PÜ BH 2017/337
PÜ BH 2017/337
2017.10.01.
Nem jár a gyermektartásdíj automatikus leszállításával az a körülmény, hogy a kötelezett öt kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, három gyermek esetében tartásdíj fizetésével. Figyelemmel kell lenni ugyanis – többek között – a külön-külön háztartásban nevelkedő, nagy korkülönbségű gyermekek eltérő szükségletére [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:210. §, 4:218. § (4) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A bíróság 2012. november 6. napján kelt ítéletével a felek házasságát felbontotta és a három kiskorú gyermeket az alperesnél helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy a gyermekek tartására – 2010. március hó 1. napjától kezdődően – fizessen meg az alperesnek havonta és gyermekenként 40 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat. A másodfokú bíróság ítéletével a gyermektartásdíj mértékére vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta és azt a 2013. február 28. napjáig terjedő időtartamra gyermekenként és havonta 50 000 forintra felemelte (egyidejűleg módosította a lejárt gyermektartásdíj hátralék összegét). Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét (a felperest 2013. március 1-jétől terhelő havi 40 000 forint gyermekenkénti tartásdíj összegére) helybenhagyta. A másodfokú bíróság a részben megváltoztató döntését arra alapította, hogy 2013 márciusától az ügyvéd foglalkozású felperesnek már négy kiskorú gyermek tartásáról kell gondoskodnia, a gyermektartásdíj alapját képző jövedelme (teljesítőképessége) minimálisan havi 300 000 forintban határozható meg.
[2] 2014. június 1. napján megszületett a felperes ötödik gyermeke. A felperes egyszemélyes ügyvédi irodája a keresetlevél benyújtását megelőző évben (2013-ban) nettó árbevételként 7 444 000 forintot könyvelt le, az anyagi jellegű ráfordítások kiadása nőtt (a 2012. évhez viszonyítva 2 326 000 forintról 3 279 000 forintra), a tárgyévi beruházások jelentősen emelkedtek (805 000 forintról 2 904 000 forintra) az eredménytartaléka pedig 6 465 000 forint volt. Az ügyvédi iroda mérleg szerinti eredménye viszont 812 000 forint veszteséget mutatott ki. A felperes minimálisan 350 000 forint havi jövedelemmel rendelkezik.
[3] Az alperes nettó havi jövedelme 105 000 forintról a keresetlevél benyújtását megelőző 12 hónapban 128 000 forintra emelkedett, jelenleg havi 147 257 forint.
[4] A három kiskorú gyermek iskolába jár, a legnagyobbik gyermek középiskolás. A gyermekek indokolt szükségleteinek költsége az eltelt időben kb. havi 6000 forinttal emelkedtek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékét 2014. június hó 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 30 000 forint határozott összegre szállítsa le és a keletkezett túlfizetését számítsa be. Keresetét arra alapította, hogy 2014. június 1. napján megszületett az ötödik gyermeke is, ez a tény pedig jelentős körülményváltozásnak minősül. A jogerős ítélet óta a teljesítőképessége nem változott, a többi gyermekének tartása nem történhet az ötödik gyermeke tartásának rovására.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a felperes a valós, tényleges jövedelmi viszonyait már az előzményi perben sem tárta fel. A három gyermeket egyedül neveli, a felperessel közös tulajdonú lakást terhelő hiteltartozást kizárólag ő fizeti. A tartás mértékének csökkentése a gyermekek tartásának ellehetetlenüléséhez vezetne.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének mértékét 2014. június hó 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 33 000 forintra leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[8] Az elsőfokú bíróság a peradatok együttes értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a kereseti kérelmének részbeni megalapozottságát bizonyította. Igazolta a gyermektartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges és tartós változást jelentő ötödik gyermeke megszületését. Önmagában ez a tény azonban még nem vonja maga után a tartás mértékének megváltoztatását, ezért vizsgálta a körülményváltozásnak a felperes teljesítőképességét illető kihatását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi iroda adóbevallása, a felperes személyi jövedelemadó-bevallása és a csatolt bankszámlakivonatok a felperes jövedelmi viszonyainak stagnálását, illetve csökkenését nem támasztják alá, annak ellenére sem, hogy az ügyvédi irodája a 2013. évi irodai adóbevallás alapján eredményt nem ért el. Az éves mérlegből ugyanis az állapítható meg, hogy az anyagi, illetve a személyi jellegű ráfordítások és a tárgyévi beruházások emelkedtek, a felperes másfél évig lízingdíjat is fizetett, a vállalkozás eredménytartaléka pedig kiemelkedően magas volt. Az pedig, hogy a felperes a vállalkozásból nem vett ki pénzt (azt eredménytartalékként kezeli), nem szolgálhat a kiskorú gyermekek hátrányára. A fentiek alapján a felperes jövedelmének stagnálása nem bizonyított, sőt havi jövedelme kismértékben emelkedett is, az a peradatok mérlegelésével havi 330 000 forint összegben állapítható meg.
[9] Az elsőfokú bíróság értékelte a tartásra szoruló gyermekek szükségleteinek változását is. A perben nem volt vitatott, hogy a gyermekek szükségletei életkoruk előrehaladtával emelkedtek, a kiadások csekély mértékben nőttek. A legnagyobbik gyermek középiskolai tanulmánya miatt jelentkező utazási költsége 3500 forint, nyelvkönyvekre, szótárakra van szüksége és az éves tanulmányutak is indokolt költségnek minősülnek. A kisebb gyermekeknél a megemelkedett ruházkodási, illetve egyéb más költségek (élelmezés stb.) jelentenek pluszkiadást. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást követően azt állapította meg, hogy a megnövekedett szükségletek miatt a gyermekeknél havi 6000 forint többletkiadás állapítható meg, amelyet a szülők egyenlő arányban viselnek. Az elsőfokú bíróság pozitív változásként értékelte az alperes jövedelmének nagyjából 20 000 forinttal való emelkedését.
[10] A fentiekre tekintettel a Ptk. 4:210. §-a alapján megállapította, hogy a felperes a keresetének jogalapja mellett bizonyította: a havi jövedelme 330 000 forintra tehető, a gyermekek tartására jövedelme 50%-áig köteles helytállni, ezért az öt gyermek közötti egyenlő arányú elosztásra figyelemmel a havi 40 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat 33 000 forintra leszállította. Ennek megfelelően elszámolta a felperes által nem vitatottan teljesített túlfizetést.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[12] A másodfokú bíróság döntése megalapozásául rámutatott arra, hogy a tartásdíj mértékének megváltoztatásra irányuló kereset esetén az arra hivatkozó félnek a jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében előírt feltételek (körülményváltozások) fennállását kell bizonyítania. A jogosult oldalán ilyen változás lehet a körülmények lényeges javulása, vagy a gyermekek szükségletei költségében mutatkozó csökkenés, míg a kötelezett oldalán a teljesítőképesség negatív változása, amelyre tekintettel a korábban megállapított tartásdíjat nem képes teljesíteni. Alappal vizsgálta tehát az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperes újabb gyermekének megszületése kihatással van-e a teljesítőképességére, ennek megfelelően helytállóan vonta a mérlegelési körébe az ügyvédi iroda bevételeit is. A kiemelkedően magas eredménytartalékból helyesen következtetett arra, hogy a felperes a vállalkozása nyereségét nem vette ki, azt a megélhetésére nem fordította, ez pedig nem szolgálhat a kiskorú gyermekei hátrányára. Az elsőfokú bíróság tehát a bizonyítékokat okszerűen értékelve a tényállást lényegében helyesen állapította meg, téves következtetést vont le viszont a kereseti kérelem részbeni megalapozottságára.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított havi 330 000 forint felperesi jövedelmet felülmérlegelte. Álláspontja szerint a csatolt adóbevallások alapján – az ügyvédi iroda anyagi és személyi jellegű ráfordításaira, az eredménytartalék mértékére figyelemmel – a gyermektartásdíj alapjául szolgáló jövedelem havi 350 000 forintban állapítható meg, ennek az összegnek a fele, azaz 175 000 forint vonható el gyermektartásdíj jogcímén.
[14] A felperes öt gyermek tartására köteles, akik közül két gyermeket saját háztartásában természetben tart. Az öt gyermek szükségletei életkorukból adódóan eltérőek lehetnek. A gyermekek szükségleteit egyéniesítve, a szülők életnívójától, jövedelmeik arányától és gyermekeik adottságaitól, tehát az eset egyedi sajátosságaitól függően kell meghatározni (BH 1995.350.). A perbeli gyermekek esetében az iskoláztatásból adódó költségek jelentenek jelentős kiadást, míg a felperes háztartásában eltartott gyermekek esetében ilyen jellegű kiadások még nem merülnek fel. A felperes az élettársával együtt gondoskodik a gyermekekről, a kiadásokra tehát az élettárs jövedelme is forrásul szolgál, a háztartás költségei is megoszlanak közöttük, emellett az általuk nevelt két kiskorú gyermek után családi pótlékban is részesülnek. Ezzel szemben az alperes egyedül gondoskodik a gyermekekről, a felperessel közös lakást egyedül tartja fenn és az ingatlant terhelő hiteltartozást is kizárólag ő fizeti. A gyermekeknél az iskoláztatási költségek, az utazási költségek, a felszerelés, a kötelező és fakultatív iskolai programok költségeivel is számolni kell, illetve a kamaszkorú gyermekek élelmezése is nagyobb kiadást jelent.
A gyermekek eltérő életkorából adódó szükségleteik miatt a tartásra való rászorultságuk mértéke sem azonos, ez pedig indokolja közöttük a tartásdíj differenciálását. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes jövedelméből (havi 350 000 forint) a perbeli gyermekek után fizetendő havi 120 000 forint összegű tartásdíj mellett a saját háztartásában élő két kiskorú gyermek tartására – a fent kifejtettek alapján – elegendő 55 000 forint, azaz gyermekenként a havi 27 500 forint. A differenciálás mellőzése esetén az alperes háztartásában élő gyermekek hátrányosabb helyzetbe kerülnének, különös tekintettel az alperes havi 147 257 forint jövedelmére.
A felülvizsgálati kérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát arra alapította, hogy a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésébe ütközik.
[16] A felperes döntően azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság a saját, korábbi álláspontját figyelmen kívül hagyta. Az előzményi ítéletében ugyanis a negyedik gyermek megszületésére figyelemmel a tartásdíjat leszállította és annak mértékét egyenlő arányban állapította meg, akkor nem tartotta indokoltnak az eltérő életkorú gyermekek között a tartásdíj mértékének a differenciálását.
[17] A felperes részletesen kifejtette, hogy a másodfokú bíróság mérlegelése szerinte miért minősül okszerűtlennek és iratellenesnek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[19] A felperes lényegében a jogerős ítélet megalapozatlanságát, az iratellenes és eltérő szempontrendszert alkalmazó felülmérlegelést sérelmezte.
[20] A felperesnek a másodfokú bíróság önmagának ellentmondó – a korábbi ítéletének szempontjait felülíró – döntésére való hivatkozása nem alapos. Az előzményi eljárásban a másodfokú bíróság a felperes negyedik gyermeke megszületése miatt az elsőfokú bíróság ítéletét részben – a 2013 márciusáig terjedő időtartamra – változtatta meg (50 000 forint mértékre emelte fel). Iratellenesen állítja azonban a felperes azt, hogy a másodfokú bíróság korábban nem differenciált a gyermekek között. Az előzményi ítélet a tartás alapját képező jövedelmet 300 000 forint összegben állapította meg, ehhez képest az alperes gondozásában élő gyermekek után – a negyedik gyermek megszületését követően – havi 40 000 forint, összesen 120 000 forint tartásdíjat állapított meg. Ebből következően a felperes jövedelmének 50%-ából kiindulva a negyedik gyermek tartására 30 000 forint összegre vonható le következtetés. Ez pedig – a felperes állításával szemben – a négy gyermekre vonatkozóan nem egyenlő arányt jelent. A másodfokú bíróság kifejezetten kitért arra, hogy a gyermekek szükségletei az életkoruktól, egészségi állapotuktól és egyéb tényezőktől eltérőek lehetnek (14.Pf. 20.519/2013/15. számú ítélet 5. oldal 5. bekezdés).
[21] Ami pedig a felülvizsgálati kérelemnek azt a részét, amelyben a felperes a másodfokú bíróság mérlegelésén alapuló döntését sérelmezi, a Kúria rámutat: a felperes – tartalmilag – a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését a jogszabályhely megjelölése nélkül sérelmezte. Az 1/2016. (II. 15.) PK állásfoglalás 3. és 4. pontjában foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó szükséges (kötelező) tartalmi kelléke hiányában a Kúria a másodfokú bíróság mérlegelését nem vizsgálta.
[22] Nem sérült Ptk. 4:210. § (1) bekezdése. A felperes a keresetét – tartalma alapján – két körülményre alapította. Állítása szerint jövedelmi és vagyoni viszonyai (teljesítőképessége) a korábbi jogerős ítélet óta eltelt időben nem változtak, ezáltal az újabb gyermeke megszületésének ténye – a tartásdíj alapját képező jövedelme változatlansága miatt – az alperes gondozásában lévő három gyermek felé fennálló tartási kötelezettsége mértékét mérsékli. A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott a felperes ötödik gyermeke megszületésének lényeges és tartós körülményváltozásként való minősítése. Ebből a tényből azonban – ahogyan azt az elsőfokú bírság helytállóan megállapította – automatikusan még nem következik a kereset megalapozottsága.
[23] A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte állításai megalapozottságának bizonyítása: a tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy annak változatlan teljesítése lényeges jogos érdekét sérti. Ezt pedig a felperes nem tudta bizonyítani.
[24] A felperes a keresetét 2014 júniusában nyújtotta be. A tartás mértékének (vagy a szolgáltatás módjának) megváltoztatására a Ptk. 4:210. §-a az irányadó, a kiskorú gyermekekre figyelemmel viszont a kötelezett jövedelmére vonatkozóan a Ptk. 4:218. § (4) bekezdése alkalmazandó, miszerint általában a kötelezett átlagos jövedelemből kell kiindulni és a per megindítását megelőző egyévi (2013 évi) összes jövedelmére kell figyelemmel lenni.
[25] Az elsőfokú bíróság a felperes jövedelmének emelkedését állapította meg (330 000 forint), ezt a felperes nem sérelmezte, ebben a körben az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést nem terjesztett elő. A felülvizsgálati eljárásban tehát kizárólag az vizsgálandó, hogy a másodfokú bíróság által meghatározott 350 000 forint havi jövedelem megfelelő volt-e. Az egyszerűsített vagyonmérleg szerint a felperes 6 465 000 forint eredménytartalékot képezett. Az eredménytartalék arra utal, hogy a felperes az adózás után megmaradt nyereséget a saját döntése alapján felhalmozta, ez pedig – ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt – a kiskorú, tartásra szoruló gyermekeit hátrányosan nem érintheti. A jelentős összegű eredménytartalék ténye a felperes vagyoni viszonyai értékelésénél nem mellőzhető, az ugyanis olyan megtakarításnak tekinthető, amellyel a felperes önállóan rendelkezik. Ebből következően a másodfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy – az ügyvédi irodából kivett havi jövedelmet, illetve a felhalmozott eredménytartalékot figyelembe véve – a felperes legalább havi 350 000 forint jövedelemre tesz szert. Ez a megállapítása iratellenesnek, okszerűtlennek nem minősíthető.
[26] Az irányadó ítélkezési gyakorlat alapján a bíróságnak a jövedelmi és vagyoni viszonyok együttes értékelésével kell állást foglalnia a kötelezett teljesítőképességéről és a mérlegelése eredményeként meghatározott jövedelem eltérhet a benyújtott személyi jövedelemadó-bevallásban, vagy társaságiadó-bevallásban foglaltaktól. A Kúria számos eseti döntésében mutatott rá arra, hogy a bevallott, illetve kimutatható jövedelem mellett a tartásdíj megállapítása (mértékének megváltoztatása) során mérlegelési körbe kell vonni a vagyoni körülményeket is, amely a kötelezett valós jövedelmi, vagyoni helyzetének, a teljesítőképességének a feltárásához vezet (BH 1996.369., 1997.78., EBH 2000.318.) A fentiek alapján alaptalanul érvelt a felperes azzal, hogy az ügyvédi iroda bevételéből, illetőleg kiadásaiból a másodfokú bíróság téves következtetést vont le. A másodfokú bíróság ugyanis helytállóan vonta ugyanis a mérlegelési körébe azt a tényt, hogy a felperes saját döntése alapján felhalmozott nyereség (az eredménytartalék) a vagyoni viszonyok körében értékelendő.
[27] A felperes a keresetében körülményváltozásként nem hivatkozott az alperes által gondozott gyermekek szükségleteinek csökkenésére. A felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a gyermekek szükségletei növekedését megállapító elsőfokú ítéleti tényállást, fellebbezése hiányában azonban a Pp. 271. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Kúria a jogerős ítélet erre vonatkozó tényállását nem vizsgálta.
[28] Helytállóan hivatkozott a felperes a családi pótlék egyoldalú feltüntetésére, illetve arra, hogy az alperessel közös háztartásban él az édesanyja, aki a saját lakhatásához nyilvánvalóan hozzájárul. A fenti két megállapítás azonban a jogerős ítéleti döntést érdemben nem befolyásolta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
[29] A közös tulajdonú ingatlan tulajdoni hányadai, a közös tulajdon megszüntetése a házastársi közös vagyon megosztása iránt folyamatban lévő peres eljárásra tartozik. A jelen perben nincs jelentősége annak, hogy az alperes megengedheti-e, avagy sem a 140 négyzetméteres ingatlan fenntartását, célszerűbb lenne-e egy tehermentes vagy alacsonyabb hitelű ingatlanba való átköltözése, az viszont tény és ezt a felperes sem vitatta, hogy az ingatlanon fennálló, a házastársak közös adósságát képező tartozást az alperes egyedül viseli.
[30] Összességében tehát a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jövedelmének emelkedése miatt az ötödik gyermeke születése az alperes gondozásában lévő három gyermek tartásának mértékét nem érintette, mivel a gyermekek életkora és szükségletei differenciálásával a jövedelme 50%-át érintő részben a másik két saját háztartásában nevelt gyermeke tartásáról megfelelően tud gondoskodni.
[31] A fentiek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 21.392/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás