PÜ BH 2017/368
PÜ BH 2017/368
2017.11.01.
Bár a Ptk. értelmében a tartásdíj megállapítása (megváltoztatása) során figyelembe kell venni a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is, a gyermekről való gondoskodás alapvetően a szülők feladata. Nincs helye ezért a gyermektartásdíj leszállításának önmagában azon az alapon, hogy korábban a bíróság a Csjt. szerint meghatározott tartásdíj megállapítása során ezeket a támogatásokat még nem vette figyelembe [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:205. § (3) bek. 4:210. §, 4:215. § (1) bek., 4:218. §; 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 69. § (1) bek.; a New York-i Egyezményről szóló 1991. évi LXIV. tv.; Alaptörvény L) cikk (2) bek., XVI. cikk, XXX. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házastársak voltak. Házasságukból 2004. március 4-én P. és 2006. június 9-én Zs. utónevű gyermekeik születtek. A felek bontóperében hozott jogerős ítélet a felperest az alperesnél elhelyezett gyermekek tartására 2008. december 1. napjától kezdődően jövedelmének gyermekenkénti 15%-a, legalább havonta 30 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte.
[2] A jogerős ítélet meghozatalakor a felperes a felek lakóhelyén dolgozott és havi nettó 200 000 forint munkabérrel rendelkezett. Az alperes 25 000 forint gyesben és a két gyermek után folyósított családi pótlékban részesült. Az alperes a közös ingatlanból bérelt lakásba kívánt költözni, ezzel kapcsolatban havonta 30 000 forint bérleti díjjal és 40 000 forint rezsiköltséggel számolt. A felperes viselte a házastársi közös lakás havi 45 000 forint rezsiköltségét és vállalta a felek közös kölcsöntartozásának havi 60-65 000 forint törlesztőrészleteinek teljesítését.
[3] A felperes megnősült, a felek volt közös házastársi ingatlanában él feleségével és annak nagykorú, munkaviszonyban álló gyermekével. A felperes és házastársa azonos munkahelyen dolgoznak, a felperes átlagos havi nettó bérjövedelme 266 000 forint, feleségéé 140 000 forint. Munkáltatójuk a munkába járás költségeire személyenként 9 Ft/km költséget és a felperes részére havonta bruttó 35 200 forint költségtérítést folyósít. A felperes továbbra is törleszti a felek közös kölcsönét, a törlesztőrészlet 2015. év elején átmenetileg 78-80 000 forintra emelkedett, márciusától visszaállt a havi 60-65 000 forintra. A felperes rezsiköltségének mértéke nem változott.
[4] A házasság felbontása után az alperes és a gyermekek bérelt ingatlanban laktak. Az alperes 2015 áprilisában házasságot kötött és a gyermekekkel házastársa lakásába költözött. 2015. október 1-jén megszületett harmadik gyermeke. Az alperes 2013 decemberétől négy órás munkaviszonyban dolgozott, havi nettó 60-65 000 forint munkabérrel rendelkezett. Harmadik gyermeke megszületése után 41 000 forint csecsemőgondozási díjban részesül, amelyhez gyermekenként 16 000 forint, összesen 48 000 forint családi pótlék járul. Az alperes házastársa 2016 januárjától igénybe veszi a három gyermek után járó családi adókedvezményt, ennek mértéke havi átlagban 77 000 forint.
[5] A bontóperi ítélet meghozatalakor a nagyobbik gyermek óvodás volt, jelenleg mindketten általános iskolai tanulók, eltartásukkal kapcsolatban havonta gyermekenként átlagosan 88 000 forint kiadás merül fel. A gyermekeknek nagyobb értékű ingó és ingatlanvagyona nincs, szükségleteik átlagosak.
[6] A felperes munkabéréből levont és az alperes részére átutalt tartásdíj havonta és gyermekenként 40-42 000 forint.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében a gyermektartásdíj mértékének megváltoztatását, 2015. január 1. napjától kezdődően havonta és gyermekenként 30 000 forint határozott összegre leszállítását és a túlfizetett tartásdíj beszámítását kérte. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a tartásdíj megállapítása óta körülményeiben lényeges változások következtek be, jövedelme csökkent, kiadásai viszont emelkedtek, így a közös kölcsön törlesztő részlete magasabb lett és a munkába járás költségeire havi 70 000 forintot fordít. A százalékos formában megállapított tartásdíj mértéke a gyermekek indokolt szükségleteit meghaladja.
[8] Az alperes ellenkérelmében, lényeges körülményváltozás hiányában, a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntésének indokolása szerint a felperes jövedelmi viszonyai a jogerős bontóperi ítélet meghozatala óta lényegesen nem változtak, legalább ugyanolyan vagy jobb jövedelmi helyzetben él, mint a tartás megállapításakor. Az elsőfokú bíróság körülményváltozásként értékelte, hogy a jogerős ítélet meghozatala óta mindkét fél házasságot kötött és az alperesnek a harmadik gyermeke megszületett. A gyermekenkénti havi 40 000 forint tartásdíj nem tekinthető túlzott mértékűnek, a már iskolás korú gyermekek egyre növekedő szükségletei indokolják a korábban megállapított tartásdíj fenntartását.
[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a korábbi jogerős ítélet alapján a felperest terhelő gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget megváltoztatta és 2016. január 1. napjától kezdődően gyermekenként és havonta 35 000 forint határozott összegű tartásdíj megfizetésére kötelezte. Megkereste a felperes munkáltatóját, hogy a jövőben a felperes munkabéréből a módosított gyermektartásdíjat vonja le és utalja át az alperesnek, továbbá a felperes 2016. január 1. napjától folyósított munkabérből a jogerős ítélet alapján levont tartásdíj alapján állapítsa meg a felperes túlfizetését, amit a jövőben havonta és gyermekenként 5000 forinttal számolja be a jövőben levonandó tartásdíjba.
[11] A másodfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:210. § (1) bekezdésére, továbbá a 4:218. § (2) bekezdésére utalással kiemelte, hogy a tartás mértékének megváltoztatását csak az a körülményváltozás indokolja, amely lényeges, tartós, továbbá a jogosult oldalán kapcsolatban van a szükségleteivel, a kötelezett oldalán pedig a teljesítőképességével. A tartás megállapításakor figyelembe kell venni a gyermeket nevelő szülőnek juttatott családtámogatási, gyermekvédelmi, társadalombiztosítási és szociális ellátások összegét is. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a széles körű bizonyítási eljárás eredménye alapján helyesen állapította meg a feleknek az elsőfokú eljárás alatti jövedelmi, vagyoni viszonyait, továbbá a gyermekek szükségleteit. A bontóperi ítélet meghozatala óta a felperes havi 200 000 forint jövedelme még a munkába járás költségei miatt sem csökkent, a kölcsön törlesztésének összege 2015 márciusától a korábbival azonos mértékű. A rezsiköltsége pedig kevesebb lett azáltal, hogy házastársával és annak nagykorú gyermekével osztja meg az ingatlan használatát.
[12] Az alperes jövedelmi helyzete a házasság felbontása után munkába állásával átmenetileg javult, a harmadik gyermeke születése után azonban ismét a gyermek utáni ellátásra módosult. Az alperes oldalán további körülményváltozás a házasságkötése, házastársának lakásába költözése, amellyel az alperesre és a közös gyermekekre jutó rezsiköltség kisebb mértékben csökkent, de az alperesi háztartást terhelő kiadások a három gyermek nevelésével emelkedtek. A másodfokú bíróság is figyelembe vette, hogy az alapítélet meghozatala óta a felek közös gyermekei iskolások lettek, életkoruk előrehaladtával és tanulmányaik megkezdésével szükségleteik változtak és növekedtek. A jogerős ítéletben megállapított gyermekenkénti tartásdíj az eltelt hét év alatt a reálértékét megőrizve, havi 40 000 forintra nőtt, amely a gyermekek szükségleteihez, továbbá 2015. december 31. napjáig az alperesnek juttatott családtámogatáshoz képest nem tekinthető túlzott mértékűnek. Eddig tehát nem következett be olyan lényeges körülményváltozás, amely indokolttá tenné a tartásdíj leszállítását.
[13] A másodfokú bíróság ugyanakkor az általa lefolytatott részbizonyítás alapján a tényállás kiegészítésével megállapította, hogy az alperesi család a 2015. október 1. napján született harmadik gyermekre tekintettel 2016. január 1. napjától kezdődően gyermekenként havonta kb. 25 000 forint családi adókedvezményben részesül. A gyermekek tartási költségének fedezésére szolgáló adókedvezményt az alperesi család bevételei között és a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét érdemben befolyásoló körülményként értékelte, amely indokolja a tartásdíj leszállítását gyermekenként havi 35 000 forint határozott összegre. A másodfokú bíróság számítása szerint a gyermekenkénti havi 16 000 forint családi pótlék, a 35 000 forint felperesi tartás és a 25 000 forint családi adókedvezmény, összesen 76 000 forint biztosítja a gyermekek megfelelő színvonalú eltartását, figyelemmel a gondozó szülő természetbeni tartási kötelezettségére és a felek jövedelmei közötti különbségekre. Ezzel a gyermekek pénzbeli tartását a családtámogatásokon túl, túlnyomó részben a felperes biztosítja, de ez teljes egészében nem hárul rá. A megállapított tartásdíj összhangban áll a gyermekek indokolt szükségleteivel, a felperes teherbíró képességével, valamint az alperesi család jövedelmi, vagyoni viszonyaival és lehetőséget ad a tartásra kötelezett többletmunkával szerzett jövedelméből a megtakarítás elérésére is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:218. § (2) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 235. § (1) bekezdését jelölte meg.
[15] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a felperes a családi adókedvezmény igénybevételére csak a másodfokú eljárásban hivatkozott, de nem kérte ennek körülményváltozáskénti értékelését. A másodfokú bíróság úgy értékelte új bizonyítékként az adókedvezményt, hogy a felperes az ezzel kapcsolatos tudomásszerzésének időpontjára még ténybeli előadást sem tett és a támogatás jövedelmi körülményeket befolyásoló tényére csak az elnehezült anyagi helyzetével kapcsolatos körülményváltozások igazolásának hiánya miatt hivatkozott.
[16] A határozott összegben megállapított tartásdíj a gyermekek hosszú távú érdekeivel és a bírói gyakorlattal ellentétben áll, nem veszi figyelembe a gyermekek tartási költségeinek várható növekedését.
[17] Az alperes hivatkozása szerint a családi adókedvezmény igénybevétele nem minősül tartós, a felperes teljesítőképességére kiható jelentős körülményváltozásnak, mert az általa havonta és gyermekenként fizetett 41 000 forint tartásdíj átlagos mértékű. Ezzel szemben a tartásdíj gyermekenkénti 6000 forintos csökkentése a gyermekeket a minimális tartás szintjére szorítja.
[18] Jogszabálysértő, hogy a másodfokú bíróság kizárólag az igénybe vett adókedvezmény összegét értékelte. Nem vette figyelembe, hogy a jelenlegi házastársával közösen vállalt harmadik gyermekre tekintettel váltak jogosulttá a három gyermek után járó magasabb, a munkából szerzett jövedelem után számított adókedvezményre. Házastársa ezért csak akkor éri el a havi nettó 234 000 forint jövedelmet, ha táppénz igénybevételére nem kényszerül.
[19] A harmadik gyermek tartásának havi 60 000 forint költsége az adókedvezmény túlnyomó részét felemészti, így a támogatás folytán előállt bevételnövekmény és a közös gyermek tartási költségének egybeszámításával az alperesi család csak havi 15 000 forint adónövekménnyel számolhat, amely nem tekinthető sem tartós, sem lényeges körülményváltozásnak.
[20] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg a felperes havi nettó jövedelmét 200 000 forintban, mert az a gyermektartásdíj levonását megelőzően meghaladja a nettó 300 000 forintot. A felperes házastársának jövedelme pedig legalább havi nettó 150 000 forint. Így a felperesi családban az egy főre jutó havi jövedelem 237 000 forint és kiskorú gyermek tartásáról sem gondoskodnak. A felperes által elért jövedelem nem alapozza meg a tartásdíj fizetési kötelezettségének csökkentését. A felek jövedelme lényegesen eltér, ennek ellenére a másodfokú bíróság nem értékelte a szülők arányos teherviselési kötelezettségét, az alperes által nyújtott természetbeni tartást, sőt úgy ítélte meg, hogy a gyermeket természetben gondozó szülőnek pénzben és személyes gondoskodással is hozzá kell járulnia a gyermekek eltartásához.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[23] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:210. § (1) bekezdése kimondja: ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Az idézett törvényi szabályból következően a bíróság ítéletén alapuló tartás megváltoztatásának konjunktív törvényi feltételei a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményeknek a tartásra jogosult vagy a kötelezett lényeges jogi érdeksérelmét előidéző változása.
[24] A másodfokú bíróság helyesen utalt a korábban hatályban volt 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó és a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésének alkalmazása során változatlanul irányadó, a bírói gyakorlat által kialakított és következetesen érvényesített elvre. Eszerint a körülményváltozás a tartás mértékére csak akkor hat ki, ha az lényeges és tartós jellegű, továbbá összefüggésben áll a jogosult szükségleteivel vagy a kötelezett teljesítőképességével. A bíróságnak ezért a tartás megváltoztatása iránti kereset jogalapjának eldöntésénél azokból a körülményekből kell kiindulnia, amelyeken a korábban megállapított tartás alapult és a kiskorú gyermek érdekeire figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárnia.
[25] Az előzményi perben hozott jogerős ítélet Csjt. rendelkezései szerint határozta meg a felperes tartási kötelezettségét, a tartásdíj formáját – százalékos arányban – és mértékét a gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe veendő szempontok alapján [Csjt. 69/C. § (3) bekezdés a) pont, 69/C. § (1) bekezdés]. Ennek megfelelően a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani és ennek során figyelembe kell venni a) a gyermek tényleges szükségleteit, b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait, c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, illetőleg mostoha – gyermekeit, és d) a gyermek saját jövedelmét. A tartás megváltoztatásának jogalapja ezekben a körülményekben bekövetkezett, a jogosult gyermek (gyermekek) szükségleteivel kapcsolatos, illetőleg a kötelezett teljesítőképességére kiható lényeges és tartós változás bizonyítottsága esetén áll fenn. Az összegszerűségről, a tartásdíjról pedig a 2014. március 15. napjától hatályos Ptk. 4:218. § (1) bekezdése szerint a bíróság dönt a 4:218. § (2)–(4) bekezdésében foglalt tényezők vizsgálata és mérlegelése alapján.
[26] A Ptk. 4:218. § (2) bekezdése konkrétan meghatározza azt a szempontrendszert, amelyet a bíróságnak a gyermektartásdíj meghatározása (megváltoztatása) során értékelnie kell, így a) a gyermek indokolt szükségleteit, b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét, c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli és d) a gyermek saját jövedelmét. Az ismertetett tényezők – pontosításokkal – a Csjt. 69/C. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt szempontokkal alapvetően azonosak. A Ptk. szabályozásában azonban a szempontrendszer az e) pont szerint kiegészült azzal, hogy a tartásdíj megállapítása (megváltoztatása) során a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is figyelembe kell venni.
[27] A felperes keresetét arra alapította, hogy jövedelme jelentősen csökkent, kiadásai – a közös kölcsön törlesztőrészlete, továbbá a munkába járással összefüggő költségei – emelkedtek, a tartásdíj levonása után fennmaradó jövedelméből a megfelelő megélhetése, a megtakarítás képzésének lehetősége nem biztosított. A kifizetett tartásdíj és a három gyermek után az alperes házastársa által igénybe vett családi adókedvezmény meghaladja a gyermekek indokolt szükségleteit és azt a helyzetet eredményezi, hogy a gyermekek pénzbeli tartását, az állami támogatást meghaladóan kizárólag a felperes fedezi.
[28] A felülvizsgálati kérelem nem támadta a jogerős ítéletnek azokat a megállapításait, miszerint a korábbi ítélet meghozatala óta a tartásdíj meghatározásának alapjául szolgáló körülmények közül a gyermekek indokolt szükségletei megemelkedtek, az alperes személyi körülményei, az alperesi család kiadásai a harmadik gyermek születésére tekintettel jelentősen megváltoztak. Továbbá a felperes által a felek közös kölcsönére fizetett havi törlesztések nem emelkedtek és jövedelme a munkába járás költségeire tekintettel sem csökkent. Azt pedig az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy a felperes jövedelmi viszonyai a korábbi ítélet meghozatala óta kedvezően alakultak. A felperes nettó munkabére gyermekenkénti 15%-ának megfelelő havi 40 000 forint tartásdíj levonásának tényéből egyértelműen megállapítható, hogy a felperesnek a tartásdíj alapjául figyelembe vehető havi nettó jövedelme átlagosan 266 000 forint.
[29] Kétségtelen, hogy a Ptk. 4:218. § e) pontjának hatálya alá tartozik a három kiskorú gyermek nevelésére tekintettel az alperes házastársa által 2016. januártól érvényesített, az összevont adóalapot csökkentő gyermekenkénti 25 000 forint családi adókedvezmény, továbbá a három gyermek után járó családi pótlék. Az alperes felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság az anyagi jog szabályának megsértésével értékelte a tartásra kötelezett fizetési kötelezettségének leszállítására alapot adó egyedüli körülményváltozásként a gyermekeket saját háztartásában gondozó szülőt, illetve a szülő házastársát megillető, az állam által biztosított, a család bevételeinek növekedését eredményező családi adókedvezményt. Az előzményi perben eljárt bíróság a gyermektartásdíj megállapítása során nem vette, de nem is vehette figyelembe ezt a támogatási formát, mivel a családi adókedvezmény jogintézményét és ennek részletes szabályait a 2010. évi CXXIII. törvénnyel beiktatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 2011. január 1. napjától hatályos 29/A. §-a szabályozza. Emellett a 2014. március 15. napján hatályba lépett jogszabályon alapuló rendelkezés nyilvánvalóan nem tekinthető a tartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változásnak. A Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjának szabálya ezért a Ptk. hatálybalépése után indult tartás megállapítása iránti, továbbá a Ptk. szabályai alapján megállapított tartás megváltatása iránti perekben alkalmazható.
[30] Ettől függetlenül a Kúria nyomatékosan kiemeli, hogy az 1991. évi LXIV. törvénnyel a magyar jogrendbe iktatott, a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kimondja: elsősorban a szülők alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket, ezért a szülők közös felelősséggel tartoznak. Az Egyezmény a részes államok kötelezettségeit is megállapítja: meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket – a rendelkezésre álló erőforrások között – annak érdekében, hogy a szülőt segítsék ezen feladatai ellátásában (27. cikk 1-3. pontjai).
[31] Azonos elveket fektet le Magyarország Alaptörvénye L) cikkének (2) bekezdése, a XVI. cikke, illetve a XXX. cikke is.
[32] Az Alaptörvényben adott felhatalmazás alapján a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény tartalmazza a családok védelmével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. A sarkalatos törvény 22. §-a szerint az állam a gyermeket nevelő családok munkából szerzett jövedelme után fizetendő közterhek megállapításánál figyelembe veszi a gyermekvállalással, -neveléssel együtt járó költségeket és ennek érvényesítése érdekében külön törvényben foglaltak szerint a gyermekek után járó családi kedvezménnyel támogatja a családokat. Emellett pénzbeli támogatás vagy természetbeni ellátás formájában hozzájárul a szülőnek a gyermek gondozásával és nevelésével összefüggő költségeihez. A családi adókedvezményre jogosultság feltételeinek és mértékének részletes szabályait az Szja. törvény 29/A. §-a tartalmazza.
[33] Az Egyezményből és az Alaptörvényből következően a Ptk. 4:216. §-a szerint a gyermektartás a szülők közös felelőssége. A 4:205. § (3) bekezdése alapján a leszármazó eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed, és a Ptk. 4:215. § (1) bekezdése értelmében a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles.
[34] Az ismertetett szabályozási rendszerből kitűnően a kiegészítő jellegű családi adókedvezmény célja a gyermekvállalás ösztönzése, valamint a gyermek nevelésével szükségszerűen együtt járó többletköltségekhez a gyermeket gondozó szülő részére az állami segítségnyújtás a közterhekhez való hozzájárulás arányos csökkentésének eszközeként. A jogintézmény, célja és természete folytán nem szolgálhatja a tartásra kötelezett szülőnek a gyermeknevelési költség viselése alóli teljes, vagy részleges mentesítését. Törvényes tartási kötelezettsége tehát – az egyéb feltételek meglétében – a családi adókedvezmény igénybevételétől, illetőleg ennek lehetőségétől függetlenül is fennáll. Ezt a tartásdíj összegének megállapításánál a gyermek indokolt szükségletei és a kötelezett teherbíró képessége körében kell értékelni.
[35] A Ptk. 4:201. § (3) bekezdése szerint a jogosultat személyesen gondozó tartásra kötelezett a javára, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség meghatározásánál figyelembe kell venni. A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése értelmében gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A gyermeket természetben gondozó szülőnek a törvényen alapuló kötelezettsége, hogy a háztartásában élő gyermeket gondozza, élelmezését, ruházatát, iskoláztatását és lakhatását biztosítsa. A gyermek természetbeni tartását biztosító szülő oldalán kell értékelni a gondozással együtt járó időbeli elfoglaltságot, betegség esetén a gyermek gyógykezelésével kapcsolatos rendkívüli kiadásokat, a lakhatás biztosításával összefüggő költségeket és a gyermek ellátásával felmerülő valamennyi többletmunkát.
[36] A perbeli esetben a közös gyermekek személyes gondozását évek óta az alperes látja el. A felperest terhelő tartásdíj a Csjt. 69/C. § (1) bekezdése szerint a mindenkori jövedelmének 15-25%-ában állapítható meg, de ténylegesen ennek a gyermekenkénti alsó, 15%-ában, tehát az átlagot el nem érő mértékben került meghatározásra. Az ilyen mértékű és az ehhez igazodó gyermekenkénti havi 40 000 forint tartásdíj a jogerős ítélet meghozatalakor 12 és 9 éves közös gyermekek eltartásával, taníttatásával kapcsolatos költségek fedezéséhez szükséges. Ez pedig független attól, hogy az alperes a természetben nyújtott tartás, gondozás és nevelés terhén felül a jövedelméből mennyiben képes pénzben is hozzájárulni a gyermekek eltartásához. A felperes nettó jövedelmének a tartásdíj kifizetése után fennmaradó 73%-a 186 000 forint, amely saját megélhetéséhez megfelelő fedezetet nyújt. A felperesnek a megtakarítások képzése iránti igényét pedig a kiskorú gyermekeivel szemben fennálló tartási kötelezettségének teljesítése megelőzi.
[37] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, az anyagi jogi szabályt sértő rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. II. 21.593/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás