BÜ BH 2017/331
BÜ BH 2017/331
2017.10.01.
A szabadságvesztés végrehajtásának átvétele során a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében sem válhat az elítélt helyzete súlyosabbá [1996. évi XXXVIII. tv. (Nbjt.) 48. § (5) bek., 51. §; 2012. évi CLXXX. törvény (Eutv.) 108-126. §.; 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 11. § 1/d) pont].
[1] Az Osztrák Köztársaság K. Tartományi Törvényszéke a 2013. május 8. napján meghozott és 2013. november 13. napján jogerős ítéletével az I. r. terheltet bűnszervezet létrehozása, rablás és más bűncselekmények miatt 15 év szabadságvesztésre ítélte. Rendelkezett továbbá egyes járulékos kérdésekről is, de a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdésében nem hozott rendelkezést.
[2] Az I. r. terhelt az osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztést az osztrák ítélet jogerőre emelkedésétől (2013. november 13.) tölti.
[3] A törvényszék a 2014. október 27-én – tárgyaláson kívül – meghozott végzésével az I. r. terhelt (és mások) tekintetében az osztrák ítélet érvényét – a bűncselekmények magyar büntető anyagi jog szerinti (részben bűnszervezetben elkövetést megállapító) átminősítése mellett – halmazati büntetésül kiszabott 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésként azzal ismerte el, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[4] Az elsőfokú bíróság az osztrák bíróság ítéletét a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) 47. § (1) bekezdése alapján ismerte el.
[5] Az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizárás kapcsán törvényhelyre nem utalt. Ezt a rendelkezést feltehetően a részbeni bűnszervezetben elkövetésre [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 47. § (4) bek. d) pont] alapozta.
[6] Az I. r. terhelt fellebbezése alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2015. július 23. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú végzést az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: az osztrák ítélet érvényét – a bűncselekmények magyar büntető anyagi jog szerinti bűnszervezetben elkövetést meg nem állapító újraminősítése mellett – azzal ismerte el, hogy a terhelt a büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra [korábbi Btk. 47. § (2) bek. b) pont – helyesen: (2) bek. I. fordulat].
[7] A törvényszék a 2016. február 24. napján tárgyaláson kívül meghozott és 2016. március 10. napján jogerős végzésével megállapította, hogy a magyar bíróság végzéssel elismert osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvételének a feltételei fennállnak.
[8] A törvényszék a 2016. július 19. napján tartott tárgyaláson meghozott, kihirdetett és aznap jogerős végzésével a magyar bíróság által elismert osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását azzal vette át, hogy a terhelt a büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[9] A törvényszék a végzésében leszögezte, hogy amennyiben a külföldi ítélet érvényének elismeréséről a bíróság korábban jogerős határozatot hozott, az abban foglalt döntéshez a szabadságvesztés végrehajtásának átvételére irányuló eljárásban a bíróság kötve van [Nbjt. 51. § (1a) bek. 1. mondat]. A törvényszék végzése azt is tartalmazza, hogy „figyelemmel volt” az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikk 1.d) pontjára, amely szerint a végrehajtó állam hatósága az elítélt büntetőjogi helyzetét nem súlyosbíthatja (BH 2006.356.).
[10] A törvényszék – a külföldi ítélet érvényét elismerő korábbi jogerős végzésnek megfelelően – úgy rendelkezett, hogy a terhelt a fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra [korábbi Btk. 47. § (2) bek. I. ford.].
[11] A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be az osztrák ítélet érvényének elismeréséről és az osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről rendelkező végzések ellen – arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok törvénysértően mondták ki, hogy a terhelt feltételes szabadságra a büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható.
[12] Indítványában utalt az Nbjt. 47. § (1) bekezdésére, valamint 48. § (2) és (5) bekezdésére. Hivatkozott továbbá az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontjára, amely szerint az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét. Erre figyelemmel a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés sem változtatható meg az I. r. terheltre hátrányos módon. Az osztrák bíróság ítélete pedig az I. r. terheltet nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.
[13] A 4/2013. (X. 14.) BK vélemény szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések az elbírálás fogalmába tartoznak, így azokat ez okból sem lehet a végrehajtást érintő – és ekként az Egyezmény 9. cikk 3. pontja alapján a végrehajtó állam joga szerint rendezendő – kérdések körébe utalni.
[14] Az osztrák ítélet az I. r. terheltet nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.
[15] A legfőbb ügyész indítványában utalt az osztrák Büntető Törvénykönyv 46. § (1) és (2) bekezdésére és azt állapította meg, hogy annak értelmében a határozott tartamú szabadságvesztésre ítélt terhelt esetében a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követően kerülhet sor a szabadságvesztés hátralévő részének próbaidőre történő felfüggesztésére. Ugyanakkor az alkalmazott magyar jog szerint – a szabadságvesztés fegyház végrehajtási fokozatának megfelelően – feltételes szabadságra bocsátásra a büntetés kitöltésének négyötöd része után nyílik lehetőség.
[16] Az Egyezmény 11. cikk 11.d) pontja alapján viszont az I. r. terhelt nem fosztható meg attól, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a büntetés-végrehajtási bíró korábban, a büntetés kétharmad részének kitöltése után megvizsgálja.
[17] A legfőbb ügyész foglalkozott azzal is, hogy a jogerős határozatok más jogorvoslattal nem támadhatóak. Az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szóba jöhető 557. §-a sem alkalmazható a törvénysértés orvoslására, mert a bíróságok a külföldi ítélet érvényét elismerő és a szabadságvesztés végrehajtását átvevő határozataikat – az Nbjt. 46. § (3) bekezdése alapján – a különleges eljárások általános szabályainak értelemszerű alkalmazásával, de nem különleges eljárás keretében hozzák.
[18] A legfőbb ügyész ezért indítványozta: a Kúria állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatoknak a terhelt feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó rendelkezései törvénysértőek, és mondja ki, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[19] A terhelt és védője a legfőbb ügyész indítványára írásban észrevételt nem tett.
[20] A Kúria – a Be. 434. § (1) bekezdése alapján – nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője az indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[21] A védő és a terhelt a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványával egyetértett.
[22] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványa – az alábbiak szerint – alapos.
[23] A jogorvoslat a törvényesség érdekében olyan esetekben teszi lehetővé az alapügyben megvalósult törvénysértések megszüntetését, amikor azok más rendkívüli jogorvoslatokkal vagy a különleges eljárások valamelyikével nem küszöbölhetőek ki.
[24] A Kúria azt állapította meg, hogy a Be. XIX. Fejezetében szabályozott jogorvoslat a törvényesség érdekében feltételei fennállnak, mert a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványt előterjesztette, és az állított törvénysértés más rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárással nem küszöbölhető ki.
[25] Perújításnak a bíróság jogerős ítélete, eljárást megszüntető végzése és tárgyalás mellőzésével hozott végzése [Be. 408. § (1) és (6) bek.], felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata [Be. 416. § (1) bek.] ellen van helye. A legfőbb ügyész jogorvoslati indítványával támadott végzések nem ilyen természetűek. A Kúria a legfőbb ügyész indítványával egyezően abból indult ki, hogy a büntetőeljárási törvény szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható. A bíróság különleges eljárásban utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett [Be. 557. § (1) bek.]. A külföldi ítélet érvényének elismerésére (Nbjt. 47-48. §) és a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételére (Nbjt. 49-55. §) egyaránt irányadó általános szabály, hogy ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárására a Be. különleges eljárásokról szóló XXIX. Fejezetének általános szabályait – az 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés kivételével – kell alkalmazni [Nbjt. 46. § (3) bek.]. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eutv.) alapján a szabadságvesztést kiszabó tagállami határozat végrehajtásával (108-126. §) kapcsolatos bírósági eljárásra a Be. 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés nem alkalmazható (108. §).
[26] Ekként a külföldi ítélet érvényének elismerése, a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele és az Európai Unió tagállamának bírósága által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele kapcsán a magyar bíróság alkalmazza ugyan az egyébként különleges eljárásokra vonatkozó általános szabályokat, de eljárása az Nbjt., illetőleg az Eutv. keretében, és nem különleges eljárás keretében folytatandó le. A büntetőeljárási törvényben szabályozott különleges eljárás ugyanis minden esetben a magyar büntetőbíróság által hozott ügydöntő határozat korrekciójának jogorvoslati eszköze. Az Nbjt. 46. § (3) bekezdése és az Eutv. 108. §-a a Be. 555. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazhatóságát azért is zárja ki, mert a magyar bíróság átalakító döntése szuverén.
[27] Ha a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta [Nbjt. (3) bek.]. Eljárása során a bíróság megállapítja, hogy az elítéltetéshez a magyar törvény alapján milyen jogkövetkezmények fűződnek [Nbjt. 48. § (2) bek. 1. mondat].
[28] Az Nbjt. 48. § (5) bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának módja vagy tartama nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a (magyar) bíróság a (magyar) Btk. alapján rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátásról is. Ebből látszólag az is következhet, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó (magyar) Btk. rendelkezése akár a terhelt terhére is eshet.
[29] Az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontja azonban külön tételes szabállyal írja elő, hogy az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság (esetünkben a magyar bíróság) nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét. Ezért a (magyar) bíróság az ítéletet nem alakíthatja át úgy, hogy azáltal az elítélt büntetőjogi helyzete súlyosbodjék.
[30] A jelen eset sajátossága, hogy az osztrák bíróság ítélete ugyan nem zárta ki az elítéltet – a magyar szabályozás alapján értékelhető – feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, de a feltételes szabadságra bocsáthatóság mikéntjéről sem rendelkezett. Ebben a helyzetben a Kúria egyetértett a legfőbb ügyész álláspontjával abban, hogy ilyen esetben az adott külföldi jog alapján kell eldönteni, mihez képest nem súlyosbítható az elítélt büntetőjogi helyzete.
[31] A rendelkezésre álló osztrák tanúsítvány a következőket tartalmazza:
[32] "Feltételes szabadságra bocsátás szabadságvesztésből 46. § (1) Ha egy elítélt az ítéletben kiszabott vagy kegyelmi úton megállapított időbeli szabadságvesztés, vagy ilyen büntetés feltételesen fel nem függesztett része felét, azonban legalább »háromnyi« (ez fordítási hiányosságnak tűnik) részét letöltötte, akkor próbaidő megállapítása mellett fel kell függeszteni, ha az 50-52. § szerinti intézkedések hatásának figyelembevételével feltételezhető, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legalább annyira visszatartja az elítéltet a további bűncselekmények elkövetésétől, mint a büntetés fennmaradó részének a letöltése. (2) Ha egy elítélt a szabadságvesztésének felét már letöltötte, a kétharmadát azonban még nem, akkor az 1. bekezdés szerinti feltételek teljesülése ellenére sem bocsátható feltételes szabadságra, ha tekintettel az általa elkövetett bűncselekmény súlyosságára kivételesen a büntetés további végrehajtására van szükség ahhoz, hogy ez másokat visszatartson bűncselekmények elkövetésétől.”
[33] A Tanúsítványban rögzített osztrák rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy az osztrák bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után függeszthető fel. Másként fogalmazva és a magyar büntetőjogi fogalmakhoz igazítva ez azt jelenti, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[34] A (korábbi magyar) Btk. 47. § (2) bekezdés I. fordulata szerint feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt a fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd részét kitöltötte.
[35] Amint arra a legfőbb ügyész is helyesen hivatkozott indítványában, az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontja értelmében az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság nem súlyosíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az Tanúsítványból kitűnő osztrák jog már ismertetett rendelkezésével szemben álló korábbi magyar Btk. 47. § (2) bekezdés I. fordulatának alkalmazása súlyosbította a terhelt büntetőjogi helyzetét. A vonatkozó rendelkezés tehát ezért törvénysértő.
[36] Ha a külföldi bíróság a büntetés kiszabása során ténylegesen figyelembe vette a bűnszervezetben való elkövetést, akkor a (korábbi) Btk. szigorúbb végrehajtást eredményező szabálya, azaz a feltételes szabadságra bocsáthatóságnak a szabadságvesztés-büntetés négyötöd részének kitöltéséhez kötése nem alkalmazható, mert ténylegesen súlyosabb helyzetbe hozza az elítéltet a magyarországi végrehajtás során.
[37] A szabadságvesztés végrehajtásának átvételére vonatkozó meghatározó szabály, hogy az elítélt a végrehajtás helyétől függetlenül csak azt a hátrányt szenvedje el, amit a cselekményt elbíráló bíróság kiszabott (BH 2006.356.II.). A Legfelsőbb Bíróság ezen határozatának indokolásában megfogalmazta, hogy egyrészt az elítélt büntetőjogi helyzete súlyosbíthatóságának tilalma meghatározó jellegű szabály, másrészt azt is, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságának megrövidítése – miután adott esetben a svéd jog a szabadságvesztés-büntetés kétharmad, míg a magyar jog a háromnegyed részének kitöltéséhez kötötte a feltételes szabadságra bocsáthatóságot – valóban fennáll, de nem jogellenes, mivel a törvény kötelező rendelkezésén alapszik. Ezt meghaladóan a súlyosbíthatatlanság Egyezmény 11. cikk 1.d) pontjában írt szabályára alapozta döntését a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2005.1287. számú elvi határozatban és a BH 2009.354. számú határozatban is.
[38] Az Nbjt. 48. § (5) bekezdés 1. mondata szerint a külföldi ítélet érvényének elismerése során a bíróság a magyar Btk. figyelembevételével állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályokat is. Az Nbjt.-ből tehát hiányzik az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontjának megfelelő súlyosbíthatatlansági szabály, de a törvénnyel kihirdetett Egyezmény is a magyar jog része, így alkalmazása megkerülhetetlen.
[39] Minderre figyelemmel az ítélőtábla az osztrák ítélet érvényét elismerő jogerős végzésében (I.2. pont) törvénysértő rendelkezéssel mondta ki, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[40] Ezt követően a törvényszék az Eutv. alapján járt el. Az Eutv. úgy rendelkezik, hogy a tagállamokkal e törvény alapján folytatott eljárásokban a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt (a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényt és a büntetőeljárásról szóló törvényt) az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (2. §).
[41] A törvényszék a szabadságvesztés végrehajtásának átvételére irányuló eljárásában – miként helyesen rá is mutatott – valóban kötve volt az osztrák ítélet érvényét elismerő korábbi jogerős végzéshez [Nbjt. 51. § (1a) bek. 1. mondat], ekként a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezéshez is.
[42] Az más kérdés, hogy a – vélhetően felismert – törvénysértés orvoslását kezdeményezhette volna a döntésének meghozatala előtt. Ez kétségtelenül elmaradt, s ily módon a törvénysértő rendelkezés átvételével a végzésében [I.3.b)] ugyancsak törvénysértően határozott arról, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[43] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 436. § 1. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta és megállapította, hogy a megtámadott határozatoknak az a rendelkezése, mely szerint a terhelt a szabadságvesztés négyötöd részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, törvénysértő.
(Kúria Bt. II. 324/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás