BÜ BH 2017/322
BÜ BH 2017/322
2017.10.01.
Az előzetes letartóztatás törvényi oka, illetve indokoltsága szempontjából közömbös a hatályon kívül helyezett ítélettel kiszabott szabadságvesztés, illetve annak tartama [Be. 129. § (2) bek., 327. § (2) bek.].
[1] Az ítélőtábla a 2017. január 11-én meghozott végzésével a törvényszék előtt folyamatban lévő büntetőügyben a Be. 132. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálta az I. r. és a III. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát, és azt mindkét vádlott tekintetében továbbra is fenntartotta.
[2] Az ítélőtábla végzése ellen az I. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott jelentett be fellebbezést, a vádlottak indokolás nélkül.
[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, és mindkét vádlott tekintetében az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
[4] Álláspontja szerint a vádlottakkal szemben – a megismételt eljárás alapjául szolgáló bűncselekmények jelentős tárgyi súlya miatt – a várható büntetés súlyossága reálissá teszi a szökés, elrejtőzés veszélyét; előéletük és életvezetésük pedig a bűnismétlés veszélyét hordozza magában.
[5] Az I. r. vádlott védője által előterjesztett fellebbezés indokai szerint az ítélőtábla tévedett, amikor abból indult ki, hogy a vádlottat korábban – jelen ügyben – már nem jogerősen 20 évi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Azt az ítéletet ugyanis a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és új eljárás folytatását rendelte el, melynek eredményeképpen a vádlott cselekménye csak az új eljárásban kétséget kizárónak talált bizonyítékok alapján lesz megítélhető. Sérelmezte azt is, hogy az I. r. vádlottal szemben ugyanazon indokok alapján tartotta fenn az ítélőtábla az előzetes letartóztatást, mint a III. r. vádlottal szemben, aki az előzetes letartóztatása során – a vád szerint – újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követett el. Utalt rá, hogy az I. r. vádlott immár több mint hat éve van az ügyben előzetes letartóztatásban, egészségi állapota is megromlott, családi körülményei pedig P.-hez kötik; ezzel szemben pedig az eljárás további elhúzódása várható.
[6] Az I. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott fellebbezése nem alapos.
[7] Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor az I. r. és a III. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálta, és azt összességében helyes indokokkal és okokból, megalapozottan, mindkét vádlott tekintetében továbbra is fenntartotta.
[8] Az ítélőtábla az előzetes letartóztatás jogszabályi alapjaként mindkét vádlott tekintetében a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontját (azaz a szökés, elrejtőzés, illetve a bűnismétlés veszélyét) jelölte meg.
[9] Kétségkívül mindkét – különösen az I. r. – vádlott rendkívül hosszú ideje áll előzetes letartóztatás hatálya alatt; azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy mindkét vádlottal szemben egyaránt olyan, kirívóan súlyos élet elleni bűncselekmény (emberölés) miatt folyik az eljárás, ami az I. r. vádlott esetében két, a III. r. vádlott esetében pedig három okból – a III. r. vádlott vonatkozásában a több emberen elkövetés miatt is – súlyosabban minősül. Kétségtelen továbbá, hogy a vád tárgyát képező bűncselekmény törvényi fenyegetettségének, mind pedig – a nem jogerős első- vagy másodfokú ítélet kihirdetését követően – a fenyegetettség személyre konkretizált mértékének a vádlott személyére hatása van.
[10] Jelen ügyben a perjogi helyzet az, hogy bár az I. r. vádlottal szemben korábban hozott, 20 évi szabadságvesztést kiszabó, nem jogerős elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, viszont a vád – az I. r. vádlottal szemben – nem változott. Ehhez képest egyfelől jelenleg nincs olyan bírósági ítélet, ami a vádban az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmény törvényi fenyegetettségének mértékét – nem jogerősen – az I. r. vádlott személyére konkretizálta volna, és ezért az valóban nem is vehető alapul a szökés, elrejtőzés veszélyének megítélése kapcsán (azt egyébként az ítélőtábla sem tette). Másfelől azonban a két okból is súlyosabban minősülő, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett emberölés bűntette miatti vád (a rendkívül hosszú időmúlás ellenére) továbbra is kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatti, ami jelentős mértékben inspirálhatja az érintettet az adott cselekmény miatt a törvény szerint – a megismételt eljárásban is – kiszabható, az elsőfokú ítélet ellen a vádlott terhére, súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés folytán még eljárásjogilag sem korlátozott joghátrány elkerülésére. Az ilyen mérvű fenyegetettség mellett a rendezett családi viszonyokra és lakhatási körülményekre való hivatkozásnak sincs súlya (EBH 2014.B.1.).
[11] A III. r. vádlott esetében pedig éppen a vele szemben hozott két nem jogerős elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése után, az ügyek – a vád tárgyává tett cselekmények törvényi egysége miatt kötelező – egyesítése folytán súlyosbodott a terhére rótt cselekmény tárgyi súlya jelentős mértékben, ami már olyan fokra emeli a szökés, elrejtőzés veszélyének közvetlenségét és közeliségét, hogy ahhoz képest a III. r. vádlott által eddig előzetes letartóztatásban töltött, ugyancsak jelentős időtartam sem tekinthető aránytalannak és indokolatlannak.
[12] Az ítélőtábla tehát mindkét vádlottal szemben törvényesen állapította meg a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt előzetes letartóztatási ok fennállását.
[13] A bűnismétlés veszélye kapcsán is okkal hivatkozott az ítélőtábla mindkét vádlott esetében a más eljárás hatálya alatti elkövetésre; csupán azt nem fejtette ki kellően, hogy míg a vád szerinti 2010. november 5-i elkövetéskor az I. r. vádlott a városi bíróság 2011. február 8-án jogerős ítéletével befejezett ügyében állt másik büntetőeljárás hatálya alatt, addig a III. r. vádlott az e cselekmény miatt már megindult eljárás hatálya alatt követte el 2012. szeptember 7-én – a vád szerint – a vele szemben az egyesítés folytán már ugyancsak jelen ügyben vád tárgyává tett újabb ölési cselekményt.
[14] Emellett mindkét vádlott – iratokból kitűnő – többszörösen büntetett előélete, rendezetlen, kábítószer-fogyasztástól sem mentes életvitele, és a terhükre rótt bűncselekmény jellege (brutális ölési cselekmény a napi létfenntartás és szerfogyasztás biztosítása érdekében, illetve a III. r. vádlott esetében a fogvatartott társ bármi érdemi ok nélküli megölésének megkísérlése is) kellően alátámasztja a Be. 129. § (2) bekezdés d) pontja szerinti előzetes letartóztatási ok megállapíthatóságát mindkét vádlott tekintetében.
[15] Mindemellett az a tény, hogy a III. r. vádlottal szemben a második részcselekmény miatt a büntetőeljárás a korábbi részcselekmény miatt már megindult büntetőeljárás (ráadásul az abban elrendelt előzetes letartóztatás) hatálya alatt indult, a III. r. vádlottal szemben tényszerűen megalapozza a Be. 129. § (2) bekezdés a) pont harmadik fordulata szerinti, további előzetes letartóztatási okot is.
[16] A kifejtettekkel ellentétes irányba ható további okot vagy körülményt a Kúria a felterjesztett iratokban nem észlelt; ellenben a közérdek valódi követelményének a speciális jelei fennállnak, ami a vád tárgyát képező, többszörösen minősülő élet elleni bűncselekmény tárgyi súlyából, valamint a vádlottak társadalomra való veszélyességének – az előéletükön és a terhükre rótt cselekmény jellegén alapuló – magas fokából fakad. Ez pedig nagyobb súllyal esik latba, mint az egyéni szabadság tiszteletben tartására vonatkozó jog, és így az előzetes letartóztatás fenntartását indokolja (BH 2009.7.).
[17] Ekként a Kúria – a szükségesség és arányosság elvét is szem előtt tartva – megállapította, hogy az I. és a III. r. vádlottal szemben a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontjában írt előzetes letartóztatási ok fennáll jelenleg is. Továbbá úgy találta, hogy egy esetleges enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása – a vázolt körülmények között – egyik vádlott esetében sem szolgálná kellően az előzetes letartóztatással elérni kívánt cél megvalósulását.
[18] Ezért a Kúria a Be. 382. §-ára való utalással, a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 383. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 487/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás