Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3329/2017. (XII. 8.) AB határozat

3329/2017. (XII. 8.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2017.12.08.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.139/2016/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján 2017. április 21-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, és kérte – a Pécsi Járásbíróság 17.B.586/2014/26. számú ítéletére kiterjedően – a Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését.
[2]    Az indítványozót a Siklósi Járási Ügyészség B.1009/2013/11. számú vádiratában 2 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 180. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségével vádolta.
[3]    Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az indítványozónak a sértettekkel – a polgármesterrel és a főjegyzővel – több vitás ügye volt a lakóhelye szerinti helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának a működése, az önkormányzati testület üléseinek nyilvánossága és azokon történő részvétel kapcsán. Az indítványozó 2013. június 24-én 22 óra 8 perckor a főjegyzőnek emailen levelet küldött a vitájukkal kapcsolatban és ebben a levélben a következő mondat szerepelt: „Önről ismét kiderült, hogy egy hazudozó aljas hitvány ember, olyanná lett mint a polgármester.” Az indítványozó egy weboldalt üzemeltetett, amelyre ezt a levelet feltöltötte, majd 2013. július 18-án a polgármesteri hivatalban kinyomtatva is leadta azt két másik levéllel együtt, amelynek címzésében a jegyzőt „törvénytipró” jelzővel illette (1. tényállás).
[4]    Az indítványozó 2013. augusztus 13-án és október 20-án a polgármesternek újabb leveleket írt az önkormányzati képviselőtestület ülésén történő részvétel céljából, illetve az egyik önkormányzati képviselő elleni összeférhetetlenségi eljárás kezdeményezése érdekében. A levelek címzésében a polgármester megszólítását szintén „törvénytipró” jelzővel látta el (2. tényállás). Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a levelekben alkalmazott megszólítást a polgármesteri hivatal dolgozói látták és olvasták.
[5]    A Pécsi Járásbíróság 2016. március 9-én kelt, 17.B.586/2014/26. számú ítéletében az indítványozót bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő becsületsértés vétségében, amely miatt 150 000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
[6]    A Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.139/2016/10. számú, 2017. január 5-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[7]    2. Az alkotmányjogi panasz szerint a támadott bírósági határozatok sértik az indítványozónak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánításhoz való jogát.
[8]    Az indítvány ismerteti azon alkotmányos elveket, amelyeket az Alkotmánybíróság – a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.), valamint a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) – a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás tekintetében rögzített. Az indítványozó felhívja a figyelmet arra, hogy az Abh1.-ben megfogalmazott alkotmányos követelmény alapján a védett véleménynyilvánítás feltétele, hogy a véleményt a sértett közhatalom-gyakorlói, illetve közszereplői minőségére figyelemmel fogalmazzák meg. Ebben az esetben az alkotmányos követelmény szerint a véleménynyilvánítás nem büntethető. Az indítványozó szövegszerűen idézi az Abh2. azon megfogalmazását, amely szerint a közéleti vitában kifejtett vélemény nem élvez alkotmányos védelmet abban az esetben, ha az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében ölt testet (Abh2., Indokolás [40]}.
[9]    Az indítványozó értelmezése szerint az emberi méltóság korlátozhatatlan magváig hatoló becsületsértő értékítélet szükségképpen az emberi és nem a közszereplői mivoltában minősíti a sértettet, vagyis a véleménynyilvánítás ezen korlátozása csak akkor állhat fenn, ha az inkriminált értékítélet nem hozható tárgyi összefüggésbe az érintett közügyekben vállalt szerepével. A közügyekben történő véleménynyilvánítás esetén ezért az indítványozó alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tartja egy olyan szempontrendszernek a meghatározását, amelynek alapján megítélhető, hogy az emberi státusz korlátozhatatlan magvának sérelme milyen esetben áll fenn. Álláspontja szerint ugyanis jelen ügyben ilyen szempontrendszer hiányában az eljáró bíróságok nem tudták racionális okfejtéssel alátámasztani, hogy az inkriminált vélemény miért vezetett a büntetőjogi felelősségre vonáshoz. Ezen okfejtés nélkül pedig – az indítványozó szerint – alappal vetődik fel a bírói jogértelmezés önkényessége, amely az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenességet eredményezett.
[10]    Az indítványozó 2017. október 31-én az Alkotmánybírósághoz érkezett beadványában az alkotmányjogi panaszát kiegészítette. Az indítványban megjelölt alaptörvényi cikkeken túlmenően a támadott ítélet az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes bírósági eljáráshoz való jog) is sérti. Az Alkotmánybíróság 7/2013. (III. 1.) AB határozatára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EJEE) 6. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó esetjogára hivatkozva kifogásolja, hogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben megfogalmazott egyes észrevételeire és indítványaira a másodfokú határozat indokolásában a bíróság nem tért ki.
II.
[11]    Az Alkotmánybíróság eljárása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe.
[12]    1. Az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései:
„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
[13]    2. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) rendelkezései:
„227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. […]”
III.
[14]    1. Az Alkotmánybíróságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[15]    Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.139/2016/10. számú végzését 2017. január 13. és 17. között tértivevény nélkül postázták, így nem állapítható meg, hogy az indítványozó vagy a jogi képviselője mikor vette át. Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó a másodfokú végzést 2017. január 24-én vette át. Az alkotmányjogi panasz 2017. március 24-én érkezett az első fokon eljáró bírósághoz. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján rögzíti, hogy a panaszt határidőben benyújtották.
[16]    2. Az alkotmányjogi panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek, mivel tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. §]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [IX. cikk (1) bekezdés].
[17]    Az indítványozó alkotmányjogi panaszának kiegészítésében hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, így a panasszal támadott bírósági határozatok és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincs összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ennek következtében a panasznak ez az eleme érdemben nem vizsgálható {pl. 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6], 3122/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12] és 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[18]    Az indítvány megjelöli a támadott bírósági határozatokat (Pécsi Járásbíróság 17.B.586/2014/26. számú ítélet, Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú végzés), az alapjogi sérelemre vonatkozó indokolást és kifejezett kérelmet terjeszt elő arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a felsorolt határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[19]    Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az alapul szolgáló büntető ügyben az indítványozó terhelt volt, így nemcsak az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosultnak, hanem egyben érintettnek is tekinthető.
[20]    Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[21]    Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó a jogerős másodfokú bírósági határozat ellen nyújtotta be panaszát és ezt követően további rendes jogorvoslat nem állt rendelkezésére. Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek is eleget tett.
[22]    3. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[23]    Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[24]    Az indítvány szerint az eljáró bíróság nem tett eleget az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének, mert nem tért ki az indítványozó fellebbezésében idézett minden adatra és tényre (pl. az indítványozó szerint a sértettek hivatali hatalmukkal visszaéltek, illetve az egyik sértett hamis tanúzást követett el, valamint az önkormányzat törvénytelenül működött).
[25]    Az Alkotmánybíróság szerint megállapítható azonban, hogy az eljáró bíróságok a határozataikban számot adtak az érdemi döntést alátámasztó lényeges érvekről. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az Alkotmánybíróság ezért ebben a vonatkozásban az érdemi vizsgálatot mellőzte.
[26]    Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesszen a testület elé.
[27]    A bírói döntés vizsgálata során az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy a közügyekben elhangzó közlés milyen esetben valósíthatja meg az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlését.
IV.
[28]    Az indítvány nem megalapozott.
[29]    1. Az indítvány javasolja, hogy az Alkotmánybíróság határozza meg azokat a szempontokat, amelyek alapján eldönthető, hogy milyen esetek tartoznak ebbe a körbe. Az indítványozó véleménye szerint ugyanis csak ilyen szempontrendszer alapján tudja az eljáró bíróság indokolni azt, hogy miért vezet az adott vélemény kifejtése büntetőjogi felelősségre vonáshoz.
[30]    Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a védett véleménynyilvánítás körének a meghatározásához szükséges alkotmányos szempontokat már rögzítette. A következetes alkotmánybírósági gyakorlat szerint az ilyen ügyekben a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie – az Abh2.-ben rögzített szempontok mérlegelése alapján –, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben (Abh2., Indokolás [39]).
[31]    Az alkotmányos teszt alapján a bíróságnak a második lépésben azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazol­ható. A közhatalom, illetve a közhatalmat gyakorlók ellenőrzése és a közvélemény tájékoztatása, figyelmének felhívása érdekében pedig bizonyos fokú túlzást, provokációt is magukban foglalhatnak. Az értékítéletekkel szem­ben a tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető (Abh2., Indokolás [40]–[41]).
[32]    A véleményszabadság határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme. Vagyis a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása. Ezen kívül nem védelmezi a közéleti vitában kifejtett véleményt sem, ha az abban megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet (Abh2., Indokolás [40]).
[33]    A közügyek megvitatása során kifejtett vélemény határa tehát az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának sérelme, az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlése. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmánybíróságnak ahhoz kellene további szempontokat meghatároznia, hogy ez az esetkör milyen ismérvek alapján határozható meg.
[34]    Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a konkrét jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság kizárólag az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {legutóbb pl. 3274/2017. (X. 19.) AB végzés, Indokolás [31]}. Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánításhoz való jog tekintetében a bírói mérlegeléshez szükséges alkotmányos szempontrendszert, az alkotmányos alapelveket már meghatározta (Abh2., Indokolás [39]–[41]). Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a védett véleménynyilvánítás határának átlépése akkor valósul meg, amikor az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlését tartalmazza a közölt vélemény.
[35]    Az így megállapított alkotmányos keretet a bírói gyakorlat töltötte ki tartalommal. A Kúria nyilvános döntéseiből megismerhető bírói gyakorlat a gyalázkodás összefoglaló elnevezést használja az emberi méltóság korlátozhatatlan magvát sértő, a védett véleménynyilvánítás határait túllépő esetekre (EBH2017. B.11., Indokolás [41]). Annak megítélése során, hogy az adott közlés vagy véleménynyilvánítás gyalázkodó jellegű-e, a bíróság – az eset összes körülményének a figyelembe vétele alapján – különösen a közlés célját vizsgálja. A bírói gyakorlat különbséget tesz a kritikai és a sértő, megalázó célú véleménynyilvánítások között. A közügyekben elhangzó véleménynyilvánítás hangvétele, kifejezésmódja nyelvtani értelmezés szerint adott esetben lehet rendkívül durva, trágár vagy alpári, amennyiben azonban az ilyen, nem vitásan sértő, bántó kifejezések használata indokolt (mert pl. egy kritizált műsor színvonalának a szemléltetésére szolgál), akkor a védett véleménynyilvánítás szabályai alapján a jogi felelősségre vonás nem szükséges (pl. EBH2011. 2408.). Ezzel szemben a véleményközlő személy a nyelvi értelmezés alapján egyébként nem durva tartalmú, de bántó jellegű kifejezések alkalmazásával is átlépheti a védett véleménynyilvánítás határát, ha az öncélú sértést szolgál. Amennyiben az eset körülményei azt támasztják alá, hogy a közlés nem a közügyekben folyó vitát és a bírálatot szolgálja, hanem a sértett emberi méltóságának a megsértésére irányul, illetve az indokolt bírálathoz elengedhetetlenül szükséges mértéken túlmenő, a becsületet objektíve sértő kijelentéseket tartalmaz, akkor a bíróságok a büntetőjog eszközeinek az alkalmazását is szükségesnek tartják (pl. BH1994. 300., EBH2017. B.11.).
[36]    Mindezek alapján az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az alkotmánybírósági határozatokban meghatározott és az előzőekben összefoglalóan ismertetett teszt alapján a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a konkrét ügyben a véleményt közlő személy átlépte-e a védett véleménynyilvánítás határát.
[37]    2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítványban előterjesztett érvek az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánításhoz való jog tekintetében alaptörvény-ellenességet alapoznak-e meg.
[38]    Az indítvány szerint a támadott bírói határozatok azért alaptörvény-ellenesek, mert az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésének a megítéléséhez szükséges szempontok és az ezeken alapuló okfejtés hiányában a bírói jogértelmezés önkényessége alappal felvethető.
[39]    Az Alkotmánybíróság visszautal a védett véleménynyilvánítás meghatározásához szükséges és az előzőekben bemutatott alkotmányos szempontrendszerre. Eszerint annak megállapításához, hogy a közlést a védett véleménynyilvánítás szabályai alapján kell-e elbírálni, az első lépés annak a vizsgálata, hogy a közlés közügyekben történt-e.
[40]    Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntető ügyben az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában arra a következtetésre jutott – hivatkozva az Abh1.-ben és az Abh2.-ben foglalt alkotmányos elvekre és ezt az indítvány sem vitatja –, hogy a polgármester és a helyi önkormányzat jegyzője közhatalmi jogosítványokkal rendelkezik, közszereplői minőségük megállapítható. A sérelmezett kijelentés a sértettek közszereplői minőségével összefüggésben történt egy olyan vitában, amely az önkormányzat üléseinek nyilvánosságával kapcsolatos kérdésekről szólt, vagyis a vita tárgya a közügyek körébe tartozik (elsőfokú ítélet 9. oldal 1. bekezdése, 13. oldal 2–5. bekezdések).
[41]    Az alkotmányos teszt második lépése annak eldöntése, hogy a véleménynyilvánítás értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e. Az elsőfokú bíróság a sérelmezett kifejezéseket – az alkotmányos teszt keretein belül, a bírói gyakorlatban rögzített további szempontok figyelembevételével – értékítéletnek minősítette (elsőfokú ítélet 13. oldal 3–4. bekezdések).
[42]    A közügyek vitájában értékítéletek formájában kifejezett vélemény határa az emberi méltóság korlátozhatatlan magvának a sérelme, amely az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében ölt testet (Abh2., Indokolás [40]). Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a „hazudozó, aljas, hitvány” szavak használatával az indítványozó „túllépte azt a mértéket”, amelyet a sértetteknek közéleti tevékenységük körében el kell viselniük (elsőfokú ítélet 13. oldal utolsó bekezdés).
[43]    Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárásban a bíróságok a védett véleménynyilvánítás alkotmányos szempontjait döntésük meghozatala során figyelembe vették és arról a határozatok indokolásában számot adtak.
[44]    Az Alkotmánybíróság emlékeztet továbbá arra, hogy az eljáró bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés annak a megítélése, hogy a terhelt által tett kijelentések az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan magját képező emberi státuszt sértik-e vagy sem és ezt az eset összes körülményének a fényében dönthetik el. Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy – kirívó alaptörvény-ellenesség hiányában – a hatásköre nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {pl. 3147/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [23], 3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[45]    Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése vonatkozásában az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság az alkotmány­jogi panaszt ennek következtében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt, a véleménynyilvánítás szabadságához való jog vonatkozásában elutasította.
Budapest, 2017. november 28.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető,

előadó alkotmánybíró

 

 

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Horváth Attila s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1038/2017.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére