BÜ BH 2017/364
BÜ BH 2017/364
2017.11.01.
A súlyosítási tilalom azt jelenti, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a felülbíráló bíróság a terheltre nézve a felülbírált ítéletnél – az alapvető büntetőjogi kérdésekben: felmentés esetén a bűnösség megállapításával, büntetés kiszabásával vagy büntetés helyett igénybe vehető intézkedés alkalmazásával; megállapított bűnösség esetén a büntetés, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedés súlyosításával – hátrányosabban nem rendelkezhet. Ebből következően a terhelt terhére szóló fellebbezés hiányában nem sérti a súlyosítási tilalmat a szabadságvesztés börtön végrehajtási fokozatának eggyel súlyosabbként fegyház fokozatra változtatása, és a feltételes szabadságra bocsátásból kizárás másodfokon történő kimondása a többszörös visszaeső terhelttel szemben [Be. 354. §].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2016. március 18. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki lopás vétségében [2012. évi C. tv. (Btk.) 370. § (1) bek., (2) bek. bd) és be) alpont].
[2] Ezért őt – mint többszörös visszaesőt – 8 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2017. január 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, és járulékos kérdések korrekciója mellett egyebekben helybenhagyta.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a súlyosítási tilalom megsértésére hivatkozással.
[5] Az I. r. terhelt indítványának indoka szerint az ügyész tudomásul vette az elsőfokú ítéletet, és nem kérte annak a súlyosítását. Ennek ellenére a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházra változtatta és kizárta a feltételes szabadságra bocsáthatóságból. Ez a súlyosítási tilalom megszegése.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[7] A Be. 354. § (1) bekezdése alapján a súlyosítási tilalom lényege, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a büntetőjogi főkérdésekben a felülbírált ítéletnél hátrányosabb rendelkezés nem hozható. A Be. 354. § (4)–(6) bekezdése részletezi azokat a jogkövetkezményeket, amelyekkel a felülbíráló bíróság csak a súlyosítási tilalom feloldása esetén élhet. Ezek között a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával és a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezés megváltoztatásának tilalma nem szerepel.
[8] Ezért a másodfokú bíróság nem sértette meg a súlyosítási tilalmat. A megváltoztató rendelkezései pedig törvényesek.
[9] A Legfőbb Ügyészség ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelve a megtámadott alapítélet tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta az I. r. terhelt tekintetében.
[10] Az I. r. terhelt és védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt nem tett.
[11] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [Be. 354. § és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
[13] A jelen ügyben nyilvánvalóan a Be. 354. §-ában szabályozott súlyosítási tilalomról van szó, és az is kétségtelen, hogy az ügyész az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében (is) tudomásul vette, az ellen nem fellebbezett.
[14] A felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be, akkor is, ha a felülbíráló bíróság bizonyítást vesz fel, és ennek eredményeként állapítható meg súlyosabb bűncselekmény [Be. 354. § (1) bek.]. A Be. 354. § (2) bekezdése értelmezi, hogy mit kell a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek tekinteni, a (3) bekezdés pedig a felmentésre és az eljárás megszüntetésére szab sajátos szabályt.
[15] A súlyosítási tilalomnak az alapszabálya tehát a Be. 354. § – (2)–(3) bekezdései által körülírt – (1) bekezdése.
[16] A súlyosítás az alapvető büntetőjogi kérdésekben történő hátrányosabb helyzetbe hozás.
[17] A másodfokú bíróság az I. r. terhelt bűnössége megállapításának megerősítése mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás büntetések tartamát nem változtatta meg, hiszen tartamuk esetleges felemelésével az ügyész tudomásulvételével beállt súlyosítási tilalmat megsértette volna.
[18] A Be. 354. § (5)–(6) bekezdés speciális szabályai a jelen ügyben tárgytalanok. A Be. 354. § (4) bekezdése pedig tételesen határozza meg, hogy a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában mit nem tehet meg. Ezek között – amint azt helytállóan jelezte a Legfőbb Ügyészség – nem szerepel a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések megváltoztathatóságának a tilalma.
[19] Ebből következően a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom elvét nem sértve hozott az I. r. terhelt terhére nem vitásan terhesebb, de a törvénynek megfelelő rendelkezéseket.
[20] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az elsőfokú bíróság börtönben [Btk. 37. § (2) bek. b) pont] határozta meg, mivel az I. r. terhelt vétséget követett el, és (többszörös) visszaeső.
[21] A másodfokú bíróság azonban a következő álláspontra helyezkedett: „A börtön végrehajtási fokozat jogszerű lehetne a megjelölt törvényhely alapján, azonban nem felel meg a büntetés céljának, a büntetéskiszabási elveknek. A Btk. 35. § (2) bekezdése értelmében a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel súlyosabb végrehajtási fokozat határozható meg.” A másodfokú bíróság a súlyosító körülmények „nagy mennyiségére”, vagyis nagy nyomatékára figyelemmel döntött a fegyház végrehajtási fokozat alkalmazásáról. Ez a megváltoztató rendelkezés törvényes.
[22] Az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltéséhez kötötte [Btk. 38. § (2) bek. b) pont].
[23] A másodfokú bíróság ezt a rendelkezést az elsőfokú bíróság döntéséhez képest helytállónak jelölte meg, de – mivel a másodfokú bíróság a végrehajtási fokozatot fegyházra változtatta – a törvénynek megfelelően döntött arról is, hogy az I. r. terhelt mégsem bocsátható feltételes szabadságra, mert a törvény szerint nem bocsátható feltételes szabadságra a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani [Btk. 38. § (4) bek. a) pont]. Ez a megváltoztató rendelkezés is törvényes.
[24] Mindezek folytán az I. r. terhelt hivatkozása a súlyosítási tilalom megsértésére, nem bizonyult alaposnak.
[25] A kifejtettek folytán a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután hivatalból vizsgált más feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 423. § (5) bek.] sem észlelt – az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 345/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás