PÜ BH 2017/369
PÜ BH 2017/369
2017.11.01.
Az élettársi kapcsolat fogalmi elemei közé tartozó közös háztartásban való együttélés – különösen idősebb partnerek között – megvalósulhat olyan módon is, hogy mindketten megtartják a lakhatást biztosító ingatlanukat, ugyanakkor azokat közösen használják, tehát mindkét ingatlan az együttélés, közös háztartásvezetés, étkezés, pihenés színtere [1959. évi I. tv. (régi Ptk.) 685/A. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes házasságának fennállása alatt a H. utcai, a házastársával közös tulajdonában álló ingatlanban lakott. A felperes férje 1996-ban elhunyt. Hagyatékát, az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát a házastársak gyermeke örökölte a felperes özvegyi jogával terhelten.
[2] A felperes és néhai házastársának barátja, a nőtlen családi állapotú és gyermektelen K. S. 1973 óta ismerték egymást. 1997 karácsonya körül közöttük szerelmi kapcsolat alakult ki, amely pár napon belül elmélyült. Az éjszakákat K. S. kizárólagos tulajdonában álló F. utcai ingatlanban töltötték. Napközben K. S. munkaviszonyának 2007. évi fennállásáig mindkét ingatlant használták, reggelenként, K. S. munkába indulása után a felperes átment a saját ingatlanába, az itt megfőzött ebédet közösen fogyasztották el, majd a munkaidő befejezése után az estét már ismét az F. utcai ingatlanban töltötték. K. S. nyugdíjazása után életvitelük úgy módosult, hogy az F. utcai ingatlanban töltött éjszakák után a felperes ingatlanában reggeliztek és ebédeltek, majd a szükséges munkák elvégzése után átmentek a másik ingatlanba, itt is elvégezték a felmerülő munkákat, majd szabadidejüket közösen töltötték el.
[3] A kapcsolat fennállása alatt a felperes főzött, mosott és takarított mindkét ingatlanban, a kerti munkákat közösen végezték. A mindennapi megélhetéshez szükséges bevásárlásokat közösen intézték, a megvásárolt termékeket a szükséghez képest helyezték el az ingatlanokban. Együtt dolgoztak K. S. szőlőjében. Mindkét ingatlan használatával szárnyasokat tenyésztettek. A keltetés az F. utcai ingatlanban folyt, majd a kikelt csibéket átszállították a felperes ingatlanába és ott tartották felhasználásukig. Az ingatlanokban felújítási munkákat végeztek, ennek során egymást támogatták és segítették.
[4] K. S. már a megismerkedéskor rendelkezett saját bankszámlával. A felperes 2010-ben nyitott saját bankszámlát nyugdíjának átutalása érdekében. Egymás számláihoz hozzáférésük nem volt és az ingatlanok rezsiköltségét is maguk fizették.
[5] A felperes és K. S. kapcsolatuk alatt rendszeresen jártak nyaralni, a különböző rendezvényeken is közösen jelentek meg.
[6] K. S. 2015. március 7-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt. A közjegyző a hagyatékát ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén a testvére, az alperes részére adta át.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy néhai K. S. után felvett hagyatéki leltárban megjelölt ingóságok egy részének 1/2 tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén megszerezte. Kérte továbbá az alperes kötelezését 1 470 000 forint megtérítésére. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes jogelődjével 1997. év végétől annak haláláig élettársi kapcsolatban éltek, és az együttélés ideje alatt közösen vásároltak vagyontárgyakat, továbbá az alperesi jogelőd ingatlanán közös beruházást végeztek.
[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes és néhai testvére nem éltek élettársi kapcsolatban, közöttük kizárólag érzelmi kapcsolat volt.
Az első- és másodfokú közbenső ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy K. S. és a felperes 1997. december végétől 2015. március 7. napjáig élettársi kapcsolatban éltek. Ítélete indokolása szerint az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 685/A. §-ában meghatározott élettársi kapcsolat törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta. Az alperes jogelődje és a felperes közötti szoros érzelmi kapcsolatot a tanúvallomások igazolták. A közös háztartásban élés törvényi feltétele is fennállt olyan értelemben, hogy az együttélés során a felperes és az alperes jogelődje igénybe vették mindkettőjük lakóingatlanát és ezekben nem külön háztartást vezettek, hanem közös gazdálkodásra kiterjedő életközösséget létesítettek, a két különböző ingatlanban fenntartott, de közösen vezetett háztartáshoz együttesen vásároltak be. Közöttük a gazdasági kapcsolat is fennállt, az életközösség alatt az alperesi jogelőd különvagyoni gépkocsiját közösen kicserélték és több személygépjárművet vásároltak. Mindkét ingatlanban foglalkoztak az állattenyésztéssel és egymást kölcsönösen támogatva felújítási munkálatokat végeztek. Mindez arra utal, hogy olyan gazdasági közösségben éltek, amelyben szándékuk az együttélés alatt szerzett vagyonszaporulatra nézve a közös tulajdonszerzést célozta. A közös gazdálkodást pedig nem zárja ki, hogy mindketten saját bankszámlával rendelkeztek és a bankszámla feletti rendelkezési jogot egymás javára nem biztosították.
[10] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a régi Ptk. 685/A. §-ban meghatározott élettársi kapcsolat kritériumai a közös lakásban való együttlakás, a közös háztartás fenntartása, a felek közötti érzelmi kapcsolat fennállása, együvé tartozásuknak a harmadik személyekkel szemben való vállalása, továbbá az: legalább hallgatólagosan értsenek egyet abban, hogy a közös gazdálkodásuk eredményként szerzett vagyon közös legyen. Az egyes fogalmi elemek megléte mérlegeléssel dönthető el, a bírói gyakorlat következetes abban, hogy a jogviszony jellemzőit együttesen vizsgálja és összességében értékeli, ugyanakkor egyetlen fogalmi elem hiánya nem feltétlenül vezet az élettársi kapcsolat hiányának megállapítására.
[11] Gazdálkodásuk annyiban speciális volt, hogy mindkét fél megtartotta a saját bankszámláját, ahhoz a másik fél részére hozzáférést nem biztosított, de hallgatólagosan egyetértettek a közös háztartásvezetéssel kapcsolatos költségek egymás közötti viselésének arányban.
[12] A kapcsolat minősítése szempontjából a másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított az időtartamának is. A felperes és az alperesi jogelőd közel 18 évet éltek le ilyen módon, amely már önmagában is igazolja, hogy hosszú távú gyakorlat alakult ki a közös életvezetésben. Életüknek nem volt olyan területe, amely a másik féltől elszigetelten zajlott volna.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását kérte. Jogszabálysértésként az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdését és a 685/A. §-át jelölte meg.
[14] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a felperes és az alperesi jogelőd között élettársi kapcsolat nem állt fenn, közöttük csak szoros, „összejárós” kapcsolat volt, ezért az eljárt bíróságok döntésükkel tágították az élettársi kapcsolat megállapításának feltételeit. Az élettársi kapcsolatnak a bírói gyakorlat által kidolgozott fogalmi elemei részben hiányoznak és a másodfokú bíróság álláspontja – egyetlen elem hiánya nem eredményezi a kereset elutasítását – ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.253/2004/2. számú végzésében kifejtett szempontokkal, amely megköveteli valamennyi feltétel együttes megvalósulását.
[15] A fogalmi elemek közül nem teljesült a közös lakásban való együttélés. A felperes és az alperes jogelődje kapcsolatuk alatt megtartották önállóságukat, nem adták fel saját lakásukat, partnerként nem jelentkeztek be. Mindketten maguk viselték az ingatlanok rezsi költségét, tanúvallomással bizonyítottan a névnapokat is a saját ingatlanokban ünnepelték meg.
[16] Az elsőfokú bíróság értelmezésétől eltérően az adott esetben a párkapcsolatban két külön háztartásban történő különlakás valósult meg. A felperes rendszeresen vigyázott az unokáira, és egyébként is otthon tartózkodott, ezért téves megállapítás, hogy a felperes minden éjszakát az alperesi jogelődnél töltött.
[17] A felperes és az alperesi jogelőd életvitelszerűen nem költöztek össze, nem éltek egy lakásban és nem vezettek közös háztartást. A közöttük kialakult szoros baráti kapcsolatban összejártak, sűrűn felkeresték egymást, de nem laktak együtt. A tanúvallomásokból következően a párkapcsolatban hiányzott az élettársi kapcsolatnak az együttlakásnak és a közös háztartás vitelének feltétele.
[18] Az alperes álláspontja szerint a közös háztartás vitele meghatározott lakáshoz kötődik, ezért akkor állapítható meg, ha az egyik fél beköltözik a másik ingatlanába, abban életvitelszerűen együtt élnek és közösen viselik a háztartás költségeit. A közös szórakozások és külföldi utazások a BH 1994.79. szám alatt közzétett döntés indokolásából kitűnően nem adnak alapot a jogviszony fennállásának megállapítására.
[19] A másodfokú bíróság a gazdálkodást annyiban tartotta speciálisnak, hogy mindkét fél saját bankszámlával rendelkezett és ehhez a másik fél részére hozzáférést nem biztosított. Az alperesi jogelőd ingatlanán végzett felújítására és a gépkocsi vásárlására vonatkozó számlákból kitűnik, hogy a párkapcsolatban közös gazdálkodás nem volt. Az alperesi jogelődnek a nagyobb kiadásokra vonatkozó gazdálkodása, megtakarítása teljesen elkülönült, ezeket saját vagyonából fedezte. Ez pedig azt igazolja, hogy életvitelének, gazdálkodásának egyes részeire a felperesnek ráhatása nem volt, abban nem működött közre. A további együttműködés, pl. a szőlő közös művelése a falusi élet része.
[20] A H. utcai ingatlan közműfogyasztási mutatóiból megállapítható, hogy a felperes életvitelszerűen saját lakásában lakott. A megvásárolt élelmiszerek, egyéb cikkek elkülönült elhelyezése a külön háztartás vezetésére utal, a közös életvitel és a közös háztartás vezetése ellen szóló körülmény. Az ingatlanfelújítások külön-külön történtek, a felperes az ingatlanrészének felújítását az örökségéből fedezte.
[21] A felperes és az alperesi jogelőd között az egyetlen gazdasági jellegű együttműködés a szárnyasok keltetése volt, ezért párkapcsolatukban a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés nem érte el a közös gazdálkodás szintjét, nem valósult meg a jövedelemegyesítés.
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az együvé tartozás vállalásának követelményével az eljárt bíróságok nem foglalkoztak, a kihallgatott tanúk meg sem említették, hogy a felperes és az alperesi jogelőd egymást élettársaknak tekintették, legfeljebb csak véleményüket közölték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[24] Az élettársi kapcsolat fennállása az élettársak fogalmát definiáló Ptk. 685/A. §-a alapján dönthető el, amely szerint az élettársak törvényi fogalma: két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy. Ennek megfelelően az élettársi kapcsolat három törvényi fogalmi eleme a közös háztartás fenntartása, az érzelmi és a gazdasági kapcsolat, amelyek együttes megléte esetén a bíróságnak az élettársi kapcsolatot meg kell állapítania. A bírói gyakorlat a fogalmi elemeket értelmezte és kiegészítette, ezért a kapcsolat jellegének megítélésénél jelentősége van az együttélés fenntartására vonatkozó szándéknak, harmadik személyek irányában az összetartozás mikénti megjelenésének, továbbá a házasságon kívüli partnerkapcsolat tartós jellegének.
[25] Az élettársi kapcsolat fogalmi elemei közül az érzelmi, bensőséges személyes kapcsolat magában foglalja az élettársak érzelmi, lelki közösségét, szellemi, kulturális és nemi kapcsolatát. A közös háztartás a felek tényleges együttlakását, életvitelszerű közös életét (együttes étkezés, pihenés, háztartásvezetés) jelenti. Vagyonjogi szempontból az életközösség legfontosabb eleme a gazdasági kapcsolat, az együttesen kitűzött célok érdekében való vagyoni együttműködés, vagyoni érdekközösség, akarategység, amelyben a felek egymást kölcsönösen támogatják, vagyoni ügyeiket közösen intézik, összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. A gazdálkodás közös jellegét a jövedelmek közös életvitelhez való felhasználásának, valamint a megtakarítások együttélést szolgáló célra való fordításának ténye határozza meg. A gazdasági kapcsolat lehet lazább vagy szorosabb, ennek nem feltétele, hogy az élettársak közös kasszán legyenek, jövedelmeikkel közösen rendelkezzenek. A pénzkezelés módja sem befolyásolja a gazdasági kapcsolat fennállását, de az egymással akarategységben való eljárás, és a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a közös cél szolgálatába állítása a gazdasági közösség nélkülözhetetlen feltétele.
[26] Mindebből következően az élettársi kapcsolat tartalmi összetevői szorosan összefüggenek, az egyes fogalmi elemek megléte, illetőleg hiánya csak együttesen, a felek életviszonyai, körülményei, továbbá a kapcsolat egyedi sajátosságai alapján értékelhető. Erre tekintettel a másodfokú bíróság hivatkozásával egyezően a bírói gyakorlat az adott sajátos, a felek akaratától független objektív körülmények fennállása esetén elfogadja egyik vagy másik fogalmi elem hiányát, továbbá az egyes fogalmi elemeknek az általánostól eltérő megvalósulását. Nincs azonban lehetőség az élettársi kapcsolat megállapítására, ha a felek közössége kizárólag abban áll, hogy egymást az élet fenntartásához szükséges körön belül gazdaságilag támogatják, érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára.
[27] A perbeli esetben az eljárt bíróságok a bírói gyakorlattal összhangban, az anyagi jogi szabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával, a felperes előadása és a perben feltárt bizonyítékok okszerű, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek megfelelő, ezért felülvizsgálati kérelemmel nem támadható mérlegelésével állapították meg, hogy a felperes és az alperes jogelődje 1997. december végétől 2015. március 7. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.
[28] A felek között nem volt vitás, hogy a felperes és az alperes jogelődje között a párkapcsolat teljes időszakában az érzelmi kapcsolat fennállt, összetartozásukat harmadik személyek előtt kölcsönösen kifejezték, közösen nyaraltak, különböző rendezvényeken, családi eseményeken részt vettek, és hívőként közösen végezték a soros templomtakarítást is. Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a párkapcsolat minősítése szempontjából nem releváns, hogy a felperes és az alperes testvére a kapcsolat élettársi jellegéről a kívülállók előtt nem beszéltek. A Kúria e körben megjegyzi, hogy az élettársi kapcsolat jogi és köznapi megítélése eltér, ez utóbbi a közös gazdálkodás hiányában is élettársi kapcsolatnak tekinti az alperes által szoros, „összejárós” kapcsolatnak minősített, a rendszeres együtt alvásra is kiterjedő párkapcsolatot.
[29] Az alperes – védekezéséből kitűnően – a bírói gyakorlattól eltérően értelmezi a közös háztartásban együttélés törvényi feltételét, azt kizárólag arra a helyzetre korlátozza, amelyben a felek összeköltöznek, egy közös lakásban együtt élve vezetnek közös háztartást. Az élettársi kapcsolatok azonban sokszínűek, azok egyes tartalmi elemei a felek sajátos élethelyzetére és körülményeire tekintettel az általános megítéléstől eltérően jelentkezhetnek. Így az adott esetben is a közös háztartásban való együttélés speciális módon valósult meg. A megfelelő lakhatási körülményekkel rendelkező, az akkor egy éve özvegy felperes és az éveken át egyedülálló, agglegény életet élő alperesi jogelőd már érettebb korban léptek élettársi kapcsolatba. Ebből az élethelyzetből a másodfokú bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy mindketten ragaszkodtak a saját ingatlanokhoz, továbbá az abban kialakított, számukra kényelmes és megszokott életkörülményeik fenntartásához. Ezért közös döntéssel azt a speciális életformát alakították ki, hogy a mindennapokban az ingatlanokat egy meghatározott rend szerint közösen használják. Mindkét ingatlant az együttélés, az együttlakás, a közös étkezés és pihenés színterének szolgálatába állítják, amelyhez szükségképpen hozzátartozott a mindkét ingatlanban megvalósuló közös háztartás vezetése, ennek keretében a két elkülönült élettérben folytatott közös életvitelhez igazodó bevásárlások bonyolítása, a beszerzett dolgok szükség szerinti elhelyezése. A közös háztartás vezetésének a fentiek szerint kialakított rendje, az együttlakás, együttélés módja pedig a peradatokból kitűnően a közel 18 évig fennállt kapcsolat alatt zavartalanul működött.
[30] A felperes és az alperesi jogelőd együttélésében az élettársi jogviszony harmadik eleme, a közös gazdálkodás is megvalósult. A már kifejtettekből következően ennek fennállása szempontjából nem releváns, hogy a felperes és az alperes jogelődje is saját bankszámlával rendelkeztek, és ehhez hozzáférést egymás számára nem biztosították, a mindennapi megélhetésüket biztosító költségeket azonban közösen fedezték. A közös döntésen, akarategységen alapuló közös gazdasági tevékenység folytatása keretében együtt gondozták, művelték az ingatlanok kertjét, az alperesi jogelőd szőlőjét, közösen foglalkoztak az állattenyésztéssel, kölcsönösen segítették és támogatták egymást az ingatlanokon végzett felújítási munkákban, továbbá a kapcsolat fennállása alatt kétszer lecserélték a személygépkocsit.
[31] Az alperes felülvizsgálati érvelésére figyelemmel a Kúria kiemeli, hogy az élettársi kapcsolat megállapítását nem zárja ki, ha a felek jövedelmük egy részét az arra vonatkozó saját tulajdonuk fenntartásának szándékával, a kizárólagos tulajdonszerzésük biztosításának célzatával egymástól elkülönülten kezelik. Az ilyen megállapodás érvényes létrejöttéhez a régi Ptk. 205. § (1) bekezdése és a 216. § (1) bekezdése alapján a felek ráutaló magatartásával is kifejezésre juttatott kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata is elegendő. Ennek megfelelően a Kúria több egyedi ügyben hozott határozatában rámutatott arra, hogy az élettársaknak a régi Ptk. 578/G. §-a szerinti közös tulajdonszerzésére vonatkozó szabályok alkalmazására az együttélés ideje alatt szerzett vagyontárgyakra, illetve vagyonszaporulatra nézve a szerzésben való közreműködés arányában, és csak akkor kerülhet sor, ha legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Jelen esetben nem hagyható figyelmen kívül, hogy az élettársak idősebb korban kerültek össze, közös gazdálkodásuknak ezért nyilvánvalóan nem lehetett célja közös gyermekek vállalása, közös ingatlan felépítése stb. A közös gazdálkodás ezért a korlátozottabb célokhoz (ingóságok beszerzése stb.) igazodott.
[32] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős közbenső ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 22.288/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás