BÜ BH 2017/363
BÜ BH 2017/363
2017.11.01.
I. Amennyiben a (korábbi) nem jogerős elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, akkor az abban kiszabott szabadságvesztést a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szökés, elrejtőzés veszélye szempontjából alapul venni nem lehet. Ilyenkor – értelemszerűen – a vád szerinti bűncselekmény (büntetési tételben kifejeződő) törvényi fenyegetettsége a tárgyi súly szempontjából a figyelembe veendő [Be. 129. §].
II. Az előzetes letartóztatás valamely törvényi oka fennállása szempontjából közömbös az a körülmény, hogy utóbb a Kúria – törvényességi jogorvoslat alapján eljárva – megállapította, hogy törvénysértő volt a (korábbi) nem jogerős ítélet hatályon kívül helyezése. A Kúria döntése ugyanis értelemszerűen nem ad hivatkozási alapot sem a hatályon kívül helyezett nem jogerős ítélettel kiszabott büntetés, sem pedig az érintett vádlott ellenében alkalmazott kényszerintézkedés érdemi vizsgálatára.
[1] Az ítélőtábla a 2017. április 27-én meghozott végzésével a törvényszék előtt folyamatban lévő büntetőügyben – a fellebbviteli főügyészség indítványára tekintettel – a Be. 132. § (2) bekezdése alapján az I. r. és a VI. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát is felülvizsgálta, és azt továbbra is fenntartotta.
[2] Az ítélőtábla indokai szerint a vád tárgyává tett bűncselekmények törvényi fenyegetettsége miatt megalapozottan lehet tartani a vádlottak szökésétől, elrejtőzésétől, míg bűncselekményeik sorozatjellegére és többszörösen büntetett előéletükre figyelemmel a bűnismétlés veszélye reális.
[3] Az ítélőtábla végzése ellen az I. r. vádlott és védője, valamint a VI. r. vádlott jelentett be fellebbezést.
[4] Az I. r. vádlott fellebbezésében sérelmezte, hogy az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta, miszerint a vád kizárólag a II. r. vádlott vádalku fejében tett, több tanú által megcáfolt vallomásán alapszik, továbbá azt, hogy e vádlottat már jogerősen el is ítélte a bíróság minősített hamis tanúzás bűntette miatt. Kifogásolta azt is, hogy a bűnismétlés veszélyére az ítélőtábla az „elkövetés módjából” következtetett, ami álláspontja szerint azt igazolja, hogy az előzetes letartóztatás feltételei fennállásának egyéniesített elbírálására nem került sor.
[5] Az I. r. vádlott álláspontja szerint az ügyben sérült a tisztességes eljárás elve és az ártatlanság vélelme is azzal, hogy az ítélőtábla végzésében tényként hivatkozott arra, miszerint az I. r. vádlott az eljárás tárgyát képező bűncselekményeket elkövette. Álláspontja szerint az előzetes letartóztatás okait illetően az ítélőtábla következtetései nem tényeken, hanem már megcáfolt feltételezéseken alapulnak, és az ítélőtábla nem is vizsgálta, miszerint az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok enyhébb kényszerintézkedés – házi őrizet – alkalmazásával megvalósíthatók-e.
[6] Kiemelte, hogy az alapeljárásban hosszabb ideig házi őrizetben volt, és az eljárásban való részvételét az enyhébb kényszerintézkedés is maradéktalanul biztosította annak ellenére, hogy ekkor a vád köre és súlya még tágabb volt vele szemben. Álláspontja szerint a terhére rótt cselekmények tárgyi súlyára való hivatkozás e körben közömbös, hiszen az az eljárás során korábban alkalmazott házi őrizete során is fennállt, és akkor az I. r. vádlott maradéktalanul bebizonyította, hogy az is alkalmas a kényszerintézkedés céljainak elérésére. Ugyancsak a házi őrizet alkalmazhatóságát támasztják alá személyi körülményei, szoros családi kötődése, és az a tény, hogy a jelen ügy kapcsán csak a számára eddig nemzetközi és hazai bírósági fórumokon megítélt kártérítésekből is jelentős, megélhetését hosszabb ideig is biztosító megtakarítással rendelkezik. Álláspontja szerint idetartozó körülmény, hogy édesanyja gyámja volt, és róla, valamint gyermekéről még házi őrizete alatt is gondoskodott, az a tény, hogy számos felsőfokú végzettséggel, jelentős nemzetközi sporteredménnyel rendelkezik és több idegen nyelven is beszél; nem lehet arra következtetni, hogy tőle az önkéntes jogkövetés nem várható el. Kifogásolta azt is, hogy az ítélőtábla következtetéseit az ellene az alapeljárás során hozott, utóbb a másodfokú bíróság által hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet alapján vonta le.
[7] Az I. r. vádlott fellebbezésében az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság több döntésére, valamint közzétett bírósági határozatokra hivatkozott. Érdemben az elsőfokú végzés megváltoztatását, előzetes letartóztatása megszüntetését és szabadlábra helyezését, másodlagosan – az előzetes letartóztatás megszüntetése mellett – házi őrizet elrendelését kérte.
[8] Az I. r. vádlott védője ugyancsak hivatkozott arra, hogy az I. r. vádlott – az ártatlanság vélelme ellenére – immár 8 évet töltött előzetes letartóztatásban. Hivatkozott olyan határozatra, amelyben a Kúria – ugyancsak életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatti eljárásban – lehetőséget látott enyhébb kényszerintézkedés alkalmazására. A védő szerint a pártatlanság hiányára utal, hogy az ítélőtábla nem is vizsgálta az előzetes letartóztatás fenntartása ellenében ható érveket, így elsődlegesen azt, hogy az I. r. vádlott a korábbi házi őrizete alatt – ugyanilyen fenyegetettség alatt állva – meg sem kísérelt szökést vagy elrejtőzést.
[9] A védő is sérelmezte, hogy az ítélőtábla végzésében az „elkövetés módjára”, és a bűncselekmények I. r. vádlott általi „elkövetésére” hivatkozott. Nem lehet a cselekmények tárgyi súlyát „más hasonló jellegű elkövetésekkel” összevetve vizsgálni, mert egyrészt „hasonló jellegű elkövetés” csak hasonló lehet. Másrészt több, a vádiratban leírt brutális, durva magatartás körülményei tisztázatlanok, avagy már a korábbi eljárásban cáfolatot nyertek. A védői álláspont szerint sem vizsgálta az ítélőtábla az I. r. vádlott személyi körülményeit, továbbá a szükségesség-arányosság követelményére sem volt tekintettel. Az I. r. vádlott védője szintén hivatkozott a hazai bírói gyakorlatra, és nemzetközi jogi álláspontokra, miszerint az I. r. vádlott személyi körülményei, és a további hivatkozott szempontok a vádlott szabadlábra helyezését, de legalábbis enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását indokolják. Ezért érdemben is ennek megfelelő indítványt tett.
[10] A VI. r. vádlott fellebbezésében kizárólag arra hivatkozott, hogy a vádiratban terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. Ennek alátámasztására részletezte a nyomozás során beszerzett iratokat, az alap- és a megismételt eljárásban eddig lefolytatott bizonyítás eredményét, mely alapján – álláspontja szerint – megállapítható, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetésében nem érintett. Hangsúlyozta, hogy az eltelt 13 év alatt éveket töltött szabadlábon, azonban sem szökést, elrejtőzést nem kísérelt meg, sem újabb bűncselekményt nem követett el; ezért további fogvatartására semmiféle megalapozott indok nincs. A VI. r. vádlott minderre tekintettel előzetes letartóztatásának megszüntetését és szabadlábra helyezését kérte.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta, és mindkét vádlott tekintetében az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
[12] Álláspontja szerint a vádlottakkal szemben kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt van folyamatban az eljárás, melyek közül az emberölés bűntette több okból is súlyosabban minősül; ez pedig közömbössé teszi a kedvezőbb személyi körülményekre való hivatkozást (EBH 2014.B.1.). A jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények speciális jellemzői – az összehangolt előkészületek, így a lőfegyverek, speciális ruházat és rendőri jelleg színlelésére alkalmas tárgyak beszerzése és alkalmazása, a bűncselekményhez külön gépkocsi eltulajdonítása – magas fokú szervezettségre utalnak, így személyes társadalomra veszélyességük is hangsúlyosabb értékelést kíván (BH 2007.403.).
[13] Az átiratban foglaltak szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a vádlottakkal szemben korábban kiszabott – legkorábban 30 év elteltével való feltételes szabadságra bocsátás lehetősége mellett – életfogytig tartó szabadságvesztéseket, mert a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények miatti eljárás folyamatban létéhez képest a hatályon kívül helyezett határozatban konkretizált joghátrány is teremthet olyan új helyzetet, ami a szökés, elrejtőzés irányába ható nyomatékos tényező (BH 2015.219.).
[14] A bűnismétlés veszélyére – az ügyészi álláspont szerint – a vádlottak előéletéből, visszaesői minőségéből, a cselekmények sorozatjellegéből és a feltételes szabadság alatti elkövetésből lehet következtetni.
[15] A Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy az előzetes letartóztatás indokoltsága során a vád megalapozottsága, és az addigi bizonyítás eredménye nem, csupán a Be. 129. § (2) bekezdésében meghatározott okok fennállása vizsgálható (BH 2017.7.), ezért a fellebbezéseknek a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos része nem vehető figyelembe. Az ügyészi álláspont szerint nem prejudikált az ítélőtábla, amikor a cselekmények vádlottak általi elkövetésére hivatkozott, mert azt a vádra való utalással tette, nem pedig ténymegállapításként rögzítette.
[16] Az I. r. vádlott és védőjének, valamint a VI. r. vádlott fellebbezése nem alapos.
[17] Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor az I. r. és a VI. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdés értelmében felülvizsgálta, és azt mindenben helyes indokokkal, a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott okokból, megalapozottan továbbra is fenntartotta.
[18] Előrebocsátja a Kúria, hogy az előzetes letartóztatás tárgyában hozott határozat indokolása során valóban nem helyes az olyan fogalmazás, ami azt a látszatot kelti, miszerint a bíróság tényként alapít a vád tárgyává tett bűncselekményeknek a vádlott(ak) általi elkövetésére. Jelen ügyben viszont ez a kifogás alaptalan, mert nem csupán a szövegkörnyezetből nyilvánvaló, de a támadott végzés 4. oldala első bekezdésének utolsó sorában kifejezetten utalt is rá az ítélőtábla, hogy az e körben tett megállapításai a vád szerinti, a vádban leírt elkövetésre vonatkoznak.
[19] A Be. az előzetes letartóztatás törvényi alapjaként meghatározza annak okait és céljait. Az előzetes letartóztatás (mint kényszerintézkedés) törvényi céljai:
[20] - a szökés, elrejtőzés (tartózkodási hely eltitkolásának) kiküszöbölése;
[21] - az eljárási cselekményen való jelenlét biztosítása;
[22] - a bizonyítás zavartalanságának biztosítása; és
[23] - a (folyamatban lévő büntetőeljárás alatti) bűnismétlés veszélyének kiküszöbölése.
[24] Ez egyben azt is jelenti, hogy az előzetes letartóztatásnak célhoz kötöttnek, ekként az adott törvényi cél veszélyeztetettségével arányban állónak is kell lennie. Önmagában valamely törvényi ok megállapítása nem elégséges.
[25] Az előzetes letartóztatás törvényi oka egyrészt olyan múltbeli esemény bekövetkezte, melyet a törvény kifejezetten meghatároz [ilyen a szökés, elrejtőzés, illetve megkísérlésének, valamint újabb büntetőeljárás megindulásának ténye; Be. 129. § (2) bek. a) pont].
[26] Másik okcsoportba tartozik valamely jövőbeli nemkívánatos esemény veszélye [így a kötelező jelenlét ellenére távolmaradás, a bizonyítás meghiúsításának, megnehezítésének, veszélyeztetésének, a bűnismétlés, a szökés, elrejtőzés kockázata; Be. 129. § (2) bek. b), c), d) pont, 327. § (2) bek.]. Ez utóbbi okok esetében a törvény csupán példálózóan sorol fel olyan körülményeket, melyekből következtetés vonható valamely veszélyre.
[27] Ehhez képest a bíróságnak minden esetben egyfelől konkrét, az eljárásban felmerült adatot, tényt kell rögzítenie, másfelől abból megalapozott és az adott vádlott személyére konkretizált következtetést kell vonnia valamely veszély meglétére.
[28] A Be. 129. § (2) bekezdés b)-d) pontja esetében a bíróság – értelemszerűen – nem csak olyan körülményre, okra alapozhatja az előzetes letartóztatást indokoltnak tartó döntését, amely a bizonyosság erejével megállapítható.
[29] Elvárás azonban, hogy döntése ne csupán feltételezésen, hanem olyan adaton alapuljon, melynek megléte (tényszerűsége) a döntés időpontjában más adattal alátámasztott, észszerű érvvel indokolt, igazolt, s ezáltal okszerű következtetés vonható arra, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása a törvény céljai érdekében – és az adott vádlott személyi szabadsága ellenében – szükséges, célszerű.
[30] Ehhez képest az I. r. és a VI. r. vádlott kényszerintézkedése esetében is az vizsgálandó, hogy annak indokoltsága tényszerű alapon áll-e, amely észszerűen alátámasztott-e, az abból vont következtetés okszerű-e, s ekként a kényszerintézkedés alkalmazása célszerű-e (EBH 2009.2025.).
[31] A vádiratban felrótt bűncselekmény – büntetési tételben is kifejeződő – tárgyi súlya kétségtelenül kiemelkedő. E körülmény valójában nem önmagában való, mögötte adatok vannak, melyek tisztázása végett folyik a büntetőeljárás. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvényi fenyegetettségnek a vádlott személyére hatása van, ami – értelemszerűen – függ a fenyegetettség mértékétől. Ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a bizonyítás érdeke, illetve a folyamatban lévő bizonyítási eljárásban biztosítandó vádlotti jelenléthez fűződő törvényi érdek szempontjából.
[32] A vád nem ítéleti bizonyosság, adatai nem tények, s megállapított tényről a jogerős ítéletig valójában nincs szó, az eljárásnak csupán tényszerű adatai lehetnek.
[33] Kétségtelen azonban, hogy a vád szerinti adatok alapján következtetés vonható a törvény szerinti eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése. Az eljárás, a bizonyítás lefolytatásának érdeke és a vádlott személyi szabadságához fűződő (ártatlanság vélelméből fakadó) érdeke között kell ugyanis dönteni.
[34] Az ítélőtábla helyesen hivatkozott tehát arra, hogy az I. r. és VI. r. vádlottal szemben vád tárgyává tett cselekmények tárgyi súlya nem csupán kiemelkedő, hanem a hasonló jellegű ügyekkel összevetve is kirívóan súlyos. Ez azt jelenti, hogy a hasonló jellegű (és nem ugyanilyen elkövetésű), de már életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását lehetővé tevő, egyrendbeli minősített emberöléshez képest további nyomatéka van annak, hogy az emberölés bűntette a vád szerint három okból – köztük a több emberen elkövetés miatt is – súlyosabban minősül, és ahhoz mindkét vádlott esetében, az időközben történt jogerős részfelmentés után is további súlyos, erőszakos jellegű és lőfegyverekkel kapcsolatos, önmagukban is magas büntetési tételű bűncselekmények társulnak. Kiemelkedően súlyos az adott bűncselekményfajtákon belüli elkövetési mód is; erre a vádban felróttak szerint, a sorozatjellegű cselekmények tervezett előkészületei, a terep előzetes megfigyelése, a tűzfegyverek és más speciális eszközök beszerzése és használata, az elkövetési mód határozottsága nyújt következtetési alapot.
[35] Mindezek a szökés, elrejtőzés veszélyének közvetlenségét és közeliségét megalapozzák, ehhez képest az I. r. és a VI. r. vádlott által eddig előzetes letartóztatásban töltött időtartam – az ügy terjedelmére és bonyolultságára is tekintettel – nem tekinthető aránytalannak és indokolatlannak. Az ilyen mérvű fenyegetettség mellett a rendezett családi viszonyokra és megélhetési körülményekre való hivatkozás is súlytalan (EBH 2014.B.1.).
[36] Kétségtelen, hogy jelen ügyben a (korábbi) nem jogerős elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően mindkét vádlott előzetes letartóztatását megszüntették.
[37] Amennyiben a (korábbi) nem jogerős elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, akkor az abban kiszabott szabadságvesztéssel a bíróság – nyilvánvalóan – nem konkretizálta a vádlott személyére a vádban felrótt bűncselekmény törvényi fenyegetettségének mértékét. Így azt a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szökés, elrejtőzés veszélye kapcsán sem lehet alapul venni. Ilyenkor – értelemszerűen – a vád szerinti bűncselekmény (büntetési tételben kifejeződő) törvényi fenyegetettsége a tárgyi súly szempontjából a figyelembe veendő.
[38] E tekintetben közömbös az a körülmény, hogy utóbb a Kúria – törvényességi jogorvoslat alapján eljárva – megállapította, hogy törvénysértő volt a (korábbi) nem jogerős ítélet hatályon kívül helyezése. A Kúria döntése ugyanis értelemszerűen nem ad hivatkozási alapot sem a hatályon kívül helyezett nem jogerős ítélettel kiszabott büntetés, sem pedig az érintett vádlottak ellenében alkalmazott kényszerintézkedés érdemi vizsgálatára.
[39] Mindemellett kétségtelen az is, hogy a Be. – 2013. november 9-e óta hatályos – 132. § (3a) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás tartamának nincs a vádban felrótt bűncselekmény törvényi fenyegetettségéhez mért korlátja, ha a vádlottal szemben 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás. Következésképpen nincs szó arról sem, hogy a Kúria törvényességi határozata kapcsán kétségessé lenne tehető az előzetes letartóztatás időtartamának – a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás esetében való – törvényi korlátlansága [Be. 132. § (3) bek. c) pont zárófordulata].
[40] Ehhez képest a szökés, elrejtőzés veszélye az I. r. és a VI. r. vádlott esetében nem csupán továbbra is fennáll, hanem az azt megalapozó körülmények nyomatéka olyan jelentős, hogy annak kiküszöbölésére – az eljárás jelen szakaszában – az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés továbbra sem elegendő. Jelen esetben a vádlottak személye – a vád tárgyává tett cselekmények tükrében – sem ad alapot ezzel ellentétes következtetésre. Ennek kapcsán az adott vádlott személyi kvalitásainak, tanulmányi eredményeinek és sportteljesítményének jelentősége közömbös.
[41] A bűnismétlés veszélyére az ítélőtábla a vádlottak részben súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt már büntetett előélete, az I. r. vádlott különös visszaesői minősége, továbbá az I. r. vádlott esetében (a vád szerinti) feltételes szabadság hatálya alatti, és mindkét vádlott esetében a röviddel utolsó szabadulás utáni (vád szerinti) elkövetés alapján vont következtetést. Helyesen hivatkozott arra is, hogy a VI. r. vádlottat korábban többszörös visszaesőként, jelentős súlyú rablási cselekmény miatt ítélte hosszabb tartamú szabadságvesztésre a bíróság, és ennek kitöltésétől a vádiratban terhére rótt bűncselekmények elkövetési idejének kezdetéig 3 évnél – amelyen belüli elkövetés még a többszörös visszaesői minőség megállapítását eredményezte volna – alig telt el több idő. A vádlottak előéleti adataiból és a vádiratban terhükre rótt bűncselekmények vád szerinti elkövetési módjából a jövőbeni bűnismétlés veszélyére levont következtetést pedig nem zárja ki – különösen jelentős vagyoni haszonnal járó bűncselekmények tekintetében – az sem, ha a vádlott egyébként a megélhetését biztosító vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik.
[42] Ezért az ítélőtábla által megvizsgált körülmények az I. r. és VI. r. vádlott tekintetében továbbra is megalapozzák a bűnismétlés közvetlen veszélyére vont következtetést. Ennek pedig jelentősége van abban is, hogy a bűnismétlés megalapozott veszélye közömbösítheti az előzetes letartóztatásban töltött idő nagyságának a szökés, elrejtőzés veszélyét csökkentő jelentőségét (BH 2012.285).
[43] A kifejtettekkel ellentétes irányba ható további okot vagy körülményt a Kúria az iratokban nem észlelt. A közérdek valódi követelményének a speciális jelei fennállnak, ami a vád tárgyát képező többrendbeli súlyos, erőszakos, részben többszörösen minősülő élet elleni bűncselekmény tárgyi súlyából, valamint a vádlottak társadalomra való veszélyességének – az előéletükön és a terhükre rótt cselekmények jellegén alapuló – magas fokából fakad. Ez pedig nagyobb súllyal esik latba, mint az egyéni szabadság tiszteletben tartására vonatkozó jog, és így az előzetes letartóztatás fenntartását indokolja (BH 2009.7.).
[44] Ehhez képest az előzetes letartóztatás fenntartásának alapjául szolgáló okok [Be. 129. § (2) bek. b) és d) pont] az I. r. és a VI. r. vádlottal szemben továbbra is fennállnak, az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása pedig – az eljárás jelen szakaszában – nem lenne alkalmas az előzetes letartóztatással elérni kívánt cél megvalósulására.
[45] Ekként a Kúria a Be. 382. §-ára való utalással, a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 383. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését az I. r. és a VI. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. III. 880/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás