GÜ BH 2017/343
GÜ BH 2017/343
2017.10.01.
Az a fogyasztói (lakossági) devizaalapú kölcsönszerződés, amely tartalmazza a kölcsön összegét forintban, rögzíti a THM-et, kiszámítható módon a törlesztőrészleteket a Hpt. 213. § (1) bekezdésében felsorolt okokból nem semmis [1959. évi IV. tv. (r.Ptk.) 205. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213. § (1) bek. a), b), c), d), e) pont; 2014. évi XXXVIII. tv. (DH1. tv.) 3. §; 2/2014. PJE].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2005. november 8-án az I. rendű és a II. rendű alperesek mint hitelezők, valamint a felperesek mint adósok és a III. rendű és IV. rendű alperesek mint zálogkötelezettek között ingatlan-jelzálogjoggal biztosított, svájci frankban nyilvántartott kölcsönszerződés jött létre. A szerződés I.2. pontja szerint a kölcsön összege 11 100 000 Ft volt. A szerződés I.3. pontja rögzítette: a hitelezők a kölcsönt forintban folyósítják, a kölcsön deviza összegét a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott devizavételi árfolyamon állapítják meg. A szerződés III.2. pontja szerint a törlesztőrészletek forintösszegét az I-II. rendű alperesek az általuk alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes devizaeladási árfolyam alapján határozzák meg.
[2] A kölcsönszerződés fedezetét képezte a felek között 2005. november 8-án megkötött engedményezési szerződés alapján az OTP Lakástakarék-Pénztár Zrt.-nél fennálló szerződés megtakarítási összege. A hitelezők vállalták, hogy a javukra megfizetett összegeket a fennálló kölcsöntartozás csökkentésére fordítják.
[3] A kölcsönszerződés szerint a hitelezők az adósok részére a tőketörlesztésre a futamidő első 54 hónapjára haladékot, azaz türelmi időt biztosítottak. Ezen időszak alatt az adósoknak csak a hiteldíjat (kamatot, kezelési költséget) kellett megfizetni, annak lejártát követően a hátralévő futamidő alatt egyenletes törlesztéssel kellett teljesíteni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperesek módosított keresetükben a Polgári Törvénykönyvről szól 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: r.Ptk.) 239/A. § (1) bekezdése alapján a kölcsönszerződés keresetben megjelölt rendelkezései érvénytelenségének megállapítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felek nem állapodtak meg az alkalmazandó devizaárfolyamban, az árfolyamrés mértékében és a törlesztőrészletek összegében, ezért a szerződés az r.Ptk. 205. § (2) bekezdésébe ütközik. Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy az általuk megjelölt szerződési feltételek sértik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c), d) és e) pontjait. Harmadlagosan azt adták elő, hogy a szerződési feltételek lehetetlen szolgáltatásra irányulnak. Negyedleges indokaik szerint a szerződési feltételek az r.Ptk. 4. és 5. §-ában írt követelményekbe ütköznek, ezért az r.Ptk. 200. § (2) bekezdésen alapján semmisek. Ötödlegesen arra hivatkoztak, hogy a feltételek az r.Ptk. 213. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezések megkerülésére irányulnak. Hatodlagosan előadták, hogy a feltételek az r.Ptk. 209. §-a alapján tisztességtelennek minősülnek. Hetedlegesen pedig a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközését állították.
[5] Az I. és a II. rendű alperesek a kereset elutasítását, a III. és a IV. rendű alperesek a keresetnek megfelelő határozat meghozatalát kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés keresettel támadott rendelkezései a felperesek által hivatkozott egyetlen okból sem érvénytelen.
[7] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a kölcsönszerződésnek az árfolyamrésre és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésre vonatkozó feltételei érvénytelenségének megállapítása iránt indított kereset tárgyában a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a keretben hatályon kívül helyezte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította a kölcsönszerződés IV.1. pontja utolsó bekezdésének tisztességtelenségét. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a peres felek szerződése a devizaalapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződések tárgyának és törlesztő részleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdésekről szóló 1/2016. PJE határozat által megfelelőnek elfogadott módon tartalmazta a kölcsön összegét, azaz a szerződés tárgyát. A devizaalapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés a PJE szerint akkor is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A 6/2013. PJE 3. pontja értelmében pedig a tájékoztatási kötelezettségnek csak az árfolyamváltozás lehetőségére kell kiterjednie, annak mértékére azonban nem. A másodfokú bíróság utalt arra is: a perbeli kölcsönszerződés tartalmazta az éves százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót és az annak kiszámítása során figyelembe nem vett egyéb költségeket is.
[9] A másodfokú bíróság a kölcsönszerződés IV.1. pontját az r.Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelennek minősítette, figyelemmel arra, hogy az megbontja a szerződés egyensúlyát a felek között, a hitelező javára indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helytadó határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet az r.Ptk. 205. § (2) és (3) bekezdésébe, 200. § (2) bekezdésébe, 209. § (1) bekezdésébe, 227. § (2) bekezdésébe és a Hpt. 213. § (1) a), b), c), d) és e) pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő.
[11] Az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.
[13] A Kúria megítélése szerint a perbeli szerződés a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1. tv.) által módosított tartalommal nem sérti az r.Ptk. 205. § (2) és (3) bekezdését, mindazon lényeges tartalmi elemeket tartalmazza, amely egy fogyasztóikölcsön-szerződés létrejöttéhez szükséges figyelemmel a később kifejtettekre is.
[14] A szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjában írtakat nem sérti. A szerződésben a kölcsön összege Ft-ban egyértelműen rögzítésre került, és a kölcsön visszafizetése során alkalmazandó árfolyamot a DH1. tv. 3. §-a egyértelműen meghatározza. A tisztességtelen árfolyamra vonatkozó rendelkezés a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezte, de ezt a C-26/13. sz. Kásler-ügyben, illetve a Kúria 2/2014. PJE határozatában kifejtettekre is tekintettel megalkotott DH1. tv. hivatkozott rendelkezése megszüntette, e tárgyban a felek között elszámolásra került sor. A Kúria erre való tekintettel – a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából – nem látta szükségesnek a tárgyalás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő C-126/17. számú ügy befejezéséig, a perbeli szerződéses rendelkezés megfogalmazása a szerződés tárgyát illetően egyértelmű és világos.
[15] A Hpt. 213. § (1) bekezdés b) és c) pontjában írtakat a szerződés ugyancsak nem sérti. A szerződés az induló THM-et egyértelműen tartalmazza, annak mértékét 5,99%-ban rögzíti. A felperesek csak állították, de nem fejtették ki felülvizsgálati kérelmükben, hogy milyen általuk „rejtettnek” minősített költségeket tartalmaz a szerződésben feltüntetett THM. Egyébként is egy, a szerződés rendelkezéseiből a felperesek szerint nem következő, annál magasabb mértékű THM a szerződés semmisségét nem eredményezi.
[16] A Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak megsértése részleges érvénytelenséget eredményez, ami a DH1. tv. alapján indult per, illetve az azon alapuló elszámolás folytán – ahogy arra a másodfokú bíróság rámutatott – vizsgálat tárgyát már nem képezheti.
[17] Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg azt is, hogy a kölcsönszerződés eleget tesz a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írtaknak. A szerződés a törlesztőrészletek összegét az első 54 hónap tekintetében tartalmazza, annak mértékét 313 CHF-ben határozza meg. Ebben az időszakban (türelmi idő) a felpereseknek kizárólag a kamatot és a kezelési költséget kellett megfizetniük. Az 55. hónaptól kezdődően fizetendő törlesztőrészletek tételesen a szerződésben nincsenek meghatározva, ugyanakkor a felperesek csak állították, de nem fejtették ki, nem cáfolták a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint az kiszámítható, vagyis megfelel a 1/2016. PJE határozat szerinti követelményeknek. A türelmi időt követő törlesztőrészlet-fizetési kötelezettség tételes meghatározását, szerződésben történő rögzítését az adott tényállás mellett a szerződés megkötésekor az is nehezítette, hogy a konstrukció lakástakarék-szerződéssel volt vegyes.
[18] A 6/2013. PJE határozat értelmében a devizaalapú kölcsönszerződés konstrukciója nem tekinthető lehetetlen szolgáltatásra irányulónak és nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe. A prudens működés esetleges veszélyeztetése pedig jelen eljárásban vizsgálat tárgyát nem képezheti.
[19] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kizárólag arra hivatkozással állították az rPtk. 209. § (1) bekezdésének és 209/A. § (2) bekezdésének sérelmét, hogy az alperes nem adott megfelelő tájékoztatást a törlesztőrészletek emelkedésének lehetőségéről. A kockázatfeltáró nyilatkozat csak jelentős mértékű törlesztőrészlet-emelkedésére hívta fel a figyelmet, amely nem a korlátlanság szinonimája. A Kúria e körben utal arra, az elsőfokú eljárás irataihoz 10/A/1. alatt csatolt, a felperesek által 2005. szeptember 2-án aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmazta, hogy a kölcsönszerződésben rögzített deviza árfolyama napról napra változik, svájci frank esetében „bármilyen irányban és bármilyen mértékben”. Emiatt iratellenesen állítják a felperesek, hogy a korlátlan árfolyam-emelkedés lehetőségéről nem kaptak tájékoztatást.
[20] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII.30.851/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás