GÜ BH 2017/344
GÜ BH 2017/344
2017.10.01.
Nemzetközi árufuvarozási szerződés esetén a fuvarozó felel a megbízó felé az általa igénybe vett alfuvarozó által okozott kárért [1959. évi IV. tv. (r.Ptk.) 207. § (1) bek., 514. § (1) bek., 516. § (1) bek.; 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett a „Nemzeti Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló Genfben, az 1956. évi május 19. napján kelt Egyezmény (CMR) 3. Cikk., 17. Cikk, 29. Cikk 2. pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló cég (a továbbiakban: felperes jogelődje) az L. & S. S.p.a.-tól fuvarmegbízást kapott olaszországi felrakodási és luxemburgi kirakodási hellyel 5768 kg csokoládé közúti fuvarozására 1100 euró fuvardíj ellenében. A felperes jogelődje ezt a fuvarfeladatot meghirdette a TimoCom fuvarbörzén. Az alperes jelentkezését elfogadva, vele egyeztetve 2011. december 13-án fuvarmegbízást adott a fenti rakomány elszállítására. 2011. december 14-én a CMR fuvarlevélen fuvarozóként nevesített M-T. Kft. átvette az árut fuvarozásra. A rakomány azonban nem érkezett meg a címzetthez. A felperes jogelődje ezért a szerződés szerinti lerakási időpontban felszólamlással élt.
[2] A küldemény értéke az áruszámla szerint 26 060,76 euró volt. Ezt az összeget árukárként a feladó a felperes jogelődjének, utóbbi pedig az alperesnek számlázta ki. A felperes a jogelődje helyett biztosítóként helytállt, és az áruszámla szerinti kárösszeget a jogelődje bankszámlájára utalta át azzal, hogy azt a feladó cégnek továbbítsák. 2012. október 4-én a felperes jogelődje – ezen helytállásra tekintettel – a perbeli követelést a felperesre engedményezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében 26 060,76 euró árukár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben, az 1956. május 19. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: CMR) 17. Cikk 1. pontja alapján. Állította, az alperes a CMR 3. Cikke értelmében az igénybe vett alfuvarozó magatartásáért sajátjaként felel.
[4] Az alperes és az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó alperesi felelősségbiztosító a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 26 060,76 euró és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes jogelődje és az alperes között fuvarozási és nem szállítmányozási szerződés jött létre. A felperes jogelődjének akarata fuvarfeladat megrendelésére vonatkozott, az ellenszolgáltatást is fuvardíjként nevesítette. A nevében a szerződéskötés során eljárt személy írásbeli nyilatkozata is ezzel áll összhangban. Tekintettel arra, hogy az áru a címzetthez nem érkezett meg, a CMR 3. Cikke alapján az általa igénybe vett alvállalkozó magatartásáért az alperes felelősséggel tartozik. Az áru elveszésének körülményeiből, abból a tényből következően, hogy az alvállalkozó azt szándékos magatartással tulajdonította el, az alperes a CMR 29. Cikk 1. és 2. pontja szerint teljes kártérítési felelősséggel tartozik.
[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: a felperes kereshetőségi jogát megalapozza, hogy jogelődjének követelését kielégítette. A felperes az átutalt kárösszegről úgy rendelkezett, hogy az nem a felperesi jogelődöt, hanem a perbeli áru feladóját illeti meg. A jogelőd bankszámlája csak teljesítési helyként szolgált. A másodfokú bíróság szerint a feladó szállítói számlája a CMR 23. Cikk 1. pontjában írtaknak megfelelően alkalmas az elveszett áru értékének a bizonyítására. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével kizárólag az a következtetés volt levonható, hogy az alperes és a felperes jogelődje között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. Nem tévedett továbbá az elsőfokú bíróság a CMR 3. Cikkének, valamint a 29. Cikk 1. és 2. pontjának alkalmazhatósága tekintetében, illetve abban sem, hogy a CMR 17. Cikk 2. pontja szerinti mentesülési okok fennállása nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, a jogerős ítélet a Pp. 3. § (2) bekezdésébe, 164. § (1) bekezdésébe, 235. § (1) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 559. § (2) bekezdésébe, 318. § (1) bekezdésébe és arra figyelemmel a 339. § (1) bekezdésébe, a 207. § (1) bekezdésébe, az 514. § (1) bekezdésébe, 516. § (1) bekezdésébe, 520. § (1) bekezdésébe és a (2) bekezdés a) pontjába, a CMR 3. Cikkébe, 17. Cikkébe és 29. Cikkébe ütköző módon jogszabálysértő.
[8] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a felperes kereshetőségi jogát. A jogvita tárgyát képező kár ugyanis nem a felperes, hanem a feladó cég vagyonában következett be. Az alperes e körben vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a jogelőd bankszámlája a felperes által átutalt pénzösszeg teljesítési helyeként szolgált.
[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet tévesen minősítette fuvarozási szerződésnek a felperes jogelődje és az alperes között létrejött szerződést. Az eljárt bíróságoknak mérlegelniük kellett volna, hogy az alperes nem rendelkezik fuvareszközzel és erről a felperes is tudott. Az alperes állította, a bizonyíték okszerű mérlegelése alapján a perbeli szerződést szállítmányozási jogviszonynak kellett volna minősíteni.
[10] Az alperes előadta azt is: ha a Kúria úgy ítélné, fuvarozási szerződés jött létre az érintett felek között, az alperes kártérítési felelőssége akkor sem állapítható meg. A fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett személyek ugyanis nem a feladatkörükben jártak el, amikor az árut jogtalanul eltulajdonították.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.
[13] A Kúria először azt vizsgálta, hogy a felperes jogosult volt-e a saját nevében az alperessel szemben a perbeli követelés érvényesítésére. A felek nem vitatták azt a tényt, hogy a perbeli rakományt eltulajdonították. Az sem volt vitatott, hogy a károsult a felperes jogelődjével szemben az ezzel kapcsolatos igényét érvényesítette. Az is tény, hogy a felperes mint a jogelődjével létrejött felelősségbiztosítási jogviszony kötelezettje, azzal a meghagyással utalta át jogelődjének bankszámlájára a kártérítési összeget, hogy az köteles azt az áru feladójának továbbutalni. Az alperes által e körben hivatkozott, a kártérítési összegnek kizárólag a károsult részére történő biztosító általi kifizetés lehetőségéről szóló r.Ptk. 559. § (2) bekezdésén alapuló jogszabálysértés nem volt megállapítható. Az említett jogszabály a károsult érdekeit védő rendelkezés. Olyan adat nem merült fel a perben, amely azt igazolta volna, hogy a károsult a javára szólóan átutalt pénzhez nem jutott hozzá. A felperes a jogelődjével kötött biztosítási szerződés alapján, a károsult részére történt teljesítésből eredő igényt jogosult volt az alperessel szemben érvényesíteni. Az ítélőtábla a Pp. 3. § (2) bekezdésének és 235. § (1) bekezdésének megsértése nélkül állapította meg ezért, hogy a felperes kereshetőségi joga fennállt.
[14] A Kúria nem találta megállapíthatónak az r.Ptk. 207. § (1) bekezdésének sérelmét sem. Az eljárt bíróságok az r.Ptk. 514. § (1) bekezdésének, az 516. § (1) bekezdésének megsértése nélkül minősítették a felperes jogelődje és az alperes közötti a perbeli jogviszonyt nemzetközi közúti fuvarszerződésnek. A megbízást tartalmazó okiraton feltüntetett, „fuvarozási megbízás” elnevezésből, a „megbízásunkból átveszi az alábbi küldeményt” kitételből, a fuvardíj feltüntetéséből okszerűen következik, hogy a felperes akarata, a szavak általánosan elfogadott értelmezése alapján az alperes is csak fuvarozási és nem szállítmányozási megbízásként érthette a felperes nyilatkozatát. Nem volt ezért jelentősége azon tény vizsgálatának, hogy az alperes rendelkezett-e a rakomány szállítására alkalmas fuvareszközzel. Nem volt emiatt okszerűtlen az eljárt bíróságoknak az a következtetése, hogy az alperesnek is a szerződéskötéskori szándéka az áruszállításra terjedt ki, amit alfuvarozó igénybevételével kívánt teljesíteni. Ennek magatartásáért pedig helyt kell állnia az r.Ptk. 506. §-a szerint irányadó CMR 3. Cikke értelmében.
[15] Az alperes a CMR 29. Cikk 2. pontja alapján nem hivatkozhat továbbá azokra a CMR rendelkezésekre, amelyek a felelősségét kizárják, vagy korlátozzák. Az általa igénybe vett személyek ugyanis az alperessel való megállapodás szerinti feladatkörben jártak el. Ez adott alkalmat, lehetőséget arra, hogy a fuvarozandó árut eltulajdonítsák, a címzettnek ne szolgáltassák ki. Az alperesnek a jelen eljárásban nem vitatott összegű kár megtérítésére kötelezése a CMR 3. Cikkével, 17. Cikkével összhangban áll, fel sem merülhetett az r.Ptk. 318. § (1) bekezdésének, 339. §-ának, az 520. § (1) bekezdésének, a (2) bekezdés a) pontjának megsértése.
[16] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak az alperes által megjelölt eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértéseket. A jogerős ítéletet ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII.30.768/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás