BK ÍH 2017/39.
BK ÍH 2017/39.
2017.06.01.
A férfi elítélt nincs kizárva a szabadságvesztés büntetés végrehajtása elhalasztásának kedvezményéből, amennyiben egy évesnél fiatalabb gyermekét egyedül gondozza [A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 39. § (3) bekezdés b) pont].
A kifosztás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben a törvényszék a vádlottal szemben kiszabott 2 év 10 hónap fegyházbüntetés tekintetében a másodfokú nyilvános ülésen, a jogerős határozat kihirdetését követően nyomban előterjesztett halasztás iránti védelmi kérelmet elutasította.
A törvényszék megállapította, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 39. § (2) bekezdés c) pontjában rögzített törvényi feltétel nem áll fenn, mivel a szabadságvesztés hátralévő része a 2 évet meghaladja, és a terhelt az életét közvetlenül veszélyeztető betegségre nem hivatkozott.
A végzés ellen a terhelt és védője fellebbezést jelentett be, melyben a kérelem elutasítását sérelmezték.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a jogorvoslattal támadott végzés helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy az indokolás kiegészítése szükséges. A bíróság ugyanis nem tette vizsgálatának tárgyává a Bv. tv. 39. § (3) bekezdés b) pontjában írt elhalasztási okot, holott az erre vonatkozó adatok rendelkezésére álltak.
A védelmi fellebbezés nem alapos.
A felülbírálat során megállapítható volt, miszerint az ügyben másodfokon eljáró törvényszék az elítélt és védője által előterjesztett kérelmet a Bv. tv. 39. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott törvényi feltétel hiányában, kellő indokolással, megalapozottan utasította el, minthogy a terhelt az életét közvetlenül veszélyeztető betegségre nem hivatkozott.
Az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség kiegészítést célzó észrevételére a következőket jegyezte meg.
A Bv. tv. 39. § (3) bekezdés alapján el kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki
a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő első év végéig,
b) négy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.
A jogszabály szövegének nyelvtani értelmezése alapján kétségtelen, hogy a b) pont esetében a férfi elítélt sincs elzárva a halasztástól. E sajátos rendelkezések egészét, valamint célját – a magzati élet, a szülés előtt álló nő, és az újszülött gyermek egészségének védelme – figyelembe véve ugyanakkor e pont alapján csak akkor jár az elhalasztás, amennyiben a férfi elítélt kizárólag egyedül gondozza az egy éves kor alatti gyermekét. Abban az esetben ugyanis, ha a gyermek hozzátartozói – különösen anyai – gondozása biztosított, erre hivatkozással halasztást kérni nem lehet.
Jelen ügyben a másodfokú bírósághoz benyújtott születési anyakönyvi kivonat alapján a vádlott gyermekének egy éven aluli életkora rögzíthető, mint ahogy a nyilvános ülés jegyzőkönyve értelmében igazolt, hogy e gyermeket a vádlott és élettársa, azaz a gyermek édesanyja közös háztartásban neveli. Ilyen adatokra figyelemmel fel sem merülhetett a hivatkozott halasztási rendelkezés alkalmazása, mivel a gyermek meghatározott életkorig való gondozása a terhelt nélkül is biztosított. Az ítélőtábla ekként nem is kifogásolta, hogy a törvényszék erről kifejezetten nem rendelkezett.
Mindezekre tekintettel a védelmi fellebbezés a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett, így az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen, a Be. 371. § (1) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Beüf.II.175/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás