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének minősül [Btk. 301. § (1) és (2) bek., 459. § (1) bek. 3. pont, 2/2000. BJE].
[1] A pótmagánvádlók vádindítványa alapján folytatott eljárásban a törvényszék katonai tanácsa a 2015. november 11. napján kihirdetett, és az ítélőtábla végzésével 2016. november 11. napján jogerős ítéletében
– a rendőr zászlós I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, csoportosan – egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként –, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében [Btk. 301. § (1) és (2) bek.], ezért halmazati büntetésül egy év, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte;
– a címzetes rendőr törzsőrmester II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében [Btk. 301. § (1) és (2) bek.], védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. b) pont] és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (4) bek. b) pont], ezért halmazati büntetésül egy év hat hónapi börtönbüntetésre, valamint két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap;
– a rendőr főtörzsőrmester III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében [Btk. 301. § (1) és (2) bek.], ezért egy év, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
[2] A jogerős határozatok ellen a terheltek meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.
[3] Indokai szerint az ítélőtábla a törvényszék eljárásának jogsértéseit nem küszöbölte ki, a bizonyítás kiegészítésére lett volna szükség a teljes körű történeti tényálláshoz, meg kellett volna hallgatni tanúként egy további személyt, továbbá a szakértőt a sértetti sérülések tényleges keletkezési mechanizmusa pontosítása érdekében, be kellett volna szerezni a rendőrkapitányság iratait és az ORFK Független Rendészeti Panasztestület előtt a pótmagánvádlók panasza folytán az ügyben keletkezett iratokat.
[4] Véleménye szerint a rendőr tanú vallomását nem lehetett volna elvetni csupán azon az alapon, hogy „a tanúk összezárnak”, a vallomásokban lévő szubjektivitást alapos mérlegelés tárgyává kellett volna tenni. Álláspontja szerint szükséges lett volna a tényállás kiegészítése azzal is, hogy a jelentősen elhúzódott rendőri intézkedés során ki és mikor érkezett a helyszínre, pontosan hol tartózkodott a területen, közülük ki és mit láthatott, ténylegesen miben és milyen formában vett részt.
[5] Ezért erre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül, az ítélőtáblát utasítsa új másodfokú eljárásra azzal, hogy végezze el a részbizonyítást.
[6] Arra az esetre, ha a Kúria a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványának nem adna helyt, kifejtette azt, hogy a tényállás nem fedi a jogi minősítést. Álláspontja szerint az ítéletek részint nem tartalmaznak valamennyi vádlott tekintetében elkövetési magatartást, részint egyáltalán nem tartalmaznak tényállást, a csoportos és társtettesként való elkövetésnek nincs a tényállásban rögzített alapja, nem derül ki, hogy a terheltek egymás tevékenységéről tudtak, illetve milyen elkövetési magatartást valósítottak meg közösen, ahogy az sem, hogy ki és milyen bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott akár pszichikai, akár fizikai segítséget és melyik társának. Megítélése szerint a bizonyítékok nem utaltak arra, hogy az I. r. terhelt észlelte: a II. r. terhelt vagy más mit tesz, és a jelentős idő múlva a helyszínre érkező III. r. terhelt esetében sem tudható, hogy észlelte-e a többiek magatartását. E körben hivatkozott a 2/2000. BJE határozat megállapításaira, véleménye szerint a tényállásból a jogegységi határozat által támasztott követelmények nem állapíthatóak meg.
[7] Végezetül kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított jogkövetkezmények még az alkalmazott minősítés mellett is aránytalanul súlyosak, sértik a belső arányosság és a fokozatosság elvét.
[8] Ezért másodlagos indítványa a cselekmények minősítésének megváltoztatása – a csoportos elkövetés mellőzése – mellett a kiszabott büntetések enyhítésére irányult.
[9] A felülvizsgálati indítványra tett írásbeli észrevételében a pótmagánvádlók jogi képviselője kifejtette, hogy az indítványozó a tényállást támadva megismételte az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésben előadottakat, miután azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megalapozatlanságát kifogásoló része nem foghat helyt.
[10] A felülvizsgálati indítványnak a jogi minősítést támadó részével kapcsolatban álláspontja szerint mind a csoportos elkövetés, mind pedig a társtettesi elkövetés valamennyi terhelt tekintetében az ítéleti tényálláson alapul, a büntetést sérelmező része kapcsán pedig véleménye szerint a kiszabott büntetések nem jogsértőek, ezért a felülvizsgálati eljárásban azok megváltoztatása indokolatlan.
[11] Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[12] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[13] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[14] Felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okok alapján van helye, ezen belül az a) és b) pont alapján büntető anyagi jogi szabálysértés, a c) pont alapján pedig – a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában felsorolt – eljárási szabálysértések miatt. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[15] A Be. 416. § (1) bekezdés – indítványozó által felhívott – a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
[16] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[17] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmények jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[18] Így nem vizsgálható sem a terheltek, sem a sértettek szavahihetősége, ahogy az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás során figyelembe vettek-e valamennyi bizonyítékot, azokat miként értékelték, a védelmi bizonyítási indítványok esetleges mellőzése indokolt volt-e, ahogy arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg vagy ennek érdekében a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezve új eljárás lefolytatására utasítsa az első- vagy a másodfokú bíróságot.
[19] Az indítványozó anyagi jogi törvénysértés címén – a törvényi tilalom ellenére – valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, az eljárt bíróságok mérlegelésének mikéntjét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta, amikor arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a tényállás-felderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, a jogerős határozatban megállapított tényállás nem megalapozott.
[20] Ugyanakkor a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okot ténylegesen megalapozó anyagi jogi szabálysértést nem jelölt meg.
[21] Ily módon az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét kétségbe vonó érvekkel a Kúria érdemben nem is foglalkozhatott.
[22] A Be. 416. § (1) bekezdés – indítványozó által ugyancsak felhívott – b) pontja szerint akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértő minősítés vagy más anyagi jogi szabálysértés miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[23] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a tulajdon elleni szabálysértés elkövetésén tetten ért sértetteket a helyszínre érkező rendőrök – közöttük az I. r. és a II. r. terhelt – igazoltatták, majd a II. r. terhelt P. R. sértettet egy alkalommal kis erővel ököllel gyomorszájon ütötte. A rendőrök a sértettek kezeit hátrabilincselték, és a II. r. terhelt a hátrabilincselt kezű P. R. sértettet a felső testének jobb oldalán közepes-nagy erővel megrúgta, ezzel neki nyolc napon túl gyógyuló bordatörést okozva. Ezt követően a hátrabilincselt kezű sértetteket hasra fektették, és megérkezett a helyszínre a III. r. terhelt is. Az I. r. terhelt O. V. sértettet ezalatt több alkalommal kis erővel megrúgta, és a lábával a sértettet visszanyomta a földre. Ezután a III. r. terhelt egy köteg kukoricacímerrel több alkalommal, kis erővel megütötte P. R. sértett arcát, majd ugyanígy bántalmazta O. V. sértettet is. Majd a II. r. terhelt O. V. sértettet felállította és hátulról a jobb combján közepes erővel megrúgta, amitől a sértett összerogyott, a jobb comb zúzódását elszenvedve, ami nyolc napon belül gyógyult.
[24] E tényállás szerint tehát
– az I. r. terhelt jelen volt, amikor a II. r. terhelt P. R. sértettet gyomorszájon ütötte, ő maga pedig ezalatt O. V. sértettet rugdosta;
– a II. r. terhelt P. R. sértettet gyomorszájon ütötte, majd a felső testére irányzott rúgással neki nyolc napon túl gyógyuló sérülést, O. V. sértettnek pedig a combjára irányzott rúgásával nyolc napon belüli sérülést okozott, és jelen volt, amikor az I. r. terhelt O. V. sértettet bántalmazta,
– a III. r. terhelt jelen volt, miközben az I. r. terhelt O. V. sértettet bántalmazta, a II. r. terhelt O. V. sértettet felállította és hátulról a jobb combján közepes erővel megrúgta, ő maga pedig egy köteg kukoricacímerrel több alkalommal, kis erővel megütötte P. R. sértett arcát, majd ugyanígy bántalmazta O. V. sértettet is.
[25] A rendőri intézkedés kétségtelenül okszerű volt, az azonban – éppen a sértetteket bántalmazó rendőrök magatartása folytán – túllépett a jogszerűség határain; a tényállás szerint a sértettek a rendőri intézkedésnek nem álltak ellen, a terheltek tehát szükségtelenül és jogellenesen alkalmaztak – egyébként sem megengedett módon – erőszakot a sértettekkel szemben.
[26] A Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
[27] Abban pedig egységes a bírói gyakorlat, hogy a csoportos elkövetés bármely elkövetői minőség – tettesség, társtettesség vagy részesség – mellett megállapítható.
[28] Nem volt helytálló a védő hivatkozása ennek kapcsán a 2/2000. BJE határozatra az ettől eltérő álláspontjának alátámasztására; az abban kifejtettek mindenben az alkalmazott minősítést támasztják alá.
[29] Ekként – mint ahogyan a fentiek alapján az első fokon eljárt katonai tanács azt részletesen ki is fejtette:
– az I. r. terhelt egy sértettet bántalmazott, a másik sértett bántalmazásánál pedig jelen volt, így cselekményeinek minősítése 2 rendbeli csoportosan, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, mely egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett;
– a II. r. terhelt mind a két sértettet bántalmazta, egy sértettnek könnyű, egy sértettnek súlyos testi sérülést okozva, cselekményeinek minősítése 2 rendbeli csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, továbbá könnyű testi sértés és súlyos testi sértés, amelyet hátrabilincselt kezű, ekként védekezésre képtelen személyek sérelmére követett el;
– a III. r. terhelt mindkét sértettet bántalmazta, így cselekménye 2 rendbeli csoportosan, társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette.
[30] Azaz a terheltek cselekményeiket csoportosan – ezen belül az I. r. terhelt az egyik cselekményt társtettesként, a másikat bűnsegédként, a II. és III. r. terhelt mindkettőt társtettesként – követték el, úgy a cselekmény 2 rendbeli csoportosan, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettekénti minősítése törvényes.
[31] Miután a minősítés törvényes, és az eljárt bíróságok nem sértettek más anyagi jogi szabályt sem a büntetés kiszabása során, a védő által hivatkozott felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[32] Megjegyzi a Kúria, hogy a kiszabott büntetések még abban az esetben sem lennének törvénysértőek, ha a terheltek cselekménye nem minősülne csoportosan elkövetettnek; és a büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.).
[33] Emellett a terheltekkel szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés kifejezetten méltányos, inkább enyhének tekinthető, az a büntetési célok eléréséhez szükséges.
[34] A terheltek magatartásukkal súlyosan sértették a rendőrség, mint a közrend fenntartására és a jogellenes cselekmények megelőzésére és felderítésére létrehozott állami szerv iránti közbizalmat. Így valamennyi terhelt méltatlanná vált arra, hogy akár a rendőrségnél, akár bármely más fegyveres szervnél rendfokozatot érjen el, ezt az I. és a III. r. terhelteknél a lefokozás mint katonai büntetés, a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt II. r. terheltnél a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásával érték el az eljárt bíróságok.
[35] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 117/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás