BÜ BH 2017/320
BÜ BH 2017/320
2017.10.01.
Az elkövető és a sértett által a sértett megtévesztésével kötött szerződésnek a sértett részére történő átadása felhasználásnak minősül, így alkalmas lehet a hamis magánokirat felhasználása vétségének a megállapítására [Btk. 354. §].
[1] A járásbíróság a 2015. április 27. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 12 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (3) bek. b) pont], 42 rendbeli csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont] és 54 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). A terheltet ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből annak kétharmad része kitöltését követően bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A terhelttel szemben 54 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, kötelezte kártérítés és járulékai, valamint bűnügyi költség megfizetésére, ugyanakkor a terheltet 1 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (3) bek. b) pont], 3 rendbeli csalás vétsége [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont] és 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A járásbíróság ítélete ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján eljáró törvényszék a 2016. február 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a járásbíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt vagyon elleni cselekményeit 12 rendbeli – ebből öt esetben folytatólagosan elkövetett – csalás bűntettének [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont és (4) bek. b/1. pont] és 42 rendbeli – ebből nyolc esetben folytatólagosan elkövetett – csalás vétségének [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont] minősítette, a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezést mellőzte, a kártérítésre kötelezéssel kapcsolatos rendelkezést részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a törvényes vád hiányára hivatkozott és ezért a büntetőeljárás megszüntetését kérte, másodlagosan kifogásolta a terhelt cselekményei hamis magánokirat felhasználásának vétségekénti értékelését, valamint a terhelt cselekményei elkövetésekor hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazását, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések kedvezőbbé válására tekintettel.
[4] A Legfőbb Ügyészség a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt.
[5] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.
[6] A terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt feltétlen eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a támadott határozatot.
[7] Felülbírálata során a Kúria a védő által nem hivatkozott, hivatalból észlelendő feltétlen hatályon kívül helyezést igénylő eljárási szabálysértést nem észlelt, a védő felülvizsgálati indítványában foglaltakat pedig alaptalannak találta.
[8] A védő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontján alapuló felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor a törvényes vád hiányát állította. Indokolása körében a védő a vádlói legitimációt nem vitatta, ugyanakkor az ügyészi vád bírósági eljárás alatti módosulásait részletesen elemezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a 2013. szeptember 30. napján kelt vádirat az okirati cselekmény kapcsán nem tartalmazott törvényi tényállást, az elsőfokú bíróságnak a törvényes vád hiányára figyelemmel a büntetőeljárást e vonatkozásban meg kellett volna szüntetnie, és amennyiben ezt nem tette, e rendelkezést a másodfokon eljárt bíróságnak kellett volna pótolnia.
[9] A Kúria megállapította, hogy a védőnek a törvényes vád hiányára hivatkozása alaptalan. A védő által kifejtetteket elemezve megállapítható, hogy a védő is tisztában van azzal, hogy az ügyész az elsőfokú tárgyaláson a vádat módosította, erre vonatkozó végindítványát írásban is csatolta. A védő kizárólag az eredetileg benyújtott vádirat tekintetében hivatkozik a törvényes vád hiányára, azonban a felülvizsgálat tárgya a jogerős határozat és az annak meghozatalát megelőző teljes bírósági eljárás. A Kúria felülvizsgálati okként kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogerős határozat meghozatalakor annak törvényi előfeltételei fennálltak-e, márpedig a vád törvényes voltát ebben az időpontban a védelem sem vitatta.
[10] Megjegyzi a Kúria, hogy – miként azt átiratában a Legfőbb Ügyészség helytállóan kifejtette – az első fokon eljárt bíróság az eredeti ügyészi vádirat alapján a magánokirat-hamisítás vonatkozásában az eljárást a törvényes vád hiányára figyelemmel valóban megszüntethette volna, ebben az esetben azonban az ügyészségnek lehetősége lett volna újabb, immár a történeti tényeket is tartalmazó törvényes vád benyújtására, amire tekintettel az első fokon eljárt bíróságnak ugyanúgy mindkét bűncselekmény vonatkozásában döntést kellett volna hoznia, ekként a terheltet az esetleges megszüntető rendelkezés elmaradásával hátrány nem érte.
[11] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati ok szempontjából volt vizsgálandó a védőnek az a hivatkozása, amely szerint egyrészről a terhelt csalási cselekményeivel halmazatban a hamis magánokirat felhasználása vétségének – magánokirat-hamisítás vétségének – a felrovására nem kerülhetett volna sor, mivel a hamis tartalmú magánokirat felhasználására nem került sor, ekként csak az adott bűncselekmény büntetlen előkészülete kerülhet szóba.
[12] A védő e hivatkozása alaptalan.
[13] Az ügyben másodfokon eljárt törvényszék ítéletében kifogástalan érveléssel mutatott rá arra, hogy a csalás bűncselekményével halmazatban a magánokirat-hamisítást miért kell megállapítani. Sajátságos, de még a védő által ismertetett rendező elvet is helytállónak kell tekinteni, pusztán azt a védő a konkrét esetre tévesen értelmezte.
[14] A védői felülvizsgálati indítvány ugyanis e körben a következőket is tartalmazza: „a hamis magánokirat felhasználásának vétsége csak szándékosan elkövethető bűncselekmény. Elkövetési magatartása pedig a felhasználás, azon pedig minden olyan, a joghatás kiváltása érdekében történt átadást, továbbítást érteni kell, amelynek folytán a magánokirat az elkövetői körön kívülálló más személyekhez kerül”.
[15] A védői okfejtés téves volta arra vezethető vissza, hogy későbbi fejtegetései során a szerződés feleit tekinti „elkövetői kör"-nek és amellett érvel, hogy a szerződő feleken túlmenően a szerződés példányaiból senkihez sem került. Az „elkövetői kör"-ön azonban a bűncselekmény egy vagy több elkövetőjét kell érteni, tehát amennyiben az okiratot mint szerződő felek a bűncselekmény elkövetői készítik, abban az esetben az elkövetői körön belül vagyunk, és a felhasználáshoz valóban – miként a védő írja – a más személyekhez kerülést kell vizsgálni, amennyiben azonban a szerződés felei a bűncselekmény elkövetője és sértettje, abban az esetben a felhasználás kettejük relációjában is megvalósul: a terhelt által aláírt szerződés átadása a másik félnek „elkövetői kör"-ön kívülre jutást és ekként felhasználást jelent.
[16] Ugyancsak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okot érinti a védőnek az alkalmazandó jog kérdését érintő felvetése, azonban a Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy az e körben kialakult bírói gyakorlat szerint (BH 2015.269.) felülvizsgálati eljárásban e szempontból nem eredményez törvénysértő büntetést és ekként nem felülvizsgálati okra hivatkozás az, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja esetleg nem megfelelően került meghatározásra. A Kúria ezért e kérdéskört részleteiben nem vizsgálta.
[17] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.207/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás