KÜ BH 2017/384
KÜ BH 2017/384
2017.11.01.
Magánszemély által benyújtott Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy az adott erdőrészleten részben az államnak is van tulajdona. Ha a támogatás alapját képező erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát [1698/2005. EK tanácsi rendelet 42. cikke (1) bekezdése, 41/2012. évi (IV. 27.) VM rendelet 4. § (3)–(4) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. május 13-án az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (a továbbiakban: EMVA) a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet (a továbbiakban: R.) által biztosított Natura 2000 erdőre vonatkozó kompenzációs támogatás kifizetése iránt 2013. évre 29 erdőrészlet után kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Közvetlen Támogatások Igazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság).
[2] Az elsőfokú hatóság a támogatási kérelmet 1624572010 iratazonosító számú, 283/1301/10 060/2/2013 iktatószámú, 2013. november 27-én kelt határozatával elutasította, melyet azzal indokolt, hogy az Országos Erdőállomány Adattár adatai szerint a magyar állam tulajdonos az erdőrészletekben, így az R. 4. § (4) bekezdése alapján azok nem támogathatók.
[3] A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú hatóság döntése megalapozatlan és törvénysértő, nélkülözi a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) által előírt ténybeli indokolást, a jogszabályi hivatkozások pedig elnagyoltak. A szóban forgó erdőrészletek Őrbottyán 0235 hrsz.-on nyilvántartott külterületi ingatlanon fekszenek, amely együttesen 82 hektár 4899 m2 alapterületű, tehát az 1 hektárt jóval meghaladja, és az állami tulajdon aránya mindösszesen 60/32956, azaz 0,182%, melyre tekintettel legfeljebb az állami tulajdoni hányadra eső támogatási összeggel történő csökkentés lenne elfogadható. Sem az R. 4. § (2) bekezdése, sem a 4. § (4) bekezdése nem alapozhatja meg a támogatás megvonását. Figyelemmel az 1698/2005. EK tanácsi rendeletre is, a hatóság törvénysértően kiterjesztően értelmezte az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földrészlet fogalmát.
[4] Az alperesi jogelőd 283/1301/10 60/5/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Idézte az R. 4. § (1) bekezdését, mely szerint kizárólag azon erdőrészletre adható támogatás, amely a MePAR adatbázisban az Európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet szerint és az Országos Erdőállomány Adattárban Natura 2000 területként lehatárolásra került, és az agrárpolitikáért felelős miniszter a törvény 14. § (1) bekezdés c) pont cg) alpontja alapján irányító hatósági jogkörében eljárva minden év március 15-ig közzétett közleményében meghatározott fizikai blokkban helyezkedik el. Az R. 4. § (4) bekezdése szerint nem támogatható az az (1) bekezdés előírásainak megfelelő erdőrészlet, amely állami vagy önkormányzati tulajdonban van. Az R. idézett rendelkezéseit az EK rendelet mint közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabály rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni. Az EK rendelet 42. cikk (1) bekezdése úgy szól, hogy az ezen alszakasz szerinti támogatás csak a magántulajdonosok vagy azok társulásai, illetve az önkormányzatok vagy azok társulásai tulajdonában lévő erdők és fás területek részére nyújtható. Az R. 12. §-a hivatkozást tartalmaz az EK rendeletre, mely szerint e rendelet az EK rendelet 46. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg. A 46. cikk értelmében az EK rendelet 36. cikk b) pont iv) alpontjában előírt támogatást évente és az erdőterület után hektáronként kell nyújtani a magántulajdonosok és azok társulásai részére az erdők és egyéb fás területek használatára vonatkozó irányelvek végrehajtásával összefüggő korlátozások eredményeként az érintett területen felmerülő költségek és jövedelemkiesés ellentételezése céljából. Az iv) alpont tartalmazza a Natura 2000 kifizetéseket. Mindezek alapján az alperesi jogelőd – tekintettel az EK tanácsi rendeletben foglaltakra, valamint az R. 4. § (4) bekezdése nyelvtani értelmezésére – megállapította, hogy nem nyújtható támogatás olyan Natura 2000 területként lehatárolásra került erdőrészletre, amely akár csak részben is állami vagy önkormányzati tulajdonban van.
[5] Utalt a hatóság még a mezőgazdasági agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvényre (a továbbiakban: Eljárási tv.), továbbá a Ket. 105. §-ára, 33. § (6) bekezdésére és rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság megalapozottan utasította el a kérelmet, mivel a megjelölt 29 erdőrészlet részben állami tulajdonban van, és a támogatható összterület nem érte el az 1 hektárt.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében kérte mindkét fokú határozat felülvizsgálatát, a jogszabályoknak megfelelő módosítását és a támogatási összeg felperes részére történő kifizetésére kötelezést. Utalt az EK rendelet 46. cikkére, mely szerint a támogatást évente és az erdőrészlet után hektáronként kell nyújtani a magántulajdonosok és társulásaik részére, tehát a támogatás a magántulajdonosoknak jár, ebben nincs olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy amennyiben az adott helyrajzi számon nyilvántartott erdő művelési ágú területnek a magántulajdonoson kívül az állam vagy az önkormányzat is a tulajdonosa, akkor az ilyen terület esetén a magánszemély sem kaphat támogatást. Ebből következik, hogy a felperes számára Őrbottyán külterület 0235 hrsz.-ú ingatlan után az R. 4. §-ára tekintettel igényelhető támogatás 99,818%-a jár. Egyébiránt tudomása szerint az MVH gyakorlatában volt arra példa, hogy hasonló esetben kifizette a támogatást.
Az elsőfokú ítélet
[7] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.872/2014/14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság is hivatkozott az EK rendelet 42. § (1), (2) bekezdésére, a 36. cikkére, az R. 4. § (1), (4) bekezdéseire, továbbá felhívta az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 16. § (6) bekezdését, mely szerint az erdőtagon belül az erdőrészlet, az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti igazgatási nyilvántartás olyan alapegysége, amely természetben összefüggő, és a rajta található erdei életközösség, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető.
[8] Rögzítette, hogy a jogszabályok egybevetéséből megállapítható, hogy nem nyújtható támogatás olyan Natura 2000 területként lehatárolásra került erdőrészletre, amely akár csak részben is állami tulajdonban van. Mivel az erdőrészletek elutasításra kerültek, a jóváhagyható összterület nem érte el a jogszabályban meghatározott mértéket, ezért a kérelem elutasítása jogszerű volt.
[9] Az MVH egyéb ügyekben folytatott gyakorlata nem releváns jelen ügy megítélésénél, figyelemmel a Pp. 324. § a) pontja és 339/A. §-ában foglaltakra.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértésként megjelölte az Eljárási tv. 38. § (7), (8) bekezdését, az R. 4. §-át és az EK rendelet 42. és 46. cikkét. A keresetével egyezően előadta, hogy nem lehetett volna egyik jogcímen sem elutasítani a kérelmét. A területen a magyar állam elenyésző mértékű tulajdoni hányaddal rendelkezik, rendkívül kiterjesztő és törvénysértő értelmezés az, hogy erre tekintettel a magánszemély tulajdonos sem kaphatja meg a támogatást még részben sem. Ezt nem támasztják alá az EK rendelet 42. cikk (1) bekezdése és 46. cikke, de az R. szabályai sem. Nem vonható le olyan következtetés, hogy ha az adott helyrajzi számon nyilvántartott erdő művelési ágú területnek a magántulajdonoson kívül az állam, vagy önkormányzat is tulajdontársa, akkor az ilyen terület esetén a magántulajdonos sem kaphat támogatást.
[11] A jogszabályok helyes nyelvtani, rendszertani, valamint a jogalkotó szándéka szerinti értelmezéséből az következik, hogy az ilyen területek esetén a támogatási összeget a magánszemély tulajdonos a tulajdoni hányadának megfelelő arányban kapja meg. Semmiképpen nem jelentheti azt, hogy az állammal közös erdőrészlet magánszemély társtulajdonosának ne járna a kompenzációs támogatás a Natura 2000-es terület esetén, ha az összes támogatási feltételnek megfelel. Legfeljebb arányosan – jelen esetben a 0,182%-kal – lehetne csökkenteni a támogatás összegét.
[12] Felperes indítványozta a Pp.155/A. §-a szerint az Európai Unió Bírósága megkeresését azon kérdés megválaszolására, hogy az 1698/2005. EK tanácsi rendelet és különösen annak 42. cikk (1) bekezdése kizárja-e a Natura 2000 területek kompenzációs támogatás kifizetéséből az olyan terület magánszemély erdőgazdálkodóját, vagy magánszemély tulajdonosait, amely csak részben áll állami tulajdonban. Amennyiben nem, úgy az adott részben állami tulajdonban álló terület vonatkozásában milyen arányban illeti meg az adott terület magánszemély erdőgazdálkodóját, vagy magánszemély tulajdonosait a Natura 2000 kifizetés. A felperes ezen kérelmét már korábban is előterjesztette, de annak nem adott helyt az elsőfokú bíróság, hanem végzésével külön indokolás nélkül elutasította. Álláspontjának további alátámasztására hivatkozott a felperes még az R. 3. §-ára is, az erdőgazdálkodókra háruló követelményekre. Összevetette az R. 4. § (4), (5) bekezdését az Evt. 9. § (1)–(4) bekezdésének szabályaival, amelyek speciális rendelkezéseket tartalmaznak az állami tulajdonban lévő területekre, illetőleg e területek kezelőire, melyből látható, hogy az állam 100%-os tulajdonában álló erdő erdőgazdálkodója kizárólag olyan szervezet lehet, amely a Natura 2000 kompenzációs támogatásból az R. 4. § (5) bekezdése alapján eleve kizárt. Mindebből következik, hogy kizárólag az állam 100%-os tulajdonában álló erdőterületek zárhatók ki a Natura 2000 kompenzációs támogatásból.
[13] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az erdőterület támogathatóságát pusztán az a tény dönti el, hogy az részben vagy egészben állami vagy önkormányzati tulajdonban van vagy sem. Nézete szerint e tekintetben az uniós jogszabály értelmezése nem szükséges.
A döntés indoka
[14] A Kúria a Kfv.IV.35.498/2015/5. számú végzésében a per tárgyalását felfüggesztette és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az alábbi kérdések feltevésével:
1. Úgy értelmezendő-e az 1698/2005/EK tanácsi rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 42. cikk (1) bekezdése – figyelemmel a 46. cikkre is –, hogy az nem zárja ki a magántulajdonosokat teljes egészében az erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó támogatások köréből, ahol a terület részben állami tulajdonban is áll?
2. Amennyiben a támogatás teljes egészében nem kizárt, értelmezhető úgy az EK rendelet 46. cikke, hogy az adott – részben állami tulajdonban álló – terület vonatkozásában a magánszemély erdőgazdálkodót vagy magánszemély tulajdonost a tulajdoni arányában illeti meg a támogatás?
[15] Az előzetes döntéshozatali eljárás során az Európai Unió Bírósága 2017. március 30-án hozott ítéletet a C-315/16. számon. Az Európai Unió Bíróságának döntése szerint: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005. EK tanácsi rendelet 42. cikke (1) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy Natura 2000 támogatásra jogosult erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.
[16] Az Európai Unió Bírósága szerint olyan értelmezés, amely valamely erdőterületnek a Natura 2000 támogatásból való teljes kizárását eredményezi azon indokkal, hogy e terület egy része állami tulajdonban van, ellentétes lenne magának az 1698/2005 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a szövegével, amely a magántulajdonosok vagy azok társulásai tulajdonában lévő erdők és fás területek utáni támogatásnyújtás elvét rögzíti (Indokolás 23). Mivel az 1698/2005 és az 1974/2006 rendelet rendelkezései nem írnak elő kifejezetten ilyen, a Natura 2000 minősítésű erdőterület vegyes jellegéhez fűződő radikális következményt, az ilyen intézkedés nem illeszkedik a Natura 2000 kifizetések végrehajtása céljából az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe (Indokolás 25). Márpedig az a körülmény, hogy egy Natura 2000 minősítésű, valamely erdőgazdálkodó üzemi területéhez tartozó erdőrészlet egy részére nem alkalmazható a Natura 2000 támogatás azon indokkal, hogy az állami tulajdonban van, nem vonja maga után azt, hogy megszűnik a magánszemély erdőgazdálkodó tulajdonában lévő ezen üzemi terület erdőrészletei használatának – az ezen irányelvek által előírt követelmények alkalmazása miatti – korlátozására vonatkozó ellentételezés szükségessége (Indokolás 27). Ennélfogva egy olyan Natura 2000 minősítésű erdőterületnek az 1698/2005 rendelet 42. cikke (1) bekezdése első mondatának hatálya alóli teljes kizárása, amelyen magánszemély és az állam tulajdonjoga egyaránt fennáll, szükségképpen aláássa a Natura 2000 kifizetési rendszer kompenzációs szándékát (Indokolás 28).
[17] Az Európai Unió Bíróságának C-315/16. számú döntésből következően megállapítható, hogy jelen ügyben az 1698/2005. EK tanácsi rendelet 42. cikke (1) bekezdésével ellentétes döntést hozott az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem érintette azon hatósági határozatokat, amelyek a felperes Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelmét azért utasították el, mert a részben állami tulajdonban lévő erdőrészlet miatt kizárták a felperes magántulajdonában álló része után a támogatást.
[18] Erre tekintettel a Kúria a Pp. alapján a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az Európai Unió Bírósága 2017. március 30-án hozott C-315/16. számú ítéletében foglaltak szerint kell eljárni.
(Kúria, Kfv.IV.35.259/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás