PÜ BH 2017/372
PÜ BH 2017/372
2017.11.01.
A felek akaratának, a szerződéskötés körülményeinek vizsgálatából, a szerződésben foglaltak (részleges) teljesítéséből akkor is megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodás a vagyoni viszonyaik teljes körű rendezését jelentette, ha abban a közös vagyon tárgyait – így a közös ingóságokat – nem sorolták fel tételesen [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek elvált házastársak, életközösségük 2009. évben megszűnt. Ekkor a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott, a közösen felvett banki kölcsönre tekintettel jelzálogjoggal terhelt ingatlanban éltek. Az alperes munkaviszonyban nem állt, saját jövedelemmel nem rendelkezett. A felek megélhetését a felperesnek az ingatlanon működő kovács-lakatos műhelye biztosította.
[2] A házasság felbontása iránti, a felperes képviseletében eljáró ügyvéd által benyújtott keresetlevél tartalmazta, hogy a felek megállapodást kívánnak kötni az ingatlanra vonatkozó, a felperest megillető „...kizárólagos használati jog ellenében az alperessel értékkülönbözet és ingóságok fejében a házastársi vagyonközösség...” megosztása tárgyában. A felek a bontóperben, a 2009. augusztus 26-án tartott tárgyaláson közösen kérték az eljárás szünetelésének megállapítását.
[3] 2009. november 3-án egy kétoldalas, az alperes által mindkét oldalon, a felperes részéről csak a második oldalon aláírt megállapodás készült, majd a felek 2009. november 5-én közösen ügyvédet kértek fel a házastársi közös vagyon megosztását rendező megállapodás elkészítésére.
[4] A felek a 2012. november 12-én készült és az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban megállapodtak abban, hogy az ingatlanon végzett közös vagyoni beruházás megtérítése céljából a felperes 6 000 000 forint megváltási árat és a feleknek a magyar állammal szemben hagyatéki hitelezői igény címén fennálló közös követelésére 1 000 000 forintot fizet az alperesnek, legkésőbb 2009. december 31. napjáig. A felek közös beruházása a megváltási árral elszámolásra kerül, ezért az ingatlan kizárólagos használója a felperes lesz, az alperes pedig vállalja, hogy a 7 000 000 forint megváltási ár és hagyatéki hitelezői igény megfizetését követő 30 napon belül az ingatlanból elköltözik. A megállapodás 5. pontja rögzíti, hogy a felek a házastársi közös vagyoni ingóságaikat egymás között természetben megosztották. A 6. pontban foglalt egyező nyilatkozatuk szerint a 7 000 000 forint megfizetésével a házastársi közös vagyonukat teljesen és véglegesen megosztottnak tekintik, kijelentik, hogy egymással szemben a továbbiakban tulajdoni, kötelmi és egyéb megtérítési igényük nincs. A szerződés aláírásának napján felvett és a felek által aláírt ügyvédi tényvázlat szerint a felek az írásban kötött megállapodásukat módosították: a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 6 000 000 forintot fizet a közös vagyoni igény kielégítése címén, továbbá legkésőbb december 31. napjáig a perbeli ingatlanra felvett hitel tekintetében eljár annak érdekében, hogy az alperest az adóstársi kötelemből kiengedjék és a hitelt a jövőben egyedül törleszti. E hitel vonatkozásában megtérítési és egyéb kötelmi igénye nincs, mivel a felek ezt már figyelembe vették a 6 000 000 forint összegű megváltási ár kiszámításánál.
[5] Az okiratot szerkesztő ügyvéd 2009. november 17-én benyújtotta a bontóperben eljáró bíróságnál a felek által aláírt meghatalmazását, valamint a „Megállapodás” elnevezésű okiratot, és az eljárás folytatására irányuló kérelemben tájékoztatta a bíróságot a szerződés módosításáról, illetőleg ennek tartalmáról. A felperes 2009. november 24-én kérte a bontóper folytatását.
[6] A felek között 2009. december 19-én létrejött, egy másik ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett okiratban foglalt megállapodás szerint a 2009. november 12-én megkötött megállapodás alapján az alperesnek járó 6 000 000 forint megváltási árból a felperes 4 000 000 forintot a banktól igényelt kölcsönből fizeti ki, legkésőbb 2010. március 19. napjáig. Az alperes ebből az összegből vásárolja meg az okiratban megjelölt ingatlant.
[7] A bontóperben kötött és a bíróság 2010. január 27-én jogerős végzésével jóváhagyott egyezség szerint az ingatlan a felperes kizárólagos használatába kerül és az alperes az ingatlanból nyolc napon belül elköltözik. A felek az életközösség alatt szerzett ingóságaikat egymás között megosztották, egymással szemben vagyonjogi igényük nincs. A felperes az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésével a megváltási árból még fennálló 2 000 000 forint tartozását 2010. február 1. napjától havi 50 000 forintos részletekben törleszti az alperes részére. A bíróság az egyezség jóváhagyása után hozott jogerős ítéletével a felek házasságát felbontotta.
[8] A felperes az egyezség szerinti törlesztési kötelezettségének 2012 tavaszáig eleget tett, az alperes kérelmére a bíróság a még fennálló 1 070 000 forint követelésre elrendelte a végrehajtást.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes eredetileg perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a felek életközösségének megszűnésekor fennálló közös tartozások összegének fele része az alperest terheli és a bíróság kötelezze volt házastársát 4 267 730 forint, továbbá ennek kamatai megfizetésére. A másodfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasító elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította azzal az indokolással, hogy a felperes a házastársi közös vagyont terhelő tartozások megosztását kéri, mert álláspontja szerint a felek ezek viselésében nem állapodtak meg.
[10] A felperes az új eljárásban keresetét a perújítási kérelemnek megfelelően terjesztette elő. Állította, hogy a közös vagyon megosztásával kapcsolatos megállapodás nem terjedt ki a passzív vagyonra, a felperes kizárólag a megváltási ellenérték teljesítése céljából a banktól felvett hitel visszafizetését vállalta.
[11] Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felek a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában teljeskörűen megállapodtak, a 2009. november 12-i megállapodásban rögzítették, hogy egymással szemben vagyonjogi igényük nincs.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és megállapította, hogy a felek egymás közötti viszonyában – a rendelkező részben tételesen meghatározott – tartozásoknak az életközösség megszakadáskori összege a felperest terheli. Döntésének indokolása szerint a felek által aláírt okiratokból, valamint az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomásából megállapítható, hogy a felek a házassági bontóper során teljeskörűen megállapodtak a házastársi közös vagyon megosztásáról, egyezségüket a bíróság jóváhagyta. A megállapodás megkötésekor a feleknek azt volt az elsődleges szempontja, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonosa és használója a felperes legyen. Emellett a felperes a megváltási ár részletekben történő teljesítésével megerősítette a megállapodást, amely arra utal, hogy az egyezség megfelelt a felperes akaratának.
[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy mellőzte a felek belső viszonyában a tartozások viselésére vonatkozó rendelkezést. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek szerződési szándékának és a szerződéskötés körülményeinek feltárása érdekében a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a felek személyes meghallgatásának kiegészítése és az egyező nyilatkozatuk alapján megállapította, hogy a felek megállapodása arra irányult: 6 000 000 forint megfizetésével az alperes elmegy az utolsó közös lakásból. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy ezzel összhangban az alperes is azt állította, hogy a későbbiekben már nem számított a házassági vagyonjogi kérdések újra nyitására, mert a felek a létrejött megállapodást teljes körű és végleges vagyoni rendezésnek tekintették.
[14] A perben a kézzel írt megállapodást tartalmazó eredeti okirat nem került elő, továbbá a felperes kétségbe vonta a csatolt másolat hamisítatlan voltát, ezért a másodfokú bíróság a megállapodás tartalmának meghatározásánál az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban és a felek által aláírt ügyvédi tényvázlatban foglaltakat, valamint azt vizsgálta, hogy a felek hogyan értelmezhették ezek rendelkezéseit. Nem vitás, hogy a felek a megállapodás aláírásakor nem tártak fel minden vagyoni elemet, és az egyezségnek nem volt konkrét számítási alapja, a felek számára döntő elem az ingatlant terhelő, a banktól korábban felvett hiteltartozás további sorsa volt. A felek aláírásával megerősített, az ügyvédi tényvázlatra vezetett záradék szerint a felperes vállalta, hogy az alperest kiengedi az adóstársi kötelemből, a törlesztőrészleteket a jövőben is fizeti, ezzel kapcsolatban az alperessel szemben igénye nincs, az alperes kiköltözésének feltétele a 6 000 000 forint kifizetése és az adóstársi kötelemből való kiengedése.
[15] A felperes megalapozatlanul érvelt azzal, hogy a felek a megállapodásban az alperest illető megváltási ellenérték kifizetésére felvett banki kölcsön visszafizetését rendezték. Az alperes az életközösség megszűnésére tekintettel az újabb kölcsönnél adóstárs már nem lehetett, a bank az alperes újabb kérelmét 2009 októberében fogadta be. Az újabb ügyvéd által szerkesztett és decemberben létrejött megállapodás szerint még akkor is folyamatban volt a hitelügyintézés. A felperes állítását cáfolja a felek képviseletében igazoltan eljáró ügyvéd által benyújtott, a bontóper folytatása iránti kérelme, továbbá az a tény, hogy a felperes a bontóperben tartott folytatólagos tárgyaláson a csatolt és ismertetett iratokkal szemben eltérő tartalmú megállapodásra nem hivatkozott.
[16] A vagyoni viszonyok teljes körű rendezésére vonható következtetés a 2009. november 12-i megállapodás 6. pontjából, a bontóperi egyezség tartalmának nyelvtani értelmezéséből, továbbá abból a körülményből, hogy az életközösség megszűnése után a legtöbb vagyoni elem: a két gépkocsi, a műhely és ennek teljes berendezése a felperesnél maradt. A felperes fizette ezen vagyonelemeket terhelő valamennyi tartozást és hosszabb időn át eleget tett a bírói egyezségben vállalt részletfizetési kötelezettségének. A másodfokú bíróság erre tekintettel mellőzte a felperesnek a bank megkeresésére irányuló bizonyítási indítványa teljesítését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetével egyező döntés meghozatalát kérte. Megsértett jogszabályhelyként az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[18] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a perújítási kérelmet elutasító végzést hatályon kívül helyező végzésében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes nem volt elzárva a vagyonjogi megállapodás után olyan újabb házassági vagyonjogi igények érvényesítésétől, amelyekre a korábbi megállapodás nem terjedt ki.
[19] A jogerős ítélet több téves, iratellenes, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapuló megállapítást tartalmaz. A felek között több megállapodás született, amelyek valóságtartalmát és mindenre kiterjedő voltát a felperes vitatta. Fellebbezésében részletesen kifejtette, hogy az ügyvéd által szerkesztett megállapodásban és a bírói egyezségben foglaltakkal szemben a közös vagyon megosztására teljeskörűen nem került sor. Kérte a felülvizsgálati eljárásban fellebbezése indokainak figyelembevételét és értékelését.
[20] Az alperes is tisztában volt azzal, hogy a felperes felé a hiteleket törlesztenie kell, hiszen a 6. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatából kitűnően a felek az ingatlannal kapcsolatban egyeztek meg 6 000 000 forint fizetésében, továbbá az alperes elismerte, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezség a lakóházra vonatkozott.
[21] Kifogásolta a bank megkeresése iránti indítványa elutasítását, ezzel ugyanis bizonyíthatta volna állítását, miszerint a megállapodás a megváltási ár kifizetése érdekében igényelt hitelre terjedt ki. Állította, hogy abban a hiszemben volt, hogy az ügyvéd által készített és a hitelező részére bemutatott okirat arra szolgált: az alperes az újabb hitel kötelemben ne legyen adóstárs. Az pedig pusztán spekuláció a másodfokú bíróság részéről, hogy az iratismertetést követően az észrevételezés hiányából következtetni lehet az ő szerződési akaratára.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme az álláspontja szerint érdemben és indokaiban is helyálló jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[24] A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási jogszabálysértést jelölt meg, ezért kérelme a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében csak akkor lehet eredményes, ha a jogszabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járt.
[25] A bizonyítékok mérlegelésének módját a Pp. 206. § (1) bekezdése szabályozza, amely szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében mérlegeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékok egybevetésére, és a maguk összességében való értékelésére. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a felülvizsgálati eljárásban kizárt a bizonyítékok felülmérlegelése, kivéve, ha a jogerős ítélet iratellenes, vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésén alapszik, tehát ha a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.). A perbeli esetben ez a feltétel nem teljesült.
[26] A felperes felülvizsgálati hivatkozásával szemben az eljárt bíróságok nem zárták el attól, hogy a perben olyan vagyonjogi igényt érvényesítsen, amelyre a korábbi házassági vagyonjogi megállapodás nem terjedt ki. Éppen ennek vizsgálata eredményeként, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése nélkül, a felek szerződési szándékának, a szerződéskötés körülményeinek, továbbá az ügyvéd által szerkesztett megállapodás és az ezt kiegészítő tényvázlat, a másik ügyvéd előtt kötött megállapodás, valamint a bírói egyezség tartalmának, továbbá a feleknek a szerződéskötést követően tanúsított magatartásának iratszerű és okszerű mérlegelése alapján megalapozottan vonták le azt a következtetést, hogy a volt házastársak szerződési akarata a vagyonközösség teljes felszámolására irányult és házastársi közös vagyont teljeskörűen megosztották. Eszerint az ingatlan kizárólagos tulajdona és használata a felperest illeti 6 000 000 forint kifizetése és az ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosított, a banktól korábban felvett hitel átvállalása ellenében. A felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperesnek járó értékkülönbözetet a banktól igényelt 4 000 000 forint újabb hitelből, továbbá 2010. február 1. napjától havi 50 000 forintos részletekben teljesíti.
[27] Az eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően mérlegelték, hogy a közös vagyon megosztása során a felek számára döntő jelentősége az ingatlannak és az ezzel kapcsolatos közös beruházások elszámolásának volt. A 2009. november 12-i megállapodás rögzíti, hogy a felek a házastársi közös vagyonukat teljesen és véglegesen megosztottnak tekintették. A feleknek a szerződésben foglalt egyező nyilatkozatát alátámasztja, hogy a közös vagyon jelentős része, a gépkocsik és a felek megélhetését biztosító műhely, továbbá a felperes egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges eszközök, berendezések a felperesnél maradtak. A jogerős ítéletnek a vagyoni viszonyok teljes körű rendezésére vonatkozó megállapítását tovább erősíti, hogy a felperes az életközösség megszűnésétől, sőt a közös vagyon megosztását követően éveken át viselte a tulajdonában maradt vagyontárgyakkal kapcsolatos valamennyi tartozást, valamint eleget tett az egyezségben vállalt fizetési kötelezettségének is. A felperes csak azután lépett fel a házastársi közös vagyon teljes körű megosztására irányuló követelésével, hogy az egyezségen alapuló fizetési kötelezettségének nemteljesítése miatt az alperes kezdeményezte vele szemben a végrehajtási eljárást. Ilyen körülmények mellett a másodfokú bíróság alappal mellőzte a bank megkeresése iránti bizonyítási indítvány teljesítését. A perben feltárt adatokra tekintettel a felek között létrejött szerződés tartalmának értelmezése szempontjából a hitelkérelemmel és az ügyintézéssel kapcsolatos banki adatszolgáltatás nem releváns.
[28] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 22.284/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás