PÜ BH 2017/335
PÜ BH 2017/335
2017.10.01.
A vevő akkor is jogosult az adásvételi szerződéstől való elállásra, ha a megvásárolt gépjárművet tőle – annak lopott volta miatt – lefoglalták és azt az eredeti tulajdonos követeli vissza, az eladó pedig – felszólítás ellenére – ennek a harmadik személynek a fennálló jogától a gépjárművet nem tehermentesíti [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 118. § (1) bek., 370. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A motorkerékpár-kereskedelemmel foglalkozó cég alperes 2012. július 26-án vásárolta meg B. Á.-tól a perbeli motorkerékpárt, majd 2012. november 6-án eladta azt 3 800 000 forintért a felperesnek. Tájékoztatta a felperest arról, hogy a motorkerékpár eredetvizsgálatát elvégeztette, továbbá a márkakereskedés is megerősítette annak eredetiségét. A ténylegesen lopott és körözés alatt álló motorkerékpárt 2013. november 26-án a rendőrség lefoglalta a felperestől, aki 2014. április 14-én a lefoglalásra és a gépjármű lopott és körözött voltára hivatkozással felhívta az alperest, hogy hárítsa el 15 napon belül a tehermentes tulajdonszerzésének valamennyi akadályát. Ennek eredménytelensége folytán a felperes 2014. május 15-én az adásvételi szerződéstől elállt és felhívta az alperest a vételár visszafizetésére. A rendőrség 2014. október 6-án szüntette meg a foglalást és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban Be.) 155. § (2) bekezdésére hivatkozással a gépjárművet kiadni rendelte az eredeti tulajdonosa képviselőjének.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az elállására tekintettel kötelezze az alperest a 3 800 000 forint vételár és járulékai megfizetésére.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a motorkerékpár tulajdonjogát visszterhesen és jóhiszeműen szerezte, majd azon a felperes teher- és korlátozásoktól mentesen szerzett tulajdonjogot. Nem volt ezért tehermentesítésre kötelezhető és a felperes jogszerűtlenül állt el a szerződéstől.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a nyomozó hatóság a hatósági feladatának ellátása során nem tekinthető olyan harmadik személynek, akinek az általa lefoglalt dolgon a dolog vevőjével szemben valamely, a tulajdonjogát korlátozó jogosultsága állna fenn. A felperes ezért nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli motorkerékpáron harmadik személynek olyan joga van, ami korlátozná a tulajdonjogát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 118. § (1) bekezdése alapján az adásvételi szerződés megkötésével a felperes kizárólagos tulajdonjogot szerzett a motorkerékpáron és ennek megfelelően a hatóságok, illetve az eredeti tulajdonos előtt annak tulajdonosaként léphetett fel. Megállapítható volt az is, hogy a gépjármű-nyilvántartás szerint is B. Á., majd az alperes, végül a felperes lett a gépjármű tulajdonosa, korlátozó jog pedig nem került oda bejegyzésre. Nem volt tehát harmadik személynek olyan joga a gépjárművön, amely a felperes tulajdonjogát korlátozta volna, a felperes így nem volt jogosult az adásvételi szerződéstől való elállásra és a keresete megalapozatlan volt.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes a gépjárművet kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen vásárolta meg, így azon a régi Ptk. 118. § (1) bekezdése alapján az adásvételi szerződés teljesítésével tulajdonjogot szerzett. A felperes az elállás jogát a gépjármű lefoglalására alapította, így nem volt jelentősége az elállás utáni jogi tényeknek, illetve azok változásainak. A lefoglalás a tulajdonosi részjogosultságok korlátozásának minősül, mert a felperes a rendelkezés, a birtoklás és a használat jogát gyakorolni nem tudta. A régi Ptk. 370. §-a szerinti tulajdonjogot korlátozó jog pedig nem csak a gépjármű-nyilvántartásba bejegyzett jog lehet, mert egyéb, a tulajdonos részjogosítványait korlátozó kötelmi és dologi jogok is minősülhetnek a megszerzett tulajdonjogot korlátozó jogosultságnak. A perbeli jogkorlátozás azonban – amelynek során a nyomozó hatóság a motorkerékpárt lefoglalta – önmagában nem minősült a régi Ptk. 370. §-a értelmében olyan harmadik személy javára fennálló jognak, ami alapján a felperes tulajdonjoga korlátozott lett volna. Jelentősége volt az ügyben annak, hogy a jogszavatossági igényt a kötelezett jogátruházásban hibás teljesítése alapozza meg, a régi Ptk. 370. §-a pedig a tulajdonjog korlátozását eredményező jog fennállása esetén teszi lehetővé a vevő igényérvényesítését. Ennek megfelelően a korlátozást megalapozó jognak is az adásvételi szerződés teljesítésekor kellett volna fennállnia és a jogszavatossági igényérvényesítés elévülési jellegű határideje is ekkor kezdődött meg. A lefoglalásra egy évvel azt követően került sor, hogy a motorkerékpár a felperes birtokába került és annak a felperes ekkor már a tulajdonosává vált. Ennek megfelelően a felperes által előadott tények alapján harmadik személynek, vagy a nyomozó hatóságnak a felperes tulajdonjogát korlátozó jogosultsága a teljesítéskor a lefoglalás alapján nem állhatott fenn, így erre elállási jog nem volt alapítható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával adjon helyt a keresetének.
[7] Az alperes és az alperesi oldalon beavatkozó fél felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt lényegében helyesen állapították meg, de tévesek az annak alapján levont jogi következtetéseik, így a jogerős ítélet jogszabálysértő.
[10] A felperes kereskedelmi forgalomban vásárolta meg a perbeli motorkerékpárt, ezért a régi Ptk. 118. § (1) bekezdése szerint annak ellenére is tulajdonjogot szerezhetett azon, ha az eladó nem volt tulajdonos. A régi Ptk.-nak ez a szabályozása kivételes esetként áttörte a nem tulajdonostól való szerzés kizártságának a szabályát, és olyan esetekben is lehetővé tette a tulajdonszerzést, ha a dolog átruházója nem volt annak a tulajdonosa. A régi Ptk. ezzel a rendelkezésével azonban kifejezetten a jóhiszemű, ellenérték fejében szerző vevő – aki egyben általában fogyasztó is – jogvédelme érdekében rendelkezett a főszabálytól eltérő módon, így eleve kérdéses, hogy vezethet-e ennek a jogszabálynak az alkalmazása a céljától éppen eltérő eredmény eléréséhez.
[11] Tény ugyanis, hogy a gépjárművet a felperestől – a régi Ptk. 118. § (1) bekezdésére történő hivatkozása ellenére – lefoglalták, majd más személy részére adták ki. A felperes ebben a helyzetben, amikor kiderült a gépjármű lopott volta és az, hogy arra az előző tulajdonos is igényt tart, alappal fordult a régi Ptk. 370. § (1) bekezdése alapján az eladó alperessel szemben.
[12] Az eljárt bíróságok tévesen vélték úgy, hogy a régi Ptk. 370. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a lefoglalást végző rendőrséget kellett harmadik személynek tekinteni. A rendőrségnek ugyanis nyilvánvalóan nem állt fenn joga a gépjármű felett, ilyenre soha nem is hivatkozott. A foglalást végző hatóság nem a saját jogára hivatkozással, hanem az eredeti tulajdonos joga alapján, annak védelme érdekében foglalta le a motorkerékpárt. Nem a lefoglalást végző rendőrhatóság volt tehát a harmadik személy, hanem az csak az eredeti tulajdonos nevében, az ő joga alapján járt el – hatóságként – az ügyben. Az eljárásának az alapját a harmadik személynek a gépjárművön fennálló tulajdonjoga jelentette, amely abból eredendően állt fenn, hogy a gépjármű lopott volt és azt tőle lopták el, így azon a tulajdonjoga fennmaradt.
[13] A régi Ptk. 370. § (1) bekezdése alapján a vevő akkor léphet fel, ha harmadik személynek az adásvétel tárgyán olyan joga áll fenn, amely a tulajdonjogát korlátozza. A harmadik személy joga a perbeli gépjárműre ténylegesen már akkor is fennállt, amikor a felperes azt az alperestől megvásárolta, mert az már akkor is lopott volt és arra a korábbi tulajdonosa már akkor is igényt tartott. A jogszabály értelmében azonban – a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelően – nem csak akkor van lehetőség fellépni ezen jogszabály alapján, amikor a tulajdonjogot a vevő megszerzi. A régi Ptk. 370. § (1) bekezdése ugyanis – ellentétben a régi Ptk. 369. § (1) bekezdésében foglaltakkal – a tulajdonjog megszerzését követően fennálló, de azt korlátozó jogok esetéről rendelkezik.
[14] A perbeli esetben tehát az eredeti tulajdonosnak, mint harmadik személynek állt fenn a felperes mint új vevő tulajdonjogát korlátozó joga, abból eredendően, hogy a gépjármű tulajdonjogára tulajdonosként igényt tartott. Helyesen hivatkozott e körben a felperes arra is, hogy az elállásról szóló nyilatkozatában az elállást nemcsak a lefoglalás tényére, hanem arra is alapította, hogy az általa vásárolt motorkerékpár ténylegesen lopott volt és körözés alatt állt. A gépjármű lefoglalásával a felperes lényegében elveszítette a tulajdonosi jogosultságait, mert azok gyakorlására ezáltal a lehetősége megszűnt. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperes által megvásárolt gépjárművön valóban fennállt harmadik személynek olyan joga, amely a felperes tulajdonjogát ténylegesen korlátozta és ami, ha nem kerül elhárításra, megalapozhatja a felperes elállását.
[15] Kérdéses lehet a továbbiakban az, hogy a felperes nem idő előtt élt-e az elállás jogával, nem lett volna-e szükséges megvárnia a lefoglaló hatóság intézkedését a gépjárműről, illetve akár bírói úton fellépnie tulajdonosi jogosultságai visszaszerzése érdekében. E tekintetben azonban a Be. 155. § (2) bekezdésében foglaltak egyértelműen fogalmaznak olyan módon, hogy a lefoglalt gépjárművet annak kell kiadni, akié az az ellopásakor volt, azaz az eredeti tulajdonosnak, a perbeli esetben a harmadik személynek. Ez a személy megvolt, jelentkezett is a gépjárműért, így a felperesnek a Be. szabályozásával szemben nem volt jogi lehetősége arra, hogy akár a jogorvoslati lehetőségek igénybevételével is a motorkerékpárt visszaszerezze. Ugyancsak nem kötelezhető a felperes ennek alapján arra, hogy a magyar régi Ptk.-n alapuló tulajdonszerzésére hivatkozva – eleve reménytelennek tűnő – eljárást indítson Ausztriában a lopott motorkerékpárt visszaszerző osztrák biztosítótársasággal szemben.
[16] A felperes tehát egyéb lehetőség hiányában megalapozottan fordult az alperessel szemben annak érdekében, hogy az alperes hárítsa el a tulajdonjogát korlátozó jogokat. Az alperes ennek nem tett eleget, így megalapozott a felperes erre alapított, a régi Ptk. 370. § (3) bekezdésén alapuló elállása. Az elállás jogszerű volta folytán a régi Ptk. 320. § (1) bekezdése és 319. § (3) bekezdése alapján a felperes jogosult a kifizetett vételár visszakövetelésére a kereseti kérelmének megfelelően, ezért a Kúria helyt adott a követelésének. A felperes elállási jogát annak ellenére gyakorolhatta, hogy a gépjárművet az alperesnek nem tudja visszaadni. A Ptk. 320. § (3) bekezdésébe foglalt rendelkezés csak a szerződésen – és nem a törvényen – alapuló elállási jog gyakorlását teszi függővé a szolgáltatás visszaszolgáltatásától. Egyébként az adásvételi szerződés alapján az alperes a felperesnek tényleges szolgáltatást nem nyújtott, csak a motorkerékpár ideiglenes használatát biztosította a számára.
[17] A felperes elállása folytán a továbbiakban az alperest illette meg a jog és a lehetőség, hogy amennyiben úgy véli az eredményes lehet, igénnyel lépjen fel a motorkerékpár tulajdonosával szemben. Nem hivatkozhat azonban eredménnyel arra, hogy a felperes tőle a régi Ptk. 118. § (1) bekezdése alapján a motorkerékpár tulajdonjogát megszerezte, így igénnyel vele szemben nem léphet fel. A felperes ugyanis a hivatkozott jogszabály szerinti jogszerzése ellenére a gépjárművet önhibáján kívül elvesztette, a szerzett joga teljesen kiüresedett, mert valamennyi tulajdonosi jog gyakorlásától elesett és azok visszaszerzésére sincs lehetősége.
[18] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva helyt adott a felperes keresetének. A felperes keresete csak a késedelmi kamat követelése kezdő időpontját tekintve nem volt megalapozott, mert az alperes fizetési késedelme csak a felmondástól kezdődően következett be. A korábbi időszakra pedig, amíg a felperes a motorkerékpárt használhatta, a felek szolgáltatásai egyenértékűek voltak, így kamatfizetési kötelezettség az alperest ez okból sem terhelhette. A Kúria ezért a felperes további kamatigényét nem találta megalapozottnak és e tekintetben az elutasító ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Pfv. VI. 20.740/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás