KÜ BH 2017/352
KÜ BH 2017/352
2017.10.01.
A rendőrségi panasz tárgyában hozott határozatban a panasz összes elemére ki kel térni és arról döntést kell hozni [1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 33. § (1) bek., (2) bek., 15. § (1) bek. 13. § (1) bek., 93/A. § (9) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. október 13-án 7 óra körüli időben autójával az M3-as autópályán Budapest irányába haladt és egy előzés során összeütközött egy Audi A3-as autóval. Ezután az autók leálltak, az autóvezető sofőrök pedig szóváltásba keveredtek, amely során – állítólagosan – a felperes tettlegességhez folyamodott. Ezt követően mind a felperes, mind az Audi A3-as autó sofőrje bejelentést tett. A kiérkező intézkedő rendőrök megvárták, ameddig a felperes felesége 9 óra 30 perckor elvitte a felperes kocsijában ülő gyermekeket, majd bevitték a felperest a XV. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol kipakoltatták zsebeit, elvették cipőfűzőjét és közölték vele, hogy fogdába helyezik el, amíg a vizsgálótiszt ki nem hallgatja. A felperes már ekkor jelezte, hogy Bicskén 15 órakor fontos üzleti megbeszélése van, ezt azonban az intézkedés során nem vették figyelembe. A felperest 16 óra 30 perc körül hallgatták ki, amelyen már ügyvédje is részt vett, és 18 óra után hagyhatta el a rendőrkapitányságot.
[2] A felperes 2014. október 28-án panaszt terjesztett elő, sérelmezte a vele szemben foganatosított intézkedéseket, az eljárásokat túlzónak, aránytalannak, részrehajlónak, pártatlanságot mellőzőnek, méltánytalannak és elhúzódónak érezte, hivatkozott büntetlen előéletére és a helyszínen tanúsított együttműködő magatartására. Sérelmezte fogva tartásának időtartamát, amely munkáját érintően kárt okozott, gyermekeire nézve pedig veszélyeztető volt.
[3] A Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: FRP) 298/2015. (VII. 30.) számú állásfoglalásában megállapította, hogy a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. Az FRP állásfoglalása hivatkozott a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 33. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés b) pontjára, 15. §-ára.
[4] Az FRP állásfoglalása ismeretében a lefolytatott panaszeljárást követően az alperes 2015. október 26. napján kelt 29000-105/965/9/2014.P. számú határozatával a felperes panaszát elutasította. A határozat indokolásában hivatkozott az Rtv. 13. § (1) bekezdésére, 15. § (1) bekezdésére, 33. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a Szolgálati Szabályzat 8. § (1) bekezdésére és a Rendőrség Etikai Kódexének 4. pontjára. Kifejtette, hogy a rendőri intézkedési kötelezettség a tényállás alapján fennállt, az előírt feladatok elvégzése időigényes volt, az adott helyzetben az intézkedéstől a felperes távozásáig a szükséges ideig tartott, ezért a panasz e tekintetben megalapozatlan. A felperes gyermekeinek veszélyeztetése körében a határozat az Rtv. 2. § (1) bekezdésére és 13. § (1) bekezdésére hivatkozott, eszerint a felperes gyermekei nem voltak veszélyben, amennyiben így történt volna, azt az intézkedő rendőrök kötelességszerűen elhárítják. A határozat kitért arra, hogy a felperes a vele szemben foganatosított intézkedési kötelezettség, valamint előállítás jogszerűségét nem sérelmezte, ezért azt érdemben az alperes nem vizsgálta.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[5] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében fenntartva határozatának indokolásában foglaltakat, a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság elöljáróban állást foglalt arról, hogy a felperes panaszában sérelmezte-e az előállítás tényét. A bíróság rögzítette, hogy a panasz 3. oldalán szereplő mondatot a bíróság úgy értékelte, hogy a felperes részéről az előállítás jogalapja is vitatásra került, hiszen a vele szemben foganatosított intézkedéseket és eljárások sorát túlzónak, aránytalannak és részrehajlónak, pártatlanságot mellőzőnek, méltánytalannak és elhúzódónak érezte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ezt a panaszt az alperes határozatának 6. pontja szerint érdemben nem vizsgálta. Mindez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott, és a bíróság részéről a határozat hatályon kívül helyezését önmagában is megalapozta, ezért az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az alperesi határozatot.
[8] Az elsőfokú bíróság az új eljárásra tett iránymutatásában hivatkozott az FRP állásfoglalására, amely szerint az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban rögzítettek jogértelmezésére is figyelemmel az alperesnek meg kell indokolnia az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján történt előállítást. A bíróság úgy rendelkezett, hogy amennyiben az alperes azt állapítja meg, hogy az előállítás nem volt megalapozott, akkor a felperes panaszának helyt kell adni. Az elsőfokú bíróság előírta, hogy a felperes az FRP állásfoglalásában részletezett indokolást jogszabályi hivatkozással alátámasztottan tudja csak megcáfolni. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az előállítás jogszerűségéhez kapcsolódik az előállítás időtartama aránytalanságának vizsgálata is, amennyiben az előállításra jogellenesen került sor, mert nem volt meg a jogalapja, az előállítás időtartama kapcsán tett határozati megállapításokat is új elbírálás alá kell vonnia az alperesnek, és ehhez kapcsolódóan a kiskorú gyermekek vonatkozásában, veszélyeztetésükre nézve is ismételten vizsgálnia kell, hogy milyen körülmények között kellett várakozniuk az autópálya leállósávjában.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kifejtette, hogy az FRP eljárását követően az országos rendőrfőkapitánynak az Rtv. 92. § (1) bekezdés b) pont b) alpontja, továbbá a 93/A. § (7) bekezdése értelmében az volt a feladata, hogy a panaszt bírálja el, annak tartalmát értelmezze, és ennek eredményeként döntsön. Az alperes hivatkozott arra, hogy 10 panaszkérelmet azonosított, amelyek közül 3 esetében hatáskörének hiányát állapította meg, ezért azokat érdemben nem vizsgálta. A felperes – az alperesi értelmezés szerint – nem sérelmezte sem a rendőrség intézkedési kötelezettségét, sem pedig az előállítás jogszerűségét, ezért ezekre a kérdésekre az alperesi határozat nem tért ki. Minderre vonatkozóan hivatkozott a Fővárosi Törvényszék 20.K.31.855/2011/8. számú ítéletére, továbbá a Kúria Kfv.III.37.807/2013/4. számú ítéletére. Álláspontja szerint a felperes – a panaszában foglaltaktól eltérve – a keresetlevélben már az előállítás jogszerűségének kérdésében is döntést kért a bíróságtól. Az elsőfokú bíróság ennek folytán – az alperesi álláspont szerint – iratellenesen sérelmezte az előállítás törvényessége vizsgálatának hiányát. Az alperes kifogásolta, hogy az ítélet nem adta indokát, miért fogadta el minden fenntartás nélkül a felperes egyoldalú állításait, ezzel megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségét. Az alperes sérelmezte az ítélet 6. oldal 5. bekezdésében a bíróság által rögzített iránymutatást is. Az alperes álláspontja szerint a bíróságnak csak kasszációs jogköre van, amely a határozat hatályon kívül helyezésére és az új eljárásra kötelezésre terjed ki. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben az indokolásában olyan iránymutatást adott, amellyel elvonta a hatóságtól hatáskörét, mert részletesen előírta a meghozandó döntés tartalmát.
[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló jogkövetkeztetésekre jutott. Kifejtette, hogy az FRP is megalapozottan állapította meg – egyezően az elsőfokú bírósággal –, hogy a felperesi panasz kiterjedt az előállítás jogalapjára és jogszerűségének vitatására egyaránt. Sérelmezte, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében teljes névvel szerepelteti a másik sofőrt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte panaszának tartalmát, azt, hogy az előállítás tényét is sérelmezte. A felperes véleménye szerint az elsőfokú bíróság nem a felperes panaszában előadott tényállást, hanem az általában, magában a határozatban megállapított tényállást rögzítette az ítéletben. Előkészítő iratában a korábbiakat megismételve kiemelte, hogy maga az FRP is megállapította, hogy esetében tettenérés nem valósult meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[12] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá.
[14] A Kúria rámutat arra, hogy a jelen per tárgya a rendőri intézkedést kivizsgáló alperesi határozat jogszerűsége, a bíróságnak erről kellett döntetnie, az FRP állásfoglalása a történeti tényállás része, egy bizonyos szempontú információ, nem több. Az állásfoglalás – annak átvételével – nem szolgálhat a bírói ítélet alátámasztására, nem helyettesítheti a bírósági értékelést, érvelést. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ehhez képest helytelenül, a Testület állásfoglalása tükrében vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét. Ennek folytán szem elől tévesztette, hogy az alperes határozata egy, a Testület vizsgálatát követő, ahhoz képest kibővített, attól némileg eltérő szempontú eljárás eredménye. A közigazgatási per pedig – miként ezt a Kúria több ítéletben is kifejtette – az a sajátos pertípus, melynek tárgya a határozat, és amelyben az eldöntendő kérdés a határozat jogszerűsége. Amennyiben a kérelemre indult panaszeljárás, illetőleg az abban hozott döntés jogszerűségéről kell állást foglalnia a bíróságnak, úgy a kiindulópont a kérelem, jelen esetben csak a felperes által előadott panasz lehet. Az elsőfokú bíróság helyesen a felperes panaszából kiindulva, azt értelmezve jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperes magát az előállítás tényét is vitatta. A Kúria megállapította, hogy a bíróság értelmezése az előzmények és a bíróság által idézett mondat elemzése tükrében helytálló. A felperes egyértelműen sérelmezte az előállítás tényét, amelyre – álláspontja szerint – előélete, és az intézkedés során tanúsított együttműködő magatartása miatt feleslegesen került sor. Az előállítás időtartamára vonatkozó és a további kifogásai csak ennek a sérelmezett ténynek a következményei. Az alperes által sem vitatottan az előállítás jogalapját érintő sérelmet eljárása során egyáltalán nem vizsgálta, így határozata hiányos, tehát nem jogszerű, az elsőfokú bíróság e vonatkozásban megalapozottan kötelezte új eljárásra az alperest. Az alperes perben, illetőleg a felülvizsgálati kérelmében felhozott érveit, mint például „vádemelésre is sor kerülhetett volna” stb. a bíróság sem és a Kúria sem vehette figyelembe, mivel a határozat hiányossága ezúton nem pótolható.
[15] Ugyanakkor a Kúria egyetért az alperessel abban, hogy a bíróság iránymutatásában (6. oldal 5. bekezdés) túlterjeszkedett hatáskörén. Ez a megállapítás mindenekelőtt az ítélet szóhasználatából következik, mivel a bíróság mintegy arra utasítja az alperest, hogyha „az előállítás nem volt megalapozott, a felperes panaszának adjon helyt”. Az alperes új eljárásban hozott döntése ugyanis a panasz elmaradt részének kivizsgálása során tett ténybeli megállapítások és az alperesi mérlegelés függvénye, amelyet előre meghatározni nem lehet. Ugyanakkor az új eljárás nem vitásan járhat a bíróság által előrevetített eredménnyel, de az alperes dönthet eltérően is. Újabb döntését a bíróság csak egy esetleges újabb perben vizsgálhatja a jogszerűség oldaláról. Minderre tekintettel a Kúria az iránymutatás ezen mondatát az ítélet indokolásából mellőzte.
[16] A Kúria ugyanakkor észlelte, hogy az elsőfokú ítéletben az alperes megjelölése során elírásra került sor, ennek folytán a rendelkező részben írt kötelezés is téves. A Rtv. 93/A. § (7) és (9) bekezdései egyértelműen rendelkeznek arról, hogy a panaszeljárás lefolytatására mely közigazgatási szervnek van hatásköre. A perbeli esetben ez az országos rendőrfőkapitány – miként erről a határozat fej része is tanúskodik –, így megállapítható, hogy az ügyben a hatáskörrel rendelkező szerv járt el. Ugyanakkor a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjából következik, hogy a perben a felperes részéről a megfelelő alperes, jelen esetben az országos rendőrfőkapitány megjelölése, ennek folytán perben állása szükséges. A Kúria megállapította, hogy a felperes a megfelelő alperest jelölte meg keresetlevelében, ennek folytán az ítélet rendelkező részében tévesen feltüntetett Országos Rendőr-főkapitányság megjelölést elírásnak értékelte és a rendelkező rész szerint korrigálta.
(Kúria, Kfv.II.37.627/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás