PÜ BH 2017/341
PÜ BH 2017/341
2017.10.01.
Nem lehet a felhasználási engedély átruházásának – a jogsértés megállapítását kizáró – engedélyezésére vonatkozó szerződéses szándék meglétét ráutaló magatartással megállapítani, és ennek alapján az alaki hibás érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánítani, ha a felek ellentmondó nyilatkozatai és a körülmények alapján a megállapodás tartalma egyértelműen nem tárható fel [1999. évi LXXVI. tv. 42. § (3) bek. 45. § (1) bek. 46. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A III. rendű alperes jogelődjének tevékenysége televíziós csatornák üzemeltetésére irányult. Az I. rendű alperes megállapodott a III. rendű alperes jogelődjével abban, hogy részére egy, a reklámszerkesztést automatizáló programot fog kifejleszteni. A perbeli szoftver szerzője a felperes. A felperes mint vállalkozó és az I. rendű alperes mint megrendelő 2009. július 17-én vállalkozási szerződést kötött, amelynek tárgya a megrendelő részére az adPlan rendszer kifejlesztése volt. Az I. rendű alperes és a III. rendű alperes jogelődje között 2009. július 19-én végfelhasználói licencszerződés jött létre, melynek 1. pontja szerint az I. rendű alperes Magyarország területére engedélyt biztosít a III. rendű alperes jogelődje számára a szoftver használatára.
[2] A felperes a szoftver fejlesztését 2011 januárjáig elvégezte, annak forráskódját az I. rendű alperes részére átadta. A felperes – az I. rendű alperes kérésére – közreműködött a szoftvernek a III. rendű alperes igényeihez kapcsolódó továbbfejlesztésében. Az I. rendű alperes a szerződésben foglaltak teljesítéseként összesen 4 625 000 forintot fizetett meg a felperes részére. A felperes ezt követően felhívta az I. rendű alperest a fennmaradó 2 777 500 forint összegű tartozás kiegyenlítésére, amelynek az I. rendű alperes nem tett eleget. A felperes azonban a fejlesztett program forráskódjának átadását ezen összeg megfizetésétől tette függővé. Az I. rendű alperes 2010. május 11-én elismerte a szerződés tárgyát képező fejlesztés felperes általi teljesítését és azt, hogy az a vállalkozó óra alapú elszámolása alapján 62 napot vett igénybe, melynek ellenértéke összesen 7 402 500 forint. Kijelentette, hogy ebből 4 625 000 forintot átutalt a vállalkozó számlájára. A II. rendű alperes, mint az I. rendű alperes ügyvezetője az elismervény aláírásával az I. rendű alperes gazdasági társaság kötelezettségeiért magánszemély minőségében készfizető kezességet vállalt. A felek ugyanezen a napon átadás-átvételi jegyzőkönyvet vettek fel a továbbfejlesztett program forráskódjának DVD adathordozón való átadásáról. Az I. rendű alperes ezt követően átadta a szoftver forráskódját a III. rendű alperes részére, ahol az egy külön szerverre lett telepítve és annak használatát teszt jelleggel négy csatornán kezdték meg. A szoftvert e csatornákon a reklámidő tervezésére és szerkesztésére használták 2011 augusztusáig. A III. rendű alperes az I. rendű alperes részére összesen 7 375 000 forintot fizetett meg a közöttük létrejött megállapodás alapján.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében kérte az I., II. és III. rendű alperesek egyetemleges kötelezését 2 277 500 forint és törvényes kamatai megfizetésére. Kérte annak megállapítását, hogy az I. és a III. rendű alperesek a felperes szerzői jogát megsértették azzal, hogy a szoftvert jogellenesen használták, illetve hasznosították anélkül, hogy az I. rendű alperes a felperestől a szoftver felhasználására vonatkozó engedélyt megszerezte volna. Kérte az I. és a III. rendű alperesek eltiltását a szoftver használatától és az adatszolgáltatásra való kötelezésüket. Kérte továbbá az I. és III. rendű alpereseket a gazdagodás visszatérítésére kötelezni, ennek körében az I. rendű alperest a licencdíjjal elért 7 325 000 forint és kamatai, a III. rendű alperest a licencdíjjal elért 7 325 000 forint, valamint a szoftver használatával elért árbevétel 40%-ának megfizetésére kötelezni, amely utóbbit 30 000 000 forintban jelölt meg.
[4] Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. Az I. és II. rendű alperesek védekezése szerint az I. rendű alperes a felperes által fejlesztett szoftver és a kapcsolódó szerzői jogi jogosultságok ellenértékét 2010. január 18-án teljes egészében megfizette, melynek tényét a felperes 2010. január 20-án a szoftver és a forráskód átadásával elismerte. Az I. és II. rendű alperesek a kezességvállalásra vonatkozó nyilatkozat érvénytelenségét állították, a felperes szerződésszerű teljesítésével kapcsolatban szavatossági kifogást terjesztettek elő. A III. rendű alperes védekezése szerint az I. rendű alperestől jogszerűen és jóhiszeműen szerezte meg a szoftver felhasználási jogát, amelyen nem terjeszkedett túl.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes és a III. rendű alperes jogelődje azon magatartásukkal, hogy az I. rendű alperes jogellenesen engedélyezte a szoftver felhasználását a III. rendű alperes részére anélkül, hogy az I. rendű alperes a felperestől jogszerűen megszerezte volna a szoftver szerzői, vagyoni jogait, valamint a szoftvert jogellenesen használták fel, megsértették a felperesnek a szoftver tekintetében fennálló „felhasználás és annak engedélyezésének jogát”, az I. és III. rendű alpereseket eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az I., II. és III. rendű alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 777 500 forintot és annak 2010. november 11-től járó törvényes mértékű kamatát. Kötelezte a III. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6 125 000 forintot és annak 2011. február 1-jétől járó törvényes mértékű kamatát. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes és az I. rendű alperes között létrejött szerződés jövőben megalkotandó műre vonatkozott, amellyel a felperes a szerzői vagyoni jogait átruházta az I. rendű alperesre. Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek érvénytelenségi és szavatossági kifogását megalapozatlannak találta. A szerződésből eredő követelés összegszerűsége körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes 2 777 500 forint összeggel és járulékaival tartozik a felperesnek, amelynek megfizetésére a készfizető kezességet vállaló II. rendű alperessel egyetemlegesen tartozik. A felperes és az I. rendű alperes között létrejött szerződés 5.5 pontja a szoftver vagyoni jogainak átruházását a díj teljes összegének megfizetéséhez kötötte, míg a megrendelő, az I. rendű alperes részéről csak részleges teljesítés történt, ezért a szerzői vagyoni jogok nem szálltak át az I. rendű alperesre. Ebből következően az I. rendű alperes sem engedhetett volna felhasználási jogot a III. rendű alperes részére. A III. rendű alperes az Szjt. 46. § (3) bekezdése alapján egyetemlegesen felel az I. rendű alperessel. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogsértést a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította és a b) pontja szerint az I. és III. rendű alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Az Szjt. 94. § (1) bekezdés d) pontja szerinti adatszolgáltatásra irányuló kérelmet elutasította, figyelemmel arra, hogy a per során a 47-IV. sz. végzésében kötelezte a III. rendű alperest adatszolgáltatásra, amelynek eleget tett. Az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja szerint a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésére irányuló kereseti kérelmet az I. rendű alperes tekintetében megalapozatlannak találta, kifejtve, hogy az I. rendű alpereshez összesen 6 125 000 forint folyt be a szoftver felhasználási jogának értékesítése után, a felperes részére eddig kifizetett, illetve a marasztalási összeggel együtt fizetendő 7 375 000 forint összeszámításával az I. rendű alperesnél bevétel nem jelentkezett, gazdagodást nem ért el. A III. rendű alperes jogelődje a szűkebb körű felhasználási jog ellenértékeként 6 125 000 forintot fizetett meg az I. rendű alperes részére, nála gazdagodásként a felperes részére ki nem fizetett jogdíj összege jelentkezett, amellyel gazdagodott, ezért az elsőfokú bíróság annak megfizetésére kötelezte a III. rendű alperest.
[7] A felperes, valamint az I., II. és III. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesnek a szerzői vagyoni jogok megsértésének megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló, valamint a III. rendű alperessel szemben a jogdíjhátralék egyetemleges megfizetésére irányuló keresetét elutasította, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[8] A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tartozáselismerő nyilatkozatra tekintettel, hogy az I. és II. rendű alperesek a díjhátralék megfizetésére kötelesek és helyesen állapította meg, hogy e nyilatkozat érvénytelenségére vonatkozó, valamint a szavatossági kifogás megalapozatlan.
[9] A másodfokú bíróság nem értett egyet ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a felhasználási engedély hiánya miatt a szerzői vagyoni jogsértés megállapításával és jogkövetkezményeinek alkalmazásával összefüggésben az I. és III. rendű alperest marasztaló álláspontjával. Kifejtette, hogy a perbeli szerződés nem vagyoni jogok átruházására irányult, hanem felhasználási szerződés volt, amint arra vonatkozó álláspontját a perben az SZJSZT is kifejtette. Rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a felhasználási jog átengedését a felperes és az I. rendű alperes a szerződésben felfüggesztő feltételhez kötötték, a felperes a szerződés alapján járó ellenérték megfizetésétől tette függővé a felhasználási jog átengedését, amely azonban a tartozáselismerő nyilatkozatban foglaltak szerint nem történt meg maradéktalanul. A felperes az I. rendű alperessel kötött felhasználási szerződésben nem adott engedélyt a felhasználás III. rendű alperes számára történő továbbengedélyezésére, és a III. rendű alperes sem kötött a felperessel felhasználási szerződést. A peradatok alapján azonban kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes tudott a forráskód átadásáról és közreműködött a szoftver III. rendű alperesnél történő továbbfejlesztésében, továbbá nem kifogásolta annak a III. rendű alperesnél való felhasználását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felhasználási jog harmadik személyre történő átruházásának szándéka és az átengedett felhasználási jog terjedelme a felek ráutaló magatartása alapján egyértelműen megállapítható volt. A megállapodás azonban az Szjt. 45. § (1) bekezdésében előírt írásba foglalás elmaradása miatt alaki okból érvénytelen. E ráutaló magatartás alapján megállapítható, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szerződési akarat volt a felhasználási jog harmadik személy számára történő engedélyezésére, azaz a felhasználási szerződés ráutaló magatartással úgy jött létre a felperes és az I. rendű alperes között, hogy a perbeli szoftver felhasználási jogát az I. rendű alperes engedélyezhette a III. rendű alperes részére. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával a felek szerződését hatályossá nyilvánította, az elszámolást ugyanakkor nem tartotta szükségesnek, mivel a szerződésben kikötött ellenérték magában foglalta a további engedély adása ellenében járó díjazást is. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az engedély nélküli felhasználása miatt a jogsértést nem találta megállapíthatónak, ezért az erre alapított keresetet alaptalannak találta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet III. rendű alperest 6 125 000 forint megfizetésére kötelező rendelkezésének helybenhagyását és a fennmaradó kereseti kérelem tekintetében az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítását kérte. Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen következtetett azon szándékára, hogy a III. rendű alperes részére szerződés megkötése és felhasználásért járó díj kikötése nélkül kívánt engedélyt adni az általa kifejlesztett szoftver felhasználására.
[11] A másodfokú bíróság az Szjt. 45. § (1) bekezdésében előírt írásbeliség követelménye alól jogszabályi alap nélkül tekintette kivételnek a perbeli szerződést, és nyilvánította hatályosnak a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján ráutaló magatartással a szerződést. Szándéka a vállalkozási szerződés megkötésekor nem terjed ki arra, hogy a III. rendű alperes részére engedélyezze a kifejlesztett szoftver felhasználási jogait, különösen ellenérték megfizetése nélkül. Az Szjt. 46. § (1) bekezdése a szerző kifejezett engedélyét kívánja meg a felhasználó részéről a mű további felhasználásának átruházásához. A másodfokú bíróság megsértette az Szjt. 42. § (1) bekezdését is azzal, hogy a felhasználási szerződés tartalmának megállapítása során a szerző felperes számára egyértelműen hátrányosabb értelmezést fogadott el.
[12] Az alperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A jogerős ítéletnek az I., II. és III. rendű alpereseket 2 777 500 forint jogdíj hátralék egyetemleges megfizetésére kötelező, valamint tartalmilag az I. rendű alperes gazdagodás visszatérítésére kötelezése iránti keresetet elutasító rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott.
[14] A másodfokú bíróság – eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától – a per adatai alapján azt állapította meg, hogy a felperes és az I. rendű alperes között írásban létrejött felhasználási szerződés a felek ráutaló magatartásával a felhasználási jog harmadik személyre, a perbeli esetben a III. rendű alperesre történő átruházás engedélyére is kiterjedt.
[15] Az Szjt. 45. § (1) bekezdése alapján a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. E rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a felhasználásra jogot se szóban, se ráutaló magatartással nem lehet szerezni. Ismert az a bírói gyakorlat, mely szerint, ha a felhasználást a felhasználó már megkezdte, a bíróság az alakiság megsértése miatt érvénytelen szerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a határozathozatalig hatályossá nyilvánítja, és a feleknek ennek alapján kell elszámolni. Az alaki okból semmis felhasználási szerződés érvénytelenségének kiküszöbölése során is mindvégig figyelemmel kell azonban lenni az Szjt. 42. § (3) bekezdésének – az Szjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglalt nyilatkozati elvet megelőző – azon rendelkezésére, mely szerint, ha a felhasználási szerződés tartalma értelmezésre szorul, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
[16] A perbeli esetben két fél, a felperes és az I. rendű alperes között, az Szjt. 45. § (1) bekezdésében előírt alakiságoknak megfelelően, írásban létrejött, érvényes felhasználási szerződés tekintetében állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek – mint a szerzői vagyoni jogok jogosultjának – a felhasználási szerződés megkötése időpontjában a szándéka a felhasználás olyan módjára, illetve olyan személy (III. rendű alperes) irányába is kiterjedt, amelyet nem foglaltak írásba, és a másodfokú bíróság tartalmilag e részleges érvénytelenség tekintetében nyilvánította hatályossá a felhasználási szerződést.
[17] Az irányadó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével, a Kúria megítélése szerint az írásba foglalt szerződéstől eltérő, tágabb terjedelmű felhasználási engedélyt a per adatai alapján egyértelműen megállapítani nem lehet.
[18] Az Szjt. 46. § (1) bekezdése alapján a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
[19] A felperes előadása szerint nem tudott a forráskód III. rendű alperes részére történő átadásáról, csupán a rendszer adatbázis tárolt eljárásának a lefuttatásáról, valamint az I. és III. rendű alperesek között létrejött licencszerződés tartalmát sem ismerte. A szoftver virtuális környezetben történő telepítése és tesztelése a fejlesztési folyamat része volt, ezért abból a tényből, hogy közreműködött a szoftver III. rendű alperesnél történő továbbfejlesztésében, még nem lehet következtetni a felhasználási jogok átruházási szándékára. A felperes állítása szerint nyilvánvaló érdekével ellentétes és az általa soha nem állított joglemondás kiterjesztő értelmezésének minősül annak megállapítása, hogy a szerződéses szándéka díj kikötése nélkül, harmadik személy részére való felhasználás engedélyére is kiterjedt.
[20] Az alperesek érvelése szerint a felperes mindvégig tudott a felhasználási szerződés tárgyát képező szoftver III. rendű alperesnél történő használatáról, a tartozás elismeréséről szóló okirat pedig kifejezetten tartalmazza a felperes engedélyét a szoftver harmadik személy részére történő „átengedésére”.
[21] A 2010. május 11-én kelt „Elismervény” elnevezésű okirat szövege valóban tartalmaz olyan kitételt, mely szerint a tartozás elismert összegének kiegyenlítése a szerződés tárgyát képező fejlesztés következő értékesítésének bevételéből történik, és az összeg a sikertelen értékesítés esetén egy év múlva esedékes. A tartozáselismerő nyilatkozat azonban az I. rendű alperes egyoldalú nyilatkozata, amelyet a felperes csupán tanúként írt alá, így az abban foglalt tartalom a felperes nyilatkozatának nem tekinthető. Ezért tévesen hivatkoztak az alperesek a felperesnek a felhasználás harmadik személy részére történő átruházására vonatkozó írásbeli engedélyére.
[22] A felek nyilatkozatainak tükrében még ráutaló magatartással sem értelmezhető kifejezett engedélynek az, hogy a felperes a szoftver III. rendű alperesnél történt tesztelése során közreműködött, az pedig végképp nem állapítható meg, hogy az I. rendű alperessel létrejött felhasználási szerződés megkötésének időpontjában a felperes szerződéses akarata további díjigény nélkül kiterjedt a felhasználás III. rendű alperes részére történő átruházásának engedélyére. Amennyiben a szoftverfejlesztést az I. rendű alperes ténylegesen a III. rendű alperesnél történő felhasználás céljából rendelte meg, az I. rendű alperesnek elemi érdeke lett volna a felhasználási jog igényelt terjedelmére vonatkozó rendelkezések belefoglalása a felperessel megkötött felhasználási szerződésbe. Ennek elmaradása a felperes terhére nem értékelhető. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság tévesen következtetett a felperes részéről a felhasználási engedély átruházására vonatkozó szerződéses szándék – jogsértés megállapítását kizáró – meglétére, és a felek ellentmondó nyilatkozatai alapján egyértelműen fel nem tárható tartalmú megállapodást nyilvánított hatályossá.
[23] Figyelmen kívül hagyta a másodfokú bíróság azt a jogilag releváns tényt is, hogy az I. rendű alperes és a felperes között 2009. július 17-én létrejött felhasználási szerződés 5.5. pontja értelmében a szoftver felhasználására az I. rendű alperes az ellenérték megfizetését követően válik jogosulttá. A nem vitás tényállás szerint, az I. rendű alperes a szerződéses ellenértéket nem fizette meg maradéktalanul. Erre tekintettel az I. rendű alperes még a felperes feltételezett szerződéses engedélye alapján sem adhatott jogszerűen további engedélyt harmadik személy részére a szoftver használatára. Miután az I. rendű alperes a jogdíj tartozása miatt a szerzői vagyoni jogokkal jogszerűen nem rendelkezhetett, a felhasználást ezen okból sem engedélyezhette tovább a III. rendű alperes részére.
[24] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az I. és III. rendű alperesek részéről a perbeli szoftver jogosulatlan felhasználásával a jogsértést és tiltotta el őket a további jogsértéstől az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján.
[25] Az elsőfokú bíróság megállapításával egyezően a Kúria sem látta indokát az ítélet rendelkező részében az Szjt. 94. § d) pontja alapján a III. rendű alperes adatszolgáltatásra kötelezésének, tekintettel arra, hogy annak a III. rendű alperes a peres eljárás során az elsőfokú bíróság – Szjt. 94/A. § (8) bekezdés b) pontja alapján történt – felhívására eleget tett.
[26] Az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti igény tekintetében a Kúria a per adatai és a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem látott okot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás és új határozat hozatalára utasítására. A III. rendű alperes arra hivatkozással, hogy a felperes által fejlesztett szoftver alkalmatlan volt arra a célra, amelyre annak megrendelése történt, ezért használatával 2011 szeptemberéig végleg felhagyott, kifejezetten vitatta, hogy a szoftver használata gazdagodást eredményezett volna. A III. rendű alperes részéről a felhasználás tovább engedélyezése sem nyert a perben bizonyítást. Ezért az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelően, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a III. rendű alperesnél a jogsértéssel elért gazdagodás legfeljebb a felhasználás ellenértékeként a felperesnek meg nem fizetett jogdíj összege lehet. Az összegszerűség meghatározása során – a perbeli szoftver korlátozott és rövid időtartamú felhasználására is tekintettel – helyes mérlegeléssel állapította meg az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes részére a III. rendű alperes által megfizetett jogdíj mértékéhez igazodóan gazdagodás visszatérítése címén a III. rendű alperest terhelő fizetési kötelezettséget.
[27] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
(Kúria Pfv. IV. 22.330/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás